Mi a megvilágodódás?

Facebook: 0 Referencia Út

A megvilágosódás (szanszkritul bódhi, angolul enlightenment vagy awakening) az emberi szellemi út csúcsa, amelyről számos vallási, filozófiai és spirituális tradíció (főként a buddhizmus, a hinduizmus/advaita védánta és a zen) tanít.

Nem egy elvont, természetfeletti dolog, és nem is egy állandó transz vagy látomásos állapot. A legpontosabb, ha úgy tekintünk rá, mint egy alapvető és visszafordíthatatlan észlelési váltásra.

A megvilágosódás lényege a korábban átvett belső tágasság és a 0 Referencia Út fogalmai alapján, emberközeli módon megfogalmazva:

1. Az illúziók szertefoszlása: Felébredés az elme álmából

A megvilágosódást leggyakrabban felébredésként írják le.

A hétköznapi, robotpilóta-üzemmódban az ember teljesen azonosul az elme történeteivel. Azt hiszi: „Én vagyok ez a test, én vagyok ezek a gondolatok, a félelmeim és a múltam.” Ezt hívják ego-identitásnak.
A megvilágosódás pillanatában ez az azonosulás végleg megszakad. Ráébredsz, hogy az ego – a különálló, szorongó „én” – csupán egy gondolati konstrukció, egy illúzió.
Nem az történik, hogy az ego megvilágosodik (az ego sosem tud megvilágosodni, mert ő maga a korlát), hanem felébredsz az egóból, és felismered, hogy az csupán egy átmeneti jelenség.

2. A Tér felismerése: Te vagy a mindent befogadó Jelenlét

Ha az elme története és az ego nem te vagy, akkor ki vagy te?

A megvilágosódás annak a közvetlen, szavak nélküli megtapasztalása, hogy te vagy az a végtelen, tágas, csendes Tér, amelyben minden tapasztalás (gondolat, érzés, hang, a világ) megjelenik és feloldódik.
Ez a legtisztább 0 Referencia. Nem vagy többé a térben átvonuló időjárás (a düh, a szomorúság vagy az öröm), hanem te magad vagy a határtalan, mozdulatlan égbolt.

3. Az egység és a határtalanság élménye

Amikor a különálló én illúziója szertefoszlik, megszűnik a határ a „belső” és a „külső” világ között.

Nem egy különálló megfigyelőként nézed a világot, hanem átéled, hogy minden egyetlen osztatlan egész. Nincs többé „én” és „a másik”.
Ezt a hinduizmusban moksának (szabadulásnak), a buddhizmusban nirvánának (a szenvedés és a lobbantság kialvásának) nevezik. Ez a határok nélküli, természetes szabadság és béke állapota.

Mit nem jelent a megvilágosódás?

Sok a tévhit a megvilágosódással kapcsolatban, ezért fontos tisztázni:

Nem jelenti a gondolatok vagy az érzelmek végét: A megvilágosodott ember is érez fizikai fájdalmat, szomorúságot vagy dühöt. A különbség az, hogy nincs benne ellenállás. Nem harcol a felbukkanó Formákkal, mert tudja, hogy azok nem csorbítják a belső Terét.
Nem tesz különlegessé vagy felsőbbrendűvé: Sőt, a valódi megvilágosodás az abszolút hétköznapiság és alázat állapota. Ahogy a zen közmondás tartja: „Megvilágosodás előtt: fát vágni, vizet hordani. Megvilágosodás után: fát vágni, vizet hordani.”
Nem menekülés az élettől: Nem egy barlangban való ücsörgésről szól. A megvilágosodott ember teljesen benne van a világban, teszi a dolgát, de már nem a hiányból, a harcból vagy a félelemből cselekszik, hanem a létezés természetes bőségéből és szeretetéből.

A megvilágosodás nem valami új dolog megszerzése, hanem mindannak az elengedése, ami nem te vagy. Annak a felismerése, hogy az, amit mindig is kerestél – a belső hazaérkezés, a béke és a szabadság –, már most is itt van a legmélyebb belső Terességben, a 0 Referencia csendjében. Csak le kellett venni a figyelmet az elme zajáról, hogy észrevedd az égboltot a felhők mögött.