Aura színei és jelentései
Többet: "Az aura misztériuma gyakorlati kézikönyve..." találsz.
A Fehér színről:
A fény, a tisztaság, a differenciálatlanság, a transzcendencia, a tökéletesség, az egyszerűség jelképe.
Lunáris szín, a női princípium szűzi aspektusát jelzi.
Az égi istenek állatainak színe, így pl. Zeusz, mint fehér hattyú; a Buddha születését jelző álom elefántja; a Szentlélek galambja.
A fehér szoros kapcsolatban áll a halállal és az ehhez kapcsolódó rituális tárgyakkal (halotti lepel, gyertya), jelképezi a szellemeket és a kísérteteket.
A hinduizmus Kozmikus Tojásának színe, amely az állandóság és örökkévalóság megvalósulása.
Kínában a gyász színe. A fehér tigris az őszre, az érett életkorra utal, maszkokon pedig a ravaszságot jelzi.
A fehér virág a gyermekáldást jelenti.
Ártatlanság értelemben jelenik meg Athénban, ahol az Areioszpagosz bírái fehér kövekkel szavaztak a vádlott felmentése mellett.
A keresztény hagyományban az öröm és a vigasság hordozója. A szentséghez, Istenhez tartozó szín, valamint a feltámadás színe.
A Fekete az aurábanl:
Az ősi sötétség, a káosz, az éjszaka, a feneketlen, titokzatos mélység, a világűr jelképe.
A színekben kifejeződő élet ellentéte, a halál szimbóluma.
A lemondás színe, a gyász kifejezője; számos hagyomány a gonosz erőkhöz kötődik.
Az ókorban az alvilág isteneihez társult, pl. Hádész-Plútón, Hekaté, Ozirisz színe.
A kereszténységben egyrészt a halál és a gyász színe, másrészt a bűn, a pokol, a bűnhődés jelképe.
A világtól, az élettől való elfordulást, az alázatot is kifejezte, ezért a papok és a bencés szerzetesek ruházatuk színéül választották.
Az alkímiában a szín hiánya, a Nagy Mű első foka, a bomlás, az erjedés, a pokolba való alászállás jelképe.
Ha Fekete az aurád, akkor a te jellemzőid:
Nagyon visszahúzódó ember vagy. Szerény és csendes. Különc vagy, úgy érzed, hogy sehová sem tartozol.
A Szürke színről:
A hamu és a köd színe, ezáltal a szomorúság, a melankólia, az unalom, a fásultság, az egyhangúság jelképe.
A keresztény szimbólikában a test halálát és a lélek halhatatlanságát jelképezi. Ebben az értelemben vált az egyházi közösségek, a rendek megkülönböztető színévé.
A szürke a színek ellentéteként a semlegességet, a hétköznapiságot jelenti.
Az Arany színről:
Az örök fény, a felség, a hatalom kifejezője, a közvetítés jelképe emberek és istenek között.
A hit, a jóság, az intuíció, az intellektus színe.
A napfény, az isteni hatalom, a megvilágosodás, a halhatatlanság, a dicsőség jelképe.
Az Ezüst színről:
Utalhat a kereskedelemre és a pénz hatalmára.
Az egyiptomi mítoszok szerint Ré napisten csontjai ezüstből vannak.
Kínában a legértékesebb fémnek tartották; a Tejútat „ezüstfolyónak” nevezték.
A görög-római mitológiában a második világkorszak az ezüstkor, amely az aranykor boldog világával szemben a hanyatlás kezdete..
A Bronz, és a Barna színről:
Mint anyagi szimbólum, az ösztönszféra kifejezője is.
Már az ókorban felveszi a vezeklés, az egyszerűség, az alázat értelmet.
A középkorban az alábbi jelentések tartoznak hozzá: hallgatagság, az evilági hívságok megvetése, szegénység; ezért lesz a ferences szerzetesrend öltözetének színe.
Bronz, Barna a Mágiában:
Természet életerő, természeti erők, természetesség, elemek ereje, egészség, diszharmónia,
állat és növény szakértelem, föld, termés, teremtés, elszaporodás, túlzás, méregtelenítés, mérgek, gázok.
Természet szellemeivel való kapcsolat, izgulás csökkentés, félelem csillapítás, állat barátság, növény érzék,
teremtés, termés befolyásolása, dúsítás, fokozás, méregtelenítés, tisztítás, feloldás - fehér mágiában.
Természeti csapások előidézése, harmónia feldúlása, természetesség felborítása, egészség romba döntése,
termés termékenyítlenítése, mérgek, méreganyagok elszabadítása, létrehozása- fekete mágiában.
A Citromsárga színről:
A buddhizmusban a lemondás, a vágytalanság, az alázatosság, a szerzetesek színe.
Kínában a Föld, a középpont színe. Eredetileg császári szín volt - csak annak volt szabad sárga ruhát viselnie, aki a császári családhoz tartozott -, később az előkelőség kifejezője lett.
A keresztény hagyományban is megjelenik a sárga szín többértékűsége: lehet a szentség, a felfedett igazság kifejezője, ugyanakkor a sötétsárga az eretnekség, az árulás színe.
A zöldessárgát a halálhoz, az irigységhez, a hitszegéshez társították.
A Narancssárga színről:
Átmeneti szín a piros és a sárga között; a szellem és a libidó egyensúlyát jelképezi.
Kínában és Japánban a szeretet és a boldogság színe. A buddhista szerzetesek ruhájának színeként a láng, a megvilágosodás fénye, az isteni szeretet kinyilatkoztatása.
A zsidó hagyományban a ragyogás és a pompa színe.
A narancssárgába hajló sárga a Nap, a melegség szimbóluma; az isteni szeretet, a bölcsesség színe.
Narancssárga a Mágiában:
Életkedv, kreativitás, lelkesedés, ösztönzés, szerencse, bevonzás, igazságérzet, alkalmazkodó képesség,
Bevonzások, szerencse megváltoztatások, igazságtételek, hirtelen változtatások, hatalmi átvételek.
A Nap uralma alatt áll és a tűz elemet szimbolizálja. Ez a szín uralja a kreatív keresztcsonti csakrát.
A Rózsaszín színről:
Az emberi halandóság, sérülékenység és múlandóság.
Érzékenység, természetes közelség, szeretet és odaadás.Romantika és meghitt pillanatok jellemzik.
A sötét rózsaszín megfelel a pirosnak. A világos viszont a szürkéhez közeli.
Piros és a Vörös színről:
Éppúgy lehet az élet, mint a halál jele; mindkét esetben a vérrel asszociálható.
A nemiség szimbóluma, a libidó színe.
A történelem előtti időkben a halottak mellé vörös színű port szórtak a temetkezési szertartás során.
Ókori babona, hogy apotropaikus erejű, megóv a démonoktól és a veszélyektől.
Az egyiptomiak befestették fáikat, barmaikat, vagyontárgyaikat pirosra, hogy megvédjék a tűztől és más károktól, s hogy termékenyek legyenek.
A zsidók ajtófélfáikat az áldozati bárányok vérével festették meg, hogy megóvják házaikat a tíz csapás öldöklő angyalától.
Görögországban vörös leplet borítottak a holtakra, ezzel jelképesen áldozattá avatták, hogy kibékülve az alvilágiakkal, lejuthasson birodalmukba.
Az antikvitásban a szeretet, a szerelem, a szenvedély kifejezője; Rómában a menyasszony tűzpiros fátylat visel, ez a flammeum.
Az alkimisták kemencéjét jelképezi, valamint a „Nagy Mű” harmadik fokozatát.
Az európai népszokásokban a húsvéti piros tojás a termékenység jelképe.
A Zöld színről:
A tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője.
Különösen az örökzöld növényekhez kötődik termékenységi és halhatatlanságot kifejező szimbolika.
A színskála „közepén” áll, kiegészítő színe a piros, s mivel a kék és a sárga elegye, jelöli egyben a színek hármasságát. Ebből adódik kétértékűsége is: lehet a fiatalság, a remény, a boldogság, ugyanakkor a változás az átmenetiség, a féltékenység jelölője.
Irigység, kapzsiság, gyanakvás, neheztelés, rosszullét, betegség kiváltására - a fekete mágiánál.
A Vénusz uralja és a föld elem jelképezi. A zöld a szív csakrát uralja.
A Kék színről:
Az égbolt, a tenger színe, a megfoghatatlanság, a végtelenség, a transzcendencia szimbóluma.
Az intellektus, az elmélkedés, a megnyugvás kifejezője, amely a képzelet és a szürrealitás világához is kapcsolódhat.
Az égi istenekre utalva az emberfeletti, mennyei hatalom kifejezője, ebben az értelemben a földi szenvedélyeket jelző vörös ellentéte.
A keresztény szimbolikában az angyalok, valamint Szűz Mária színe.
A világi uralkodók színeként hatalmuk égi eredetére utal.
Míg a nappali ég vakító kékje maszkulin jelentésű, addig az éjszaka sötétkékje a feminin principiumra utal.
Az Indigó színről:
Az Indigó szín nagyon nem ismert. Az Indigó szín az kékes lila színű, a kék és a lila keveréke.
A legtöbbször sötét kékes, vagy sötét kékes és lilás árnyalatú. Leginkább a tinta színére hasonlít a legjobban.
A tinta az íróeszköz, a gondolataink és beszédeink nyoma.Szó elszáll, írás megmarad.
Az ígéreteink, szerződéseink meghamisítatlan nyomai.
Az ígéreteink, szerződéseink és kéréseink vissza kereshető megfogalmazásai.
Saját nevünk aláírása, bele egyezéseink megerősítése.
A Lila színről:
A mértékletesség, a boldogság és a bölcsesség színe.
Egyensúly a föld és ég között (a hajnali és az esti ég színe),
az értelem és a vágy, a bölcsesség és az érzelmek között.
Jelenthet intelligenciát, tudást, vallási áhítatot, szentséget, alázatosságot, bűnbánatot, fájdalmat, nosztalgiát.
A rómaiaknál Jupiterhez kapcsolódik.
A kereszténységben a papi törvények, az autoritás, az igazság, a böjt, a szomorúság és a várakozás kifejezője.