Csak a jelen pillanatra kell összpontosítania?

Lelkileg rendben van, ha a múltadra és a jövődre gondolsz?

Amikor a tanárok azt mondják, hogy hívd fel a figyelmedet a jelen pillanatra, akkor egy hasznos technikát osztanak meg, amely a tested, az elméd és a lelked erejét összpontosítja. A jelen pillanat az, ahol igazán élsz, és ez a jelen pillanat az az erő helye, ahol egyesítheted lényed minden aspektusát. Tehát a teljes jelenlét megtanulása mindenképpen a legfontosabb és leghasznosabb készség.

Azonban ezt a módszert, amellyel a jelen pillanatra fekteted a fókuszodat, néha még a spirituális tanítók is félreértik, szigorú szabályként, hogy soha ne gondolj a múltbeli tapasztalataidra, és soha ne álmodj a jövőbeli lehetőségeidről. Ez a félelem rövidlátó és téves. Megismerheted jelenlegi élethelyzeteidet, ha megvizsgálod a múltbeli hibáidból származó mintákat. Ezután felhasználhatod tudatosságodat arra, hogy megfelelő lépéseket tegyél az érintő minták megváltoztatására.

Persze lehet, hogy túlságosan elfoglalt a múlt. Vegyük azok esetét, akik keményen ítélik meg magukat múltbeli hibáik alapján. Vagy azok, akik nyomorúságban élnek a sajnálkozás és az önsajnálat miatt. És vannak olyanok, akik a túl sok múltra összpontosító terápia révén a gyerekkorukat hibáztatják ürügyként az életükben mindenért.

Lehetséges, hogy túlságosan elfoglalja magát a jövő, mint a kreatív álmodozók esetében, akik soha nem cselekszenek. Aztán vannak olyanok, akik az esetleges negatív kimeneteltől való félelem miatt jelen körülményeik között nem tesznek megfelelő lépéseket.

Ezek a viselkedésbeli szélsőségek – a múltjukban ragadt vagy a jövőjükben elveszett emberek – magyarázhatják azt az erős hangsúlyt, amelyet egyes tanárok arra helyeznek, hogy tanulóikat kizárólag a jelenbe hozzák – miközben kerülik a múltra és a jövőre vonatkozó minden gondolatot.

Könnyen elképzelhető, hogy az ókori tanárok figyelmeztették meditációs hallgatóikat, hogy maradjanak a jelenben, és kerüljék a múltról vagy a jelenről való álmodozást. Nemzedékek során ez az ésszerű javaslat a múlttól és a jövőtől való általános félelemmé változott, anélkül, hogy megértették volna a gyakorlat mélyebb jelentését. Gyakran előfordul, hogy a spirituális tanítók megismétlik, amit mondtak nekik, és nem vizsgálták meg mélyebb intuíciójukkal a helyzetet.

Tételezzük fel azonban, hogy ésszerűen kiegyensúlyozott ember vagy. Nem fejezed ki ezeket a szélsőséges viselkedéseket, és nem vesztél el a múltban vagy a jövőben. Mit ér a múlt- és jövőtudatosság hasznosítása? Íme egy példa:

Ha megengeded magadnak, hogy átvizsgáld a jövőbeli idővonaladat, könnyebben felmérheted a jövőbeli korlátaidat. A jövő meglátásait behozhatod jelenlegi életedbe. Ez pedig segít elérni a lehetőségeket arra, hogy pozitívabb jövőt mutass magadnak és másoknak.

Tehát érvényes okok vannak arra, hogy a jelen-idő-tudatot ápoljuk, kombinálva a múlt- és jövőtudattal. És dönthetsz úgy, hogy ezt kiegyensúlyozottan teszed.

Mielőtt azonban feltárnád múltadat vagy jövődet, érdemes megvizsgálnia az idő fogalmával kapcsolatos irracionális hiedelmeidet. Lehet, hogy azt mondták neked, hogy a múlt és a jövő valahogy irreális, ezért méltatlan a figyelmedre. Vagy azt mondták neked, hogy a múlt és a jövő lényegtelen az életedben, mivel „csak a jelen pillanat valóságos”.

Amikor a spirituális tanítók elítélik a múltat ​​vagy a jövőt azon az alapon, hogy az nem valós, mit értenek ez alatt? Valaminek fizikainak kell lennie ahhoz, hogy valódinak minősüljön?

Nos, az ötletek nem fizikaiak – de az ötletek nagyon hasznosak lehetnek. Talán néhány tanár arra gondol, hogy a múlt és a jövő nem olyan szilárd, mint ez a jelen pillanat. Az igaz. De ez azt jelenti, hogy bárminek, amit a múltból és a jövőből tanulsz, nincs értéke?

Hiszem, hogy a képzeleted a kulcs a spirituális potenciálod eléréséhez. És ha a képzeleted a Most pillanatában összpontosul, segíthet tanulni a múltadból és a jövőbeli tapasztalataidból.

Csodálatos, többdimenziós képzelőereje minden időn és téren áthatol.

De hogyan lehetsz a Mostban középpontban, és hogyan lehetsz tudatában a múltnak és a jövőnek?

Egyiknek vagy másiknak kell lennie?

Múltbeli befolyásaid és jövőbeli lehetőségeid biztonságos vizsgálatának kulcsa, hogy a jelen pillanatban alapozd meg, amikor a múltadról és a jövődről meditálsz.

Ez az az egységes készség, amely felszabadít a jelen pillanat legjobb kihasználására, a múlt és a jövő tudatával kombinálva. Higgyenek úgy, mint ők, akik azt állítják, hogy a múlt és a jövő irreális. Megérdemli, hogy felfedezdidővonaladnak teljes skáláját, és hasznot húzz belőle.

Amikor felidézed a múltadat, önmagad egy másik aspektusához férsz hozzá, és tanulsz az elmúlt idők lenyűgöző világából. Ráhangolódhatsz a múltbeli képekre és érzésekre, és tanulhatsz belőlük, ha engeded magadnak.

Ugyanez igaz a jövőre is. Igen, a jövő nem olyan szilárd, mint a jelen. De a jövő egy lehetőség, amelyet tanulmányozhatsz. Mit tanulhatsz belőle? Ahogy fejleszted finom érzékelési képességedet, azt tapasztalod, hogy tanulhatsz az elmében lévő képekből. És ez magában foglalja a jövő képeit is. Érzékelheted őket, és tanulhatsz.

A jövő létfontosságú új ötleteket adhat számodra, amelyeket a jelenben valósíthatsz meg. A jövő pedig megértést adhat egy helyzet lehetséges kimeneteléről, így tudatában lehetsz a lehetséges kihívásoknak.

Lehet, hogy ezt a tudatosságot képzeletedben lévőnek tekinted – és talán az is –, de ez nem teszi érvénytelenné, mint hasznos spirituális gyakorlat. Vagy esetleg jövőbeli szkennelésnek vagy múltbeli visszahívásnak szeretnéd nevezni. Lehetséges, hogy hatalmas tudatod magában foglalja a múltat, a jelent és a jövőt? Miért korlátoznád magát?

Napi gyakorlatod során hagyd, hogy saját múltadat, jelenedet és jövődet olyan kontinuumként érzékeld, amelyhez hozzáférhetsz – a jelen időn alapuló tudatos tudatosságodon keresztül.

Képzeleted ereje összeköt ezekkel a mélyebb igazságokkal. Életed minden örök pillanata hozzon számodra értelmes és beteljesítő felfedezéseket – lélegzetről lélegzetre – és pillanatról pillanatra.

Joel Bruce Wallach, Cosmic Living