Nincs olyan, hogy én vagyok
Nincs olyan, hogy én vagyok. Az én csak gondolatok mintázata, amely önmagát próbálja fenntartani.
A tudat, amelyről beszélsz, nem létezik. Amit annak hívsz, az csak az idegrendszer visszhangja önmagára.
Minden tapasztalat a múltból származik. A jelen pillanatot soha nem tapasztalod, csak az arra adott kondicionált reakciót.
A szenvedés gyökere nem az ego, hanem az ego keresése. Az, hogy azt hiszed, meg kell találni vagy meg kell haladni.
A spiritualitás az ember kétségbeesett kísérlete arra, hogy biztonságot teremtsen ott, ahol nincs semmi, ami biztonságot nyújthatna.
A gondolat nem eszköz. A gondolat csak túlélési mechanizmus, amely mindenre rávetíti saját logikáját.
A halál nem probléma. A probléma az a fikció, amely azt mondja magáról, hogy halhat.
Az önismeret lehetetlen. Nem ismerheted meg magad, mert nincs ott semmi, amit meg lehetne ismerni.
A béke hamis. Aki békét akar, az az elme konfliktusát próbálja elrejteni.
Nincs fejlődés. A fejlődés ideája a pszichológiai idő fenntartására szolgál, amely maga a tévedés.
Az élet eseményei nem hozzád tartoznak. Nincs birtokos, csak események sora, tulajdonos nélkül.
Az igazság soha nem lehet élmény. Ami élmény, az mindig a gondolat területén van.
A vágy nem rossz és nem jó. Egyszerűen csak megjelenik. A probléma az az entitás, amely magára veszi.
Nincs ébredés. Az ébredés ideája csak a tudatlanság kifinomultabb formája.
A szeretet, amelyet az emberek keresnek, nem létezik. A természet nem ismeri ezt az elvont fogalmat.
A testnek nincs szüksége rád. Nélküled működik. Te csak zavarod.
A gondolat soha nem lesz képes meglátni saját fikció voltát. Ahhoz el kell tűnnie, és ezt nem te teszed meg.
A világ, amelyről azt hiszed, hogy benne élsz, csak a memóriád által fenntartott konstrukció. A világ valójában személytelen.
Nincs olyan, hogy jó döntés vagy rossz döntés. A döntés mindig automatikus, előre meghatározott reakció.
Az én halála nem esemény. Egyszerűen eltűnik, amikor már semmire sem használható.
A szabadság nem állapot. A szabadság az, amikor eltűnik az, aki szabadságot követel.
Nincs semmi a mélyben. Nincs legbelső igazság. Az emberi lény képtelen elviselni ezt, ezért találja ki a spiritualitást.
A gondolat nem tud lemondani a gondolatról. Ami lemondásnak tűnik, az csak a gondolat új formája.
A valóság nem spirituális és nem anyagi. A valóság egyszerűen az, ami épp történik, tulajdonos nélkül.
Nem állsz semminek a középpontjában. Nincsen középpont. Csak a test mozgása és reakciói vannak, személy nélkül.
A valóság nem érthető meg. Ha megérthetnéd, akkor az, amit megértesz, nem a valóság, csak a gondolkodásod visszhangja.
A megvilágosodás teljesen értelmetlen. Az ember találta ki, mert nem tud mit kezdeni a létezés abszurditásával.
Nincs benső világod. Amit annak gondolsz, az csak gondolatok mozgása a testben. A lélek fogalma a félelem terméke.
Nem ébredhetsz fel. Az, aki fel akar ébredni, nem létezik. Ez az egész dráma a gondolat álma arról, hogy van valaki, akivel valami történhet.
A világod nem több, mint a tested ingereinek és a kondicionált agyad reakcióinak játéka. Minden személyesség illúzió.
A tudatosság fogalma is hamis. Aki tudatos akar lenni, az még mindig az ego finomabb formáját védi.
Az élet nem szép és nem csúnya. Ezek a fogalmak az emberi elmében keletkeznek, amely állandóan értékel, mert fél az ismeretlentől.
A gondolat soha nem áll meg. A gondolat állítása, hogy megállt, csak egy újabb gondolat.
Az élmény, amit spirituálisnak hívsz, csupán biológiai és idegrendszeri jelenség. Nincs semmi transzcendens benne.
A csend, amelyet keresel, nem létezik. A természetben nincs csend, csak zaj, mozgás, változás. A csend ideája a menekülés eszköze.
A tudás nem segít. A tudás akadály. Minden tudás csak fenntartja a keresőt, aki valójában nincs.
A szeretet nem egy magasabb rezgés, nem is szükséglet. Az élő lények nem szeretetből működnek, hanem túlélési mintákból.
A társadalom, az erkölcs, a vallás mind abban segít, hogy valódinak hidd azt, ami nincs: a személyes ént és annak történetét.
A fájdalomnak nincs értelme. Nem tanít semmit. A fájdalom egyszerűen megtörténik, és nem tartozik senkihez.
Az életben nincs senki, aki él. A test él. Te, mint személy, puszta fikció vagy.
Az igazság nem szabadít fel. Nincs, aki felszabaduljon, és nincs igazság, ami felszabadíthatna bárkit.
A halál nem esemény, csak egy folyamat vége. Nincs haldokló személy, csak biológiai jelenségek sora.
A szenvedés oka nem az ego, hanem az, hogy elhiszed, hogy van ego.
Minden pillanat új, de nem azért, mert spirituális jelentősége van, hanem mert a test állandó változásban van, és nincs központ, amely folytonosságot teremtene.
Nem létezik rend. A világ kaotikus és értelmetlen. A rend ideája csak egy védekezési mechanizmus az emberi agyban.
U. G. Krishnamurti