Az isteni mátrix – Híd, idő, tér, csodák és hiedelmek között

Az isteni mátrix – Híd idő, tér, csodák és hiedelmek között

Gregg Braden

 Részlet a könyvből:

„Ami a földön történik, nem más, mint halvány tükör-

képe egy nagyobb, egységes valóságnak.”

Mind a kvantumelméletből, mind az ősi szövegekből arra következtethetünk,

hogy a láthatatlan tartományban létrehozzuk a látható világ kapcsolatainak, élet-

pályáinak, sikereinek és bukásainak modelljét. Ebből a nézőpontból az isteni mátrix úgy működik, mint egy hatalmas, kozmikus képernyő, amelyen láthatjuk az

érzelmeink és hiedelmeink (haragunk, gyűlöletünk és indulatunk, valamint szeretetünk, együttérzésünk és megértésünk) nem fizikai energiájának kivetülését az

élet fizikai környezetére.

Ahogyan egy mozivászon ítélkezés nélkül mutatja annak a valakinek vagy valaminek a képét, akit vagy amit lefilmeztek, úgy a mátrix is tárgyilagos, torzítatlan

felszínnel szolgál belső élményeinkhez és meggyőződéseinkhez. Néha tudatosan,

de  gyakran  nem,  a  minket  körülvevő  kapcsolatokon  keresztül  „megmutatjuk” 

mindenre vonatkozó legmélyebb hiedelmeinket az együttérzéstől az árulásig.

Más szóval olyanok vagyunk, mint egy művész, aki egy rejtélyes kvantumvászon élő esszenciáján keresztül mutatja meg legmélyebb szenvedélyeit, félelmeit,

álmait  és  vágyait.

 Azonban  ellentétben  egy  hagyományos  festővászonnal,  amely 

egy  adott  időben  csak  egyetlen  helyen  lehet,  a  mi  vásznunk  ugyanaz  az  anyag,  amelyből minden felépül – mindenütt és mindig jelen van.

Fejtegessük  egy  kicsit  tovább  ezt  a  művész/vászon  analógiát!  A  művészek  a 

munkájuktól különállóak, és eszközöket használnak belső alkotásaik külső meg-

jelenítésére.  Az  isteni  mátrixban  azonban  nem  létezik  elkülönülés  művészet 

és  művész  között:  Mi  vagyunk  a  vászon,  ahogyan  a  rajta  megjelenő  kép  is;  mi  vagyunk az eszköz, ahogyan az ezeket használó művész is.

A saját alkotásunkból való alkotás gondolata az 50-es és 60-as években, a fekete-fehér tévén látható Walt Disney-rajzfilmek egyikét idézi fel. Először egy művész

kezét látjuk, aki az ismert rajzfilmkarakter, Miki egér képét vázolja fel egy rajzasztalon. Menet közben az alak hirtelen elevenné és élethűvé válik. Aztán Miki egér elkezdi létrehozni a saját, más rajzfilmkaraktereket ábrázoló rajzait

magából a vázlatból.

Az eredeti művészre hirtelen már nincs szükség, és eltűnik a képről... szó szerint.

Amikor a kéz már sehol sem látható, Miki egér és a barátai saját életet és személyiséget öltenek magukra, és miközben a házban mindenki alszik, az egész konyha élettel  telik  meg.  A  cukortartó  táncol  a  sószóróval,  és  a  teáscsésze  felforgatja  vajtartó világát, és többé már semmiféle kapcsolatban nincsenek a művésszel. Bár ez túlzott leegyszerűsítése lehet annak, hogy hogyan működünk az isteni mátrixban, ugyanakkor segíthet megérteni saját magunknak, mint teremtményeinkből teremtő teremtőknek finom és absztrakt gondolatát.

Ahogyan a művészek addig finomítgatnak egy képet, amíg az pontosan olyan

nem lesz, ahogyan az az elméjükben megszületett, sok tekintetben úgy tűnik, hogy

mi ugyanezt tesszük az isteni mátrixon keresztül az élettapasztalatainkkal. Hiedelmeink, döntéseink, érzelmeink és imádságaink palettáján keresztül kapcsolatokban, tevékenységekben és támogatott vagy elárult helyzetekben találjuk magunkat,

amelyek különböző személyekkel játszódnak le, különböző helyeken. Ugyanakkor

ezek az emberek és helyzetek gyakran kísértetiesen ismerősnek tűnnek.

Egyénként és közösségként is naponta osztozunk lelki életünk alkotásain, amelyek nem mások, mint az egymásra rétegződött pillanatok soha véget nem érző

körforgása. Micsoda gyönyörű, bizarr és nagy hatású elmélet! Ahogyan egy festő

is újra és újra ugyanazt a vásznat használja, miközben egy gondolat tökéletes kifejezésére törekszik, saját magunkra is gondolhatunk úgy, mint az örök művészre,

aki egy folyamatosan változó, végtelen alkotással van elfoglalva.

A  következtetés,  miszerint  egy  saját  teremtésű,  formálható  világban  élünk, 

igencsak mély és sokak számára ijesztő gondolat. A képességünk, hogy kedvünk

szerint és kreatívan használjuk az isteni mátrixot, hirtelen azt a lehetőséget adja a

kezünkbe, hogy megváltoztassunk mindent azzal kapcsolatban, ahogyan a világ-

egyetemben betöltött szerepünket szemléljük. Legalábbis azt sugallja, hogy az élet

sokkal  több  véletlenszerű  történések  és  időszakos  egybeesések  sorozatánál,  amit  igyekszünk a lehető legjobban kezelni.

A  mindennel  összekapcsoló  kvantumesszenciával  való  összeköttetésünk  arra 

emlékeztet, hogy mi magunk is teremtők, alkotók vagyunk. Így tehát mindenben

kifejezhetjük legmélyebb vágyunkat a gyógyulásra, jólétre, örömre és békére a testünkön, életünkön és kapcsolatainkon keresztül. És mindezt tudatosan tehetjük

az általunk választott módon és időben.

A  lehetőségek  is  igényelnek  némi  finom,  ugyanakkor  határozott  változtatást  abban,  ahogyan  a  világunkról  és magunkról gondolkodunk. Ha ez megtörténik, titkos vágyaink, legmagasztosabb  céljaink  és  legfenségesebb  álmaink  hirtelen  elérhetővé  válnak.

Lehet,  hogy  mindez csodával határosnak tűnik, ezek a dolgok mind – és még sok minden más is – lehetségesek az isteni mátrix tartományában. A kulcs nem csupán a működés megértésében rejlik; olyan nyelvezetre is szükség van, amelynek segítségével közölhetjük a vágyainkat, és amely érthető az ősi energiaháló számára.

Az ősi, nagyra becsült tanítások arra emlékeztetnek, hogy valóban létezik egy nyel-

vezet,  amelyen  az  isteni  mátrixhoz  lehet  szólni. 

Ennek  nincsenek  szavai  és  nem  szükségesek hozzá azok a külső kommunikációs jelek, amelyeket a testünkkel és a  kezünkkel  közvetítünk.  Olyan  egyszerű  a  formája,  hogy  mindnyájan  tudjuk,  hogyan beszéljük „folyékonyan”.

 Valójában életünk minden napján használjuk – ez az emberi érzelmek nyelve.

A modern tudomány rájött, hogy minden érzelemmel, amit a testünkben átélünk, kémiai folyamatok – pH-érték, hormonok változása – történnek bennünk,

amelyek tükrözik az érzelmeinket.

 A szeretet, együttérzés és meg bocsátás „pozitív” élményein, valamint a gyűlölet, ítélkezés és féltékenység „negatív” érzelmein keresztül minden ember rendelkezik a képességgel, hogy megerősítse vagy tagadja létezését a mindennapok minden egyes pillanatában. Ráadásul ugyanaz az érzelem,  amely  ilyen  erővel  ruház  fel  minket  a  testünkön  belül,  kiterjeszti  erejét  a  testünkön kívüli kvantumvilágba is.

Segítséget jelenthet, ha úgy gondolunk az isteni mátrixra, mint egy kozmikus

takaróra, amely egy ismeretlen tartományban kezdődik és ott is ér véget, a kettő

között pedig mindenre kiterjed. Ez a takaró többrétegű, és mindig, mindenütt ott

van.

 A testünk, az életünk, és minden általunk ismert dolog a takaró szálai között

helyezkedik el és létezik. Az anyánk méhében, vízben úszó létrejöttünktől kezdve

a házasságainkig, állásainkig, barátságainkig és karrierjeinkig mindenre, amit átélünk, gondolhatunk úgy, hogy ezek a takarón keletkező „gyűrődések”.

Kvantumtávlatból nézve minden, az anyagok atomjaitól a fűszálig, a testünktől a bolygókig, és azokon túl minden tekinthető „zavarnak” ennek a tér-idő takarónak  a  sima  szövetében.  Vagyis  talán  nem  véletlen,  hogy  az  ősi  spirituális  és 

költői tradíciók a létezést nagyon is hasonló módon írják le. A Védák például a

„tiszta tudat” egységes mezejéről beszélnek, amely minden teremtett dolgot átjár

és átitat.

 Ezekben a tanokban minden átélt gondolatunk, érzésünk, érzelmünk

és hiedelmünk – és minden általuk létrehozott döntésünk – zavarként és folytonossági hiányként jelenik meg az amúgy sima és mozdulatlan mezőben.

Hasonlóképpen a 6. századi

Hszin-hszin Ming (jelentése: Hit-elme versek) az esszencia tulajdonságait úgy írja le, mint ami mindennek a modellje a teremtésben. Ennek a neve tao, ami tulajdonképpen nem fogalmazható meg, ahogyan azt a  Védákban  is  olvashatjuk.  Ez  minden,  ami  létezik  –  minden  esemény  tárháza, 

ahogyan maga az esemény is. A tao a leírás szerint tökéletes, „mint hatalmas űr,

semmi nem hiányzik belőle, semmi sem felesleges benne”.

A  Hszin-hszin  Ming  szerint  ez  csak  akkor  történik  meg,  ha  a  döntéseinkkel 

annyira megzavarjuk a tao nyugalmát, hogy felborul harmóniája. Amikor ez elkerülhetetlenül  megtörténik,  és  azon  kapjuk  magunkat,  hogy  belegabalyodtunk  a  harag és elkülönülés érzésébe, a szöveg útmutatóval szolgál ennek az állapotnak

a megoldására:

 „Ha közvetlenül harmóniába akarunk kerülni ezzel a valósággal,

egyszerűen csak azt kell mondani a kétely felbukkanásakor: »Nem-kettő.« Ebben a »nem-kettőben« semmi nincs külön, semmi nincs kizárva.”

Azt  ugyan  elismerem,  hogy  úgy  gondolni  magunkra,  mint  zavarra  a  mátrixban, távolról sem romantikus, ugyanakkor ez egy rendkívül erőteljes módja a saját

magunkról és a világunkról való fogalomalkotásnak. Ha például új, egészséges és

életigenlő  kapcsolatot  szeretnénk  létesíteni,  gyógyító  romantikát  hoznánk  az  életünkbe, vagy békét szeretnénk a Közép-Keleten, akkor új zavart kell létrehoznunk a mezőben, méghozzá egy olyat, amely tükrözi a vágyunkat. Új „gyűrődést” kell okoznunk abban az anyagban, amely a teret, az időt, a testünket és a világunkat alkotja.

Ez a mi kapcsolatunk az isteni mátrixszal. Képesek vagyunk elképzelni, meg-

álmodni és érezni az élet lehetőségeit a mátrixon belül, hogy az visszatükrözhesse

mindazt, amit megalkottunk. Mind az ősi tanok, mind a modern tudomány leírja

ennek a kozmikus tükörnek a működését; a következő fejezetekben bemutatott

kísérletek esetében azt is megtudhatjuk, hogy a tudomány nyelvén hogyan működnek ezek a tükröződések. Ugyanakkor, míg ezek a tanulmányok megoldhatják a teremtés egyes rejtélyeit, új ajtókat nyitnak létezésünk még mélyebb kérdéseihez.

Egyértelműen  nem  tudunk  mindent,  amit  az  isteni  mátrixról  tudni  lehetne. 

A tudomány nem rendelkezik az összes válasszal – sőt, az igazat megvallva, a tudó-

sok azt sem tudják biztosan, honnan származik az isteni mátrix, és annak is tudatában  vagyunk,  hogy  ha  száz  évig  tanulmányoznánk,  akkor  sem  találnánk  meg  az összes választ. Annyit azonban biztosan tudunk, hogy az isteni mátrix létezik. Itt van, és érzelmeink nyelvezetének segítségével használhatjuk teremtőerejét.

Ezt  a  tudást  alkalmazhatjuk  hasznosan  és  értelmesen  az  életünkben.  Ha  így 

járunk el, az egymáshoz és minden máshoz fűződő kapcsolatunk tagadhatatlanná

válik. Ennek a kapcsolatnak a fényében rádöbbenhetünk, hogy valójában milyen

erősek vagyunk. Az ilyen felismerés nyújtotta helyzetből lehetőségünk nyílik egy

sokkal békésebb és együttérzőbb emberré válni, aki aktívan dolgozik azon, hogy

egy olyan világot hozzon létre, amely tükrözi ezeket a tulajdonságokat – és még

ennél is többet. Az isteni mátrixon keresztül lehetőségünk nyílik ezekre a sajátosságokra összpontosítani az életünkben, és az érzések, képzelet és álmok egyfajta saját, belső technológiájaként alkalmazni őket. Ha ezt megtesszük, hozzáférést kapunk az erő igazi esszenciájához, amellyel megváltoztathatjuk az életünket és a világot

------….

Akár spirituális, akár tudományos perspektívából szemléljük, kétségtelen, hogy van ott valami – egy energiamező, amely összeköt mindent, amit teszünk, ahogyan azt is, amik vagyunk és amit érzünk. Ekkor következnek a logikus kérdések: „Mihez kezdjünk ezzel az információval?” „Hogyan alkalmazzuk az isteni mátrixot az életünkben?”

 „A híd képzelet és valóság között: Hogyan működik az isteni mátrix?”  azt  tárgyalja,  hogy  mit  jelent  egy  olyan  univerzumban  élni,  ahol  amellett,  hogy  minden  kapcsolódik  egymáshoz  (nem  lokális),  maga  a  kapcsolat  ráadásul

holografikus. 

Ezeknek  a  tanoknak  a  finom  ereje  talán  a  20.  századi  fizika  egyik legnagyobb – ugyanakkor valószínűleg a legkevésbé értett és leginkább figyelmen kívül  hagyott  –  felfedezése

Amikor egy olyan nézőpontból szemléljük az életünket, amelyben minden ott

van  mindenhol,  mindig,  akkor  olyan  hatalmasak  az  összefüggések,  hogy  sokan 

nem  tudnak  vele  mit  kezdeni.  Pontosan  ez  az  univerzális  kapcsolat  tesz  minket  képessé arra, hogy bárhol és bármikor elviseljük, megosszuk és részt vegyünk az élet örömeiben és tragédiáiban. Hogyan vehetjük hasznát egy ilyen erőnek?

A válaszok annak megértésével kezdődnek, hogy valójában nincs olyan, hogy

„itt” és „ott”, vagy „akkor” és „most”. Az élet nézőpontjának univerzálisan összekapcsolódó  hologramjából  az  itt már  ott  van,  és  az  akkor  mindig  is  most  volt

.

Az ősi spirituális hagyományok arra emlékeztetnek, hogy a nap minden pillanatában döntéseket hozunk, amelyek vagy jóváhagyják, vagy tagadják az életünket.

Minden  pillanatban  tápláljuk  magunkat,  vagy  hozzáadunk  az  életünkhöz,  vagy  leszívunk  belőle;  mély,  életigenlő  lélegzetet  veszünk  vagy  felszínest,  élettagadót;  vagy tisztelettel vagy tiszteletlenül beszélünk más emberekről és gondolunk rájuk.

A  nem  lokális,  holografikus  tudatunk  erején  keresztül  minden  egyes  ilyen 

jelentéktelennek  tűnő  választás  messze  az  életünk  helyszínein  és  pillanatain  túlmutató következményekkel jár. Egyéni döntéseink egyesülve kollektív valósággá

válnak – ez az, ami a felfedezéseket egyszerre teszi izgalmassá és félelmetessé.

Ezek ismeretében a következőket látjuk:

•   A jókívánságaink, gondolataink és imádságaink miért érnek azonnal célt.

•   Nem korlátoznak a fizika törvényei és a testünk.

•   Hogyan  támogatjuk  szeretteinket  mindenhol  a  harcmezőtől  kezdve  az 

ülésteremig – anélkül, hogy elhagynánk az otthonunkat.

•   Igenis rendelkezünk az azonnali gyógyulás képességével.

•   Igenis át lehet pillantani téren és időn anélkül, hogy kinyitnánk a szemünket.

 „Üzenetek az isteni mátrixból: Élni, szeretni és gyógyulni a kvantumtudatosságban”  közvetlenül  annak  a  praktikus  nézőpontjaival,  hogy  mit  is  jelent  egy  egységes  energiamezőben  élni,  és  azzal,  hogy  milyen  hatással  van  mindez  életünk  eseményeire. 

A  véletlen  egybeesésekről  és  találkozásokról  szóló  példákkal, a célzott gyógyítások eseteivel, és annak feltárásával, hogy a legközvetlenebb kapcsolataink mire utalhatnak, ez a rész egyfajta sablonnal szolgál annak felismerésére, hogy a hasonló élmények mit jelenthetnek az életünkben.

.

A kulcs a történelemben számunkra kiosztott idő túléléséhez

egy új gondolkodásmód létrehozása, miközben még mindig a létezésünket fenyegető körülmények között élünk.

Talán  sikerül  felfedeznünk,  hogy  képességünk  az  isteni  mátrix  megértéséhez 

és  „szabályainak”  betartásához  szolgál  a  kulccsal  legmélyebb  gyógyulásunkhoz,

legnagyobb örömünkhöz és fajként való túlélésünkhöz.

– Gregg Braden

Santa Fe, Új-Mexikó