0 Referencia Út: A Tér és a lehetőségek – megteremtjük, vagy felismerjük ők

Facebook: 0 Referencia Út

Balázs Rozália

Amikor valamire nagyon vágyunk, könnyű azt gondolni: „Ezt még meg kell teremtenem.”

Egészséget.
Szeretetet.
Szabadságot.
Bőséget.
Egy másik életet.

És talán valóban vannak dolgok, amelyeket létre kell hoznunk.

De mi van akkor, ha a lehetőségek egy része már most is körülöttünk van – csak nem látjuk őket abból a beszűkült térből, amelyben éppen vagyunk?

A félelem beszűkíti a figyelmet. A hiányérzet beszűkíti a figyelmet. A megszokott történeteink beszűkítik a figyelmet.

És amikor a figyelem beszűkül, a világunk is kisebbnek tűnik. Nem feltétlenül azért, mert kevesebb lehetőség van. Hanem mert kevesebbet vagyunk képesek észrevenni belőlük.

A Tér nem válaszokat ad. Először helyet ad.

Amikor a 0 Referencia Útban teret adunk egy érzésnek, nem azt mondjuk: „Ez jó.” És nem azt: „Ez rossz.”

Nem akarjuk azonnal megváltoztatni. Csak létrehozunk egy kis helyet körülötte. És ebben a helyben valami érdekes történhet. Amit eddig egyetlen lehetőségnek láttunk, egyszer csak többé válhat.

Ahol eddig csak: „Ezt kell tennem.” ott megjelenhet: „Mit tehetnék még?”

Ahol eddig: „Nincs kiút.” ott megjelenhet: „Lehet, hogy még nem látom a kiutat.”

A két mondat között hatalmas Tér van.

Megteremtjük vagy felismerjük?

Talán nem is kell választanunk a kettő között. Lehet, hogy a folyamat így működik: felismerés → választás → cselekvés → megteremtés.

Először észrevesszük azt, amit korábban nem láttunk. Aztán választunk. Majd lépünk. És a lépéseinkből valami új valóban létrejöhet.

Így a Tér nem varázspálca. A Tér lehetőség. Nem ígéri meg, hogy minden vágyunk valóra válik. De lehetővé teheti, hogy ne csak abból válasszunk, amit a félelem, a megszokás vagy a régi történeteink engednek látni.

És talán itt történik a valódi „frekvenciaváltás”

Nem feltétlenül úgy, hogy valamilyen láthatatlan frekvenciát elküldünk az Univerzumba. Hanem úgy, hogy megváltozik az a belső állapot, amelyből érzékelünk, döntünk és cselekszünk.

Ugyanaz a világ. Ugyanaz az utca. Ugyanaz az ember. Ugyanaz a helyzet.

És mégis: valami mást veszel észre.

Nem azért, mert a világ egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott. Hanem mert nagyobb lett az a Tér, amelyből ránézel.

Egy apró gyakorlat:

Amikor legközelebb azt veszed észre, hogy azt mondod: „Nincs más lehetőség.” Ne próbáld meg pozitívra cserélni. Ne mondd magadnak, hogy: „Minden lehetséges!”

Csak állj meg egy pillanatra. Érezd a talpadat. Engedd le az állkapcsodat. Vegyél egy természetes levegőt. És kérdezd meg: „Mi az, amit most nem látok?”

Ne keresd a választ. Csak nyisd meg a Teret a kérdés körül.

Lehet, hogy nem történik semmi. Lehet, hogy egy új gondolat jelenik meg. Lehet, hogy egy ember jut eszedbe. Lehet, hogy egy egészen apró következő lépést veszel észre.

És lehet, hogy csak néhány pillanatra nagyobb lett benned a hely.

Ez már önmagában tapasztalat.

Ne hidd el. Próbáld ki.