ÉVEZREDENKÉNT EGYSZER – az összes bolygó "együtt-áll"

Ez év júniusa a hajnali égen egy elképesztően ritka együttállást tartogat: június 17–28. között a Naprendszer összes bolygója egyszerre fog tündökölni az égbolton, egymás után sorakozva!

Ilyenre legutóbb 947-ben volt példa, június este, és a 2492 áprilisi hajnalokig nem is lehet ilyenhez szerencsénk. Említeni se kell, hogy ne maradjunk le róla, bármennyire korán is kell kelni hozzá! Az együttállás további különlegessége, hogy az 5 szabad szemmel is látható bolygó pontosan olyan sorrendben lesz a Naptól kiindulva az égen, ahogyan azt a Naptól való távolságuk szerint már iskolában megtanultuk: Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz. Ráadásként a folyamatosan fogyatkozó Hold végig is halad a bolygók mellett a napok múlásával, így minden egyes hajnalban más-más arcát mutatja a bolygósor! Különleges vendégként a Plútó és a legnagyobb és legfényesebb aszteroidaöv-beli kisbolygó, a Vesta is beáll a sorba, ha valaki esetleg a törpe- és kisbolygók szerelmese lenne. És még a Fiastyúk is feltűnik a Vénusz felett!

Mit láthatunk és hogyan?

Ha hajnalban, napkelte előtt a keleti égbolt felé fordulunk, egy látványos sorban öt fényes bolygó is feltűnik: a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz. Ez az összes, szabad szemmel látható bolygó, mind egymás mellett, egy füzéren, éppen abban a sorrendben, ahogy a Naptól távolodva követik egymást. Azért látjuk őket egy sorban, mert valójában a Naprendszer égitestjei szinte pontosan egy síkban keringenek, és ez egy égi kört metsz ki a látszó égboltunkon.

Az említett bolygók mellett marad még csodálni-való – további két bolygó, az Uránusz és a Neptunusz, sőt a Plútó és a legfényesebb kisbolygó, a Vesta is hozzájuk társul. Azonban ezek az égitestek kizárólag távcsővel pillanthatóak meg. (Pontosabban: az Uránusz szabad szemmel még éppen kivehető lehetne, de a hajnal fényei elnyomják).

Az öt szabad szemes bolygó és a két, csak távcsővel látható bolygó helye (üres kör) a hajnali égen, 2022.06.22-én, 3:50 perckor.

Ez a sor szinte egész júniusban megpillantható, a Merkúr azonban csak a hó második felében csatlakozik a bolygóvonathoz. Ami azonban igazán megfűszerezi az élményt, az az, hogy 17-e és 28-a között a fogyatkozó Hold napról napra végigvándorol a planéta-állomások mellett.

Az együttállás meglehetősen lazának számít, a nyolc bolygó 105 fokos látószögű egyenes mentén sorakozik az égen. A Jupiter–Mars páros 12 fokra, a Merkúr és a Vénusz 10 fokra lesznek egymástól. A bolygósor így szabad szemmel mutatja a legszebb látványt. Érdemes elmerengenünk az egyes bolygókat és azok hatalmas távolságait látva Naprendszerünk óriási méretein és briliáns dinamikáján. De nem kell megállnunk a szabad-szemes nézelődésnél! Használjunk egy kézi távcsövet, ugyanis abban a Hold kráterei, sőt a Jupiter holdjai is felbukkannak. A Vénusz mellett járó Fiastyúk csillagai is azzal lesznek a legszebbek, sőt a Merkúr, Uránusz és Neptunusz megtalálása is azzal lehetséges. Aki már használt távcsövet, tudja, hogy a bolygók nagyobb távcsőben, kifejezetten nagy nagyításon mutatják meg legrészletgazdagabb képüket. Egy bolygóészlelő számára így ez az együttállás különös csáberővel hat: egyetlen alkalmas, különleges bolygómaratont tehetünk, végigészlelve egyetlen hajnalon Naprendszerünk összes bolygóját! Bár a feladat igényel némi rutint, hiszen sürget az idő, de egészen egyedülálló élményt nyújt az összes bolygónak ugyanazon távcsővel való megfigyelése, és a látványuk közvetlen és friss összehasonlítása. Ha van távcsövünk, semmiképp se hagyjuk ki! Amire azonban mindenképpen szükségünk lesz, az a teljesen nyílt és tiszta keleti horizont.

Hogy mikor is láthatjuk a füzért fent, azt a napkelte időpontja befolyásolja – az első bolygó, a Szaturnusz már éjfélkor kel, de várnunk kell még sorban a többire. Utolsó előtti bolygóként a Vénusz már 3:30-kor elég magasan lesz, a Merkúr azonban csak 4 óra után emelkedik megfigyelhető magasságba. A Nap viszont 5 óra előtt már felkel, tehát 4 órakor már igencsak pitymallani fog az égbolt. A fényesedő égi háttér pedig nem tesz jót a bolygók láthatóságának, szépen lassan leradírozza őket a vászonról. A megfelelő időzítés így különösen fontos.

Ha szabad szemmel és binokulárral nézelődünk, érdemes 3:00 körül elkezdeni a megfigyelést, még szinte teljes sötétségben. Ekkor a Neptunuszt és az Uránuszt is megtalálhatjuk még binokulárral. Az együttállás talán 3:30-kor lesz a legszebb, ekkor a pitymallat már megvilágítja az eget. Mindenképp érdemes azonban 4 óráig várni, hogy a Merkúr is becsatlakozhasson, ekkor is 2-3 fok magasan lesz csak az égen.

Ha távcsővel is észleljük a bolygókat, kezdjük korábban a megfigyelést, legkésőbb 2:00-kor. A Szaturnuszt és a Neptunuszt ekkor az elején meg tudjuk figyelni, majd jöhet sorban a Jupiter és a Mars. Legpontosabban az Uránuszt kell időzítenünük: 3:10 körül még alig 5-8 fok magasságban jár, de ekkor még szinte teljesen sötét az ég. Megtalálásához használjuk a keresőtávcsövet! Ha az Uránuszt sikeresen megtaláltuk, 3:30-kor a Fiastyúk és a Vénusz együttállása vár, binokulárral pompásak lesznek. A Vénuszt bőven ráérünk 3:50 körül lencsevégre kapni. Végül jöhet a Merkúr, ami szintén kemény dió: 4:00-kor is csak 2-3 fok magasan lesz. A Vénusztól 10 fokra járó bolygó megtalálásához használjuk a keresőtávcsövet vagy a főműszert a legnagyobb látómező mellett. Ha a Vénusz benne van a távcsőben, a Merkúr is meglesz! Naphoz való közelsége miatt szabad szemmel nem biztos, hogy látszik majd. Érdemes az alacsonyan járó bolygót tovább is követni távcsővel, hogy kiemelkedjen a horizont közeli légrétegekből. 4:45 körül Napunk zárja a csodálatos sorakozót, a napkeltével megkoronázva az eseménydús és feledhetetlen hajnalt.

Miért is olyan ritka egy ilyen együttállás?

Ennek több oka is van:

Gondoljunk a legkülső bolygókra: az Uránusz 84, a Neptunusz pedig 165 év alatt kerüli meg a Napot, így ha egyszer elkezdenek távolodni egymástól, több mint másfél évszázad múlva érnek ismét egymás mellé.

Ahhoz pedig, hogy az összes többi bolygó is éppen ugyanakkor legyen nagyjából egy irányban, még többet kell várnunk.

A Nap helyzete kritikus: még ha a bolygók szépen fel is sorakoznak egymás mellé, könnyen lehet, hogy a Nap is be szeretne állni a sorba – ha csillagunk a bolygósor közepére férkőzik, semmit nem fogunk látni a bolygókból, hiszen azokat elnyomja a napfény ragyogása.

A bolygófüzér gyöngyei, és hogyan figyeljük meg őket

Pluto: az egykori bolygó (ma már törpebolygó) a sor végén kullog, jócskán lemaradva a fényes bolygóktól. Mivel mindösszesen 14,3 magnitúdós, egy nagyobb, 20-25 centiméter átmérőjű távcső szükséges a megfigyeléséhez, de abban is csak egy csillagszerű fénypontnak fogjuk látni. Azonban mozgása a csillagos háttér előtt napról napra követhető. A Nyilas csillagképben járó törpebolygó megfigyelését érdemes 2:00 körülre időzíteni, ekkor delelés előtt jár, majdnem 20 fokkal a horizont fölött. Keresőtérkép itt található.

Szaturnusz: a második legnagyobb bolygó, gázóriás, ami szenzációs gyűrűrendszeréről híres. Szabad szemmel fényes, sárgás-narancssárga fénypontnak tűnik, de már egy kistávcsővel is feltűnnek a gyűrűi, így mindenképp érdemes lencsevégre tapadni. A 0,6 magnitúdós bolygó a Bak csillagkép farkánál jár.

Vesta: a legfényesebb aszteroida, ami az ismert kisbolygók közül a második legnagyobb. 7,4 magnitúdós fényességével kézitávcsőben is könnyen látszik. A Vízöntő csillagképben 2:50 körül éri el a 20 fokos magasságot, de 2:00 körül érdemes távcsővégre kapni, mert különben lemaradunk a többi bolygóról. Keresőtérképet itt találunk hozzá.

Neptunusz: a legtávolabbi bolygó egy mélykékes-zöldes, hűvös világ. Nem is csoda, hogy a tenger istenéről kapta nevét, hiszen egy háborgó tengerre hasonlít a színe. Szabad szemmel nem látszik, csak távcsővel pillantható meg. Sajnos olyan távol van tőlünk, hogy nem igazán láthatunk rajta részleteket. Ahhoz, hogy korongnak lássuk, legalább 250x nagyítás kell – kékes színe azonban messziről elárulja, hogy nem csillag. A 7,9 magnitúdós bolygó a Halak fejénél szeli a habokat, ha szeretnénk nyomába eredni, ezzel a térképpel próbálkozzunk.

Jupiter: a bolygókirály elképesztő látványt nyújt távcsőben is – világos zónák és sötét sávok váltogatják egymást rajta, ahogy viharok tombolnak a vastag légkörében. Ha szerencsénk van, akár a Nagy Vörös Foltot is elcsíphetjük, amire 21-én, 23-án és 28-án is jó esélyünk van, 2:30-as megfigyelés esetén! A négy legnagyobb holdját viszont már kézi látcsővel is lehet látni. A -2,4 magnitúdós, tündöklő fehér bolygó a Neptunuszhoz hasonlóan a Halak fejénél fürdőzik.

Mars: a Vörös Bolygó ugyan még sokkal fényesebb és látványosabb lesz ez év végére, de már most is megdöbbentően vöröses színnel kérkedik az égbolton. Távcsővégen, 250x nagyításon a marsi tavaszban zsugorodó Északi Pólussapkája biztosan megfigyelhető, és az erőteljes beharapást mutató, 86%-os fázisú bolygó csorbultsága is jól látszik majd. Június 17-én az Aurorea Sinus öblei, 21-én a Sinus Meridiani, 26-án pedig a hatalmas és sötét Syrtis Major néz felénk az apró korongon, ha 3:00-kor okulárvégre kapjuk. A vörös bolygó szép lassan fényesedik, most 0,5 magnitúdónál tart, a Szaturnusznál is mélyebb vörös színe összetéveszthetetlenné teszi őt a Halak csillagkép száránál.

Uránusz: a másik jeges óriás a Neptunuszhoz hasonlóan nehezen megfigyelhető. Szabad szemmel ez sem fog látszani, hiszen fényessége csak 5,8 magnitúdó, de egy kis kézitávcsőben már elég fényes – feltéve, ha 3:10-kor megtaláljuk a még alig 5 fokkal a látóhatár fölött járó bolygót. Kékeszöld színe szintén szokatlan a csillagok között, így ha ismerjük a pontos helyzetét, nem nehéz észrevenni a távcsőben. Nem tagadjuk, hogy kihívás megtalálni, a Kos csillagkép csillagszegény déli vidékein jár. Érdemes a tőle csak néhány fokra levő Vénuszt és az alig 3 fokra levő epszilon Arietis csillagot segítségül hívni. Sőt itt a dátum is számít: 17-én még jóval nehezebb dolgunk van, mint pl. 25-én, addigra a bolygó magasabbra kúszik az égen. Keresőtérkép helyett egy planetáriumi kép itt hasznosabb segítség lesz.

Az Uránusz 3:10 perckor, 2022.06.20-án a hajnali keleti égen.

Vénusz: belső bolygószomszédunk a legfényesebb bolygó az égbolton – ismerhetjük Esthajnalcsillagnak is. Rendkívül látványos, azonban mivel a Föld pályáján belül kering, sosem távolodik el 42 foknál messzebbre a Naptól, tehát kizárólag este vagy hajnalban láthatjuk. A Bika csillagképben járó, -3,9 magnitúdós bolygó fényessége minden bolygótestvérét felülmúlja. Távcsővel nem könnyű célpont az apró, 12”-es átmérőjű, 84%-os fázisú korong, érdemes erős neutrálszűrőt használni a megfigyeléséhez, és megvárni, amíg magasabbra emelkedik. Szerencsés esetben megfigyelhetünk rajta néhány felhőalakzatot is.

Merkúr: a legbelső bolygó nagyon titokzatos, ugyanis már annyira közel kering a Naphoz, hogy keringése során csupán egy-két hétig van esélyünk arra, hogy egyáltalán megpillanthassuk. A maradék időben a Nap ragyogó dunyhája mögé bújik. Most is komoly kihívás lesz megtalálni. A dichotómia környékén járó Merkúr 17-én még csak 0,5 magnitúdós és 39%-os, 22-ére lesz 0 magnitúdós és 51%-os, 26-ára pedig -0,3 magnitúdós és 61%-os. Szűkös naptávolsága jelentősen nem változik, de fényessége – előnyére – nő. 4:00-kor binokulárral, vagy keresőtávcsővel keressük a Vénusztól 10 fokra járó, horizonthoz nagyon közeli bolygót.

Egy bolygó kimaradt! A Föld jobb esetben a lábunk alatt van…

A sorakozót a bolygók mellett végigutazó Hold is tarkítja, több napon is szorosan egy-egy bolygó mellett csatangol majd. A sorakozó napjain ezekben a Hold-együttállásokban gyönyörködhetünk (vastag betűvel szedve a különösen látványosakat):

17. (péntek): a 90%-os, majdnem telihold a bolygósor nyugati végéről közelít majd a napok során.

18. (szombat), 19. (vasárnap): a 82, majd 72%-os Hold már csak 9 fokra helyezkedik el a Szaturnusztól, szombaton nyugatra, vasárnap keletre.

21. (kedd): az 51%-os, szinte pontosan utolsó negyedben lévő Hold a Jupiterrel és a Neptunusszal alkot szinte tökéletesen egyenlő szárú háromszöget.

22. (szerda): a 40%-os Hold a Mars és a Jupiter közé férkőzik be. Talán ez lesz a legesztétikusabb együttállás-nap.

23. (csütörtök): a 30%-os Hold a Mars szoros, kevesebb mint 4 fokos közelségébe ér.

25. (szombat): a Hold már csak 14%-os, és az Uránusztól mindössze 2 fokra, délkeletre található. Az Uránusz megpillantásához használjunk kézitávcsövet, ez az együttállás binokulárral figyelhető meg a legjobban.

26. (vasárnap): a vékonyka, 8%-os sarló a ragyogó Vénusz felett tündöklik 2 fokkal – ez az égbolt Nap utáni két legfényesebb égitestjének együttállása. A látványt tovább emeli, hogy a két égitest felett éppen a Fiastyúk csillaghalmaza pompázik. Ez gyönyörű asztrofotó témája lehet.

27. (hétfő): a Hold már csak 3,6%-os, pengeéles sarló ekkor 3,5 fokkal a Merkúr felett lesz. Az ilyen vékony sarló és a Merkúr megtalálása sem könnyű feladat, de ha az egyiket elcsípjük, könnyedén megpillanthatjuk a másikat is. Binokulárral jó esélyünk van mindkettő megpillantására.

28. (kedd): a Hold csupán 0,9%-os megvilágítottságú, azaz kevesebb mint 25 órával újhold előtt áll. A bolygósor keleti végén bujkál a rohamosan közeledő hajnalpírban. Az ilyen vékonyka holdsarlót nagyon nehéz észrevenni, de egy kézi távcső segítségével akár személyes rekordot is dönthetünk. Segítségünkre lehet most a bolygósor által kijelölt ekliptika, és furcsa módon a halvány Merkúr – az egynapos holdsarló ugyanis még a Merkúrnál is keményebb dió lesz!

Ne hagyjuk hát ki az évezred bolygóparádéját, igazán megéri felkelni a Vénusszal együtt.

Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Kutatói asszisztens

Svábhegyi Csillagvizsgáló

CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet