A lelkünk hogy tud üzenni nekünk?

Betegség 

Mindannyiunknak van valami betegsége, eltérése az egészségestől. Minduntalan arra törekszünk, hogy egészségesek legyünk, de cselekedeteink által (melyek nem mindig tudatosak) még inkább betegebbé válunk. A körforgás addig áll fenn, amíg abban a hitben élünk, hogy ez az egy életünk van, s ez alatt az idő (élet) alatt kell mindent elérnünk, megvalósítanunk. Minden csak a Föld materiális szintjén működik, ami szem számára látható, kéz számára érinthető. Míg rá nem eszmélünk, ennek értelmetlenségére, addig a lélek a test és a felhalmozott cselekedetek (karmák) fogja és megbetegítője.

Amikor a lélek felébred, ráébred hallhatatlanságára minden korlát, akadály, blokk feloldódik, eltűnik. Végtelen energiafolyam részévé válunk, tudatunk tiszta, korlátlan. Cselekedeteink nem öncélúak, nincs konfliktus. 

Egység van, Egészség. Nincs „egyén” ego, így nincs trauma, betegség. Jelen lét van. Nincs múlt, nincs jövő csak JELENLÉT. ITT, és most egyedül csak ez van. A betegség nem más, mint út az egészséghez, a teljességhez. A betegséget ezért nem szabad kerülni, szőnyeg alá seperni, titkolni. El kell fogadnunk, szembe kell néznünk vele. A betegség figyelmeztet arra, hogy változnunk kell, valamit nem csináltunk jól eddig. Az önemlékezéssel, analitikus meditációval, relaxációval felfedhetjük a valós problémáinkat. Amikor ennek értelmét, összefüggéseit megértjük, megfelelően értékeljük, akkor jövünk rá igazán arra milyen nagy érték, lehetőség a betegség számunkra

Minden betegségnek üzenete, jelentése van, ami más-más mondanivalóval bír. Értelmeznünk kell ezeket az üzeneteket. Hisz minden betegségnek más a jellege, tünetei, eltérő életviteli, problémára hívja fel a figyelmet. A test soha sem egészséges, vagy beteg. A test tudatunk, érzéseink, gondolataink, félelmeink materiális megjelenülése az anyagban. A testben leképeződnek helyes-helytelen tudati információink. A fizikai test és tudat összehangolt működését, harmóniáját nevezzük egészségnek. Amikor ez felborul, akkor következik be a betegség állapota. A gyógyulást, gyógyítást ezért a tudat, lélek harmonizálásával kell kezdeni.

A betegségek főbb csoportjai:

érzelmi – indulati (vágyak, gyűlölet, harag, irigység, félelmek) pl.: torok problémák, gyomorfekély

környezeti (elfojtások, agresszív uralkodás a másikon) pl.: bőrgyógyászati problémák, hajhullás

karmikus (testi hibák, örökletes betegségek): véletlen szövődmények magzati korban illetve gyerekkorban

„Mint ahogyan a madár sem tud elszakadni az árnyékától, úgy a lények sem tudnak elszakadni a betegségeiktől a tudatlanságuk miatt. Minden betegség egyetlen okra vezethető vissza, s ez a tudatlanság. A tudatlanság három fő méregből áll. Ezek a vágy, gyűlölet és a tompaság. Ezek okozzák az ártó-szél, az ártó-tűz és ártó-víz betegségeket.”

Szél – gondolat, gondolatok

Tűz – vágy, gyűlölet, düh, harag

Víz – érzelem, érzelmek

Minden betegség, sérülés, fertőzés nem jelenlétből, zavaros érzelmekből, zavaros tudatállapotból indul ki. 

Elhanyagolással, figyelmetlenséggel párosulva halálos betegséggé is fejlődhet. Minden betegség vizsgálatánál fel kell tárni annak hátterét (környezet, gondolatok, vágyak, fantáziák). Ugyanis ezek nem megélése, kiélése, elfojtása, felhalmozása indítja be a betegséget és hozza létre a torzulásokat fizikai szintünkön (testünkben)

Minden betegség és hozzá tartozó tünet újabb kihívás az egyén számára (és a környezet számára is). Más-más fokozattal, terheléssel, tanulási feladattal. Szintünktől függően ezek néha igen nagy fájdalmakkal járnak. 

Fokozatonként nő a nyomás és a szenvedés. Az egyén megértésétől, nyitottságától, szorgalmától függ a rá váró szint. Minél jobban ellenáll, nem foglalkozik az üzenettel, feladattal, annál nagyobb a nyomás, hogy váltson irányt, foglalkozzon önmagával, környezetével.

A betegség tagadása, agresszív el nem fogadása mélyebb fizikai szintre, elváltozásra készteti a testet. Hisz a test egy tükör. Tükrözi a bennünk zajló, kavargó folyamatokat, eseményeket, megéléseket. Gyakran érezzük előre, hogy valami készül, lappang bennünk, még mielőtt megjelenne a fizikai szinten. Ekkor könnyebb még visszaállítani a harmóniát.

Önismerettel, önképzéssel képesek vagyunk szellemi, illetve érzelmi szinten rendezni a problémát. Ha a betegség fizikai szinten megjelent, akkor arra kel törekedni, hogy elfogadjuk, megértsük ezt az új állapotot. Amennyiben ez nem így történik, energiát és időt veszünk el a probléma megértéstől, feldolgozásától.

Eluralkodik rajtunk a pánik, összezavarodunk, egyre távolabb kerülünk a betegség eredeti okától. Kialakul bennünk a betegségtudat, amely folyamatosan termeli az energiát, mellyel blokkoljuk saját testünk gyógyulását.

Minden gyógyítási technika, eljárás során fontos a komplex szemlélet, mely a betegség okát, jelenét és esetleges következményeit vizsgálja. Szembe kell nézni önmagunkkal, kezünkbe kell venni saját sorsunkat, gyógyulásunkat, mert senki nem tud meggyógyítani minket. Mi teremtettük meg a betegséget s a betegség okát, s ezért mi magunk vagyunk csak képesek ezen változtatni. 

Segítséget, útmutatást kérhetünk, kaphatunk, de helyettünk más nem oldhatja meg ezeket a feladatokat. Hisz ha nem jól „vizsgázunk” újra betegek leszünk azzal a különbséggel, hogy nehezedik a nyomás, halmozódik a feladat a betegség.

Érzelmi (indulati) betegségek: gondolatok, vágyak, félelmek, harag, gyűlölet, fantáziák le nem vezetéséből, ki nem éléséből, elfojtásából keletkeznek. Először többnyire funkcionális zavarok keletkeznek a különböző életfolyamatokban, majd akut testi panaszokat (gyulladás, sérüléseket) okoz. A folyamat krónikusság válva gyógyíthatatlan szervi elváltozásokat és egyes esetekben halált is okozhat. Az ide tartozó betegségek az egyénről szólnak, Önmagával harcol. Mást próbál mutatni, megélni, mint ami van.

Környezeti betegségek: a környezeti betegségeknél az egyén nem önmagával küzd (saját énjével), hanem egy nála dominánsabb énnel küzd, amely, illetve aki, uralkodik rajta. Az egyén behódol a másik énje előtt, elveszíti szabad akaratát, viselkedik, cselekszik a domináns erő hatására. Nincs uralma teste és lelke fölött = diszharmónia, ebből, pedig betegség következik. Többnyire mártírként, csöndesen él pl.: hajhullás, bőrbetegségek, fogak elvesztése. Zárt közösségekben a legjellemzőbbek.

Karmikus betegségek: mit is jelent ez a szankszrit szó. A múltban elkövetett negatív cselekedetek, gondolatok, érzelmek, beállítottságok összessége eredményezhet ilyen betegséget, amely lehet vele született, illetve később pedig szerzett. Veleszületett testi illetve szellemi fogyatékosság (vakság, süketség, paralízis, stb.), későbbiekben végtagvesztés, bénulások, SM-betegség. A karmikus betegséget nem lehet hagyományos módszerekkel gyógyítani. A betegség állapota szigorúan rákényszeríti az egyént, és a környezetét, hogy tanuljon, folyamatosan foglalkozzon önmagával, a világgal. 

Kiszolgáltatottságával az alázatot, önfegyelmet, koncentrációt, kitartást, szorgalmat kell fejlesztenie, növelnie. A karmikus betegségeket nehéz, illetve gyakran lehetetlen gyógyítani. Legtöbb esetben az enyhítés, elfogadás, megbékélés elősegítése a lehetséges eredmény. Sok esetben ez az állapot egy emberöltőt kitesz. Ilyenkor segítséggel, ha az alany kéri, és érett rá, segíthetünk bepillantani számára a múltba, hogy megértse a jelent, s ez által egy tudatosabb, boldog jövőt hozhat létre. 

Nagyon fontos a környezet szerepe, feladatuk felismerése, vállalása is. Számukra is komoly lecke, tanítás ez. Semmi sem véletlen, mindennek oka van. Sorszerű, bár lehet, hogy igazságtalannak tűnik, de mégsem az. Mindig azt kapjuk, amit érdemlünk. A gyógyító feladata ilyenkor a segítségnyújtás, őszinteség, támasznyújtás. A megbékélés megteremtése, s a negatív karma letörlesztése, feloldása.

A Gyógyítóról: 

Feladatunk a szüntelen tanulás, nyitottság, mély együttérzés, empátia. A gyógyítás is egyfajta negatív karma ledolgozása. Sorsszerű kapcsolódás a beteg – gyógyító között. Elmúlt életek összefonódása valamilyen szinten. Az sem véletlen, hogy a gyógyító mire szakosodott, milyen betegség típussal foglalkozik, dolgozik. 

A gyógyító hatásfoka, képesség arányos szellemi érettségével. Az is igaz, az sem véletlen ki hova kerül, milyen gyógyítóhoz. Hiteleshez vagy kóklerhez. Érdemeink, szellemi igényeink, tapasztalási fokozatunknak megfelelően kapjuk a segítséget, a gyógyítót. Gyógyító – gyógyított egyaránt tapasztal és tanul képességeikhez mérten.

A Keleti világban az arány a következő: 70% megtapasztalás, 30% elmélet. A Nyugati világban 30% a gyakorlat, 70% az elmélet. Az itt élők nagy része szerint ez így is van. Az élet viszont nem ezt igazolja. Elméletben nem élvezhetjük a virág illatát, az étel ízét, szerelmünk csókját. A Keleti orvoslás szerint a testünket figyelve megérthetjük belsőnk üzeneteit, segélykérő felhívásait.

Testünk felosztása: 

A test elülső része: egyfajta kirakat, a világnak mutatott tükör, mely kifejezi jelenlegi állapotunkat és életünk korábbi részének lerakodásait. 

Egyes esetekben görbe tükör: erős, „kigyúrt” test mögött félelem, gyengeség. Jelenlegi, gyors, őrült életünkben állandóan védekezünk valami vagy valakivel szemben, ezért ez egy szociális álarc, páncél is (műmosoly, harag, szúrós agresszív arc, merev test). E maszk, páncél ránk merevedett, ránk kövült, ritkán vesszük le. Nehéz mögéje nézni, látni, már a tulajdonosa sem tudja ki is ő igazán. A Napi élet érzelmeit is hordozza (kivéve, ha burok alatt élünk, pókerarc, tudatos elszigetelődés a világtól), az eredmény ilyenkor mindig Trauma. Ilyen napi érzelmek pl.: az öröm, bánat, vágy, harag, düh, szomorúság, stb. 

Mellkasunk hordozza a szív fájdalmát. 

Behorpadt mellkas: nagy érzelmi fájdalom, visszahúzódás, érzelmi elzárkózás.

Lapos, kicsi mellkas: viszonylagosan kisebb érzelmi intenzitás, nem a „szív” útját járja. Racionális típus, inkább az „ész” útját járja. 

Csuklyás izmaink a stresszt, önfejűségünket, merev hozzáállásunkat hordozza. 

Homlokunk a beleket szimbolizálja, hogy hogyan emésztettük meg az életünk különböző eseményeit. Feldolgozás – elengedés.

A test hátulsó része: tudatalattink, szőnyeg alá söpört problémák, meg nem oldott feladatok, érzelmek, gátlások, amellyel ez idáig nem akartunk foglalkozni, illetve nem tudtunk megoldani. Gerincoszlopunk mentén tároljuk a dühöt, félelmeinket, haragot. 

Lapockák alatt érzelmi tüskék.

Test bal oldala: női oldalunk – jobb agyfélteke. Befogadás, érzékenység, nyitottság, tudás tárolása, passzív.

Test jobb oldala: férfi oldalunk. Magabiztos, aktív, kezdeményező, támadó, romboló, megvalósító, logikus.

A test alsó – felső része: 

Nagy felső rész, kis alsó résszel: Extrovertált személyiség. Túlsúlyosan magabiztos egyéniség. Egoizmusra, dominanciára hajlamos. Szociálisan kifejező, érdeklődik a külvilág felé. Stabilitása ingadozik. Barátkozó típus, jól kommunikál, társasági ember. Látvány, külsőség, materialista dolgok kiemelt helyen. Túlbecsüli erejét, sokszor sokat vállal. Megfelelési kényszer, kitűnni vágyás.

Kis felsőrész széles-nagy alsó-rész  Nehezére esik a társasági élet, külső önkifejezés, kommunikáció. Visszahúzódó, depresszióra hajlamos, kishitűség, stabil, otthonias, földies. Hajlamos az elvonultságra, magányra. Érzelmileg erős, kitartó.

Végtagok – törzs felosztása

A törzs: a test központja, a „személyes én” lakhelye, magja. A törzs problémái, megbetegedései a befelé fordulásra hajlamos egyéneknél gyakori.

-A végtagok: a külvilággal való kapcsolat eszközei, cselekedeteink végrehajtói.

-Arc: személyiségeink aktuális álarcait jeleníti meg. Arcunk alakja, szerkezete múltunk eredménye. Arcunkról belső szerveink állapota olvasható le (pl. homlok – belek, orr – szív, szem alatt – vese, stb.)

-Homlok: értelmi és szellemi központ. Intellektuális kifejezések eszköze. Beleink működése a homlok zónából kiolvasható (pattanásos bőr, stb.)

-Szemöldök: intellektuális képességeinket mutatja meg (pl. sűrű szemöldök – magas intelligencia, boltíves szemöldök – kreatív gondolkodás, stb.). Érzelmeink, gondolataink kifejezője.

-Szem: megmutatják hogyan látjuk a világot. Íriszdiagnosztika alapján belsőnk teljes térképe tárul elénk. Közellátó visszahúzódóbb, távollátó kevésbé foglalkozik önmagával. Az információk 80%-a a szemen keresztül áramlik be. „Nyitva van a szemem, de még sem látok semmit.” – Zen Koan

-Orr: szív. Deformációja, színeződése a vele való problémákat mutatja. Érzékelés szaglás, kiszimatol valamit intuitív észlelés.

-Száj: egó kifejezője is. Ha a száj keskeny és megegyezik az orr szélességével, akkor önzetlen, együtt-érző személyről beszélünk. Nagy száj erőteljes személyiségre utal. Nőknél a száj a klitorisz tükörképe. Ajak alsó része gyomor, felső része nemi szervek.

-Állkapocs: félelmek, stressz, idegi terhelés lakhelye.

-Nyak: tudatalattink összekapcsolódása tudatunkkal, gondolatok és érzelmek összekötő csatornája. -Nyakasság, visszatartott gondolatok.

-Fülek: hallás, meghallás befogadás, férfiaknál a fül nagysága megegyezik a herék nagyságával. Veleszületett energiát tükrözi. Szabadon álló fülcimpa szabad gondolkodású egyénre utal. Lenőtt fülcimpa: zárt, merev gondolkodás bizonyos helyzetekben. Fül külső széle: lép.

-Mellkas: érzések központja. Légzés, keringés. Lélegzet – befogadás, kapcsolódás az univerzumba, emberekre, környezetünkre.

Napfonat - rekeszizom

• hatalmi harcok, problémák kivetülése

• érzelmi élmények, elfojtások, lenyelt energiák raktára

• bölcsesség központja

• Tao közepe

• Ég és Föld találkozása

Hasüreg

• az érzelmek székhelye

• legmélyebben eltitkolt érzéseink, félelmeink, fóbiáink

• múltból hozott energiák - veleszületett lehetőségek

• szoros kapcsolat a szexualitással

Ágyék, gát, comb belső területe

• önkifejezés

• önfenntartás

• önmagunk megvalósítása az anyagban

• kisebbségi érzések

• beilleszkedési problémák

• kudarcok

• szexualitás

Combok

• személyes erő kifejezése

• állóképesség

• terhelhetőség

• megbízhatóság

• kivitelezés képessége

• rugalmasság > felmerülő problémák megoldóképessége

• gyengeség, deformitás > tudati állapottól, ill. az egyén pszichés beállítottságától függ

Térdek

• halálhoz, elengedéshez való viszonyunkat mutatja meg

• bal láb > múlt

• jobb láb > jövő

• régi éntől való elszakadás

• merevség > görcsös, akaratos személyiség, merev hozzáállás, alázat hiánya

Lábfejek

• mutatják, hogy mennyire „járunk a földön”

• lábfejünk, talpunk tükrözi kapcsolatunkat a földdel, a környezetünkkel

• lábujjakon járás > művészi, szellemi eltávolodás az anyagtól, realitás elvesztése; nincs jelen az anyagban, szellemi síkon éli meg a világot

• sarkakon járás > anyagba zuhant, kötött, merev gondolkodás, csak a matériában gondolkodik, a kézzel fogható dolgokban hisz

• kapaszkodó lábujjak > félelmek, görcsös rögzülések, képzetek

• talpélen járás > eltérés a középtől, zavartság, traumatikus élmény fel nem dolgozása

• járás közben a lábfejek szétállnak > mások problémáival foglalkozik, bíráló típus

• egymástól jól elkülönülő lábujjak > tág teret ad, s követel a kapcsolataiban, egyedül is jól érzi magát, kiteljesedett személyiség

• egymásra tapadó lábujjak > „társaságfüggő”, önállótlanság

• bal öregujj > jobb agyfélteke, „lehozott” gondolatok, információk, vágyak szerinti élet

• jobb öregujj > bal agyfélteke, megvalósítás az anyagban

• két öregujj egymás mellé téve, ha elállnak egymástól > diszharmónia a két agyfélteke között, kettős személyiség

Kezek

• adás - elfogadás

• cselekvés

• befogadás

• célok elérésének, megteremtésének, megvalósításának végrehajtói

• bal kéz > elfogadás

fájdalma > azt mutatja, hogy az egyén nem akar valamit vagy valakit elfogadni

kinövések, gyulladások > túlzott elfogadás erőn felül

• jobb kéz > adás, megosztás

fájdalma > azt mutatja, hogy az egyén nem akar valamit vagy valakit elengedni, fukarság, fösvénység

Alkarok

• félelem az alacsonyrendűségtől

• kisebbségi komplexusok

• tudatalatti terhek

• önmagunk elleni agresszió

• makacs ragaszkodás

Körmök

• szívközponttal kapcsolatos

• bal > érzelmi információk túlzott befogadása

• jobb > érzelmek kimutatása, elengedése

Felsőkarok

• tetterő

• énünkben rejlő fizikai erő szimbóluma

Vállak

• itt viseljük sorsunk, feladataink súlyát

• problémái > az egyén túl sokat vállal

• gyengesége > menekülés a felelősségtől

• csuklyásizom > stressz tárolása

Hát

• itt tároljuk az összes tudattalan érzelmet, a túlsúlyban lévő érzelmi feszültséget

• hát felső részében elraktározott düh, érzelmi tüskék, szexuális érzelmek

derék

• személyes akarat, ego

• ellenállás a sorssal szemben

• büszkeség

• önteltség

Gerincoszlop

• belső részében helyezkedik el a fő Nádi csatorna

• énünk, szellemünk hordozója

• gerincünk egyenessége, állapota szellemiségünk tükre

• sérv > agresszív teher, erőn felüli vállalás

Bőr

• fizikai védelmi vonalunk

• kapcsolatunk a külvilággal

• helyünk, helyzetünk elfogadása

• beilleszkedés a világba

• bőrproblémák > néma lázadás helyünk, helyzetünk ellen

Csontok

• tartás

• a világhoz való hozzáállásunk

• egyenességünk

Ízületek 

• szellem - anyag kapcsolódása

• érzelmi mérgek, gondolatok tárolóhelye

• betegség, gyulladás > azt jelzi, hogy túl sok a szemét, a méreg, üríteni kell

Konfliktus helyzetek szeretetteljes megoldása

Felelős vagyok az életemért, az életkörülményeimért, a kapcsolataimért.

1. Semmi sem történik véletlenül. Minden az univerzum-Isteni törvényei alapján, ezeknek pontosan megfelelve történik az életben.

2. Minden szituáció akkor ,ott és azzal történik meg, amelynek meg kell történnie.

3. Minden érdekelt személynek tanulnivalója, dolga van ezzel a helyzettel, az életfeladatához, a lélekútjához tartozik.

4. Mielőtt kívülről kérek segítséget, az alábbiak alapján kielemzem ezeket az élethelyzeteket:

- Mi volt az oka a reakciómnak és a másik ember viselkedésének? Mik voltak a belső motivációim, mik voltak a gondolataim? Mik lehettek a másik ember motivációi?

- Szeretettel cselekedtem-e? Amit mondtam, gondoltam és tettem, a szívemből jött-e vagy az egóm uralta tudatomból, önzésből?

- Mit kell tanulnom ebből a szituációból, és mit kell

tanulnia a másik félnek?

- Jól oldottam meg a konfliktus helyzetet?

Mindkettőnk számára a legmegfelelőbb, győztes-győztes

megoldás jött létre?

- Hogy érzem magam? Milyen gondolataim vannak? Milyen érzések maradtak bennem? Maradt bennem harag, meg nem értés, megítélés, fájdalom, félelem,

düh, utálat?

- Amennyiben ezek körül bármelyik is jelen van mondjuk el ezeket a tudatunkat és tudatalattinkat átformáló, tisztító mondatokat: (meditációs, ima tudati és lelki szinten)

Megérdemlem a teljes megbocsátást, a szeretetteljes,

harmonikus lelki békét.

Felállítom magam körül a Fény szeretetteljes

sorompóját, magam és azok közé, akikkel nem vagyok

összhangban.

Ezzel harmóniába és egyensúlyba hozom a köztünk

lévő energiákat és érzéseket.

Megteremtem a szeretetteljes kapcsolatot mindennel és

mindenkivel.

A bennem lévő diszharmonikus, negatív energiákat az

ÉN VAGYOK JELENLÉTEMHEZ (Isteni Énemhez)

irányítom és kérem, hogy alakítsa át mindezeket ,

mindenki legjavát szolgáló és a legjobb megoldást

nyújtó harmonikus energiává.

Köszönöm.

BŐSÉG- EGÉSZSÉG-PÉNZ-SZEXUALITÁS-JÓLÉT-BOLDOGSÁG

Ezek a címszavak határozzák meg többnyire az életünkkel szembeni elvárásainkat. Van akinek többé-kevésbé sikerül, és van aki a közelébe sem jut. Sokszor megkérdezzük magunktól:

Nekem miért nem sikerül?

Miért pont én?

Miért nem lehetek egy kicsit gazdagabb, egy kicsit boldogabb, egészségesebb?

Sokszor az irigykedésünknek, a másik ember megitélésének is ez az oka.

Amikor elkezdtem feldolgozni az életemet és elkezdtem kutatni a miérteket, én is ilyen kérdéseket tettem fel magamnak. Sok évnyi megtapasztalás után eljutottam egyfajta magyarázathoz, amit meg szeretnék osztani minden érdeklődővel.

1. ÉLETÚT - LÉLEKTERV

Tételezzük fel, hogy az ember test-lélek-szellem. A lelkünket azonosítsuk az érzéseinkkel, a szellemünket az életerőnkkel, a testünk pedig az egész lényünk itt a Földön, ami a vára, a háza a lelkünknek és a lényünknek.

Tételezzük fel, hogy a lelkünk nem most először él a Földön emberi testben. Ő már sokszor élt emberként a Földön, mindig más személyként, más neműként, más körülmények között, más országban.

Az Isteni akarat és az Univerzum törvényszerűségeit követve a lélek mindig megtervezi magának a következő életét.

Mi ennek a folyamata?

Meghal a test, itt a Földön, a 3. dimenzióban, a fizikai síkon. A lélek elveszti ezzel az idetartozását és ismét eljut egy bizonyos helyre, egy másik dimenzióba, ahol áttekinti az életét, levonja a tanulságokat, pihen és majd eltervezi a következő életét.

Mondjuk, a lélek eltervezi hogy 1oo év múlva gazdag emberként akar élni Magyarországon.

Ilyenkor pontos tervet készít az egész életéről.

Meghatározza, hogy melyik országba, mikor, milyen családba születik. Azt is meghatározza, hogy milyen dolgok történjenek vele az élete során. Ez attól függ, mit akar megtapasztalni.

A lélek kíváncsi, és mindent meg akar tapasztalni életei során a Földön. Tudni akarja mindenről, hogy milyen érzés. Ezért néha megtervezi a szegénységet, a betegséget, a balesetet, a halva születést stb.

Ha feltételezzük, hogy minden Isteni törvényszerűség szerint történik, akkor nincsenek véletlenek. Mindennek megvan az oka. „Csak úgy” valami sohasem történik, hiába nem értjük az okokat, és hiába szörnyülködünk rajta. Az univerzum, a lélek és az emberi lét az ISTENI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK alapján működik, habár ezt bizonyítani nem igen tudjuk, csak elhinni. De ha odafigyelünk magunkra, és az életünkre érezhetjük ezeket a folyamatokat.

Erre szokták mondani: Ember tervez, Isten végez.

Tehát a lélek eldöntötte, hogy leszületik a Földre ismét, újraszületik, új testben, új személyként, új emberként. Az élete tervezésében a többi lélek és az Isteni vezetés is segített. Lélekcsoportokat alkotnak a lelkek, és tartják egymással a kapcsolatot, együtt tervezik az életeiket.

A lelkek megállapodásokat, szerződéseket kötnek egymással egy-egy életesemény megtörténéséhez. Ilyen az is, hogy találkozom életem során egy szerelemmel. Ilyen az is, hogy elválok és más valaki lesz az új férjem. Minden jelentősebb találkozás és esemény, baleset, szituáció ilyen, és többnyire karmikus.

Mit jelent ez?

A karmikus esemény az én értelmezésem szerint „kötelező” feladat, aminek megoldására törekednünk kell az életünkben. Ilyenkor két emberi lény között szellemi szintű (szellemeik közötti) szerződés is befolyásolja az életutat, az eseményeket. Úgy tapasztaltam, hogy a szellemi szintű szerződés erősebb, és nagyon célirányosan hat az emberre. A szellemünk adja az isteni irányítást ezekben az élethelyzetekben. Szellemi és lelki szintű összekapcsolódás van például szerelem esetén is. Ez adja a szerelmi érzés „tökéletességét”, nagyszerűségét.

2. HARMÓNIA, BOLDOGSÁG, BŐSÉG

Itt vagyunk a Földön. Kiválasztottuk az anyukánkat, szüleinket. Lélekként láttuk előre, hogy nagy valószínűséggel milyen hatások fognak érni minket.

Azt el kell mondanom, hogy a lélek terve nem mindig teljesül úgy, ahogy ő elképzelte, mert a tudatunk, az egónk, aki felügyeli és védi a lényünket sok esetben megváltoztatja a reakcióinkat, döntéseinket. Az egónak nagyon sok értelmezése van. Én úgy vallom, hogy az egóra szükségünk van, szeretnünk kell, de meg kell ismernünk őt és meg kell „reguláznunk”, mivel elnyomja a szeretet érzését bennünk, elnyomja a lelket, a szívünket. Ha tudatosan a szívünkre és az érzéseinkre figyelünk, akkor sikerül az egyensúlyt kialakítanunk önmagunkban, és előbb-utóbb a teljes szeretetet kialakítanunk saját magunk felé, minden más és mindenki más felé. Nagyon nehéz út, de szép feladat.

A lélek a leszületés előtt emlékszik tehát mindenre, ami eddigi életei során történt vele. Az eddigi tapasztalatok lenyomatok, programok formájában benne maradnak örökre ill. egészen addig, még tudatosan fel nem dolgozzák, ki nem „tisztítják” onnan.

Mi módon történhet ez meg?

Különbséget kell tenni a lélek fejlődését előnyösen befolyásoló hatások és a hátráltató lenyomatok és programok között. Persze ezt csak a mi emberi szempontjaink szerint lehet így értelmezni. Isteni nézőpont szerint minden úgy jó, ahogy van. Nincs jó és nincs rossz, nincs pozitív és nincs negatív.

A lélekprogramok többsége emberként pozitív érzésként, eseményként jelenik meg.

A beteljesülése után átalakul és a lélek fejlődését eredményezi.

A lélekprogramok és lélek szintű szerződések másik része emberi felfogásunk szerint negatív hatású. Ilyenek lehetnek a betegségprogramok, a szegénységi szerződések stb.

Ilyen lenyomatok lehetnek előző életeinkből erőszakos események lenyomatai, amik szintén befolyásolják az életünket, attól függően hogy mi szenvedtük el az erőszakos cselekedetet valakivel szemben vagy mi voltunk a szenvedő fél. Ez a jelenlegi életünkben is sok szituáció esetén megmagyarázza az eseményeket. Ezek a rezgések, hatások disszharmonikus energiaként jelennek meg a lelkünkben, a tudatalattinkban és blokként, akadályként jelenik meg a tudatunkban. Pld. A szüleim mindig azt mondták…nem engedhetem meg magamnak.

Én gyerekként átvettem ezt a mintát, mivel mindig ezt hallottam, ezért én is követem ezt az „utasítást” az életemben. Valószínűleg sosem tudom megteremteni a jólétet és a bőséget magamnak.

Mostanában rendelkezésünkre áll több módszer, amivel ezeket a lenyomatokat, programokat megismerhetjük, tudatosan értelmezhetjük, és bizonyos feltételek mellett megszüntethetjük.

Ilyen a kineziológia, a spirituális választerápia, az angyalokkal történő segítségnyújtás.

Én személyesen az utolsó két módszerrel foglakozom. A tapasztalataimat ezen az úton járva szereztem.

Feltételezzük, hogy jelenleg a Földön egy nagyon erős fejlődés megy végbe, ami az emberi tudat és lélek gyors fejlődését és „tisztulását” is lehetővé teszi. Égi segítőket, angyalokat, Jézust, a Krisztusi erőket és Istent bárki hívhatja és elérheti. Nagyon gyors és hatékony segítséget nyújtanak, hisz a kérésünk parancs számukra.

Kéréseink akkor teljesülnek, ha összhangban vannak a lelki utunkkal, a tervezett életutunkkal vagy külön Isteni kegyelem esetén.

3. SZERETET

Megszületésünk után teljesen nyitottak vagyunk az életre és rácsodálkozunk mindenre.

A szüleink segítségével lassan megtanuljuk mi az élet. 3 éves korunkig nincs igazán humorérzékünk.

Mit jelent ez?

Amit hallunk, látunk, érzünk, teljes valóságként beépítjük a tudatunkba, a személyiségünkbe.

Ez nagyon meghatározó lesz a későbbi életünkben. Ha nem kaptuk meg a szeretetet, a gondoskodást és az odafigyelést, akkor egész életünk ezen hiányok pótlásáról fog szólni.

Például: Mindig azt mondták kis korunkban, hogy maradj csendben, ne szólj bele.

Egy kis gyerek elraktározta a tudatába, hogy neki mindig csendben kell maradnia. Ez egy „parancsként” rögzült a tudatalattijában, ahonnan kihat egész életében. Ő ezt nem érzi, nem tud róla, de attól hat minden napjára.

Hogy jelenik ez meg?

Nem mer megszólalni, dadog, zárkózott lesz, nem meri az érzéseit, gondolatait kifejezni, kommunikálni az emberekkel. Ez csak egy példa a sok közül.

Az valószínűnek tűnik, hogy ha a szülőkkel való kapcsolat ebben a korban sérült, akkor az egyén partnerkapcsolatai is sérültek lesznek egész életében.

Feltehetjük a kérdést, hogy miért?

Ha hiányzott az anyai szeretet például gyerekként, akkor olyan férjet, feleséget , partnert választunk, akivel szemben érzelmileg gyermekként reagálunk és a partnerünk testesíti meg a szülőt számunkra. A szeretetet próbáljuk a másik személyből „kikényszeríteni”, így felnöveszteni a bennünk lévő „gyermeket”.

Ezt hívják emberi játszmának, ami valószínűleg nem tudatosul bennünk. Gyerek- szülő, gyerek-felnőtt stb. játszmák érvényesülnek a minden napjainkban, minden kapcsolatunkban és reakciónkban.

A helyes kommunikáció a felnőtt-felnőtt szituáción alapszik, amikor mindenki egyenrangú, nincs elnyomás, nincs elvárás , nincs kényszer, nincs alá-fölé rendeltségi viszony.

A kapcsolatok nagyon csekély része működik így. Ez is jól mutatja, hogy érzelmileg felnőttként is mennyire sérültek és sérülékenyek vagyunk.

4. EGÉSZSÉGES ÉLET – lélek nyelve a betegség

Képzeljük el, hogy a lelkünk boldog akar lenni, szórakozni akar, jól érezni magát, meg akarja valósítani a terveit, a bőséget, a szeretetet, a bőséget.

Sajnos a szerzett hatások és tapasztalatok miatt és a mi életvezetésünk, döntéseink miatt nem tudja megtenni, nem tudja mindezt megtapasztalni. Szegény kínlódik, és azon gondolkozik, mit kellene tennie. Hogyan tudassa velünk, hogy nem jó úton járunk, hogy változtatnunk kell az életünkön, hogy nem jó döntéseket hozunk, mert nem figyelünk a szívünkre, mert adott esetben a pénz, a hatalom, mások elvárásai elnyomják a lelkünket és már csak az egónk, az önzés, vagy a teljes lemondás, tehetetlenség irányítja az életünket.

A lelkünk hogy tud üzenni nekünk?

Tud üzenni rosszulléttel, betegséggel, balesetekkel, különféle jelekkel.

Van olyan jelenség, amikor a lelkünk pihenésre vágyik, és ezért „nincs teljesen velünk”. Nem érzünk szeretetet, érzéseket, gyűlöletet sem igazán. „Csak úgy” vagyunk és esetleg az öngyilkosság is eszünkbe jut. Sokszor elájulunk, nincs erőnk kikelni az ágyból, nem találjuk a helyünket, nem találunk örömet semmiben.

Ezek a jelek betegség kialakulása nélkül a lélektől jönnek. Ilyenkor jól jön egy kis segítség valamilyen ismerőstől, lélekgyógyásztól, pszichológustól vagy egyéb segítő személytől, aki meghallgat minket és elmondja a gondolatait, tapasztalatait, ezzel segít rájönni, hol rontottuk el.

Ha időben megkapjuk a segítséget, akkor még megússzuk az esetleges betegségeket, immunrendszerünk teljes leépülését. A lélek erejének gyengülése testünk gyengülését vonja maga után.

Ha boldogok vagyunk, akkor fittnek, egészségesnek érezzük magunkat. A vitalitásunk, az életörömünk tökéletes. Aktívak vagyunk, szeretünk mindent és mindenkit.

Ha boldogtalanok vagyunk, akkor semmit sem szeretünk, el akarunk menekülni a világ elől, depressziósak vagyunk, nincs kedvünk semmihez, nincs erőnk semmihez. Nem akarunk foglalkozni a családunkkal, a munkánkkal. Ilyenkor előbb-utóbb megjelennek a betegségek, a vérkeringési, idegrendszeri problémák, emésztési problémák és később a súlyosabb betegségek, szervi betegségek amik műtéttel, korházi beavatkozással járnak.

Sokan vallják és én is közéjük tartozom, hogy a lélek nyelve a betegség.

Ha belegondolunk, látjuk, hogy például a szívünk, amely a szeretet nyelve milyen sok embernél okoz problémát.

Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy miért?

Mai világunkban elfelejtettünk igazán szeretni. Önmagunkat sem szeretjük igazán, mert nem nézzük a saját érzelmi, lelki „érdekeinket”, hanem alárendeljük ezeket mindig valakinek vagy saját egónknak. Sajnos az érzelmi odafigyelés és az önzőség nem jelenti ugyanazt. Úgy gondoljuk, hogy szeretetből tesszük amit teszünk, habár lehet, hogy feláldozzuk magunkat egy-egy cél érdekében.

Arra viszont nem figyelünk, hogy mi kapunk-e vajon szeretetet, viszonzást mindezért valahonnan..

Szívből tettük-e, vagy belső kényszernek érezzük? Valaki másnak akarunk esetleg megfelelni?

Összhangban van-e az adok-kapok arány? Ha én nem kapom meg a családomtól, a társamtól stb. a szeretetet, az odafigyelést, akkor a lelkem már nem érzi jól magát. Én akkor alárendelt helyzetbe kerülök, és a szívem jelez.

A többi betegség esetén is mindig megfigyelhető a lélek-test kapcsolat. Sok kutató, tudós, pszichológus foglakozik ezekkel az összefüggésekkel. Egyre több könyv jelenik meg erről a témakörről.

5. SZEXUALITÁS –OSHO tanításai alapján

A szeretettel függ össze a teljes, boldog szexualitás megélése. Ha körülnézünk a világban és végig gondoljuk a saját életünket, házasságunkat, párkapcsolatainkat többnyire ugyanazt a következtetést vonhatjuk le. A világban nincs a helyén a szexualitás kérdése, megitélése, megélése. A fő kérdés, hogy miért? Hogyan kellene ezt jól csinálni? Miért nem jó ez így?

Kérdéseimre a választ Osho tanításai alapján kaptam meg, amivel maximálisan egyetértek.

Könyve: Tantra- A lélekhez a szexualitáson keresztül.

Tanításának alapja az élet minden kérdésében: éld meg azt ami benned van, a dühödet, a vágyaidat, a szeretetet, a boldogságot, a boldogtalanságot, de legyél tudatos. Figyeld magad! Kívülről figyeld magad, és értelmezd a szituációkat, a történéseket!

A tantra elfogad és figyel. Akármit csinálsz, te része vagy az Univerzumnak, a teremtésnek. Amilyen ösztönöket, adottságokat, vágyakat létrehoztál magadban, benned van, kaptad, azokat meg kell ismerned, meg kell tapasztalnod. Ha megismerted, akkor a helyére raktad és a lelked fejlődött ez által. Egyre tudatosabbá válsz, és egy ponton ráébredsz önmagadban arra, hogy ki is vagy valójában. Megismered ÖNMAGAD.

Ennek részét képezi a szexualitás megfelelő megismerése és átélése.

A szexuális energia az alap. Ez alkotott minket, ettől jöttünk a világra, ez tette lehetővé hogy megfoganjunk. Ez egy alap energia, alap ösztön. Ha elnyomod magadban, akkor harcolsz ellene, nem éled meg, és tudati síkra helyezed át. A szexualitás fogja uralni a lényedet, és a világot a szexualitás szemüvegén fogod nézni.

Amíg nem ismerjük meg önmagunkat és nem teremtjük meg magunkban a szeretetet, addig a szexualitás nem lelki síkon működik. A partnerek szükségből vágyuk, ösztöneik kielégítését élik meg.

Ha megszűnik az érzelem, eltűnik a szerelem, akkor eltűnik az igazi szexualitás. Akkor hiányzik az energia, ami szeretetté fejlődhetne. Szeretet nélkül nincs Isten, szeretet nélkül nincs fejlődés, nincs szabadság, nincs felébredés.

Ha a vágy nem a szívedben jelenik meg, hanem a tudatodban, az agyadban, akkor az pornográfia. Csak a szívből, lélekből kiinduló vágy és érzés nevezhető a szeretetteljes szexualitásnak. Csak ez vezethet el a teljes lelki-testi-szellemi csúcsélményhez.

Kapcsold ki az Énedet és csak a szívedre figyelj. Ha az Én ott van, akkor a gondolataid megzavarják az élményt, és lélekben több ezer kilométerre lesztek egymástól.

Hogy tudjuk megkülönböztetni a nemi vágyat a szerelemtől?

Ha a vágy hajt, akkor a másik csak egy eszköz, amely arra jó, hogy kielégítse a vágyaidat.

Ha a vágy átalakult és érzelemmel telt meg, akkor már a másik nemcsak eszköz, hanem részeddé válik, összeolvadtok.

A vágy öncélú, a szerelem, a szeretet nem.

Úgy gondolom, talán sikerült az élet alapjaira, összefüggéseire rálátást biztosítanom.

A legfontosabb felismerések: 

1. Van testünk, lelkünk, szellemünk.

2. Lelki tervek és szellemi tervek alapján éljük az életünket az Isteni törvények irányításával.

3. A lelkünkben lévő programok, lenyomatok, minták ill. lélekszerződések és szellemi szintű szerződések hatnak életünk eseményeire.

4. Vannak kötelező feladataink, karmánk amit teljesítenünk kellene, de nem mindig sikerül.

5. Gyermekként szerzett lelki hatások, főleg 3 éves korig, egész életünkre kihat, és meghatározza érzelmi reakcióinkat, emberi kapcsolatainkat.

6. Emberi játszmák alapján éljük az életünket, amelyek érzelmi sérüléseink nyomán keletkeznek. Amíg a szüleinkkel nem rendezzük érzelmi kapcsolatunkat, addig a párkapcsolataink sem működnek megfelelően.

7. Vannak módszerek a lelki és érzelmi problémák felismeréséhez és feldolgozásához. Egyre több, úgynevezett alternatív módszer áll rendelkezésre, mint pld. Angyalokkal történő segítségnyújtás.

8. Lelkünk betegség útján üzen tartós boldogtalanság esetén. Lélek nyelve a betegség. Több irodalmi kiadvány és kutatás foglalkozik ezzel a témával.

9. Fontos, hogy figyeljük a lelkünkre, a szívünkre és tanuljunk meg ismét szeretni, önmagunkat és másokat, mert csak így élhetjük meg a

BŐSÉGET – BOLDOGSÁGOT – EGÉSZSÉGET - TELJESSÉGET NYÚJTÓ SZEXUALITÁST – SZERETETET –JÓLÉTET - BOLDOG PÁRKAPCSOLATOT

Álláskeresésem története a VONZÁS TÖRVÉNYE alapján

Egy héttel ezelőtt "megtalált" a számomra legmegfelelőbb állás! 

Szinte hihetetlen! 

2oo8. novemberében léptem ki akkori munkahelyemről közepes depresszió kiséretében. Tudtam, hogy ezt kell tennem és azt is tudtam, hogy ez egy lehetőség a változásomra, a fejlődésemre. Miben kellett változnom: meg kellett szabadulnom a megfelelési kényszeremtől, a félelmeimtől, a düh, elvárások, megitélések energiáitól. Akkor harcoltam a világgal. A pénz nagyon fontos volt nekem, és féltem az egzisztenciális nehézségektől. Zavart, hogy nincs munkám, de nem bírtam tovább az adott körülményeket elviselni. Így elindultam a legváltozatosabb életperiódusom útján. 

Akkor találtam meg a Netlogot és megosztottam gondolataimat a blog segítségével minden érdeklődővel. A Netlogot azóta megszerettem. Elősegítette az IGAZI ÖNMAGAM MEGTALÁLÁSÁT. 

Álláskereséssel kapcsolatos legfontosabb megtapasztalásaim: 

1. Amíg harcolsz a világgal és nem fogadod el a jelen pillanatot, az adott élethelyzetet, nyugalommal és felelősségteljesen, addig lezárod a számodra megfelelő munkahely megtalálásának útját. 

2.A gondolataiddal teremtened kell a számodra megfelelő munkahelyet, be kell vonzanod. Tudnod kell mit szeretnél 

Én ezt teremtettem:- szabad akarok lenni 

- nem bírok irodában 9 órát ülve dolgozni 

-emberekkel akarok foglalkozni 

-olyan munkát akarok, amely megfelel a képességeimnek és örömmel tudom 

végezni 

-kedves, szeretetteljes emberek vesznek körül, akik hozzám hasonlóan 

gondolkoznak 

-a havi jövedelmemből kényelmesen megélek és a családom is, és mindenre jut, 

amire én szeretném 

-a munkahely a lakásomhoz max 1 óra utazásra van 

-napos, természetes levegőjű, szép, barátságos környezetben dolgozom 

Az év első felében nem tudtam még pozitív maradni. Azt láttam, hogy a végzettségemnek megfelelő munkakört nem nagyon találok az álláshirdetések között. Rendszeresen néztem az álláshirdetéseket, de szinte nem találtam olyat, aminek megfeleltem. Ekkor megfogalmaztam, hogy angolt kell tanulnom, mert mindenhol ezt kérik. Fél évig mondogattam magamnak, hogy szükségem van az angol nyelvre. Tanulni akarom. Sajnos anyagilag nem tudtam finanszírozni, de teremtettem gondolatilag A Munkaügyi központban rákérdeztem, és "szerencsém" volt, a következő héten indult a tanfolyam. Nagyon erősen, belülről jött a vágy az angol tanulására, és sikerült megteremtenem. 

A nyelvvizsga is sikerült. A cél teljesítve. 

Ekkor még mindig nem tudtam megállapítani mi az a munka, amit szívesen végeznék és amihez szakképzettségem is van. 

Voltak olyan napjaim, amikor belső késztetést éreztem az álláshirdetések böngészésére a neten. 

Ilyenkor "elém jött" 3-5 olyan állás, amely feltételeinek megfeleltem.Ezekre elküldtem az önéletrajzomat. 

Összesen kb 5o önéletrajzot küldtem el a másfél év alatt. Ez nagyon kevésnek számít. 

Azt tudni kell, hogy a lelki tisztulás folyamatosan zajlott bennem ill. nagyon erősen tisztítottam magamban a lelki blokkokat. Most márciusra sikerült megteremtenem magamban a körülményeim, pénztelenségem teljes elfogadását. Kidolgoztam a lehetséges megoldásokat, kitől kérek kölcsön, ki tud segíteni stb. Mi lesz ha...... Amikor az ember felkészül a legrosszabbra is, és van stratégiai megoldási ötlete, akkor megnyugszik. Nálam is így történt. Megszűntek a félelmeim és azt mondtam, hogy minden úgy történik, ahogy számomra a legjobb. Kijártam a Margitszigetre naponta feltöltődni, foglalkoztam a spirituális dolgokkal, segítettem a barátaimnak.....tehát JÓL ÉREZTEM MAGAM. ÉLTEM AZ ÉLETET:::::A PILLANATNAK ÉLTEM. Ezt is megtanultam. Sikerült. Tudtam, hogy most minden a legnagyobb rendben van. Ekkor egymás uán jöttek a munkaajánlatok. 

Megtalált a számomra legmegfelelőbb ajánlat, amely megfelel teljesen az általam kért és teremtett feltételeknek. Szabad vagyok, értékesítőként képviselem a céget, szórólapot szórok, naponta 3-4-5 órát gyalogolok, szabad levegőn vagyok, főleg a hegyekben. Emberekkel is foglalkozom. Kiállításokon, vásárokon veszek részt. Számítógépes értékesítést végzem.A bevételem fix és jutalék rendszerű. Ez azért jó, mert megvan a létbiztonság érzete és a bevételem függ az univerzum bőkezűségétől. Itt ismét kipróbálhatom teremtő képességemet. A jövedelmem annyi, amennyit sikerül megteremtenem magamnak ........Tehát előttem az ÉLET!!

http://merkaba.network.hu/blog/

http://hu.netlog.com/aranytest_egeszseg/blog

http://mulandosag.ning.com/profiles/blogs/bete... 

Betegség - a lélek jelzése

Az emberi test a lélek térképe

Mondd meg, mi fáj! Eláruljuk, mi van a lelkedben.

Testi betegségeink intõ jelek, melyek arról árulkodnak, hogy lelkünkben megszûnt a harmónia.

Ha ismerjük az egyes tünetek lelki hátterét, gondolataink erejével ismét helyreállíthatjuk az egészségünköz szükséges egyensúlyt.

Egyre szélesebb körben elfogadott az a nézet, hogy az egészség nem csupán fizikai testünk helyes működését jelenti, hanem azt, hogy testi, lelki, szellemi egységként, “egészként”, harmonikusan funkcionálunk.

Betegség pedig akkor következik be, ha ez az egyensúly felborul.

A betegségek nagy része a lélekből, vagy szellemből fakad. A fizikai testben csak a tünetek találhatók.

A hármas egység csúcsán gondolatvilágunk áll, amely, mint egy “irányítóközpont”, hatással van az érzelmeinkre.

Ha például elhisszük, hogy mindenáron meg kell felelnünk másoknak, akkor általában nem a szívünk szerint cselekszünk. Szabadság helyett rabságnak élünk meg mindent, végül elhatalmasodik rajtunk a szorongás és a gyűlölet.

Ha például, nem a szívünk szerint élünk, és gyakran hajt minket a gyűlölet, akkor előbb-utóbb szívproblémákra számíthatunk. 

Vagy például aki dühét, gyűlöletét nem tudja kiadni magából, azaz lenyeli a mérgét, egy bizonyos idő után gyomorpanaszokat észlel, de számolhat nyálkahártya-gyulladással vagy gyomorfekéllyel is.

A hólyaggyulladás szintén a visszatartott harag, és gyűlölet, vagy épp a szomorúság miatt keletkezik. Tartós munkahelyi sikertelenség eredménye lehet egy derékzsába, az pedig, aki állandóan túlhajszolja magát, sokat vállal magára és mégis mindent tökéletesen szeretne elvégezni, ellenben nem tűri a kritikát, könnyen fájdalmas, és nehezen szűnő migrént kaphat.

Ha  egy negatív érzelem kibillent minket az egyensúlyunkból, és ez az állapot tartósan fennáll, akkor a szervezetet átjáró energiák nem tudnak megfelelően áramlani.  Elakadások, blokkok keletkeznek, amelyek szintjén az egyes szervekben kezdetben kisebb funkciózavarok, később egyértelműen kimutatható betegségtünetek jelentkeznek. A betegségtünetek figyelmeztetnek  arra, hogy felfogásunkon, hozzáállásunkon, életmódunkon változtatnunk kell. Ezekre az intő jelekre ha mint jelképekre tekintünk, könnyebben megérthetjük lelkünkben rejlő, sokszor elnyomott problémákat.

Abraham Maslow

"Ha nincs fájdalom, fejlődés sincs."

Ha hajlandóak vagyunk szembenézni önmagunkkal, szembesülni  a lelki problémáinkkal  anélkül, hogy nem mást teszünk felelőssé boldogtalanságunkért, betegségükért és nem csak kívülről várjuk a megoldást,  akkor a betegség nem egy félelmetes ellenség, hanem az egészség útjának iránytűje lesz, amely a javunkat szolgálja. Egy tanító, aki segít, ha készek vagyunk tanulni.

Ahogy a tudat képes megbetegíteni a testet, ugyanúgy meg is tudja gyógyítani, ha megengedjük neki. A gondolat ereje segíthet visszanyerni egészségüket.

Minden gyógyulás kulcsa a saját tudatunkban van.

Biztosat nem ígérhetünk, de talán érdemes elgondolkodni az elméleten - ártani nem árt. Tehát ne csak testünk ápolására fordítsunk hangsúlyt, törődjünk a lelkünkkel is!

Kényelmesebb persze csak a tüneteket kezelni gyógyszerekkel vagy egyéb módon, de ettől a problémát kiváltó valódi ok nem fog megszűnni, és később újra előtör valahol.

Az egészség igazi útja a helyes önismeret, a pozitív gondolkodás, önmagunk és mások elfogadása, valamint a szeretet, a béke, az egyensúly és a harmónia megteremtése lelkünkben.

Ha megbetegszünk, érdemes a tüneteket alaposan megvizsgálni, és elgondolkodni azon, hogy vajon az orvosi segítség mellett mit tehetünk mi magunk saját gyógyulásunkért.

Miközben az orvos felírja neked a gyógyszert, érdemes elgondolkodnod, hátha vannak lelki kiváltó okai is a bajoknak. Persze azt nem állítjuk, hogy minden egyes fájdalomnál szentírásnak kell venni az alábbi táblázatot.

Például ha influenzajárvány tombol, és te is köhögni kezdesz, nem kell azonnal megijedned, hogy akkor valamit biztos nem jól csináltál.

Ám a sorozatosan visszatérő, vagy az előzmény nélküli betegségeknél talán eltűnődhetsz azon, nincs-e némi igazság abban, hogy lelki okai lehetnek.

Ha másért nem is, kíváncsiságból azért kikeresheted, hogy az adott szervnek vagy testrésznek mi a szimbolikus jelentése, és az ott jelentkező fájdalmak mire utalhatnak.

Miről árulkodnak a betegségeid?

Achilles-ín: érzelmi túlfeszítettség, földhözragadtság

Ágybavizelés: rettegés valakitől

Agyrázkódás: az eddigi út és a gondolkodás megtörése, irányváltás                                szükségességét jelzi.

Ájulás: El akarsz menekülni a világ és a problémák elől. Önvédelem

Alacsony vérnyomás: Félsz a felelősségtől, nem mersz elmenni a végsőkig.

Alkar: cselekvőképesség

Alkoholizmus: vágy a konfliktusmentességre, barátságos kapcsolatokra

Allergia: Az allergén által szimbolizált tulajdonságot elutasítod. Pollenallergia              esetén például a szexualitást, megtermékenyítést, szőrallergia                    esetén a kedveskedést, szeretetet nem tudod elfogadni, porallergia              esetén pedig a tisztátalanságot

Álmatlanság: nyugtalanság, félelem, bűntudat

Asztma: Az életben sok sérelmet nyeltél le, és egyszerre szeretnél                          megszabadulni tőlük, illetve többet szeretnél kapni. - szűkkeblű                   vagy, többet akarsz kapni, mint amennyit adni, a világ                                piszkosságának taszítása

Álmatlanság: Félsz a kiszolgáltatottságtól, a védtelenségtől vagy a haláltól.

Álterhesség: vágy a tiszta anyaságra

Alvás-problémák: halál-kérdés

Aranyér: határozatlanság, rugalmassághiány

Arc: nyíltság, önkifejezés, a leginkább magunkról beszélő rész

Arcideggörcs: állandóan maszkot hord, nem önmagát adja

Baleset, csonttörés: Nem a helyes úton jársz, túl merev vagy, változásra                  van szükséged.

Bal oldalon megjelenő elváltozások: Az anyához fűződő érzelmi viszonyodat                érdemes megvizsgálni. Jelképezi még az érzelmi oldalt és a múltat                  is.

Bélpanaszok: a szügségtelen elengedése félelemmel

Bélrendszer: ellenséges érzelmek

Boka: felemelkedés a földtől, elrugaszkodottság

Bőrbetegség: Túlzottan zárkózott és kemény vagy. képtelen vagy a                          gyengédségre és a nyíltságra. elfojtott harag

Bőrkeményedés: Merev nézetek, elképzelések

Bőrkérgesedés: Ez  védőpáncél utal a védtelenség, veszélyeztetettség                      érzetre

Bőrpigmenthiány: Elszigetelődés

Celluitis: Ragaszkodás a fájó emlékekhez.

Cukorbetegség: Szeretethiány, nem tudod befogadni a szeretetet.

Comb: az előrehaladáshoz, járáshoz szükséges erő

Csípőbántalmak: Félelem előrelépni. Több önbizalmat!

Csontok: szilárdság

Csontdeformálódás: Rugalmatlanság

Csonttörés: merevséget jelez, a gyógyulási idő alatt változtatnod kell ezen.

Csontvelőgyulladás: harag, csalódás

Daganat: régi sérelmek, megrázkódtatások őrzése, lerakódása. Lelkiismeret-                furdallás

Depresszió: menekülés az aktivitástól

Derékfájás: túlhajszoltság.

Dohányzás: vágy az önmegvalósítás szabadságára, kapcsolatteremtésre

Égési sérülések: harag, gyűlölet, indulatok

Ekcéma: Ellentétek harca, érzelmi kitörések

Elfásultság: Elszigetelődés, elfojtott érzelmek

Elhízás: Boldogtalan vagy, úgy érzed, nem vagy fontos, kilátástalannak látod            a jövőd. Esetleg a plusz kilók mögé próbálod elrejteni nőiességedet.

Emésztési probléma: Valamit nem tudsz megemészteni, lenyeled a mérged.

Epebántalmak: Keserűnek érzed az életet.

Epe: agresszió, keserűség, bánat

Epekő: lerakódott fájdalom, sérelem.

Érproblémák, vérproblémák: szeretet áramoltatásának problémája.

Étvágy (nagy): biztonsági érzet hiánya, félelem.

Étvágytalanság: Félelem, veszély és fenyegetettség érzet

Fájdalom: figyelemfelhívás, amelyik szervet érinti, annak a területnek                    szimbolikus jelentését figyelembe véve

Farkasvakság: félelem a bizonytalanságtól, az ismeretlentől

Fej: irányítás, gondolkodás, racionalizmus

Fejfájás, migrén: Maximalista vagy, túlhajszolod magad. nem tűröd a kritikát

Fekély: Lelki fájdalom önbizalomhiány

Felkar: erő a cselekvéshez

Fertőzés: Harag, bántalom, ingerültség

Ficam: harag, ellenállás

Fog: agresszió, vitalitás

Fogíny: ősbizalom

Fogfájás: Valamit nem teszel meg, pedig szeretnéd. vitalitás hiánya

Fojtó érzés: szorongások

Foltokban hulló haj: szervzónák figyelembevételével jelez rendellenességet

Fülbetegségek: Nem akarsz meghallani valamit, nem figyelsz a belső                       hangodra.

Frigiditás, impotencia: Félelem az ismeretlentől, az odaadástól, az önkontroll            elvesztésétől, a haláltól, a megnyílástól, és a sikertelenségtől.

Gerinc, hát: támaszt keresek, vagy túl sok a teher rajtad

Gerincproblémák: Az egyenesség, őszinteség, emberség jelképe.

Gerincferdülés: egyik feled túl hangsúlyos a másikkal szemben (lásd oldalak)

Golyva: egzisztenciális fensőbbségérzés

Görnyedtség: bizonytalanság, összehúzza magát, az élet csapásai alatt                  megtört

Gyomorfekély: elfojtod az agressziódat.

Gyomorpanaszok: Túl sokat töprengsz, valamit nem tudsz elengedni.

Gyulladás: Nem tudsz feldolgozni egy problémát, mert félsz tőle.

Haj: szabadság, hatalom, saját terület határai, antenna, külső inger felvétel

Hajhullás, korpásodás: Új korszak kezdete, vagy a visszahúzódás jele.

Hányás: elutasítasz valamit; undor jele.

Hasmenés: nem tudod hasznosítani a tapasztalataidat, ezért azok csak                  átrohannak" rajtad.

Hasi panaszok: Egzisztenciális félelmekre utal.

Heg: egy lelki sérülésed mély nyomot hagyott benned.

Herpesz: Undorodsz valamitől.

Hólyaggyulladás: Visszafojtod érzelmeid, pszichés nyomás alatt állsz.

Hordó-mellkas: felfújja magát, erősebbnek mutatja magát

Húgyhólyag: pszichés nyomás, érzelmi telítettség,  "altesti sírás"

Jobb oldalon megjelenő elváltozások: Az apához fűződő érzelmi viszonyodat            érdemes megvizsgálni. Ész, racionalizmus.

Ínhüvelygyulladás: Nem engedsz utat cselekvőképességednek.

Kancsalság: egyoldalú látásmód

Kényszeres evés: ingerhiány.

Kéz: felfogás, cselekvés, tenyér-kézfej kettősség

Kiütés: Türelmetlenség, gyermetegség

Kóros soványság: Megtagadod az életet, elfojtod a nemiséged, bűntudat

Koszorúér-elmeszesedés: az érzelmek visszafojtása.

Köhécselés: nem mered kimondani a véleményedet, de jelzed, hogy van.

Könyök: elhárítás

Köröm: agresszió

Kötőhártya-gyulladás: fájdalmat okoz valaminek a belátása.

Lábfejpanaszok: a gyökereket, ősökhöz való viszonyt szimbolizálja. Nem                tisztázott a múltad, gyökértelennek érzed magad.

Lábszár: túl feszített tempóban haladsz.

Lábujjhegyen járás: folyamatos emelkedettségre vágyik

Magas vérnyomás: Túl merev vagy, görcsölsz egy problémán, de nem tudod            megoldani.

Májbetegségek: Túl dühös és haragvó vagy. méregtelenítés, felismerés,                védelem a károsnak vélt dolgoktól, a tapasztalatok beépítése.

Medence: nemi tartás

Mell panaszai: Az anyasággal, gondoskodással van problémád.

Mellkas: rugalmasság, zártság

Menstruáció: önfeladás, odaadás, elengedés, ritmus, nőiség

Mióma: álterhesség

Mutálás: nem tudja milyen helyzetben milyen hangot használjon

Nagyothallás: merev a saját környezetével szemben, lezárja magát

Nátha: el akarsz zárkózni a külvilágtól, a kommunikációtól.

Női mell: anya-gyermek kapcsolat

Női szervek betegségei: Nem éled meg a nőiséged, elutasítod a szexualitást. Nyaki problémák: Nincs összhangban az eszed és a szíved, mást súg az                  egyik, mint a másik.

Orr: emóciók, szex, büszkeség

Orrdugulás: Megakadályozod az érzelmeid áramlását.

Orrsövényferdülés: érzelmeid túlságosan egy oldalra hajlanak.

Orrvérzés: önfeláldozás. Igény a megbecsülésre. Mellőzöttség és el nem                ismertség érzése. Esdeklés a szeretetért.

Oldalak: tested jobb oldala az ész és a racionalizmus, bal oldala a szív és az            érzelmek jelzője. A fejeden ugyanez pont fordítva van.

Pajzsmirigy: Ha alulműködik, félsz a változástól, ha túlműködik, sokat                      stresszelsz, és nincs határozott jövőképed.

Pikkelysömör: Túlzottan véded magad, félsz a sebezhetőségtől.

Prosztata: férfias agresszió

Púp: kizárja magát a közösségből, feladata van

Rákos daganat: Elfolytott harag, bánat

Rekedtes hang: ha csak a torkodból képzed a hangod, nem adod ki teljesen              magad, titkolózol a környezeted előtt.

Reuma: Önmagad és kapcsolataidat nem tudod elfogadni.

Ritmus: univerzális rend, élet, polaritás

Rövidlátás: bizonytalan vagy a jövődet illetően.

Sarkon járás: nem hagyja kibillenteni magát egyensúlyából

Sérv: Túlterheled magad.

Struma: fensőbbségérzése saját magát fojtogatja

Száj: befogadás, kommunikáció, kapcsolat a külvilággal

Szédülés: Bizonytalan és ingatag vagy.

Székrekedés: nem szeretsz adni, ragaszkodás

Szembetegségek: Valamit nem akarsz meglátni. Ha rövidlátó vagy, akkor a              jövőbeni dolgokat hárítod, távollátás esetén pedig az orrod előtt levő           dolgok felett húnysz szemet.

Szenvedélybetegségek: Másra vágysz, szeretnél kitörni. keresés, ingerhiány,          vágyakozás jele.

Szívpanaszok: Túl sok benned a gyűlölet és részvét, nem a szíved szerint              élsz.

Szívinfarktus: túlbecsüli az erejét

Szülés: odaadás, elengedés

Szürke hályog: "redőny", nem akar látni valamit, tompítja a látottakat

Tagolatlan beszéd: nem akarja, hogy megértsék

Talp, kéz, tenyér: elkülönülés, különcség

Távollátás: nem akarod észrevenni az evidens dolgokat, elzárkózol attól, ami          az orrod előtt van.

Térd: Az alázatot, befelé fordulást jelképezi.

Tériszony: Félsz a bukástól és a sikertelenségtől.

Testszőrzet fokozott növekedése: férfias jellegek megerősítése

Torokpanaszok: Nem tudod, nem mered kimondani, amit szeretnél, nem                vállalod fel magad.

Trombózis: Szellemi fejlődésre van szükséged.

Túl egyenes a gerinc: túlzott magabiztosság látszata

Tüdő: szabadság, kapcsolat a külvilággal, kommunikáció, vitalitás

Tumor: Szeretethiány, nem tudod befogadni a szeretetet.

Tüdőbetegségek: Szomorú vagy, nem érzed magad elég szabadnak.

Utazási rosszullét: Kiszolgáltatottságérzet, félelem, bezártságérzés

Vállpanaszok: túlterheltség

Vastagbél: sokat kritizálsz.

Vastagbél-, aranyérproblémák: Szorongásra, félelemre utal.

Vékonybél: tudatos analízis

Vékony hang: nem mersz élni a saját lehetőségeiddel.

Vér: ego, vitalitás

Vérszegénység: passzivitás, bizonyos életenergiát nem vagy hajlandó                 felvenni, beépíteni a mindennapjaidba

Vesebetegség: Félelemre utal, jelképezi az emberi és párkapcsolatokat.                (jobb vese férfival kapcsolatos ügy, bal vese; nővel kapcsolatos ügy)

Vesekő: a párkapcsolatodban nincs elég energia, lelkesedés

Viszketés: ingerlékenység jele, a vakarással keresgéled, mi az, ami ingerel.

Visszér: Rugalmatlan, merev, zárkózott vagy.

Zöld hályog: visszafojtott könnyek

Az egészséges életmód alapkövei

Az emberi test csodálatos teremtmény. Nincs hozzá fogható. Sejtek billiói működnek egymással együttműködve, egymást kiegészítve, teljes összhangban. Mint egy hatalmas gyár, ahol mindenki pontosan tudja, hogy mi a feladata és azt a legprecízebben el is végzi anélkül, hogy bármit várna cserébe a munkájáért. Szervezetünk legkisebb önálló egysége a sejt, amely még mutatja a fő életjelenségeket (anyagcsere, növekedés, ingerlékenység, szaporodás stb.). Hasonló alakú és azonos funkciójú sejtek halmaza és a közöttük lévő sejtközötti állomány szöveteket alkot. A szövetek társulásából szervek jönnek létre, a közös funkciót ellátó szervek integrációjából szervrendszerek alakulnak ki. A szervrendszerek összessége pedig nem más, mint a szervezet. Szervezetünk felépítő egységei tehát a sejtek, mely sejtek állapota, működése, egészsége nagyban befolyásolja az egész szervezet állapotát, működését és egészségét.

Az emberi szervezet kb. 70%-át víz alkotja. Bár szilárdnak látjuk, és annak is tapintjuk, mégis alapvetően „vízlények” vagyunk. (Egy 70 kg-os emberre levetítve ez az jelenti, hogy az illető teste 49 kg vízből áll.) Amikor megszületünk ez a vízmennyiség még magasabbra rúg (kb. 90%), s ahogy öregszünk úgy csökken (kb. 60%). Ezért nem mindegy, hogy mivel tápláljuk szervezetünket, nem mindegy, hogy mivel pótoljuk a napi szinten elveszített vízmennyiséget. Fontos, hogy sejtjeink megfelelő mennyiségű és minőségű vízhez jussanak ahhoz, hogy jól működjenek. De ez a dolgoknak csupán az egyik része. A víz az életünkhöz nem csupán alapot szolgáltat, hanem részt vesz a különböző, általa eltárolt információk sejtekhez való eljuttatásában is. Dr. Masaru Emoto munkássága jól példázza mindazt, amire a víz képes. Tudományos kísérletekkel támasztja alá a víz információhordozó képességét, mely szerint egyáltalán nem mindegy, hogy milyen környezeti hatások érik a vizet, milyen érzelmek, gondolatok, hangok, hangzatok vagy képek veszik körül, hiszen ezek a legkülönbözőbb módon befolyásolják és alakítják ki a víz kristályszerkezetét.

Érdekes módon a pozitív, harmonikus energiák hatására gyönyörű kristályszerkezetet produkál a víz, míg a romboló, negatív hatásokra széthullik, és kaotikussá válik a szerkezete. Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, hogyha egy romboló gondolat, egy ledegradáló megjegyzés, egy diszharmonikus zene ilyen módon hat a vízre, akkor vajon hogyan hat ránk. Milyenné válik testünk sejtjeinek víztartalma? Csodaszép hatszögletű kristályszerkezetek jönnek létre bennünk, melyek életerőt, harmóniát, és örömöt visznek a sejtjeinkhez, vagy deformált szerkezetű esetleg kaotikus állapotban lévő víz áramlik testünkben, ami végül is semmi jót nem ígér? Ha például egy családban vagy egy párkapcsolatban sok a veszekedés, az egymással való kiabálás, és a negatív megjegyzésekkel egybekötött hibáztatás, akkor vajon az érintettek sejtjeinek víztartalma milyen környezeti hatásoknak van kitéve? Milyen állapot alakulhat ki ilyen esetekben a szervezetben. Ebből az aspektusból nem nagyon szoktuk megvizsgálni magunkat, mert valljuk be őszintén, soha nem is gondoltunk még erre.

Pedig mennyire kézenfekvő, hogyha a testem nagyrészt vízből áll, akkor ugye nem csak a pohárban, illetve a palackban tárolt víz szerkezetét módosíthatja mindaz, amiről az előbb beszéltünk, hanem a sejtjeim víztartalmát is. Ez pedig nyilvánvalóan egy következő állomáson már problémaként, fizikai tünetként, majd betegségként, mint egyre erősödő jelzés megjelenhet. A testünk szól hozzánk, üzen a maga nyelvén, mint mindig. Az sem véletlen, hogy az egészséges életmódhoz szorosan hozzátartozik a mozgás. Aki rendszeresen sportol, pontosan tudja, hogy a testmozgás hatására különböző változások jönnek létre a testében. Ezek a változások jóleső érzést keltenek, felpezsdítik a szervezetet, feltöltik életenergiával, és a boldogsághormon termelődése végett örömérzést okoznak. Szervezetünk nem állóvíz, nem egy felmelegedett pocsolya, hanem örök mozgásban, áramlásban van. A sejtek megállás nélkül tevékenykednek, amihez szükség van a bennük lévő folyadék áramlására. Csupán elhatározás kérdése, hogy mi magunk is részt veszünk-e ennek az áramlásnak a fenntartásában, megsegítésében. A testünk mindent elkövet, ami csak tőle telik, hogy a legmegfelelőbben működjön, de ha valaki úgy dönt, hogy lefekszik és többet nem kel fel, akkor óhatatlanul elsorvadnak az izmai, és a teste nem tehet ellene semmit. Ha nincs mozgás, nincs élet. Ennek tudatában talán sikerül másképp tekinteni a saját testünkre, ami igen fontos eszköz mindannyiunk számára, hiszen nélküle nem tudnánk megnyilvánulni ebben a fizikai világban.

Összegezve tehát, a helyes táplálkozás, a pozitív hozzáállás és az ennek megfelelő érzelem- és gondolatformák megteremtése illetve a rendszeres mozgás mérföldkövek az egészséges életmód kialakításában. De ez még mindig csak néhány szelete az élet tortájának.

A felelősség

A felelősség kérdése igen kényes téma akár az egészséggel, akár más területtel kapcsolatos, épp ezért talán hasznos, ha kicsit elmélkedünk róla. Az éremnek most is két oldala van. Az egyiken található a teljes felelősségvállalás, a másikon az áldozatiság. Amikor teljes mértékben felvállalom a felelősséget, akkor tisztában vagyok azzal, hogy mit teszek, vagy mit nem teszek, hogy milyen gondolataim vannak, milyen érzésekkel töltöm meg a mindennapjaimat, céljaim vannak, amit el akarok érni, legyen az több bevétel, vagy egy betegség felszámolása, és nem kívülről, nem mástól várom a megoldásokat, hanem önmagamtól lépek, de tisztában vagyok a saját korlátaimmal is, és nem csapom be önmagam. A másik esetben áldozatnak érzem magam. Sok mindent szeretnék, de…… vannak elképzeléseim, vágyaim, álmaim, de…… ha sok pénzem lenne, ha egészséges lennék, akkor meg tudnám valósítani a céljaimat, de…..  És anélkül, hogy észrevenném, ez a de olyan vastag falat emel körém, hogy végül már nem is látok át rajta, nem látok tőle tisztán, olyan, mintha a körülöttem lévő világ eltorzulna. Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, akkor be kell látnunk, hogy mindkét oldal megtalálható bennünk, és biztos vagyok abban, hogy Te is, kedves Olvasó, megtapasztaltad már, hogy milyen a világ, ha az egyik vagy a másik szemszögből nézed. Igen. Vannak helyzetek, amikor vállalni tudjuk a teljes felelősséget, és vannak olyanok, amikor áldozatokká válunk. Most állj meg egy pillanatra, nézz magadba, és elevenítsd fel azt a múltbeli élményedet, amikor vállaltad a felelősséget, amikor senki mást nem hibáztattál semmiért, amikor nem számítottak a külső körülmények, mert pontosan tudtad, hogy egyedül magadat okolhatod, vagy dicsérheted. Most figyeld meg, hogy mit éreztél, mit tapasztaltál akkor. Akár negatív, akár pozitív kimenetelű dologról volt szó …..  Éreztél erőt magadban? Szabadságot? Esetleg hatalmat? Érezted, hogy Te alakítod mindazt, ami Veled történik? Magabiztosságot? Örömöt? Megnyugvást? Békét a szívedben? Mi minden volt még benned akkor? Szánj rá időt és vizsgáld meg. Megéri!

Most eleveníts fel egy olyan helyzetet, amikor teljesen kiszolgáltatottnak, áldozatnak érezted magad. Minden apró részletét vedd nagyító alá, s figyeld meg most is, hogy mi zajlik/zajlott benned. Milyen érzések bukkannak föl? Félelem? Fájdalom? Elhagyatottság? Gyengeség? Erőtlenség? Zaklatottság? Gyűlölet? Úgy érezted, hogy semmit nem tudsz tenni annak érdekében, hogy változzon valami? Esetleg pánikba estél? Netán rád tört a depresszió? …. Szemléld mindazt, ami előjön belőled, de ne azonosulj vele. Legyen ez olyan, mintha egy filmet néznél a moziban. S, ha vége a filmnek, akkor itt az idő, hogy hasznosítsd a tapasztalataidat.

Sajnos sokszor a könnyebb utat választjuk. Kívülről várjuk a megoldásokat, és a környezetünket hibáztatjuk, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Előfordul, hogy megbetegszünk, és szükségünk van mások segítségére. Ilyenkor jólesik, ha kiszolgálnak, ha odafigyelnek az igényeinkre. Mégis van úgy, hogy egy hosszabb ideig tartó betegség alatt a beteg ember zsarnokká válik, követelődzik, mindenkit hibáztat valamiért, és akár a gyűlölet illetve az irigység is fellángolhat benne. Vajon miért? Vizsgáljuk most meg ezt a példát mindkét oldalról.

1. Ha áldozatnak érzem magam: ilyenkor a betegség egy kívülről jött csapás. Azt gondolom, hogy ha nem lenne, sokkal jobb lenne. Nem értem, hogy hogyan történhetett ez meg velem, és miért pont velem! Miért épp én vagyok az a szerencsétlen, akinek ilyen sors jutott. Kiszolgáltatottnak érzem magam, és nem vagyok képes semmiféle aktív részvételre, a folyamatok irányítása kicsúszott a kezemből. Meg akarok szabadulni a tünetektől, minél hamarabb túl akarok lenni ezen az egész szörnyűségen. Csináljon hát valaki valamit velem, hogy meggyógyuljak!

2. Ha tudom, hogy a felelősség az enyém: megteremtettek magamban egy betegséget. Szükségem van rá, valamit meg kell általa tanulnom. Még nem tudom, hogy mi az, de ki fog derülni. Tudom, hogy mindaz, ami a betegség időszaka alatt történik velem, az is az én gondolataimnak, érzelmeimnek, tetteimnek és döntéseimnek az eredménye, bár lehet, hogy most nem látom tisztán az összefüggéseket, de pontosan tudom, hogy semmi nem történik véletlenül. Mindennek oka van. Itt és most. Ha képes vagyok jelen lenni a saját betegségemben, akkor képes vagyok arra is, hogy feloldjam magamban azt a blokkot, aminek a következtében kialakultak a tünetek. Sok segítségem van, hiszen itt vannak az orvosaim, a családom, de a gyógyulás csakis rajtam múlik, mivel pl. a fájdalomcsillapítók eltompítják ugyan a fájdalmat, de nem oldanak meg semmit. A gyulladáscsökkentők megszüntetik a szöveteimben lévő gyulladást, de ha nem fejtem meg a lelki okát, akkor újra megtörténik. Tehát nem a tünetektől akarok megszabadulni, hanem határozott célom, hogy visszaálljon szervezetemben az eredeti harmonikus állapot.

Gondolom, mindenki érzi a különbséget a két hozzáállás között. Mégsem könnyű elfogadni és tudatossá tenni önmagunkban, hogy nem csak a számunkra jó dolgok múlnak rajtunk, hanem a kellemetlenek is. Ha van kedved, csinálj végig velem egy újabb gyakorlatot, hogy megtudd, benned mi rejlik a felelősség felvállalásával kapcsolatban:

Gondolj valamire, ami boldogtalanná tesz, ami frusztrál; lehet ez egy múltbéli dolog, de lehet, hogy most van jelen az életedben, lehet valamiféle betegség, vagy egy traumatikus esemény, válás, baleset, bármi. Most mondd ki hangosan, vagy magadban a következő állítást (és eközben figyeld meg az ezzel kapcsolatosan felmerülő érzelmeidet!): Én döntöttem úgy, hogy ez történjen, mert így akartam, vagy szükségem volt rá.

Figyeld meg, mi minden merül fel benned. Haragot érzel, ellenállást, bosszúságot, vagy ellenkezőleg inkább megkönnyebbülést, örömöt? Bármi lehetséges.

Most gondolj valami olyasmire, ami abszolút pozitív a számodra, amitől rendkívül boldog voltál, vagy boldog vagy jelenleg is, és ismételd el az előbbi állítást: Én döntöttem úgy, hogy ez történjen, mert így akartam, vagy szükségem volt rá.

Ismét alaposan figyeld meg a felmerülő érzelmeket.

Ha végigcsináltad, akkor nagyon sok hasznos információt szereztél saját magadról. Ezentúl már csakis rajtad múlik, hogy mennyire vagy bátor a teljes felelősség felvállalását illetően. Igen, bátorság kell, ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni önmagunkkal és rájöjjünk arra, hogy milyen óriási hatalommal vagyunk felruházva. Nyisd ki hát a szíved, légy bátor és ne félj önmagadtól!

A lábak

A lábak dolga, hogy az életben előre vigyenek, amit, ha van rá lehetőségük és képességük, meg is tesznek. Olykor gyorsan, máskor lassanhaladunk előre, van úgy, hogy szaladunk, vagy eszeveszetten rohanunk, de előfordul, hogy lelassítunk és szép nyugodtan baktatunk tovább. Néha megállunk, talán körül is nézünk, majd újra nekiindulunk, hiszen oly sok minden vár ránk az életünk során. Egyes helyzetek, emberek, gondolatok vagy érzések hatásáramegtorpanunk, talán félelmünk által vezérelvevisszafordulunk, de az is lehet, hogyha nem akarunk találkozni valamivel, vagy valakivel, akkor egyszerűen kikerüljük, elmegyünk mellette, vagy úgy teszünk, mintha nem létezne. Nap, mint nap munkába járunk, kikapcsolódásképpen pedig kimozdulunk, elhagyjuk a városi forgatagot, kocogunk,futunk, gyalogolunk, vagy nagyokat sétálunk, miközben szabadon áramolhat tüdőnkbe a friss levegő, amitől feltöltődünk és a mozgás adta örömérzéssel a szívünkbe térhetünk vissza a mindennapokba, hogy folytassuk utunkat reggeltől estig, hétfőtől vasárnapig, és így tovább.

Ahányan vagyunk annyiféleképpen szedjük lépteinket: lendületesen – vánszorogva, határozottan – tétovázva, magabiztosan – bizonytalanul, …, de lépkedhetünk simán vagy botladozva, és az is érdekes, hogy vajon a lábaink visznek-e magukkal bennünket, vagy nekünk kell szinte magunk után vonszolni őket. Járásunk minősége, és ezzel együtt a testtartásunk elárulja aktuális lelkiállapotunkat is. Megfigyelhető például, hogy mennyire vagyunk kiegyensúlyozottak és nyugodtak vagy éppen zaklatottak és nyugtalanok.

A külső megfigyelések már önmagukban is sok információt adnak rólunk, azonban már jól tudjuk, hogy vannak mélyebb üzenetek, régi emlékek, érzések, szokások, minták, melyek lábaink egyes területein tárolódva különböző jelzéseket adhatnak, és adnak is, melyek a saját történetünket színesítik, és önmagunk megismerésének újabb lehetőségeit rejtik.

Lábainkat a törzsünkkel a csípőízület köti össze. A csípő önmagában a test egyensúlyáért felelős, és az előrehaladás létrejöttében játszik fontos szerepet. Ahhoz, hogy valóban előre tudjunk haladni feltétlen bizalomra van szükségünk, hiszen a bizalmatlankodás, a félelem, a reményvesztettség nem segítik elő ezt folyamatot, sőt egyenesen akadályozzák. Megállásra, stagnálásra ösztönöznek, melyek idővel különböző tünetek formájában a fizikai síkon is megjelennek a csípőízületben. Elvész a bizalom, és ezzel együtt elvész a rugalmasság, a mozgékonyság is. Hogyan is várhatnánk el a csípőtől, hogy ugyanolyan remekül működjön, mint gyermekkorunkban, amikor még fel sem merült bennünk a bizalmatlanság lehetősége? Hatalmas szemekkel csodálkoztunk rá a világra, minden érdekelt, mindent meg akartunk nézni, mindenhez oda akartunk menni, ki akartuk próbálni, semmi nem tudott visszatartani, szedtük a kis lábainkat, hogy gyorsabbak legyünk, mint anyu. Hova lett belőlünk a felfedezővágy? Hova lett az a gyermek? Nem tűnt el. Most is ott él bennünk, csak kissé a háttérbe szorult, mert a tapasztalatszerzéseink közben évek alatt lassan kialakult bennünk a bizalmatlanság, s ezzel egyenes arányban nőtt a félelmünk. Már nem érezzük egynek magunkat a világgal, elkülönültünk, s ettől vált olyan rettenetessé, hideggé és veszélyessé. De ez csak a látszat. Ha képesek vagyunk arra, hogy a bennünk élő gyermeket ismét a felszínre hozzuk, és szabadjára engedjük, akkor meg fogunk lepődni azon, hogy mekkorát változik a világunk, hogy mennyi izgalmas, érdekes felfedeznivaló van még most is benne, függetlenül attól, hogy hány évesek vagyunk.

Lábainkon továbbhaladva a csípőt a comb követi. Panaszai gyermekkori traumákhoz való ragaszkodásról árulkodhatnak. A térdek szintén a hajthatatlansággal, félelemmel és rugalmatlansággal vannak kapcsolatban, vagyis jelzéseket adhatnak arról, hogy mennyire vagyunk önfejűek, büszkék, öntudatosak. Jellemző rájuk a terhek cipelése, a küzdelem fizikai és lelki síkon is, ezenkívül megjelenik bennük az aggodalom és, hogy mennyire tudjuk az igényeinket érvényesíteni. A lábszár, a lábfej és a lábujjakáltalában a jövővel kapcsolatosak. Az itt jelentkező problémák jelezhetik, hogy félünk a jövőtől, hogy nem merünk előrehaladni, vagy épp ellenkezőleg, félünk attól, hogy leragadunk valahol és megfeneklünk. Lábfejünk állapota arról is árulkodhat, hogy mennyire értjük meg önmagunkat, a körülöttünk élőket és magát az életet.

A kezeinkhez, az arcunkhoz és a fülünkhöz hasonlóan lábainkon is megtalálhatók testünk különböző területeinek pontjai.

A reflexzóna masszázs segítségével akár ezeken keresztül is aktivizálhatjuk különböző szerveinket, felfrissíthetjük vérkeringésünket és energetizálhatjuk magunkat, vagy másokat. A reflexpontok időnként fájdalommal jelzik, hogy a hozzá kapcsolódó területen valami nincs rendben, így az adott pont masszírozásával távolról is hatást gyakorolhatunk a problémás területre és hozzásegíthetjük a szervezetet a gyógyulási folyamat beindításához. A fájdalom alapvetően a bűntudatról szól. A bűntudat pedig büntetést igényel, ezért ha ez az érzés jelen van bennünk tapasztalhatjuk, hogy ilyen, vagy olyan formában a fájdalom is előbukkan. Sokan panaszkodnak arról, hogy itt vagy ott fáj valami, s az életkor előrehaladtával ez sokak számára normálisnak tekintendő. Azt mondják, mert így lettünk kondícionálva, hogy ez bizony a korral jár.„Majd te is meglátod, amikor ennyi idős leszel…” „40 év fölött már elkezdődik…romlik a szemed, fáj a derekad, lehajolsz, majd nem tudsz felegyenesedni, hát fiam, te is öregszel…” – ilyen és ehhez hasonló üzenetek érkeznek az idősödő emberektől, nagymamától, nagypapától. Nem azért, mert rosszat akarnak nekünk, hanem azért, mert ők is így hallották a szüleiktől, nagyszüleiktől és szentül meg vannak győződve arról, hogy ez így is van. Vajon hányan kérdőjeleztük ezt meg? Nem sokan, de egyre többen vagyunk, akik másképp látják az életet, a vele járó változásokat és azt, hogy ennek nem kell így lennie, ha nem akarjuk. Nem a naivitás vagy a szentimentalizmus mondatja ezt velem, hanem az, hogy láttam olyan 70 – 90 éves embereket, akik korukat meghazudtolva élték az életüket. Talán nincs olyan ember, aki Etka anyót ne ismerné. Ha 1, azaz egyetlenegy ember is képes arra, hogy megteremtsen magának idős kora ellenére egy fiatalosan rugalmas testet és egy szellemileg friss elmét, akkor az út nyitva áll. A többi rajtunk múlik kedves Olvasó! A saját életünk a saját egészségünk a saját kezünkben van. Nekünk kell meghozni a döntést, amit mindig meg is hozunk, csak többnyire nem tudatosan, arról, hogy hogyan éljünk, és mit tapasztaljunk meg. Minél inkább megismerjük önmagunkat, minél jobban megismerjük a hozzánk legközelebb álló teremtmény, azaz a testünk üzeneteit, annál tudatosabban fogjuk élni az életünket, s már nem csupán szenvedő alanyként, áldozatként létezünk a bőrünkben, hanem képessé válunk arra, hogy felvállaljuk a teljes felelősséget önmagunk egészségi állapotáért és az életünk minőségéért. Ám nagyon különbözőek vagyunk, és mindannyian más utakat választunk, másféleképpen szerzünk tapasztalatokat önmagunkról és a világról. Másfajta módszerekre van szükségünk, hogy megtanulhassuk a ránk szabott leckéket. Így aztán vannak, akik, a szenvedés, vagy a betegségek tanító erejének segítségével haladnak az úton. Ha ezt az utat választjuk, akkor legyünk tudatában annak, hogy a betegség nem átok, hacsak nem annak éljük meg. Egy betegség sok mindent megváltoztathat bennünk, kinyithatja a szemünket, ráébreszthet olyasmikre, amikről azelőtt fogalmunk sem volt. Nem az a lényeg, hogy mindenáron megszabaduljunk minden problémától, minden bajtól és betegségtől, hanem az, hogy meg tudjuk figyelni mindazt, ami bennünk zajlik. S, miután megfigyeltük feltehetjük a kérdést: Tudok-e rajta változtatni? Ha nem, el tudom-e fogadni? Van-e bennem ellenállás? El tudom-e fogadni az ellenállásomat? S a további figyelem, a befelé tekintés, a bensőnkben zajló változások, vagy változatlanságok szemlélése még tovább viszi az önmegismerés folyamatát, hiszen a testünk fizikai jelzései felől indulva lényünk mélyebb, rejtettebb zugait is felfedezzük. Tudatosodnak bennünk az érzelmeink, a gondolataink, a reakcióink, a szokásaink, régi megrögzött sémáink, melyek eddig rutinszerűen befolyásolták a viselkedésünket, a hozzáállásunkat, az egész életünk vonulatát. Belső utazásunk során végül rátalálunk a forrásra, lényünk eszenciájára, melyből táplálkozva, erőt merítve megnyílik a lehetőség a folyamatos gyógyulásra testileg és lelkileg egyaránt.

„Az vagyunk, amit gondolunk. Mindaz, ami vagyunk, a gondolatainkból táplálkozik. Gondolatainkból építjük fel a világunkat.” (Buddha)

A hát

„Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.” (zen bölcsesség)

Ilyen egyszerű lenne? Azt hiszem igen, ha nem lennénk tele a jövőtől való félelemmel, ha nem azon törnénk a fejünket, hogy mi fog történni, ha így vagy úgy teszünk, ha ezt vagy azt mondjuk, hanem nemes egyszerűséggel és bizalommal fogadnánk mindazt, ami jön. És ugyanilyen egyszerűen útjára tudnánk bocsátani azt, amivel már nincs dolgunk.

A jelenünk olyan, amilyenné megteremtettük azt a múltban. Tegyük fel a kérdést: Jól érzem magam MOST? Igen? Nem? Ha nem, akkor mi a baj? Hogyan éltem eddig? Hogyan gondolkodtam? Mit tettem? Hogy viselkedtem? Mit adtam magamnak és másoknak? Mit teremtettem meg magam körül, ami miatt MOST így érzem magam? Súlyos teherként nehezedhet ránk a múltunk. Mindannyian átmentünk nem egy nem kettő megpróbáltatáson, de azoknak vége van. Mégis miért olyan nehéz elengedni? Miért nehéz magunk mögött hagyni? Miért nézünk folyton vissza? Miért játszuk le újra meg újra, hogy mi történt, hogy történt, ki mit mondott? Miért hibáztatjuk magunkat vagy a többieket? Miért éljük át újra meg újra ugyanazokat az érzelmeket, érzéseket, amikor elmesélünk egy történetet, legyen az akármilyen régi esemény? Miért akarjuk újra és újra elmesélni, kiszínezni, átélni….sokszor szinte élvezettel tesszük ezt, attól függetlenül, hogy a történetünk kellemes vagy kellemetlen. Miért válunk a múlt rabjaivá? Miért szenvedünk attól a tehertől, amit a hátunkra vettünk a múltunk kapcsán? Hiszen ami elmúlt az elmúlt. Azon már nem lehet változtatni. Teljesen mindegy, hogy hányszor pörgetjük végig az eseményeket a gondolatainkban, vagy hogy milyen megoldásokat találunk utólag arra nézve, hogy hogyan kellett volna cselekednünk, mit kellett volna mondanunk. Már nem tudunk változtatni rajta. Mégis roskadozunk a teher alatt, és azon csodálkozunk, hogy fáj a hátunk. Mi több, sokszor nemcsak a magunk terhét cipeljük, hanem másokét is magunkra vesszük, mintha nem lenne elég a sajátunk.

Ha azt gondoljuk, hogy az élet súlyos teher, hátunk középső szakasza igazolni fogja ezt az elképzelésünket. A testünkben zajló folyamatok, a benne kialakult fájdalmak pontos lenyomatai mindazoknak a gondolatoknak és elképzeléseknek, amelyek uralják életünket. Hátunknak ez a területe vagy kettéoszt, vagy egységben tart. Ha nem vagyunk egységben, akkor az egyik terület dominánsabbá, míg a másik kiaknázatlanná válik. Lehet, hogy nem is vagyunk tudatában annak, hogy mi minden rejlik bennünk, hiszen úgy megfeledkezünk egyes részeinkről, mintha azok nem is léteznének. Olyan ez, mintha egy hatalmas színskálával rendelkező festékkészletből mindössze néhány megszokott színt használnánk egy kép megfestéséhez. A kiaknázatlanságunkhoz társulhat még némi bűntudat is, ami arra sarkall, hogy büntessük meg önmagunkat. Hiszen ilyenkor azt érezzük, hogy nem vagyunk elég jók, elég tehetségesek, elég szépek, vagy hogy nem érdemlünk meg valamit, és emiatt folyton ostorozzuk magunkat. Ahhoz, hogy az egységet megteremthessük magunkban szükségünk van a teljes színskálára, a földi és az égi minőségekre, testünk felső és alsó területeire is. Hátunk felső szakasza a szív aspektusaival, a szeretettel, az érzelmi háttérrel, ezenkívül a felelősséggel, mások támogatásával, az önállósággal és a kontrollal kapcsolatos. Az alsó szakasz az alapok lerakásával, az anyagi biztonság megteremtésével, gyökerek eresztésével és minden olyan aspektussal kapcsolatos, ami a medence révén merül fel ezen a területen. Ilyenek például: a kifejezés, a szexualitás, de ugyanúgy az érzékenység és a kreativitás is megjelennek itt.

Ahhoz, hogy égbe nyúló ágaink legyenek egészséges törzsre, és stabil, erőteljes gyökerekre van szükségünk. Ha ez hiányzik, akkor lehet, hogy látszólag magabiztosak vagyunk, miközben belül darabokra hullunk, vagy egy adott helyzetben egyáltalán nem a helyzetnek megfelelően cselekszünk, viselkedünk.

Jusson eszünkbe a színskála. Bennünk van az összes szín, azok árnyalataival együtt. Engedjük kibontakozni a bennünk élő művészt és fessük meg életünk legcsodásabb képeit. Szinte hallom, ahogy kételkedsz, ahogy azt mondod, vagy gondolod: nem tudom megcsinálni; fogalmam sincs, hogy hogyan kell; én erre nem vagyok képes…. Az első és legfontosabb dolog, hogy ne aggódj emiatt, hiszen minden benned van, s ez azt jelenti, hogy mindenre tudod a választ, és pontosan tudod, hogy mit hogyan csinálj…csak most lehet, hogy úgy tűnik, mintha nem tudnád. De tudd, vagy legalább hidd el, hogy tudod! A második: bízz önmagadban! Hogyan bízhatnál másokban, ha önmagadban sem bízol? És végül tedd fel magadnak a kérdést: Ki vagyok én?…..és…..Mit akarok valójában?

Most vegyél papírt és tollat a kezedbe, és gyűjtsd össze, hogy mit is akarsz valójában. Írd le, rajzold le, vágj ki ezzel kapcsolatos képeket különböző újságokból, magazinokból. Készíts magadnak egy kis emlékeztetőt. Majd állj fel, és kezd el élni az életedet. A sajátodat! Úgy, ahogy azt megálmodtad, mielőtt megszülettél. Mélyen belül érzed, hogy merre kellene vinnie téged az útnak, hogy hogyan találhatnál végre önmagadra, s ha most úgy érzed, hogy vakvágányra került az életed, vagy egyszerűen csak valami nem stimmel, akkor lépd meg a szükséges lépéseket…legelőször is önmagadban, majd tedd meg a szükséges dolgokat, hogy mindez megvalósulhasson a fizikai világban is. Ha úgy érzed, hogy egyedül nem megy, akkor sincs semmi baj. Megtalálod a neked leginkább megfelelő segítséget.

A segítség mindig adva van, csak nyitott szívvel, szemmel és füllel kell járnunk, hogy észre is vegyük. Ne legyünk olyanok, mint az az ember, akinek a falujában árvíz volt, ő pedig felmenekült a háza tetejére. A víz félig ellepte a házát, amikor arra jött egy csónak.

Az ismerősök kiabáltak neki:- Gyere, szállj be a csónakunkba!

• Nem szállok – mondta.

• De gyere, mert jön az ár, és elviszi a házad!

• Majd Isten megsegít.

A csónak elment. A vízszint emelkedett, a ház rogyadozott, amikor ismét megjelent a csónak.

Az emberek ismét hívták:

• Gyere, szállj be a csónakunkba! Segítünk, hogy megmenekülj.

• Nem, nem megyek.

• De mindjárt összeomlik a házad, beleesel a vízbe és megfulladsz!

• Majd Isten megsegít.

Elment a csónak. Jött a víz, a ház összeomlott, az ember beleesett a vízbe, és megfulladt.

A lelke felkerült Istenhez. Kérdezi Isten:

• Miért nem szálltál be a csónakba?

• Hát, Istenem…vártam, hogy majd megsegítesz.

• Fiam, én kétszer is küldtem érted csónakot…

A merev elképzelések, a rugalmasság és hajlékonyság hiánya testünk több területén is okozhat fizikai tüneteket. A gerincoszlopaz élet hajlékony és rugalmas tartópillére. A rögzítés és támogatás hordozója. A bordákkal együtt, melyek, mint a kagylóhéj teret biztosítva, mégis határozottan ölelik körül a belső szerveket, védelmet és stabilitást nyújt. Közvetlen idegi kapcsolatban van a test különböző részeivel, és azonnal értesül egy adott területen keletkező feszültségről.

Ha elveszítjük a rugalmasságunkat, ez megmutatkozhat a gerinc állapotán is. Merevebbé, kevésbé hajlékonnyá válik, rendellenességek alakulnak ki, meggörbül, elferdül, kopni kezdenek a porckorongok, vagy esetleg porckorongsérv jön létre. A félelem, a talajvesztettség, a döntésképtelenség, a határozatlanság és az ebből adódó feszültségek mind- mind felhalmozódnak, majd utat törnek maguknak, ha nem figyelünk oda időben a jelzésekre.

Amikor azt gondoljuk, hogy a testünkben kialakult betegség leterített minket, és úgy érezzük, hogy Isten magunkra hagyott, különben ilyesmi nem történhetne meg, akkor jusson eszünkbe a fenti történet. Vegyük észre, hogy bezártuk a szívünket, hogy nem látunk a szemünkkel, nem hallunk a fülünkkel, és emiatt nem vesszük észre a körülöttünk lévő segítségeket. Biztosra veszem, hogy mindannyian jártunk már olyan cipőben, amikor azt gondoltuk, hogy minden ellenünk fordult. Ha most visszatekintünk életünk egy ilyen eseményére, akkor felfedezhetjük azokat a segítségeket, amik jelen voltak, csak akkor nem vettük észre. Megfelelő távlatból azonban már jól érzékelhetőek.

Végezetül mélyüljünk el ismét a magyar szólásokban, melyek hosszú-hosszú ideje szinte változatlanul közvetítik az üzeneteket:

Tartja a hátát valakiért (vállalja érte a felelősséget) / Nem látja háta megett az iszákot (a magunk hibáit rendszerint nem vesszük észre) / Szívesen látja a hátát (örülne, ha már elmenne a vendége) / Hátat fordít(cserbenhagyja) / Hátára fektetik (koporsóba teszik) / Valakinek a hátán szánkózik (csúnyán kihasznál, becsap valakit) / Valakinek a hátán kapaszkodik fel (az ő segítségével érvényesül) / Hátán hordja a napot éjt-nap (állandóan dolgozik) / Hátához nőtt a bele (nagyon sovány) / Viszket a háta (nem fér a bőrébe) / A háta mögött hagyta (elintézte, elvégezte, túljutott rajta) / Borsódzik a háta (nagyon fél) / Akkor lássam, amikor a hátam közepét (bár sose látnám többé) / A háta közepére kívánja (utálja) / Minden hátnak van egy hasa (minden kérdésre van egy válasz) /…

A has

„Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feltúrja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére. Végül a legbölcsebb, legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbb utóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.” (Buddhista tanmese)

A Solar-plexus (Napfonat avagy Manipura csakra) a köldök felett helyezkedik el a gyomor magasságában, s olyan az ember számára, mint a Nap. Ő az erőközpont, melyen keresztül a Napból áradó energia eljuthat hozzánk, és életerővel láthatja el a testünket. Ez az erőközpont nemcsak táplál, hanem lehetőséget ad arra is, hogy aktív kapcsolatba kerüljünk a külvilággal. Rajta keresztül sugározzuk az érzelmeinket a külvilágba, és érzékeljük azt is, ami mások irányából felénk áramlik. Amikor két ember találkozik egymással a pillanat törtrésze alatt megtörténik ez az energetikai kommunikáció, még mielőtt az első szavak kimondásra kerülnének. A felnőtt emberek ennek már nem biztos, hogy tudatában vannak, de a gyermekek „antennái” nagyon érzékenyek, és képesek pontosan érzékelni azokat a ki nem mondott vagy ki nem mutatott érzelmi áramlásokat, amiket a körülöttük lévők küldenek feléjük. Ezért egy gyermeket nem lehet becsapni azzal, hogy mást mondok, mint amit érzek, maximum megzavarni lehet vele. Nem fogja érteni, hogy miért nem vagyok őszinte. Nem fogja érteni, hogy miért van szükségem arra, hogy ilyen vagy olyan maszkok mögé rejtsem az arcomat. Ha szomorú vagyok miért nem sírok, ha boldog vagyok, miért nem mutatom ki úgy, ahogy azt ő tenné, gyermeki önfeledtséggel. A legnagyobb probléma azonban az, hogy mindeközben megtanul ő is maszkokat gyártani, mert azt hiszi, hogy ez a felnőttéválás módja, később pedig azon töri a fejét, hogy miért nem érzi jól magát a bőrében. Hiszen, ha a felnőttéválás közben nem távolodott el túlságosan önmagától, akkor a zsigereiben érezni fogja, hogy valami nincs rendben. Ezek az érzések mélyről törnek fel, ősi emlékeket rejtenek, olyasmiket, amikre általában azt mondjuk: „olyan, mintha ezt mindig is tudtam volna”. És milyen igazunk van, hiszen tényleg tudtuk / tudjuk, csak elfelejtettük. A jó hír, hogy képesek vagyunk emlékezni arra a tudásra, arra az erőre, ami bennünk rejlik. Testünk a legjobb tanácsadó, a legjobb útjelző, a legjobb tanítómester.

A has testünknek olyan területe, mely számtalan ismeretet, információt, jelzést rejt magában. A közepén helyezkedik el a köldök, mely földi létünk szempontjából jelentőségteljes szerepet játszik. Életünk kezdetén a köldökzsinóron keresztül kerülünk kapcsolatba a földi léttel. Táplál és biztonságot ad. A köldökzsinórról való leválás után már önálló kis lények leszünk, de mégsem szakadunk el az édesanyánktól, hiszen az energetikai kapcsolat ilyenkor még nagyon erőteljes. Az első igazi elszakadások akkor történnek meg, amikor az édesanya hosszabb időre távol kell, hogy legyen. Ilyenkor a legtöbb gyermek sír, és sokuknak fáj a hasa. Ez a reakció teljesen természetes, hiszen saját magunkat megfigyelve is érzékelhetjük, hogy egy adott szituációban, amikor nem érezzük biztonságban magunkat, elönt a félelem, a bizonytalanság, a kétségbeesés, nem látjuk, nem tudjuk, hogy mi fog a következő percekben történni, a testünkben fizikai tünetek sokasága jelentkezik. Most csak a hasra összpontosítva érezhetünk belső remegést, belső izgatottságot, érezhetjük, hogy összeszorul a gyomrunk, esetleg hányingerünk lesz, de helyzettől függően erősebb, fájdalmasabb tünetek is megjelenhetnek (pl. alhasi görcs). A hasunk tehát igen intenzív jelzőrendszer, sokféle problémára képes felhívni a figyelmünket. Ha behangoltuk az antennáinkat, akkor meg is értjük, ha nem, akkor bekapjuk a jól bevált gyógyszerünket és megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. Hangsúlyozom, hogy vannak olyan esetek, amikor szükség van gyógyszeres kezelésre és orvosi kontrollra, de ezek az esetek sem kivételek az önismereti munkát illetően. Sőt! Ezek a legintenzívebb, legerőteljesebb segélykiáltások!

Miről árulkodik a gyomor? Arról, hogy képesek vagyunk-e megemészteni testi és szellemi táplálékainkat, tapasztalatainkat. Megmutatja, hogy félünk-e az ismeretlentől és, hogy mennyire vagyunk képesek megélni új dolgokat. Bízunk-e önmagunkban, kiállunk-e önmagunkért, vagy mindig úgy cselekszünk, hogy az a másiknak jó legyen, miközben nem veszünk tudomást a saját igényeinkről (gyomorfekély). Rámutat arra, hogy mennyire aggódunk, mennyire félünk, vagy rettegünk bizonyos dolgoktól, eseményektől, emberektől (gyomorégés és egyéb gyomortáji fájdalmak).

A belek jelzik, hogy el tudjuk-e engedni mindazt, amire már nincs szükségünk. Félelem kíséri-e ezt a folyamatot? Ragaszkodunk-e a régi dolgokhoz? Nehezen válunk-e meg olyasmitől is, amiről tudjuk, hogy már semmi haszna? Van-e bennünk bűntudat?

A hasnyálmirigy az élet édességét jelképezi. A harag, a csalódottság, a megkeseredettség gyulladást okozhat. A cukorbetegség jelentheti azt is, hogy nincs elég öröm az életben, hogy csak a keserűség maradt, vagy mély fájdalom honol az emberben.

A máj feladata a felvett táplálék kielemzése, el kell választania az emészthetőt az emészthetetlentől. Méregtelenít. Ez esetben sem csak a fizikai táplálékról van szó: a harag, a gyűlölet, a düh, a félelem, a változásokkal szembeni ellenállás gyulladáshoz vezethet (hepatitis). A folytonos panaszkodás, önmarcangolás, önmagunk hibáztatása a máj különböző betegségeit okozhatja. Az epekő akkor alakul ki, amikor szinte megkövesednek bennünk a múlt emlékei, keserűség, rosszallás, harag, megbocsátani nem tudás az útravalónk, amikor nem tudjuk feldolgozni és elengedni a velünk történteket.

A hasüreg hátsó részén helyezkednek el a vesék. Fontos szerepet játszanak szervezetünk belső egyensúlyának fenntartásában, miközben kiszűrik a vérből az eltávolítandó anyagokat, amelyek a hólyagon keresztül eltávoznak a szervezetből. A vesékben kialakuló fizikai problémák csalódottságról, kudarcélmény(ek)ről, esetleg szégyenérzetről tanúskodhatnak. Előfordulhat, hogy párkapcsolati problémák esetén valamelyik vesében keletkezik rendellenesség, de húgyúti fertőzésekre is nagyobb a valószínűség főleg akkor, ha megsértődünk, és a párunkat hibáztatjuk.

A has a medencével való kapcsolata révén a szexualitásra vonatkozóan is jelzésértékű információkkal bír. Az életösztöneink, a vágyaink és az ezzel kapcsolatos érzéseink a már említett Napfonatban kerülnek osztályozásra és alakulnak magasabb szintű energiákká és válnak végül életünk tudatos alakítóivá. Ha ezen a területen problémák adódnak, fizikai tünetek jelennek meg akár akut, akár krónikus formában akkor biztos, hogy végig kell gondolnunk azokat a hiedelmeket, nézeteket, elképzeléseket, vagy esetleges tiltásokat, amelyeket szüleink teljes jó szándékkal a mi védelmünkben oltottak belénk. Érdemes megvizsgálni, hogy mennyire tabu számunkra a szexualitás. Tudunk-e beszélni róla, s ha igen, akkor közben hogyan érezzük magunkat. Van-e bennünk bűntudat, szégyenérzet, vagy felszabadultan, teljes természetességgel vagyunk-e képesek megbeszélni az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Szülőként hogyan érezzük magunkat, amikor eljön az ideje annak, hogy a kamasz gyermekünkkel beszélgessünk e témáról. Milyen kapcsolatban vagyunk a gyermekkel? Milyen kapcsolatban vagyunk önmagunkkal? Mit adunk át a gyermeknek? A félelmeinket, a bűntudatunkat, a másik nemről alkotott kissé félrecsúszott véleményünket? Mennyire gondolkodunk tisztán, előítéletek és kritika nélkül? Mennyire vagyunk őszinték önmagunkkal és másokkal? Merünk-e őszinték lenni? Át tudjuk-e magunkat adni a szexualitásnak anélkül, hogy belepirulnánk? Ha nem, akkor itt a feladat!

Vizsgáljuk meg, hogy képesek vagyunk-e felvállalni nemiségünket. A férfi tud-e igazán férfi lenni, vagy csak meg akar felelni valamiféle elvárásnak? S, ha ez nem sikerül, akkor virágról virágra száll, mint a pillangó, keresve-kutatva a boldogságot, vagánynak mutatva magát, miközben lehet, hogy magának sem vallja be, de abban reménykedik, hogy majd megtalálja a nőt, aki számára ő lesz a férfi, mert tudat alatt ő sem a pillanatnyi kis boldogságot keresi, hanem arra vágyik, hogy megnyugodjon a szíve. Mi van, ha nem sikerül? Vajon miért? Hol a hiba? Ha mégis megtalálja a párját, miért kezd ellaposodni néhány év után a kapcsolat? Hova lesz belőle a férfi? Miért válik fontosabbá, hogy mi van a tányéron, vagy hogy mennyi sör van a hűtőben? Miért menekül a munkába arra hivatkozva, hogy el kell tartania a családját? Miért dugja homokba a fejét? Mitől fél?

A nő megéli-e a nőiségét? Miután férjhez megy mivé alakul az élete? Hogy éli meg az egyes szerepeit: dolgozó ember, feleség, szerető, barát, házvezetőnő, várandós kismama, majd édesanya? És lehet, hogy néhány év eltelte után úgy érzi, hogy cselédsorba jutott? Vajon miért? Miért nem tud továbbra is nő lenni. Miért kezd el különféle pótcselekvésekbe menekülni? Miért kezdi elhanyagolni magát? Miért válik teherré mindaz, ami az élete sava borsa is lehetne? A nőiség sok mindent rejt magában. Van benne valami titokzatos, valami varázslatos. Meg kell tanulni a szerepeket eljátszani anélkül, hogy belevesznénk – ez a férfiakra ugyanúgy vonatkozik. Ha megöljük a bennünk lakó nőt, akkor már nem fogjuk észrevenni a párunkban sem a férfit és fordítva. Ez pedig nemcsak a szexualitás szempontjából fontos tényező…..de erről majd később.

„Isten vagy az Élet sohasem büntet. Az ember bünteti önmagát az Istenről, Életről, Világegyetemről alkotott téveszméi révén. Gondolatai teremtő erejűek, ő tehát megteremti saját nyomorúságát.”

(Joseph Murphy)

A mellkas

A mellkas a függőleges tengelyen a test középpontjában, vagyis Ég és Föld között helyezkedik el. Itt találkoznak azok az energiák, melyek „föntről”, s „lentről” érkeznek. Itt hangolódik össze a két világ, s innen erednek útjukra a szíven keresztül a rezgések, melyek betöltik világunk szemmel látható és nem látható részeit is.

Testünk e területének nagyon sok aspektusa van. Ilyen például az élet fenntartása, a lélegzés, a tüdő, mely nem csupán egy mechanikus gépezet, hanem a légzés milyenségén keresztül az élet sebességét és mélységét is mutatja. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy hogyan lélegzünk.

Ha most elcsendesedünk egy pillanatra, és befelé figyelünk, nagyon sok mindent megtudhatunk a légzésünkről és ezáltal önmagunkról. Sokan például elkezdenek sóhajtozni, amikor a figyelmüket a légzésükre irányítják és nem veszik észre, hogy valójában nem a spontán légzésüket figyelik, hanem a saját maguk által kreált sóhajtozást. Figyeld meg, hogy veled is ez történik-e. Ha igen, akkor a légzésre irányított figyelmed fenntartásával együtt hagyd, hogy szép lassan megnyugodjon és visszatérjen a maga spontaneitásába, hiszen most nem az a cél, hogy a direkt módon megváltoztatott légzést figyeld meg, hanem azt szeretném, ha szemtanúja lehetnél annak, hogy valójában hogyan lélegzel. Csak hagyd a légzésedet megtörténni úgy, ahogy mindig is teszed, amikor oda sem figyelsz rá. Ez fog segítségül szolgálni. Így értékes információkat kaphatsz például arról, hogy mennyire szapora a légzésed, hogy gyorsan, vagy lassan lélegzel-e. Megfigyelheted azt is, hogy mennyire elmélyült a légzésed. Vajon a mellkasodba lélegzel vagy a hasadba. Átlélegzed-e az egész testedet vagy csak a felszínen pihegsz. Ha jobban odafigyelsz azt is megtudhatod, hogy kiegyensúlyozott-e a légzésed, hogy egyforma hosszú-e a belégzés és a kilégzés, vagy például, hogy van e közöttük kisebb nagyobb szünet, tehát szakaszos, vagy folyamatos-e ez a benned zajló folyamat. Ha még ennél is kifinomultabb az érzékelésed, akkor érezheted az orrnyílásoknál ki és beáramló levegőt, annak hőmérsékletét és talán még azt is, hogy az orrnyílások melyik részén áramlik be illetve ki, vagy esetleg melyik orrnyílásod nyitottabb vagy zártabb, mint a másik.

Rengeteg információt szerezhetsz egy ilyen egyszerű, néhány perces gyakorlat kapcsán. Ha meg tudod fogalmazni magadnak mindazt, amit a légzésfigyelés során tapasztalsz, akkor helyettesítsd a légzés szót egy másik szóval valahogy így: a légzésem nem elég mély, inkább felszínes = az életem nem elég mély, inkább felszínes; vagy gyorsan lélegezem = gyorsan élek; vagy érzem, ahogy a légzés átjárja az egész testemet = érzem, ahogy az élet átjárja az egész testemet; vagy kiegyensúlyozottan lélegzem = kiegyensúlyozottan élek…stb. 

A kilégzés és a belégzés hossza a befogadásról–kinyilatkoztatásról illetve az adok–kapok arányairól ad jelzéseket. Ha olyasmit tapasztalunk, amin szeretnénk változtatni, akkor fordítsunk nagyobb figyelmet a légzésünk tudatosítására, hiszen ez önmagában is hozzájárul a változások megindulásához. Napi szinten, akár többször is fordíthatunk időt arra, hogy egy néhány perces gyakorlat során megfigyeljük a pillanatnyi légzésünket, és ha változtatnivalót észlelünk, akkor változtassunk rajta. Képesek vagyunk arra, hogy kiegyensúlyozzuk, harmonizáljuk a légzésünket legalább egy rövid időre, és ezzel megteremtsük magunkban a belső béke és a nyugalom állapotát.

A légzésünk felerősítése révén képesek vagyunk felerősíteni az érzelmeinket, melynek kapcsán máris elérkezünk egy másik lényeges aspektushoz, a szív és az érzelmek kérdésköréhez.

A szív a szeretet és a biztonság középpontja. Szoros kapcsolatban áll a vérrel, ami a testben szabadon áramló örömöt jelképezi. Ha probléma adódik ezen a területen és blokkok alakulnak ki, a szív megkeményedik, és az öröm helyét átveszi az örömtelenség, a szomorúság és a bánat.

Az életünk során nagyon sok változással kell szembenéznünk. Mindegy, hogy konkrétan mi is az a változás, a lényeg, hogy ami ez után következik az már más, mint a régi, megszokott életünk. Akár örömöt és boldogságot hoz, akár bánatot és szomorúságot mindenképpen meg kell tanulnunk valami újat, ami az új helyzettel együtt jár. Ha nem tudunk együtt áramlani az élet változásaival, ha nem tudunk kellőképpen rugalmasak lenni, akkor megrekedünk. Megreked a gondolkodásunk, az érzésvilágunk és a bennünk áramló energia. Ugyanazok szerint a sémák szerint próbáljuk élni az életünket, ellenállunk a változásnak, vagyis magának az életnek, mert így sokkal biztonságosabbnak tűnik minden, még akkor is, ha ez adott esetben kifejezetten rossz a számunkra. Így aztán nem akarjuk és nem is tudjuk megélni azokat az érzelmeket, amik felmerülnek bennünk, ehelyett inkább elnyomjuk őket, sőt még intellektuális magyarázatokkal alá is támasztjuk, mert saját magunkkal is el kell hitetnünk, hogy igazunk van. Pedig jól tudjuk, hogy a meg nem élt, elnyomott érzelmek által keletkezett energetikai blokkok fizikai tüneteket fognak produkálni, s ha ezek hatására sem lépjük meg a szükséges lépéseket, akkor megbetegszünk. Van, aki ekkor döbben rá arra, hogy mennyi félelem, mennyi szomorúság, mennyi harag gyűlt össze benne, vagy hogy mennyire képtelen kimutatni a szeretetét mások felé. Van, aki csak ad, ad és ad, de képtelen elfogadni, képtelen arra, hogy kapjon. Egy betegség során azonban rádöbbenhet erre, s az is megeshet, hogy megtanulja az elfogadás művészetét. Ilyenkor egy kicsit mindig kinyílik a világ, hiszen olyan részei tárulnak fel az ember külső és belső világának, amelyek eddig zárt ajtók mögött vártak rá. Ilyenkor más aspektusból tekintünk rá a körülöttünk élőkre és saját magunkra is. Sok minden megváltozik, és lehet, hogy a kényszer visz rá arra, hogy ezt elfogadjuk, de mindenképpen rengeteget tanulunk belőle.

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.” (Antoine de Saint Exupéry) Épp ezért, ha az ész és a szív ellentmond egymásnak, akkor hallgass a szívedre. Igen ám, de hallod-e a szíved halk szavát. A szív sosem kiabál, sosem hangoskodik, sosem magyaráz. Ő az, aki a lelked legmélyéről érkező szeretetteljes üzeneteket súgja meg neked. A kérdés csupán az, hogy hallod-e. Ha túl nagy a zaj az elmédben, ha túl sok gondolat cikázik ide-oda a fejedben, ha túl erős érzelmek uralják a testedet, akkor a szív szava nem ér el hozzád, mert ő olyan, mint a puha, lágy szellő, mely meglibbenti ugyan egy távoli fa apró leveleit, de te mégsem érzed az arcodon. Pedig ott van, jelen van. Sosem hagy egyedül. A kulcs azonban a te kezedben van és egyedül tőled függ, hogy mikor kezded el használni. Tőled függ, hogy mennyire akarod megérezni azt, ami lényed belső világából érkezik. Ha bele tudsz merülni önmagadba, mint egy hatalmas óceánba, akkor teljesen mindegy, hogy a víz felszínén mekkora a vihar, milyen óriási hullámokat kavarnak az aktuális érzelmeid, érzékelni fogod, hogy a mélyben csend van, béke és nyugalom honol, ami végső soron hatással lesz a felszíni állapotokra is. Az igazán értékes információk az életeddel kapcsolatosan ebből a mélységes nyugalomból érkeznek, s mivel szeretetből táplálkoznak a szíveden keresztül találnak utat hozzád. A titok az, hogy nincs titok. Minden elérhető, akár ebben a pillanatban, itt és most. Ha lehorgonyzod magad lényed középpontjába, és innen meríted az erőt, akkor képes leszel arra, hogy megéld az életed pillanatait olyannak, amilyenek, s akkor rájössz majd arra is, hogy minden érted van. Még a látszólag rossz dolgok is téged, s a fejlődésedet szolgálják.

„Az élet mindennap számos lehetőséget kínál, hogy megnyissuk szívünket, csak észre kell vennünk ezeket”

(Dalai Láma)

A kar és a kéz

Mielőtt belekezdünk, kérlek kedves Olvasó, vess egy pillantást az alábbi fotókra és figyeld meg, hogy mennyi mindent fejezhet ki egy olyan egyszerű dolog, mint például az ölelés. Figyeld meg, hogy benned milyen érzéseket, vagy emlékeket hoznak felszínre ezek a képek, milyen üzenettel bírnak:

A karjaink és a kezeink rengeteg lehetőséget adnak arra, hogy a bennünk rejlő érzéseket kifejezésre juttathassuk, vagy éppen elrejtsük. A vállak segítségével kapcsolódnak a mellkashoz és így a szívhez is, lényegében a szívünket terjesztik ki a külvilágba.

Karjaink állapota megmutatja, hogy mennyire vagyunk képesek befogadni az életünk során megtapasztalt dolgokat, élményeket. Mennyire hagyjuk, hogy az áramló energia, maga az élet átjárja karunk minden egyes sejtjét. Ha fájnak az ízületek, az izmok, vagy a kar még mélyebb rétegei, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az adott terület blokkolt állapotban van, részlegesen vagy teljesen, de elakadt az áramlás, így jelezve azt, hogy valamin nagyon ajánlott változtatni. Lehet, hogy egy megrögzött viselkedésforma, vagy egy régi séma szerint működő reakció halmaz, de az is lehet, hogy az érzelmek megélése és a felgyülemlett feszültségek levezetése szenvedett csorbát az évek során.

A kéz képes arra, hogy simogasson, hogy gyengéden segítséget adjon, kifejezve a szeretetet, de képes arra is, hogy bántalmazzon, hogy fizikai fájdalmat okozzon, hogy elutasítson és ehhez hasonló módon jelezze a nemtetszést, az egyet nem értést.

A kéz ujjai külön-külön is jelentőséggel bírnak. Az élet alkotóelemeit jelképezik. A hüvelykujj például az aggódással és az intellektussal kapcsolatos, a mutatóujj a félelmekkel és az ego kérdéskörével. A középső ujjhoz tartozik a harag és a nemiség, a gyűrűsujjhoz értelemszerűen az egybekelés, ezenkívül a bánat. A kisujj a család és a színlelés okozta problémákról adhat jelzéseket.

A kéz az élet cselekvő aspektusa, arról árulkodik, hogy képesek vagyunk-e kézben tartani a dolgainkat. Képesek vagyunk-e megragadni valamit és elengedni, ha itt az ideje. Rámutat arra, hogy mindent magunk akarunk-e megcsinálni, vagy hajlandóak vagyunk-e segítséget kérni és elfogadni. Csak a minket illető és nekünk szánt dolgokkal törődünk-e, vagy folyton beleavatkozunk mások dolgába és esetleg mások életét is mi akarjuk irányítani. Sokszor ez nem is tudatos, vagyis fogalmunk sincs arról, hogy éppen ezt tesszük, de ha képesek vagyunk megfigyelni önmagunkat úgy, ahogy azt már bemutattam az előző írásokban, akkor könnyedén leleplezhetjük azokat a túlkapásokat, vagy éppen hiányosságokat, amelyek problémát, fájdalmat, betegséget okoznak. Abban a pillanatban, amikor rájövünk valami velünk kapcsolatos turpisságra, amikor lényegében leleplezzük magunkat, a viselkedésünket, a szokásainkat, a beszédstílusunkat, a szóhasználatunkat, a reakcióinkat, az érzelmeink kimutatásának vagy elrejtésének zseniális módjait, akkor már nem lehet tovább ugyanúgy élni, nem lehet tovább ugyanúgy csinálni, mert már átlátunk saját magunkon. Mondhatnám úgy is, hogy ilyenkor a saját álarcunk mögé tekintünk, és egyre tisztábban kirajzolódik előttünk mindaz, amit teszünk, mondunk, vagy gondolunk. Ekkor már nem tudunk azonosulni a tetteinkkel, a szavainkkal vagy a gondolatainkkal, hiszen egy kicsit ez olyan, mintha kívülről szemlélnénk ezeket. Megjelenik a valódi énünk, ami nem azonos a személyiségünkkel, vagy az egónkkal. Ő ezek felett áll és nagyon tisztán lát. Látja a játszmákat, amiket játszunk, látja a valódi érzéseinket, és pontosan tudja, hogy mi van a mélyben és mi az, ami csupán a felszín hullámzása. Ha ő irányít, akkor nem tévedünk el, ha azonban az ego a főnök és az irányítása alatt beállunk a csatatérre, hogy megvívjuk az összes létező hatalmi harcot a körülöttünk élőkkel, és úgy gondoljuk, hogy ebből győztesen kell kikerülnünk, mert akkor majd jól fogjuk érezni magunkat, és egészségesek leszünk, akkor nagyot tévedünk. Az egyetlen út az EGÉSZ-ség felé önmagunk megismerésén át vezet, melynek eredményeként lelepleződik az ego minden játszmájával együtt. Csakis így ismerhetjük meg valódi lényünket és így juthatunk el abba az állapotba, ahova mindannyian vágyunk, és amit úgy nevezünk, hogy: lelki béke.

Ezt azonban sokan félreértik azt gondolván, hogy amikor elérik a lelki béke állapotát, akkor nem lesznek többé problémáik, nem fog fájni semmijük, nem lesznek soha betegek. Az ő számukra szomorú a tény, hogy ez nem így van. Az igazi Mesterek is, akik valóban a belső béke állapotában élnek, megtapasztalnak problémákat, töréseket az életük során. A különbség mindössze annyi, hogy ők már másképp tekintenek ezekre a dolgokra, másként élik meg őket. Előttünk járnak az úton, példát mutatva és ezzel segítve mindannyiunknak. A lényeg azonban nem az, hogy mikor érünk célba, hanem hogy hogyan járjuk végig az utat.

Végezetül, íme néhány szólás, melyeket azt gondolom, nem szükséges kommentálnom, mindannyian értjük mit akarnak üzenni:

Tárt karokkal fogad / Segítő kezet nyújt / A két keze munkája után él / Ég a keze alatt a munka / Benne van a keze valamiben / Enyves keze van / Ha száz keze volna se tudná elvégezni / Messzire elér a keze / Jobbkeze valakinek / Kéz a kézben / Meg van kötve a keze / Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal / Nem adja ki a kezéből / Megégeti a kezét / Mossa kezeit / Amit egyik kezével ad, a másikkal visszaveszi / Kesztyűs kézzel bánik vele / 

A vállak

Első lépésként egy kis vizsgálódásra hívlak kedves Olvasó. Szeretném, ha megismerkednél a saját vállaiddal. Ha Te is szeretnéd, akkor szánj most magadra néhány percet, dőlj hátra kényelmesen a székeden, és vess egy pillantást a figyelmeddel a vállaidra. Figyeld meg, hogy hogyan tartod őket: egyenesen? kissé felhúzott állapotban? lazán leengedve? előre görbítve?; vedd észre, hogy van-e bennük feszültség, feszesség, merevség, keménység vagy puhaság, lágyság; érzel-e valamilyen kellemetlenséget a vállaidban, vagy esetleg fájdalmat; ha igen határold be, hogy pontosan hol érzed; 

Figyeld meg, hogy van-e benned ellenállás ezzel a fájdalommal szemben, meg akarsz-e tőle szabadulni, vagy képes vagy arra, hogy elfogadd és megfigyeld….lehet, hogy furcsa lesz, amit most mondok, de kérdezd meg a vállaidtól, hogy hogyan érzik magukat…mit mondanának, ha tudnának beszélni…figyeld és hallgasd…bízz magadban, bízz a testedben…a tested megsúgja a válaszokat, te pedig, ha gyakorolod ezt az újfajta figyelmet, akkor egyre jobban képessé válsz arra, hogy megértsd őket…

Most figyeld meg és próbáld érzékelni, hogy milyen a vállaid hőmérséklete, érzel-e valahol melegebb, hűvösebb vagy kimondottan hideg területet; 

Lazíts a vállaidon egy picit…sikerült? Ha úgy érzed, hogy még mindig van bennük feszültség, akkor irányítsd a figyelmedet a feszes terület(ek)re és hagyd, hogy szinte elolvadjon a figyelmed alatt…érezd, ahogy egyre lazul, ahogy egyre megkönnyebbül…most ebben az állapotban hogyan érzik magukat a vállaid? Hasonlítsd össze a feszes és az ellazult állapotot… melyik jobb, melyik kellemesebb a számukra?

Most figyeld meg és próbáld érzékelni, hogy milyen a vállaid hőmérséklete, érzel-e valahol melegebb, hűvösebb vagy kimondottan hideg területet; 

Lazíts a vállaidon egy picit…sikerült? Ha úgy érzed, hogy még mindig van bennük feszültség, akkor irányítsd a figyelmedet a feszes terület(ek)re és hagyd, hogy szinte elolvadjon a figyelmed alatt…érezd, ahogy egyre lazul, ahogy egyre megkönnyebbül…most ebben az állapotban hogyan érzik magukat a vállaid? Hasonlítsd össze a feszes és az ellazult állapotot… melyik jobb, melyik kellemesebb a számukra?

Most, miután megtapasztaltad a feszes és az ellazult állapot közötti különbséget már eldöntheted, hogy odafigyelsz-e arra, hogy hogyan tartod a vállaidat. Eldöntheted, hogy észreveszed-e az ellazulásra való igényüket, vagy hagyod, hogy továbbra is megfeszült állapotban cipeljék a terheket. Vállaink a teherviselés nagy mesterei, a felelősség hordozói. Sok mindent rájuk pakolhatunk, rengeteg dolgot elbírnak, legalábbis egy darabig. De idővel a legkülönfélébb tünetek segítségével úgyis jelezni fognak, ám hogy együttműködünk-e vagy sem az rajtunk áll. Ahhoz, hogy az izmainkat el tudjuk lazítani nem kell feltétlenül egy csendes, nyugodt szobában egyedül lennünk, és kényelmesen elhelyezkednünk. Persze kezdetben sokkal könnyebb így, de később akár autóvezetés, vagy takarítás közben is szinte automatikusan engedhetünk az izmainkban lévő feszültségen, ha szokásunkká válik az előbb említett figyelem.

A félreértések elkerülése végett tisztáznunk kell, hogy az ellazulás itt most nem a rongybaba állapotot jelenti, hiszen egy alap izomtónusra természetesen szükségünk van. De, ahogy az előbb már említettem lehet valaki akkor is ellazult, ha például nyílegyenes háttal ül a földön lótuszülésben.

Ha hosszasan végzünk valamilyen ülőmunkát szinte elengedhetetlen, hogy ne keletkezzen feszültség a vállainkban, vagy egy idő után ne görnyedjen be a hátunk. Ez egy természetes folyamat még a legkényelmesebb széken is. Ha nem vesszük észre az izmaink fáradásának jeleit, akkor egyre görnyedtebben, egyre jobban feszülő vállakkal fogunk tovább dolgozni, míg meg nem jelenik a fájdalom, ami miatt már muszáj abbahagynunk, muszáj testhelyzetet váltanunk, átmozgatnunk magunkat. De, ha figyelünk a jelekre, és nem várunk ilyen sokáig, akkor megelőzhetjük a fájdalom kialakulását azzal, hogy megtanítjuk az izmainknak arra, hogy milyen az ellazult állapot, és ügyelünk, hogy egyre többször kerüljenek ilyen állapotba. Egy másik szempontból közelítve azt is érdekes lehet megfigyelni, hogy van-e köze a vállaink megfeszülésének, a hátunk begörbülésének ahhoz, amit éppen csinálunk, amivel éppen foglalkozunk. Miért kezdünk el ily módon bezárkózni, „összegömbölyödni”, mi az, aminek ellen akarunk állni, amit nem akarunk elfogadni? Milyen érzések járnak át e folyamat közben, hogyan érezzük tehát magunkat?

Legközelebb, amikor dolgozol, próbáld ki Te is a fent leírtakat, és időről, időre lazíts egy kicsit magadon, meg fogod látni, hogy mennyivel jobban fogod érezni magad.

Mi történik, ha nem figyelünk oda a jelekre? Ebben az esetben előbb utóbb ez a feszes állapot lesz az izmaink „alapállapota” és a lazaság, az áramlás, a mozgás (=élet) helyett a feszesség, a merevség, a mozdulatlanság (=halál) uralkodnak majd a testünkben. Ebben az állapotban pedig minden probléma, minden nehézség, minden felelősség az idő múlásával sokkal nehezebbé válik, legalábbis mi magunk sokkal nehezebbnek érezzük őket…és máris létrejön egy ördögi kör, melyben fokozatosan erősödő fizikai tünetekkel számolhatunk, és amiben ismét vacakul érezhetjük magunkat. Amennyiben ehhez még hozzátársul az áldozati hozzáállás, akkor nincs menekvés a szenvedés és a további fájdalmak elől. Természetesen nem csak a rossz tartás vagy az ülőmunka okoz hosszútávon problémákat, hanem az érzelmi és gondolati blokkok vagy a felelősségvállalás túlzásba vitele is, illetve lényegében minden olyasmi, amivel feleslegesen terheljük magunkat.

Amikor felvállaljuk a fájdalmunkat, és tudomásul vesszük a létezését, elfogadjuk és megtanuljuk megérteni az üzenetét, akkor rájövünk arra, hogy a fájdalom mögött ott rejtőzik az a boldogság, az az öröm, amitől valójában féltünk eddig. Szinte látom, ahogy furcsán nézel e sorokra és azt kérded: Hogyhogy? Félünk az örömtől? A boldogságtól? Hát nem az a leghőbb vágya minden embernek, hogy legalább egy kicsit boldog legyen?…..

De igen, és mégis. Félünk tőle. Talán azért, mert még nem vagyunk elég rugalmasak, és nem tudjuk elviselni az élet körforgását, az élet és a halál váltakozását, a múlandóságot. Mindent örökre akarunk. Ha érezted már a boldogság mámorát, vagy tiszta szívből képes voltál örülni valaminek, akkor azt is tudod, hogy ezek az érzések fizikai létünkben nem tartanak örökké. Elmúlnak. Ahogy az éjszakákat követik a nappalok, úgy a boldogság felemelő érzését is követi valami más, és az is lehet, hogy ez épp a szomorúság. De az élet pont ettől szép. A nehézségét az adja, ha az egyiket meg akarjuk élni, de a másikat nem, vagy ha elkezdünk ragaszkodni, foggal, körömmel meg akarjuk őrizni az örömteli pillanatot…ami persze lehetetlen. És ekkor már nem is tudunk igazán örülni, vagy igazán boldognak lenni, mert már arra gondolunk, hogy jaj, nem sokára elmúlik ez is…és ez a gondolat megöli a jelen pillanatot, legyen az akármilyen varázslatos, megható, vagy romantikus. Pedig, ha képesek vagyunk teljes lényünkkel megélni a jelen pillanatot, és nem kóborolunk az elménk birodalmában a jövőn aggódva vagy a múltat siratva, csakis ekkor fogunk őszintén, tiszta szívből örülni, és csakis ekkor érezhetjük minden porcikánkban a boldogság valódi ízét. A vállaink azért jeleznek folyton folyvást, mert ők maguk valójában arra valók, hogy örömöt hordozzanak nem pedig a félelem terheit. Merjünk hát örülni, boldognak lenni, ne féljünk az élettől.

Kedves Olvasó! Szeretnék most megosztani Veled egy számomra gyönyörű látványt. Benne van minden, a napsütés, a zivatar, a magány, a barátság, a szomorúság, az öröm és a megnyugvás, az egész maga a múlandóság…mégis olyannyira vonzó, hogy élvezet átélni minden pillanatát. Miközben néztem, a következő jutott eszembe: ahogy a homokszemek peregnek az asztalon, s ahogy változik a kép a művész keze alatt, úgy változik az élet is egyik pillanatról a másikra. A pillanat pedig egyszerűen olyan, amilyen. Talán mély üzeneteket hordoz, és meg is marad bennünk, de hogy mosolyt csal az arcodra vagy könnycseppet a szemedbe az már azon múlik, hogy Te magad milyennek látod azt, amit látsz, vagy hogyan éled meg azt, ami történik Veled.

A nyak és a torok

Kellemesen hűvös hajnal volt, Ádám mégsem tudott aludni. Egyre csak az járt az eszében, hogy mit kellene tennie annak érdekében, hogy Lindával való házassága nehogy véget érjen. Nagyon szerette a lányt, de úgy érezte, hogy elege van, nem bírja tovább. Jó néhány éve éltek együtt, jóban-rosszban, ahogy annak idején megfogadták, de valami valahol elveszett, elromlott. Minden olyan más lett, de nem tudta, hogy miért.  Valahol mélyen érezte, hogy beszélniük kellene erről, mert ha nem változtatnak, akkor könnyen lehet, hogy külön úton folytatják az életüket, de tele volt félelemmel, amit még magának sem vallott be.

Ezen a reggelen Linda sem volt éppen felhőtlen hangulatban. Ő is érezte, hogy van valami a levegőben, hogy a férjével való kapcsolata zsákutcába ért, hogy szóvá kellene tennie az érzéseit, el kellene mondania Ádámnak, hogy milyen boldogtalan, mert úgy érzi, hogy férje nem hallja meg őt, nem érti meg és mostanában egyáltalán nem figyel oda rá, pedig ő már többször megemlítette, hogy nem jó, ahogy élnek. Bár mindenük megvan, mégis valami hiányzik. Szerette volna, ha ezt a valamit Ádámmal együtt találják meg. Nagyon szerette a férjét, és meg volt rémülve attól a gondolattól, hogy talán el is válhatnak, ha nem jutnak dűlőre egymással.

Együtt reggeliztek csendben, látszólag nyugodtan. A gyermekeik még aludtak. Ádám nem szólt semmit a benne rejlő érzésekről. Egy alkalmas pillanatra várt, de valahogy sosem volt megfelelő az időpont. Linda a gondolataiba menekült, és ez így ment heteken, hónapokon, majd éveken át. A csendes nyugodt reggelik egyre feszültebb hangulatban teltek, egyre többet veszekedtek apró-cseprő dolgokon, és egyre keményebben vágták egymás fejéhez a legkülönfélébb szemrehányásokat. Ádám végül a munkába menekült, alig volt otthon, ettől Linda még boldogtalanabbá vált. A lány mindig nagy odaadással várta haza a férjét, szerette, ha otthon minden rendben volt, mire megérkezett, ám gyakran nem azt kapta Ádámtól, amit szeretett volna. Sokszor csalódott. Egyre szomorúbb, egyre elkeseredettebb és egyre gyengébb lett. Rendszeresen migrén gyötörte, gyakran elment a hangja, fájt a torka, vagy egyszerűen csak berekedt. 

Ádám továbbra is magában tartotta az érzéseit, mert azt hitte, hogy erősnek kell látszania, olyannak, aki bírja cipelni a terheket, hiszen mégiscsak ő a férfi a családban, különben kiderül, hogy mennyire gyenge, mennyire sebezhető és, hogy mennyire kétségbe van esve. Próbált ő változtatni a maga módján, de nem sok eredményre jutott, mert a lényeg nem a felszínen volt, sokkal mélyebben rejtőzött.

Egyre jobban eltávolodtak egymástól, pedig majd meghaltak egy kis szeretetért, de egymásnak már nem tudtak olyasmit adni, amire vágytak, hiszen vastag falakkal bástyázták körbe magukat, amit nem lehetett egy pillanat alatt lebontani. Ekkor kerültek kapcsolatuk legsötétebb pontjára…a szerelmi életük sem működött már. A lényegről azonban még mindig féltek beszélni.

Ám a pohár egyszer csak betelik és ilyenkor egyetlen apró kis csepp is elegendő ahhoz, hogy túlcsorduljon. Egy nap Ádámból is kitört a vulkán. Tombolt, dühöngött, megállíthatatlanná vált. És ekkor azt gondolta, hogy most kimondott mindent, amit akart, mégis szörnyen érezte magát és nem értette, hogy miért. Akkor még nem tudta, hogy ez a kitörés csak arra volt jó, hogy saját magát áldozatnak tekintve Lindát a földbe döngölje. A lány úgy érezte, mintha hasba döfték volna egy hatalmas dárdával, a sírás környékezte, de nem tudott sírni, szólni akart, de torkára fagyott a szó. Ilyen ereje volt a párjából kitörő vulkánnak. Olyannyira elment a hangja, hogy egy egész héten keresztül néma maradt. …..

Ez a rövid részlet jól illusztrálja, hogy mi történik akkor, ha elfojtjuk az érzelmeinket, ha nem adunk hangotazoknak a gondolatoknak, érzelmeknek, amik foglalkoztatnak bennünket. A nyak és a torok rendkívül fontos szerepet játszik a gondolataink kifejezésre juttatásában és az érzelmeink kinyilvánításában. Lindának torkán akadt a szó. Ádám torkig volt a dolgokkal, hatalmas mennyiségű energia gyűlt össze benne. De hogyan képes ennyi energia felgyülemleni, hogyan képes aztán így kitörni. Először csak annyit érzünk, hogy valami nem tetszik, de még elviselhető. Később talán lenyelünk sok mindent a békesség kedvéért, majd mivel ez egyre nehezebben megy (ezt nehezen nyeli le, mondja a szólás), csak gyűlik és gyűlik a feszültség, míg aztán olyan méreteket ölt, hogy már visszafoghatatlanul kirobban és válogatás nélkül magával sodor mindent, ami az útjába kerül. Ez megtörténhet őrjöngő ordibálás, vagy például egy csendesebb gégerák formájában.

Az ilyen esetekben a nyak és a torok területe blokkolt állapotban van. Képzeljük ezt el úgy, mintha egy folyóba gátat építettünk volna. Torkunk a folyó, a gát pedig a kialakult blokk.

Az évek alatt felépített óriási méretű gát egyik oldalán hatalmas mennyiségű víztömeg gyűlik össze, míg a másik oldalon alig van valamennyi belőle. Ha ezt a víztömeget még egy adaggal megnöveljük, már nagyobb erővel, nagyobb nyomással fog rendelkezni, mint amekkorát maga a gát elbír, és ekkor elkerülhetetlenül áttörik, a víz pedig tomboló hullámok kíséretében magával söpör mindent. Félelmetes látvány még akkor is, ha csak távolról nézünk végig egy ilyen gátszakadást. Hát még akkor milyen, amikor mindez bennünk zajlik. Ilyenkor nincsenek észérvek, nincsenek értelmes gondolatok, jön minden, aminek jönnie kell üledék, sár, mocsok, kövek….nagyon fájdalmas….nem csak annak, aki kapja, hanem annak is, aki adja. Sajnos ez az elfojtás eredménye, ami nagyon egyszerűen megelőzhető lenne. Az érem két oldalához visszatérve itt is megtalálható a két véglet: a kiabálás – és a némaság. Valahol a kettő között azonban ott rejtőzik a megoldás: értelmes, figyelmes, tudatos, nyílt és őszinte kommunikáció. Fontos, hogy megtanuljuk kimondani azt, amit gondolunk, és nem azt, amit szerintünk a másik gondol. Ugyanígy szükséges megtanulnunk azt is, hogy miként önthetjük szavakba az érzéseinket, érzelmeinket és nem azt, ahogyan szerintünk a másik érez. Amikor nézeteltérésünk van valakivel, figyeljük meg, hogy milyen érzések, milyen gondolatok merülnek fel bennünk, és ennek adjunk hangot. Ne arról beszéljünk, hogy a másik mit mondott, vagy mit csinált, hanem arról, hogy a szavai vagy a tettei hogyan hatottak ránk. Figyeljünk a szóhasználatra! Tényleg a saját érzéseinkről beszéljünk. Ha például azt mondjuk: „úgy érzem, te félsz”, akkor valójában nem a saját érzésünket fejezzük ki, hanem megint a másik emberről beszélünk. Az ő félelmét én nem érezhetem, csak a sajátomat, de amikor ránézek, látom, hogy hogyan viselkedik, hogy mit fejez ki a tekintete, amiből arra következtetek, hogy fél. Tehát ilyen megközelítésben, amit közölni akarok vele az továbbra sem a saját érzéseimről szól, hanem arról, hogy mit gondolok róla, és leginkább így hangzik: „azt gondolom, te félsz”. Érdemes megtanulni megkülönböztetni az érzést a gondolattól, mert e két dolog összekeverése sokszor félrevihet bennünket.

Ezenkívül próbáljuk meghallani azt, amit a másik fél akar közölni velünk. Lehet, hogy ő épp arról beszél, hogy: „te szörnyű alak, sosem jössz haza időben, állandóan várni kell rád, kihűl a vacsora, minden tönkre megy, miért úszol el mindig, hát nem ismered az órát?….” – eközben a legtöbb ember „felhúzza” magát, hiszen: „már megint engem szapul…”, pedig csupán arról van szó, hogy a társad várt rád, egy kis figyelmességre és szeretetre vágyik. De hogyan tudod megadni ezek után a szeretetet és a figyelmességet? Azt hiszed, hogy meg kell védened magad, és azt is teszed. Erre még több támadást kapsz, te pedig egy darabig védekezel, majd többnyire te magad is támadásba lendülsz, és máris kiforrja magát egy véget nem érő szócsata, tele indulatokkal, sérelmekkel. Tovább folytatódik az egós játszma, aminek hosszútávon csak vesztesei vannak.

Sajnos sokszor nem értjük meg a szavak mögötti értelmet. A felszínre koncentrálunk, csak az jut el a tudatunkig, a többi valahol elvész. Ez nem csak a párkapcsolatokban igaz, hanem a legkülönbözőbb munkahelyi és egyéb kapcsolatok esetén is. A megoldás mindig ugyanaz: a régi megszokott reakciók helyett valami mást, valami újat érdemes alkalmazni. A feladat tehát egy új forgatókönyv megírása a régi sémák elhagyásával. A nyak és a torok területe nem csak kommunikációra vonatkozó jelzéseket ad számunkra. Gondoljunk csak arra, hogyha idegesek vagyunk, akkor gombóc van a torkunkban. Ha valami meghökkentő dologgal találkozunk, legyen az valami nagyon szép, vagy nagyon rémisztő, akkor elakad a lélegzetünk. Előfordulhat, hogyha korlátozva vagyunk valami által (lehet az külső erő, de lehet például a saját gondolatvilágunk is), akkor úgy érezzük, mintha fojtogatnának, nem kapunk levegőt. Ilyenkor azt érezhetjük, hogy ki kell törnünk, friss levegőre van szükségünk, különben megfulladunk…ami persze fizikálisan nyilvánvalóan nem történne meg, mégis ez egy nagyon stresszes, feszült állapotot jelez.

A nyak a fej mozgatásában is szerepet játszik, egyrészt a fej tartásában, másrészt a gesztikulációban – például az igen-nem jelzésekben. A nyak izmainak állapota sok mindent elárul rólunk. Elárulja, hogy mennyire vagyunk rugalmasak, vagy mennyire vagyunk nyakasak. Megfigyelhetjük, hogy a nyakunknak milyen a mozgékonysága, van-e mozgásbeszűkülés valamelyik irányba, fáj-e valahol, ha jobbra-balra, előre-hátra forgatjuk. Be szokott-e állni a nyakunk? Lemerevedik, becsípődik? Ezek is olyan jelzések, amik arra utalnak, hogy érdemes valamin változtatnunk, mert lehet, hogy nem vagyunk elég rugalmasak, hogy túlságosan ragaszkodunk az elképzeléseinkhez, szemellenzősen megyünk előre anélkül, hogy körülnéznénk, nem engedünk utat az új dolgoknak az életünkben.

A gerincoszlop a nyakcsigolyákkal együtt alapjában véve egy rugalmas, hajlékony tartóoszlop. Sokan szenvednek mégis attól, hogy a csigolyák porckorongjai rugalmatlanná válnak, elkopnak, és ennek következtében torzulások, deformitások, idegbecsípődések, sérvek jöhetnek létre, sőt a mozgás is korlátozottá válhat. Ezek is mind mind olyan blokkok, olyan jelzések, amelyek szinte már sikítva üzennek: „állj már meg végre és figyelj rám!….ha nem teszed, lehet, hogy lebénulsz és akkor aztán tényleg megállsz majd és elgondolkozhatsz saját magadról….akkor majd lesz időd ne félj!” Mindig jusson eszünkbe, hogy a betegség a lélek nyelve, aminek a segítségével üzenni akar valamit. Hogy mit? Azt nekünk magunknak kell megfejtenünk, ez pedig önmagunk megismerése, megfejtése nélkül nem fog menni.

Önmagunk megfigyelése révén ismét előre léphetünk néhány lépést megváltoztatva a hozzáállásunkat, a gondolkodásmódunkat és annak a módját, ahogyan kommunikálunk. Az életünk ezáltal egyre könnyebbé válik, mert fokozatosan, apránként szabadulunk meg a hátizsákunkba rakott nehezékektől.

Végezetül két gyakorlatot szeretnék megosztani Veled kedves Olvasó. Érdemes kipróbálni.

1. Néhány napon keresztül (2-3-nap) figyeld meg a saját gondolataidat, érzéseidet, melyek másokkal kapcsolatosak. Figyeld meg, hogy kritizálsz-e, hogy milyen jelzőkkel illetsz másokat, hogy hogyan gondolkodsz róluk. Majd figyeld meg azt is, hogy milyen érzéseket keltenek benned ezek az emberek. Ha rajtakaptad magad ez idő alatt a kritizáláson vagyis észrevetted, hogy folyton azon járnak a gondolataid, hogy a másik ilyen vagy olyan, akkor a következő ilyen alkalomkor egyszerűen állítsd le magadban a kritizálás folyamatát és lásd az illetőt olyannak, amilyen. Se nem jónak, se nem rossznak, se nem butának, se nem okosnak, hanem mindenféle jelzők nélkül figyeld az adott személyt, és figyeld meg, hogy mit tapasztalsz magadban. Ezután pedig bánj úgy vele, ahogy szeretnéd, hogy Veled bánjanak. Beszélj úgy vele, ahogy szeretnéd, hogy Veled beszéljenek. Ugye ezek ismerős tanítások? Egyszerűek, s ha nem felejtjük el a gyakorlatban alkalmazni őket, akkor még az is megtörténik, hogy a kapcsolataink meggyógyulnak.
   Ismét csupán néhány napon keresztül vedd a fáradtságot és figyeld meg, hogy hogyan beszélnek az emberek a környezetedben. Figyeld meg, hogy mit mondanak, és próbáld meghallani, hogy valójában mit akarnak Veled tudatni. (A kettő ugye nem mindig fedi egymást.) Ha sikerül, ha nem, ne hagyd abba, tedd szokásoddá ezt a fajta figyelmet. Egy kis gyakorlással mesterévé válhatsz ennek dolognak. Jó gyakorlást kívánok!

2. Ismét csupán néhány napon keresztül vedd a fáradtságot és figyeld meg, hogy hogyan beszélnek az emberek a környezetedben. Figyeld meg, hogy mit mondanak, és próbáld meghallani, hogy valójában mit akarnak Veled tudatni. (A kettő ugye nem mindig fedi egymást.) Ha sikerül, ha nem, ne hagyd abba, tedd szokásoddá ezt a fajta figyelmet. Egy kis gyakorlással mesterévé válhatsz ennek dolognak. Jó gyakorlást kívánok!

A fej

Amint azt már korábbi írásaimban említettem a testünk folyamatosan „beszél” hozzánk, továbbítja lelkünk üzeneteit, és megmutat mindent, amire érdemes (lenne) odafigyelnünk. Vegyünk egy egyszerű, hétköznapi esetet, mondjuk a fejfájást. Van, akinek időnként fordul elő az életében, de van olyan is, akinek rendszeresen jelentkezik. Általában nem túl kellemes az élmény, ezért szeretnénk hamar megszabadulni tőle. A legegyszerűbb megoldás tehát, ha bekapunk egy fájdalomcsillapítót, esetleg lepihenünk, ha van rá lehetőség és hopp, egyszercsak észrevesszük, hogy elmúlt a fájdalom. És valóban, a fájdalom elmúlt, de semmi egyéb nem történt. Az a blokk, ami a fejfájást előidézte, akár érzelmi, akár gondolati, akár már fizikai jellegű, ott maradt. Egy következő adandó alkalommal pedig újra ránk tör majd a fájdalom, mert nem szántunk időt arra, hogy megértsük az üzenetét. A saját testem üzenetét ki érthetné jobban, mint én magam. Hiszen én éltem meg a múlt minden pillanatát, én tudom, hogy mi mindenen mentem keresztül, milyen érzelmek, milyen gondolatok bonyolítják az életemet, csak meg kell tanulnom ráhangolódni önmagamra és meghallani az üzenetek lényegét. Sokan értünk ahhoz, hogy mások életében meglássuk azokat a dolgokat, amin változtatni kellene, hogy mások tulajdonságait kritikus szemmel vizsgáljuk és esetleg tudtára is adjuk, hogy ha nem ilyen lennél, hanem olyan, ha nem így tennél, hanem úgy, akkor milyen jó lenne. A képesség tehát megvan bennünk, csak az irány, na azon kell változtatnunk. Ezentúl nem mások életét fogjuk megoldani és nem mások tulajdonságait, szokásait akarjuk majd megváltoztatni, hanem a saját életünkre és saját magunkra fókuszálunk. Micsoda megkönnyebbülés! Gondoljuk csak végig! Nem kell olyasmivel foglalkoznunk, ami nem a mi dolgunk. Egy teherrel kevesebb!

Akkor hát kezdjük. Én és a testem. Milyen kapcsolat van közöttünk? Odafigyelek a testemre? Kielégítem az igényeit? Gondoskodom róla? Megfelelően táplálom? Jól érzem magam benne? Karbantartom? Tiszán tartom? Öltöztetem, szépítgetem? Örülök neki? Szeretem? Vagy épp ellenkezőleg. Hogyan reagálok, amikor különböző jelzéseket kapok a testemtől? Figyelemmel kísérem ezeket a jelzéseket? Fontosak a számomra vagy van ezer más dolog, ami fontosabb? Érdekel-e a testem a jelzéseivel együtt? Ha igen, akkor máris elkezdhetem a kutató „munkát”.

Térjünk vissza a fejfájáshoz, és próbáljuk kideríteni, hogy mi lehet a háttérben. Minden ember más, ezért nagyon nehéz általánosságban beszélni a témáról, mégis azok alapján a tapasztalatok alapján, amit jó néhány neves gyógyító összegyűjtött adhat némi útmutatást az általánosság is. Louise L. Hay szerint például a fejfájás lehetséges okai az én alábecsülése, önkritika vagy a félelem. Ha a fejfájás migrén jellegű, akkor szó lehet kitörési vágyról, az élet természetes menetével szembeni ellenállásról, vagy a szexualitás keltette szorongásról. Most lehet, hogy azt mondod, hogy neked csak az időjárás változása okoz fejfájást, ha jön a front, fájni kezd a fejed, ha elment, az is elmúlik. A front azonban nem okoz mindenkinek fájdalmat. Neked mégis miért okoz? Tedd fel magadnak a kérdést: Miért okoz fejfájást nekem az időjárás megváltozása? És figyeld meg a kérdésben szereplő szavak mélységét! Lehet, hogy már meg is találtad a választ, lehet, hogy nem, nem baj. Légy türelmes, és továbbra is szemléld mindazt, ami benned zajlik. Vedd észre, hogy amikor a fejfájásról beszélünk milyen érzelmek emelkednek elő benned, eszedbe jut-e egy történet, életed egy eseménye. Nem kell, hogy így legyen, hiszen nincsenek elvárások, mindent úgy fogadunk el, ahogy van, olyannak, amilyen. Mindössze annyi történik, hogy ráirányítjuk valamire a figyelmünket és szemléljük, azért, hogy olyannak láthassuk, amilyen valójában és nem olyannak, amilyennek látni akarjuk.

Felteheted azt a kérdést is önmagadnak, hogy: Miért van szükségem erre a fejfájásra? – Szinte hallom, ahogy azt mondod, hogy dehogy van szükségem rá, kinek kell, meg akarok szabadulni tőle. És mégis, mindaddig veled lesz, amíg meg nem érted az üzenetét, vagyis még szükséges a jelenléte, és kinek kellene, ha nem Neked.

Természetesen vannak olyan esetek is, amikor szükség van arra, hogy orvosi segítségért folyamodjunk.

Miről árulkodik a fej? A magyar nyelv mélységét jól illusztrálják a következő szavak illetve mondások, melyek mind a fejre vonatkoznak, vagy a fej aspektusai:

- gondolkodás, logika, kontroll, racionalitás, vezetés, születés, védelmezés, intimitás, látás, hallás, érzés, érzékelés….maszkulin (férfi aspektus), a vezető, az ok, az intellektus, a felnőtt ….stb.

- Fejjel megy a falnak / A maga feje után megy / Elvesztette a fejét / Fejest ugrik valamibe / Önfejű /Keményfejű ….stb.

A fejnek nagy jelentősége van a születés során is, hiszen általában ő halad elöl a szülőcsatornában, ő védelmezi a test többi részét, ő „töri” az utat, így a felelősségvállalással is kapcsolatba hozható. Az arc már intim terület, de maga a fej is, hiszen nem mindenkitől fogadjuk el, hogy a fejünket vagy az arcunkat megsimogassa. A fejet ért sérülések ezért komoly érzelmi problémákhoz is vezethetnek, és fordítva, érzelmi problémák is okozhatnak a fejünkkel kapcsolatos fizikai problémákat, mint például a fejfájást.

Fejünk nagyon sok mindent elárul rólunk, hiszen már önmagában is tartalmazza testünk teljes lenyomatát, ezenkívül meg kell említenem a fület, mely csakúgy, mint az arc, hasonlóan a tenyérhez és a talphoz, testünk kis térképe.

Manapság igen általános jelenség, hogy a fej és a test között kialakul egy jól érzékelhető blokk. Ez az elkülönültség felfogható úgy is, mint egyensúlytalanság az intellektus és az érzés ….. az értelem és az érzelem között. Ha a fej és a test ily módon eltávolodik egymástól ez sok problémát képes előidézni. Talán nincs is olyan ember, aki ne cipelné magával a teste és a feje között létrejött szakadékot, hiszen ez a következménye az évszázadok óta meglévő mélyen belénk ivódott bűntudatnak, ami abból a hitből ered, hogy a test bűnös és tisztátalan. Ennek köszönhetően tudatosan vagy tudat alatt, de mindenképpen megtörtént a testünktől való elszakadás, és a vele kapcsolatos szenvedélyek és vágyak elutasítása, megtagadása annak ellenére, hogy ez mindannyiunkat mélyen érint. A fej és a test közötti szakadék kialakulásában nagy jelentősége van a nyaknak is. Ő itt a híd szerepét játsza, egy olyan hídét, melyen komoly őrség működik, aminek a segítségével fenntartható a kialakult állapot. Izomgörcsök, csontsérülések, nem megfelelő vérkeringés a nyaki erekben mind olyan blokkok, melyek a szakadék megőrzésének feltételei.

Ha megvizsgáljuk a testtartást és látjuk, hogy a fej nincs a test vonalában, ez jelzi a fennálló elszakadást. Azokban az esetekben, mikor ez az elszakadás jelentős mértékű biztosak lehetünk abban, hogy az embert a félelem irányítja. Ez persze nem tudatos, mégis ezek az emberek félnek megélni a bennük rejlő érzelmeket, félnek átadni magukat a testüknek. Lehet, hogy mindez azért alakult ki, mert amikor így tettek, akkor megbüntették őket, s ez arra adott ösztönzést, hogy jobb, ha nem foglalkoznak a testükkel és az érzelmeikkel.

Ha meg akarjuk tanulni, hogy hogyan figyeljünk önmagunkra, szerencsére van néhány módszer, ami a segítségünkre lehet. Ki-ki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet. Ilyenek például olyan relaxációs, meditációs technikák, amik a testérzetek megfigyelésére például a légzésfigyelésre helyezik a hangsúlyt. Sokak számára remek módszer lehet a jóga. Végül, de nem utolsósorban meg kell említenem azt a módszert, amit évek óta tanulmányozok, és aminek az alkalmazásával saját családomon belül és azon kívül is jó pár embernek a segítségére voltam az egészségi állapotuk, a kapcsolataik és az életminőségük javításában, az önismeretük elmélyülésében. Ez a Holistic Pulsing – Ringató kezelés, mely módszeresen hozzásegít bennünket ahhoz, hogy megértsük saját testünk üzeneteit. A kezelés gyengéd, ám mélyreható és erőteljes. Finoman érinti a testet és a lelket, épp ezért képes feloldani még az esetlegesen bennünk lévő ellenállást is. Ugyanis a HP elsődleges célja nem az, hogy az ellenállásunk megszűnjön, hanem az, hogy észrevegyük magunkban a létezését. Nem külső erők hatására szűnik meg például az előbbiekben említett fejfájás egy kezelés során, hanem azért, mert az illető önmaga képes észrevenni, elfogadni, majd pedig elengedni azt, ami a fejfájását okozta. A kezelés nem tolakodó, nem erőltet semmit, hanem lépésről lépésre haladva az egyén tempójának megfelelően segíti kinyitni a zárt ajtókat, hogy az új világba, mely az ajtók mögött található félelemmentesen, nyitottan, örömtelien tudjon belépni.