Hogyan nézzünk szembe a mélyen levő karmikus mintázatokkal
Új: RoZen könyvek
Hogyan nézzünk szembe a mélyen levő karmikus mintázatokkal
Ego és Ügynökség
Az Ego hisz abban, hogy van cselekvési képessége, és hogy csinál dolgokat, és folyamatosan történnek olyan dolgok, amelyeket az ego nem akar. Valójában maga az ego olyan dolgokat tesz, amit nem akar; mégis ragaszkodik ahhoz, hogy rendelkezzen önrendelkezéssel. Furcsa, nem? Újra és újra beleütközünk ebbe, akár egy adott napon is.
Elvonulásokon ezt hallod, így: „Hogy nem jut eszembe ez a gondolat? Hogy nincs bennem ez az érzés?” Mintha ügynökséged lenne. Ha lenne ügynökséged, nem kellene feltenned a kérdést, igaz? Ha lenne egy úgynevezett szabad ügynökségünk, akkor csak azt mondanánk: „Nos, nem akarok gondolni – kattintsunk. Rosszul érzem magam, van szabad ügyintézésem, nem akarom rosszul érezni magam – kattints – jól érzem magam.”
Szerintünk a felvilágosultak kitalálják ezt az ügynökség dolgot. Teljes önrendelkezésük van, így választhatják a boldogságot, az örömöt és a boldogságot, és kitaláltak valamit, holott valójában éppen az ellenkezője. Éppen az ellenkezőjére jöttek rá: nincs ügynökség.
Az egonak nincs cselekvőképessége, ezért nincs szabadsága. Ezért van állandóan frusztrált; ezért állandóan hazudja magát. Továbbra is úgy tesz, mintha igen. Szörnyű hír lenne, ha az egóink lennénk – mert ez azt jelentené, hogy egy börtönbe vagyunk zárva, ahonnan soha nem tudnánk kijutni. De természetesen az ego csak a vágyon és az idegenkedésen alapuló gondolkodás gyűjteménye.
A létnek az a hatalmas egységes mezeje – bárminek is nevezzük: tiszta tudatnak, szellemnek, egységes mezőnek – ahogy egyre tudatosabbá válik, ahogy felébred saját természetére, az a tapasztalat, ahogy egyre mélyebbé válik, az, hogy „Bármit is. ami történik, azt akarom, hogy történjen." Mert amikor csak ez a mező vagy, akkor nem választottad el magad; csak az Egy van.
Adyashanti online kurzusából A megvilágosodás filozófiája, 2017
© Adyashanti 2017
Krónikus fájdalom és betegség kezelése
Az életnek van egy elkerülhetetlen tragikus oldala. Mindannyian meg fogunk élni szeretteink elvesztésével, betegségekkel és különböző fokú tragédiákkal. Ahogy Buddha mondta, az életben van szenvedés. Itt nincs cukrozott igazság; éppen az élet egyik megkerülhetetlen tényét mondta ki. Ez azonban nem a történet vége, csak a kezdet.
A krónikus betegségek kezelésének egyik legnagyobb kihívása az elszigeteltség és a magány érzése, valamint olyasvalami megélése, amit kevesen értenek. Sokkal többen küzdenek krónikus betegséggel és fájdalommal, mint azt a legtöbben gondolnák. Az is kihívást jelent, hogy megtapasztalsz valamit, ami felett alig vagy egyáltalán nem tudsz befolyást gyakorolni, ami félelem, düh, depresszió és áldozati érzést válthat ki. Az ember sebezhetőbbé válik az elme sötétebb impulzusaival szemben is, miközben nehezen tud alkalmazkodni a mindennapi valósághoz, amit gyakran elsöprőnek érez.
Annak ellenére, hogy a legjobb tudása szerint gondoskodnia kell egészségéről és fizikai jólétéről, itt a hosszan tartó betegség és/vagy fájdalom pszichológiai vonatkozásaival szeretnék foglalkozni. Nagyon fontos, hogy alaposan megvizsgáljuk a különbséget a test fájdalommal és betegséggel kapcsolatos tapasztalatai és az elme erre adott reakciója között. Az elme reakciói és az általuk kiváltott érzelmek gyakran nagyobb kihívást jelentenek, mint maga a fájdalom vagy betegség fizikai átélése, mivel az elme válaszai nem kötelezőek.
A legtöbb mód, ahogyan az elme reagál a hosszan tartó fájdalomra és betegségre, a harc vagy menekülés reakciót váltja ki az agyban. Ez a reakció, amely agyunk legprimitívebb részében játszódik le, szinte az összes érzelmi zűrzavar hátterében áll, amely a hosszan tartó fájdalommal és betegséggel kapcsolatos. Az elme nemet mond arra, amit tapasztalunk, miközben megpróbál elmenekülni előle. Nincs hová menekülni, mert az észlelt fenyegetés nem a testünkön kívül, hanem az elménkben történik. A jó hír az, hogy az elme és az általa kiváltott érzelmek változékonyak.
Az elme küzdj vagy menekülj mechanizmusának kezelésében elengedhetetlen gyakorlat az, hogy mindenekelőtt észrevegyük, mikor történik, és azonnali lépéseket kell tenni ellene. Mivel ez egy e-mail, az alábbiakban összefoglalom a gyakorlat magyarázatát.
1. Figyelje meg, mikor történik a harc vagy menekülés válasz. Az általa kiváltott tünetek a félelem, a harag, a szorongás, a neheztelés, a defetizmus, az áldozattá válás és a burjánzó negatív gondolkodás, hogy csak néhányat említsünk.
2. Miután észrevette, hogy a harcolj vagy menekülj reakció zajlik, állj meg és vegyen néhány tudatos mély lélegzetet. Kezdesz szembemenni a harcolj vagy menekülj válasz árral, így előfordulhat, hogy még ezt az első lépést is megteszed némi belső ellenállással. Ennek ellenére szánjon időt néhány tudatos lélegzetvételre. Ez elkezdi biológiailag ellensúlyozni az agy küzdj vagy menekülj reakcióját. Segít az agynak, hogy visszaállítsa a fizikai és érzelmi kihívásokra adott válaszát.
3. Vedd észre az elme által generált negatív gondolatokat. Vedd észre azt is, hogy a negatív gondolatok generálják az érzelmi zűrzavart. A fájdalom és a kimerültség közvetlen tapasztalat, míg az érzelmi zűrzavar másodlagos reakció. Ez egy olyan kiegészítő, amely számos reaktív érzelmet kiválthat. Tehát szánjon időt annak észrevételére, hogy ezt a másodlagos reakciót a negatív gondolkodás generálja.
4. Vedd tudomásul, hogy bár a fájdalom vagy betegség elkerülhetetlen, a vele szembeni ellenállás opcionális, és az elmédben történik. Tedd fel magadnak a kérdést: „Feltétlenül szükséges, hogy ellenálljak annak, ami most történik? Milyen érzés lenne elengedni ezeket az ellenálló gondolatokat?”
5. Szánjon időt arra, hogy teste érezze a negatív gondolkodásról a semlegesebb gondolkodásmód felé való elmozdulást. A negatív gondolatok még mindig megpróbálhatnak behatolni a pillanatba, de kérdezd meg magadtól még egyszer: „Milyen érzés lenne most elengedni ezeket az ellenálló gondolatokat?” Ne állj ellen azonban az ellenálló gondolatoknak; hogy csak azok kötnek le téged. Légy türelmes, és ne próbáld elsietni. A türelem ellensúlyozza a küzdj vagy menekülj reakciót is.
6. Ügyeljen arra, hogy elméje és teste érezze a negatív gondolatok közötti és alatti teret, amelyet ez a gyakorlat elérhetővé tesz. Nem tudom elégszer hangsúlyozni ennek fontosságát. Ez a gyakorlat elérhetővé teszi a semleges tér tapasztalatát az elmében és a testben. Idővel folyamatosan alkalmazva békésebb és szabadabb állapotba állítja vissza az elme által okozott érzelmi indíttatást.
7. A betegségek és a fájdalom olyan jövőbeli gondolkodást is generálhatnak, mint például: „Vége lesz ennek valaha” vagy „Milyen lesz az életem a jövőben?” Vagy ami még fájdalmasabb: „Mivel érdemeltem ki ezt, és miért teszi ezt velem Isten?” Ezek is olyan gondolatok, amelyek ellenállnak ennek a pillanatnak. A félelem és az ellenállás generálja őket, és viszont több félelmet és ellenállást keltenek. Félelmet is érezhetsz attól, hogy elengeded őket, mintha valahogyan meg akarnának védeni téged a jövőben. Nem vagy büntetve; az élet néha ilyen.
8. Ismételje meg a fenti gyakorlatot, ahányszor szükséges, valószínűleg naponta többször. Időbe telhet, bár nem feltétlenül kell, hogy visszaállítsa az elme küzdj vagy menekülj reakcióit. Minél következetesebb vagy, annál gyorsabban megfordíthatók ezek a régi feltételekhez kötött válaszok. De ehhez következetes gyakorlásra van szükség.
9. Szánj időt arra is, hogy minden nap meditálj. Pontosan ugyanúgy dolgozhatsz a meditáció során felmerülő gondolatokkal, ahogyan azt itt felvázoltam. A helyesen végzett meditáció rendkívüli mértékben segíthet megszabadulni a küzdj vagy menekülj választól, mindaddig, amíg nem korlátozod a gyakorlatot csak a meditáció időszakaira. És ne feledd, ez a gyakorlat nem csak az elmédnek szól, hanem a testednek is. Tehát szánj időt arra, hogy az elméd és a tested is megtapasztalja a semlegesség és a béke azon réseit, amelyeket ez a gyakorlat elérhetővé tesz számodra. Ez megváltoztathatja az életet.
Nagy Szeretettel,
Adya