Anyagi bőség előfeltétele 

                                               Bőségtudat és az életlétra, amit Neked is érdemes megmásznod

Van, aki azt mondja, mennyivel jobb hosszan élni, akár szegényen is, mint lelki nyomorogni gazdagon.

Erre azt mondom: rizsa. Olyan kártékony tudati program, amivel a szegény tömegeket kábítják.

Az igazság az, hogy az anyagi világban anyagi dolgokra is szükség van a boldoguláshoz. Tényleg azt hiszed, hogy ha nem volna rá szükséged, testet öltöttél volna a reinkarnáció során?

Tudjátok, mi a helyzet? Az, hogy igenis szükség van anyagi bőségre

Ugyanis az anyagi bőség előfeltétele a következőknek:

1.    egészség (táplálkozás, sport, jóga, harcművészet, esetleges kezelések, gyógynövények, gyógyszerek)

2.    lelki táplálék (pihenés, utazás, kikapcsolódás, zene, programok)

3.    szellemi bőség (tanulás, könyvek, filmek, színház, kultúra, tanfolyamok)

 

Azt mondod, nincs szükség pénzre a paradicsomi körülmények között? Igazad van. Csakhogy az anyagi bőség nem kizárólag pénzbeli gazdagságot jelent!

A paradicsomi körülmények között minden anyagi jóság rendelkezésre áll. Azaz anyagi bőségben élnél akkor.

A bőség több irányból érkezhet, ám lentről felfelé épül… anyagi, lelki, szellemi bőség hat egymásra, erősítik egymást.

A klasszikus “nézőpont kérdése” mára már totálisan kiürült, súlytalanná vált, ezerszer lerágott csont. Igen, lehet nyomorogni dúsgazdagon és bőségben élni a hegyek között is. Üres, lapos klisé.

A valóság számít. Az, hogy igenis szükséges egy anyagi szint, ami által az egzisztenciális, életben maradási stressz egyszerűen nem létezik!

Amikor van gyümölcsösöd és állataid és hozzá munkásaid, amikor van pénzed és vállalkozásod, amikor vannak hajóid és halászaid, vagy akár te magad vagy egy családi vállalkozás munkavállalója, ahol etikus minden munkakörülmény.

Amikor úgy kelsz fel reggelente, hogy szereted a munkád, hasznosnak érzed magad és tudod, hogy a hónap végén is jut mindenre, amire fontos.

Ez az, ami számít. Ez biztosítja, hogy ne csak hosszú legyen az életed, de elsősorban tartalmas!

A Barátok közt egy nagyon hosszú sorozat. Tartalma? Nullához közelít.

Ez az, ami fontos! Tartalmas élet. Ehhez pedig bőség szükséges, minden szinten: anyagilag, érzelmileg, szellemileg egyaránt.

Hogyan érheted el? Úgy, hogy megmászod a gondolkodás létráját!

1.    Puszta növekedés és létezés: kristályok szintje

2.    Érzelmi gondolkodás: növények szintje

3.    Ösztönös gondolkodás: állatok szintje

4.    Ésszerű gondolkodás: emberek szintje

5.    Intuitív gondolkodás: szellem szintje

Érdemes megmászni a létrát?

A bőség áramlásának alapja a bőségtudat

A bőség áramlásának alapja a bőségtudat. Olyan alaptétel ez, amelyet számtalan eset bizonyít.

Történt már veled olyan, hogy leültél egy nyugodt fél órára, és elgondolkodtál azokon a dolgokon, amiket el akarsz érni?

A bőségtudat a fejben kezdődik és a szív erősít rá. Ez a teremtés titka is egyébiránt

A bőségtudat a teremtő képesség alap tudatállapota.

Milyen érzés volt magad elé képzelni azt, hogy:

Csodálatos érzés volt mindezt vagy akárcsak egyet is átélni, megélni, igaz?

Biztos vagyok benne, hogy remek érzés volt álmodozni. És utána? Mi történt?

Lehet, hogy elhessegetted magadtól a gondolatot? “Á ez nekem úgysem sikerülhet…” És már ködbe is vesztek az álmaid.

Ám az is lehet, hogy elkezdtek égetni ezek a gondolatok. Nem tudtál tőlük szabadulni. És az álmok kezdtek izzó vággyá alakulni. Egyre többször gondoltál rájuk, újra és újra.

Ezzel, hogy át- meg átgondoltad, az út jelentős részét megtetted ahhoz, hogy meg is valósuljon, ráadásul pontosan úgy, ahogy azt Te igazán kívánod.

Hogyan legyen cél az álmodozásból, amit el is érhetsz?

Aztán egy este leültél újra, erre az egyre tisztábban megfogalmazódott vágyadra gondoltál, és azt mondtad Magadnak, hogy ezt karácsonyra, a születésnapomra, a házassági évfordulómra, stb. akarom. És ebben a pillanatban CÉLt csináltál belőle.

És ebben a pillanatban elkezded Magadhoz vonzani azokat a helyzeteket, azokat a személyeket, azokat a lehetőségeket, amelyek elvisznek Téged a célod beteljesüléséhez.

És ha még azt is elplántálod Magadban, hogy ezeket az élethelyzeteket, kapcsolatokat, lehetőségeket észreveszed és élni is tudsz velük, akkor már sínen vagy.

Ismered a mondást, ugye: jókor lenni jó helyen. Ám ezen túl van még egy elengedhetetlen: CSELEKEDNI!

A bőségtudat kevés önmagában, ha nem társul hozzá cselekvés

És ekkor lehetővé teszed, hogy harmóniába kerülj a Téged körülövező energiák rezgésével, létrehozod a bőség, a gazdagság, a könnyed boldogulás, a kicsattanó egészség, a siker, az elismerés, a népszerűség és a boldogság vonzását. Persze csak akkor, ha ezekre, és nem pedig ezek hiányára fókuszálod gondolataidat!

A megfelelő gondolkodás nem jelenti azt, hogy kerülnöd kell a negatív gondolatokat. Azt se jelenti, hogy ha félsz valamitől az igazzá válik, bevonzod, megteremted. Máskülönben minden fóbiás ember folyamatosan azt tapasztalná, hogy félelme tárgya üldözi.

A megfelelő gondolkodás azt jelenti, hogy elengedjük a negatív gondolatokat és tudatosan pozitívakra cseréljük őket. Majd pedig ennek szellemében cselekszünk.

A bőség egyik alapja a pénzről való helyes gondolkodás


Meggyőződésem, hogy a szegénységtudat könnyedén felszámolható, ezzel pedig elindulhat végre a bőség áradása.

Elég sok embernek segítettem már rátalálni a saját útjára és elmondhatom, az esetek jelentős részében kiderült, hogy a hibásan berögzült hitrendszerek és hamis féltudás gerjesztette blokkok mögött egyetlen fő gondolati minta húzódik:

A pénzről való hibás gondolkodás

Ennek számos oka adódhat; többnyire gyerekkorban rögzült téves elképzelések, a szegény, nincstelen szülők, család modelljének továbbgörgetése, hamis exoterikus tanok, vagy éppen egójátszmák.

Mi a pénz egyáltalán?

Amikor ezt a kérdést teszem fel ügyfeleimnek spirituális tanácsadás során, elég sokféle választ kapok, ám ezek többsége lényegében azonos: valamiféle tárgyat (bankjegyet, érmét, nemesfémet) hisznek annak, esetleg egy adatcsomagot egy bank rendszerében.

Az már jobb válasz, ha eszköznek tekintik. A cserét, a kereskedelmet megkönnyítő eszközt látnak a pénzben.

Alapvetően igazuk van, hiszen a pénzt ilyen értelemben használjuk: minden áru, vagy szolgáltatás kifejezhető pénzben, ahogy a munkavégzés, gazdálkodás, termelés is könnyedén forintosítható.

Azokban az esetekben, amikor nincs közvetlen anyagi jószág, vagy kézzel fogható szolgáltatás, már fogós a dilemma: mennyit ér a tanárok, lelkészek, orvosok, filozófusok, költők vagy éppen szobrászok munkája?

Hogyan lehet forintosítani egy alsós tanító munkáját, amikor majd csak tíz-tizenöt év múlva derül ki, hogy a diákjai milyen emberré válnak.

Egyáltalán, lehet-e ettől függővé tenni a tanítók javadalmazását, ha csak pár évig oktatnak egy gyereket, tehát bőven másokon is múlik, mennyire válik hasznos állampolgárrá a tanítványai?

Az orvos, aki életet ment, mennyi pénzt érdemel a munkájáért? Ha az emberi élet pénzben kifejezhetetlen, akkor az orvos ne kapjon fizetést – vagy ellenkezőleg, milliárdokat kapjon?

A pénz tehát több, mint a kereskedést segítő eszköz: értéket mér.

Az érték nem abszolút

A közhiedelemmel ellentétben nincs abszolút érték. Az érték mindig egyéntől és csoporttól függ. Gondold meg, számodra is vannak olyan értékes – vagy értéktelen – dolgok, amelyekről mások másként gondolkodnak.

Számomra például egy popsláger értéktelen. Mások ezreket fizetnek ki az albumért, amiben ott van az a szám. Vagy éppen másoknak értéktelen az a kavics, amihez nekem egy kedves, személyes emlék fűződik és eléggé elszomorítana, ha elhagynám valahol.

A pénz tehát nem abszolút értéket mér – sokkal inkább közmegegyezés szerintit. A kenyér ára azért emelkedik, mert drágul a gabona, ami az időjárás miatt drágul (kevesebb termés = magasabb ár).

A pékek és a boltok viszont nem jótékonysági intézmények, így a pénzüknél akarnak maradni, tehát annyival emelik az árakat, amennyire nekik is növekszik a beszerzési költség.

Ahol pedig alkudni lehet az árakból (a közhiedelemmel ellentétben a nagy elektronikai áruházakban is lehet, nem csak a piacon), ott a pénz eleve nem valami abszolút idea-értéket mér, hanem csak segíti a megállapodást eladó és vevő között.

A pénz rövid története: nem a kőbaltából ered

Habár sokáig azt hittem, hogy a pénz azért született meg az őskorban, hogy könnyebbé váljon a cserekereskedelem, tévedtem.

A népszerű, de hibás feltevés szerint ugyanis ahogy bővült a termelés, úgy vált egyre több minden elérhetővé a kőkorszaki emberek számára: kikészített bőrök, prémek, szövet, élelem, kő-, csont- és faeszközök, később arany, ezüst, réztárgyak, díszek, ékszerek, obszidián, állatok, stb.

Na már most, ha valaki el akarta cserélni a két obszidián tőrét húsra, de csak egy tehén volt a másik félnél, akkor aligha volt elfogadható, hogy lecsapják szerencsétlen tehén egyik lábát a késekért.

Vagy, ha levágják az egész tehenet, akkor mit kezd a gazda a sok száz kiló hússal, csonttal, a bőrrel?

A pénz – függetlenül az aktuális formájától – látszólag ezt hivatott megoldani: ahogy megállapodtak az értékében, már lehetett is használni. Mindaddig, amíg mindenki elfogadta ezt az alapértéket, működött a rendszer.

Csakhogy nem csupán innen ered a pénz!

A pénz, habár valóban kereskedelem-segítő eszközzé vált, és ez az igazán megdöbbentő, eredetileg szívesség-jel volt.

Az ősi társadalmaktól kezdve létezik a szívességek “intézménye”, a “ma neked, holnap nekem” és a “jövök neked egyel” ragasztója tartotta egyben a közösségeket – ahogy a mai napig hatalmas a szerepe.

A kaláka, a közös munka, az egymás segítése jellemezte mindig is a sikeres közösségeket – a pénz pedig ennek nyomon követését tette egyszerűbbé.

Azaz az őskorban valaki egyszer szívességet kért, ám adott egy kagylóhéjat is, mondván, ez jelzi, hogy tartozik egyel.

A szívesség lehetett valami komolyabb feladat, esetleg egy értékesebb tárgy, amiért nem tudott mást adni, csak egy “szívesség-érmét”, amit beválthattak nála később.

Ez pedig mindinkább elterjedt, és mire az ókorba lépett az emberiség, szinte mindenütt használtak pénzt.

Az igazán gazdagok szívességgel fizetnek

A szívesség, mint fizetőeszköz, a leggazdagabbak körében mindig is használatban maradt.

Gondold meg, akinek mindene megvan, sőt sokszorosan is megvan, például a vagyona milliárd dollárokra rúg, az mihez kezdene még egymillió dollárral?

Sokkal többet számít neki egy szívesség

Most persze azokról a gazdagokról beszélek, akik bőségtudatban élnek. Az újgazdagok, akik a lelkük mélyén még mindig rettegnek a szegénységtől, gyakorta nem ismerik fel, hogy még egy millió csak az anyagi helyzetüket javítja valamelyest – de semmi pluszt nem ad hozzá az életükhöz.

A valódi gazdagok azonban a szívességeket részesítik előnyben. Főként akkor, ha a pénz kevés valamihez.

Mit gondolsz, százezer svájci frank sok pénz?

Attól függ, kinek. Egy átlag európainak rengeteg. Svájcban mégis vannak olyan magánbankok, amelyekről a járókelő azt hinné, patinás lakóház csupán. A kapun bejutva azonban kiderül, hogy valamely család évszázados pénzintézete.

Akadnak közöttük olyanok, ahol ha meghallják, hogy százezer frankot akarsz letétbe helyezni náluk, udvariasan mosolyognak és megmutatják a legközelebbi kereskedelmi bankot.

Mert „aprópénzzel” nem foglalkoznak. Náluk százmillió forintnak megfelelő összeg a beugró.

Mégis bejuthatsz viszonylag „csekély” összeggel is. Ha olyan szívességet teszel a vezetőségnek, amit pénzzel nem lehet megvalósítani.

A szívesség ugyanolyan fontos az igazán gazdagoknak, mint a legszegényebbeknek

Hiába vannak milliárdjaid, ha bizonyos emberekkel csak megfelelő ismeretség útján találkozhatsz.

Hiába vannak szállodáid és erőműveid, ha bizonyos társaságokba csak tagok ajánlásával juthatsz be.

Hiába nyersz sorra pályázatokat és tekinted hűbérbirtokodnak a városodat, ha bizonyos zárt körű pályázatokon csak meghívással indulhatsz el.

Márpedig ilyen embereknek, társaságoknak és érdekköröknek nem az számít elsősorban, mennyi pénzed, céged, szállodád van.

Az számít nekik, hogy milyen ember vagy és milyen szívességeket tudsz megtenni nekik. Cserébe pedig ugyanazt adják neked: szívességeket.

Ezért lehet az, hogy a pénzes emberek és a valódi gazdagok között sokkalta nagyobb a szakadék, mint a nincstelenek és a jómódúak között.

A szívességek miatt.

Ha tehát igazán gazdag akarsz lenni, olyanokkal köss elsősorban ismeretséget, akik pontosan tudják, mekkora értéke van a szívességeknek – és messzire kerüld el azokat, akik meglopnak azzal, hogy nem viszonozzák a szívességedet

Szerző: Dr. Peter T. Sinclair     https://tarsasag.org/