Ha megtudod magadnak engedni anyagilag , vásárold meg a könyvet!
A tested vízért kiált
Dr. F. Batmanghelidj (ejtsd: Batmangelij)
TARTALOM
A fordító elõszava 10
Az íróról 16
Elõszó 20
Bevezetés: Szomjúságunkat ne gyógyszerekkel kezeljük 33
1. AZ ALAPOK 35
Amiért a gyógyszerek nem gyógyíthatják a betegséget 35
Az alapok 36
A módosított paradigma 40
Hibaforrás a gyógyászatban 41
2. AZ ÚJ PARADIGMA 47
Vízszabályozás az élet különbözõ szakaszaiban 49
Alaposan értsük meg 50
A víz más fontos sajátságokkal is rendelkezik 52
3. EMÉSZTÕRENDSZERI FÁJDALMAK 60
Az emberi test egy újonnan felismert szomjúság vészjelzõje 60
7
A vastagbél fájdalom 71
Vakbélgyulladásos fájdalmak 72
A hiatus sérv 72
4. VÍZHIÁNY ÉS A KRÓNIKUS BETEGSÉGEK 78
Reumatikus ízületi fájdalmak 78
Fejezetzáró gondolatok 83
Deréktáji fájdalmak 86
Nyaki fájdalmak 88
Anginális (szívkoszorúér görcs) fájdalmak 89
Fejfájások 90
5. DEHIDRATÁCIÓ ÉS STRESSZ 93
A stressz és a depresszió 93
A dehidrációval társult kezdeti kiegyenlítõ mechanizmus 95
Az endorfinok, a kortizon, a prolaktin és a vazopresszin 97
Az alkohol 100
A renin-angiotenzin rendszer 103
6. VÉRNYOMÁS ÉS VÍZHIÁNY 112
A magas vérnyomás 112
Vízhiány: a magas vérnyomás
kialakulási lehetõségei 113
7. VÉRKOLESZTERIN 128
A magas vérkoleszterin 128
Elgondolkodtató bizonyságok 133
8. TESTSÚLY ÉS VÍZFOGYASZTÁS ÖSSZEFÜGGÉSEI 149
A testsúly többlet 149
8
Az étkezési túlzások további magyarázata 150
A diétás üdítõk is testsúlynövekedést okozhatnak 155
9. ASZTMA ÉS ALLERGIA 170
10. A STRESSZ ÉS A DEHIDRÁCIÓ AZ ANYAGCSERE
OLDALÁRÓL 182
Az inzulin-független cukorbetegség 182
A triptofán és a cukorbetegség 185
Az inzulinfüggõ cukorbetegség 191
11. ÚJ GONDOLATOK AZ AIDS-RÕL 193
Események az AIDS-kutatásban
(Az AIDS-kutatás leleplezése) 205
12. VÍZKÚRA 217
A legegyszerûbb kezelés a gyógyászatban 217
Az alvás könnyedsége 224
Elõzzük meg az ájulást 224
Elõzzük meg a szívrohamot 225
A vizelet színe 225
Már ismert betegségek gyógyításának reménye 226
A sómentes diéta teljes badarság 228
Az egészségügyi rendszer és a mi felelõsségünk 231
Költségmegtakarítás a társadalomnak 232
Végül 233
Levelek 235
Függelék 242
Segédletek 248
Bibliográfia 249
9
A FORDÍTÓ ELÕSZAVA
„Ne gondoljátok, hogy elegendõ az, ha a víz angyala csak kívülrõl ölel át benneteket. Bizony mondom néktek, belsõ tisztátalanságotok sokkal nagyobb, mint a külsõ. És az, aki kívülrõl tisztogatja magát, de belül tisztátalan marad, az hasonlatos az olyan sírbolthoz, amit kívülrõl szépen lemeszeltek, de belülrõl teli van mindenféle borzasztó tisztátalansággal. Ezért mondom néktek, engedjétek, hogy a víz angyala belül is megkereszteljen benneteket, hogy megszabaduljatok a múlt minden bûnétõl, és hogy belül is olyan tiszták legyetek, mint a folyó napsugárban játszadozó habjai… Ismételd meg ezért a
víz keresztségét böjtöd minden egyes napján! Mindaddig, amíg azt látod, hogy a testedbõl kifolyó víz olyan tiszta lesz, mint a folyónak hullámai.”
(Esszénus evangélium, elsõ könyv, Jézus Krisztus tanításai)
Sokáig abban a tévhitben éltem, hogy ha szomjas vagyok, elég gyümölcslevet innom, vagy néha egy alma is megteszi helyette – ha egyáltalán tudatosult bennem a szomjúság. Sajnos ez súlyos tévedés (figyelmetlenség) nem csak az én életemben, de azt hiszem még sokunkéban. A könyvben felhozott bizonyságok (levelek) íróihoz hasonlóan, a víz gyógyhatását én is kipróbáltam magamon, amíg a
könyvet fordítottam és azóta is követem. Az egészséges táplálkozás híve vagyok (egyben vegetáriánus
10
). Ha bármi problémám vagy fájdalmam mégis elõjön (nagyon ritkán fejfájás, szintén nagyon ritkán alhasi fájdalmak, vagy a nyelvemen jelentkezõ apró érzékeny hólyagocska, stb.), akkor sokkal inkább a gyógyteák, vitaminkúra alkalmazása vagy táplálkozásom még szigorúbb regulázása (pl. böjt) jött
zóba. Mikor a könyvvel elõször kezdtem foglalkozni, szinte vártam az ilyen tüneteket. „Sajnos” csak egy fogfájásra tellett. De beértem ezzel a „csekélységgel” is és elkezdtem a kúrát. Fogfájásom még éjszaka is felébresztett. A válasz: két pohár víz. A reakció: a fogfájás jóval egy fél órán belül elmúlt. Egy Demalgon sem mûködhetne jobban. Négy-öt ilyen alkalom után elhatároztam, hogy fogamat nem is kezeltetem tovább (egy koronát tettek rá, ami több mint egy hétig rendkívül érzékeny volt és minden evés után egy-két órával több órán keresztül fájt), mert jó lesz dehidráció jelzõnek.
Mielõtt az olvasó megmosolyogna, körülbelül egy hétig mûködött is ez a jelzõrendszer, de másfél hét múlva „jelzõrendszerem felmondta a szolgálatot”, a fogfájás végleg elmúlt. Rögtön ezután megjelent nyelvemen egy fehér hólyagocska, ami több napon keresztül nagyon érzékeny volt. Ha a fogamhoz vagy a szájpadlásomhoz ért, mindig szúró fájdalmat éreztem. De azt hiszem ezt már mindannyian
éreztük. Általában reggel jött ki (valószínûleg azért, mert vacsora után – és sokszor elõtte sem – nem ittam vizet). A reggeli elsõ pohár víz egy percen belül! mindig érzéstelenítette a fájdalmat, bár a hólyagocska ottmaradt. Egészen addig, amíg el nem múlt. A vízkúrát teljesen mindennapossá tettem életemben.
Szerény egyéni bizonyságaim után néhány tényt szeretnék a könyv olvasása elõtt tisztázni, ami segíti a tartalom elfogadását és befogadását.
11
A test vízbevitelét és leadását nem könnyû mennyiségileg jellemezni, hiszen ahányan vagyunk, ahányféle táplálkozási szokás szerint élünk, ahányféle munkát végzünk (ülõ, könnyû fizikai, nehéz fizikai), mind más és más vízgazdálkodást kíván meg a szervezettõl. Egy átlagos legalább nagyságrendi becslésre törekvõ elszámolást azonban adhatunk. Nézzük meg mit tart az orvostudomány errõl a vízgazdálkodásról. A következõ táblázatot egy belgyógyászati szakkönyvbõl másoltam ki.
AZ ÁTLAGOS NAPI VÍZBEVITEL ÉS LEADÁS ADATAI
Vízbevitel Vízleadás
Folyadékok 1000 ml Párolgás (bõr) 500 ml
Táplálék 1200 ml Kilélegzett levegõ 350 ml
Oxidációs víz1 300 ml Széklet
2500 ml 150 ml-2500 ml
Tehát egy hagyományos, és nyugodtan állíthatjuk, egy vízhiányos élet vízbevitelét látjuk a fenti táblázatban.
Képzeljük el a következõt: napi folyadék-utánpótlásomra megiszom 1 liter (a táblázat szerint) gyümölcslevet (ezt még az egészséges életmódhoz sorolhatjuk). A probléma ott jelentkezik, hogy a gyümölcslé szárazanyag tartalmának feldolgozásához annak víztartalma nagy részben el is használódik. Azonban ekkor a szervezet egyéb szükségleteire még mindig hiányzik bizonyos vízmennyiség. Jobbik eset, ha az 1 liter folyadék víz formájában kerül bevitelre.
Dr. Batmanghelidj szerint a szervezet napi víz-, és csakis a
tiszta vízszükséglete 1,5–2 liter (6–8 vizespohár) naponta.
12 1 A tápanyagok elégetése során keletkezõ víz
Vízbevitel
Folyadékok 1000 ml
Táplálék 1200 ml
Oxidációs víz1 300 ml
2500 ml
Vízleadás
Párolgás (bõr) 500 ml
Kilélegzett levegõ 350 ml
Széklet 150 ml
Vizelet 1500 ml
2500 ml
A táplálékkal felvett vízmennyiség ugyancsak nem tekinthetõ a szervezet vízellátásának, hiszen ez teljes egészében a táplálék-feldolgozásra és a szervezet méregtelenítésére fordítódik, sõt még kevés is hozzá. A tápanyagok (zsírok, fehérjék és szénhidrátok) elégetése során keletkezõ úgynevezett
oxidációs víz az egész vízforgalomhoz képest talán vésztartaléknak elég. A fenti táblázat tehát ott hibázik, hogy a sejt anyagcsere, a méregtelenítõ folyamatok (holott ezek igényelnek legtöbb vizet) vízigénye egyszerûen kimaradt a táblázatból. Azt gondolom, hogy ez tökéletesen hasonlít egy olyan mosógép esetéhez, amelybe a mosási folyamat során csak annyi vizet engedünk, amennyiben a
mosópor éppen feloldódik és a ruhák éppen benedvesednek.
És ezután, bármiféle öblítés nélkül, elvárjuk, hogy a ruha tisztán kerüljön ki belõle. Mondhatjuk persze, hogy a szervezet intelligens és a bevitt vízmennyiséget képes visszaforgatni. Ez mûködik is egy bizonyos szintig. De vegyük figyelembe: ha testünknek egy bizonyos mértéken felül a béltraktusból, a vese szûrési folyamatából, a vérbõl, vagy végszükség esetén a sejtekbõl kell kivonnia a vizet a létfontosságú folyamatok mûködéséhez, az károsítja a felsorolt szerveket, a sejteket, és ami még ráadás, ez komoly energiát igénylõ folyamat is. (Éreztük-e már az evés utáni fáradságot? Kis mértékben ez is hozzájárul.)
További probléma, ha a vízfogyasztás nem egyenletes.
Ha délelõtt két félliteres pohár vizet megiszunk és délután semmit (még akkor is, ha kimondottan nem vagyunk szomjasak), ezzel kilúgozhatjuk (sómentesíthetjük) szervezetünket.
Ugyanis testünk nem tud nagy mennyiségben vizet tárolni. A hirtelen nagy mennyiségben bevitt víz a könnyen oldható ásványi sókat kioldhatja – még a sóháztartás megfelelõ szabályozása mellett is – és kimoshatja a testbõl.
13
Ezért célszerûbb az egyenletesebb vízbevitel.
Nézzük meg, hogyan módosulhatna a fenti táblázat egy helyesebb vízgazdálkodás esetén:
Vízbevitel Vízleadás
Tiszta víz 2000 ml Párolgás (bõr) 500 ml
Táplálék 1200 ml Kilélegzett levegõ 350 ml
Oxidációs víz1 300 ml Széklet 150 ml
3500 ml Vizelet 2500 ml-3500 ml
Ha azt gondoljuk, hogy a 2 és fél liter vizelet kiválasztása megterhelheti veséinket, képzeljük el, hogy a vesék naponta 180 liter „híg vizeletet” szûrnek ki a vérbõl, amibõl
persze a vérbe való visszaszûrés (koncentrálás) után 1–2 liter tömény vizelet marad a hagyományos esetben.
Ezek után nézzük meg, mit tartanak az úgynevezett dehidrációs szindrómáról, a szervezet egyre elfajuló vízhiányáról.
A dehidráció mértéke és tünetei a belgyógyászat mai álláspontja szerint:
14
Vízbevitel
Tiszta víz 2000 ml
Táplálék 1200 ml
Oxidációs víz1 300 ml
3500 ml
Vízleadás
Párolgás (bõr) 500 ml
Kilélegzett levegõ 350 ml
Széklet 150 ml
Vizelet 2500 ml
3500 ml
Egy csecsemõ vagy kisgyermek esetében azonban más a vízforgalom mértéke és megoszlása is. Egy csecsemõ szervezete a vízhiányra különösen érzékeny. 5 kg-os testsúly mellett körülbelül 3,5 kg a teljes vízkészlete. A napi vízfelvétel és vízleadás 800 ml körül van, vagyis a teljes vízkészlet 25%-a. Ezzel szemben a felnõttben csak 2–3 liter körüli vízforgalom a teljes vízkészletnek csupán
az 5–8%-át teszi ki
. A gyermekek sokkal érzékenyebben reagálnak a vízhiányra, hiszen fejlõdõ szervezetek és fokozott
mennyiségû tiszta vízre lenne szükségük. Ehelyett ma kólákat, cukrozott gyümölcsleveket isznak. Legtöbben már mi is a dehidráció kényszere alatt nõttünk fel (mert
keveset ittunk), ez a generáció talán még inkább (mert rosszat isznak). Így lehet belebetegedni abba, hogy felnõttek leszünk.
Harkai György vegyészmérnök
Az emberi szervezet vízkészletének Tünet és következménye csökkenése százalékban
0,5–1 szomjúságérzet, vízfelvételre késztetés,
3 nyálelválasztás és a vizelettermelés
5 csökken a fáradékonyság és gyengeségérzet,
szívfrekvencia nõ, a test hõmérséklete 0,5–1 ºC-kal emelkedik,
10 testi és szellemi mûködés általános zavarai
15–20 halál
AZ ÍRÓRÓL
Dr. F. Batmanghelidj (ejtsd: Batmangelij) 1931-ben született Irán fõvárosában, Teheránban. 1946-ban épp pár hónappal a II. világháború után egy elõkelõ gimnáziumba küldték a skóciai Edinburghba. A nagyon kemény versengés ellenére a katonaságtól visszatérve 1951-ben másodéves hallgatóként felvették a London Egyetem Szent Mária Orvosi karára. Tanulmányai befejezése után az a megtiszteltetés érte, hogy saját egyetemének doktori háza tagjává
választotta.
Hazájának sokkal nagyobb szüksége lett volna a modern lehetõségekre, mint ami abban az idõben rendelkezésre állt az egészségügyi rendszer számára. Iráni szakmai pályafutása során kórházak, egészségügyi és sportközpontok alapítását tette lehetõvé és leginkább a sürgõs közegészségügyi
szükségletek kielégítését tartotta fontosnak.
Közvetlenül az 1979-es forradalom elõtt egy családi karitatív gyógyító központ – a legnagyobb gyógyító komplexum Iránban – létrehozásán fáradozott.
Mivel sorsa az emberiség szolgálata, Irán forradalmi kormánya úgy döntött, hogy elítéli, börtönbe csukatja és elkobozza minden személyes és családi vagyonát. Hogy ezt megtehessék vele, minden lehetséges vádat fel akartak
hozni ellene és elõkészítették a terepet a tárgyalásra
16
. A forradalmi õrség azonban felismerte, hogy bennlakó orvosként hasznát tudják venni a börtönlakók között és emiatt tárgyalását egy késõbbi idõpontra tették át.
Az Evin börtönbe záratás kezdetén egy késõi éjszakán dr. Batmanghelidj felfedezte a víz gyógyászati értékét a gyomorfekély kezelésében, amikor is a különösen erõs hasi fájdalmaktól szenvedõ betegnek gyógyszerek hiányában kénytelen volt két pohár vizet felírni. Nyolc percen belül
a fájdalom megszûnt és szerinte egy új korszak vette kezdetét az orvostudományok fejlõdésében. A következõ 25 hónapon keresztül az Evin börtönben teljesen elmélyedt a
víz gyógyászati értékének klinikai kutatásában, különös figyelmet szentelve a stressz csökkentésének és a stresszel kapcsolatos betegségeknek. (Az Evin börtön ebben az esetben ideális laboratórium volt.) Eljött a bírósági tárgyalás ideje és 32 koholt halálos ítéletet hordozó vádpontra
kellett válaszolnia. Végsõ védekezésként bemutatta a bírónak a vízterápiáról szóló cikkét, amelyben leírta a gyomorfekély kezelését. Így menekült meg és kutatásait is
folytathatta.
A börtönben írt cikket végül 1982-ben az Iranian Medical Journal (iráni orvosi folyóirat) közölte. A cikk egy másolatát Londonba is elküldték és lefordították, majd elküldték a gasztroenterológia professzorának a Yale egyetemre.
A felfedezésrõl szóló beszámolót késõbb a Journal of Clinical Gastroenterology (klinikai gasztroenterológiai folyóirat) 1983 júniusában vezércikként közölte és a New York Times tudományos szekciója is beszámolt a cikkrõl.
1982 júniusában szabadon engedték a börtönbõl. Több hónappal késõbb elmenekült Iránból és,
17
Amerikába költözött hogy folytathassa további kutatásait. Végül bemutatták felfedezését az Egyesült Államok tudós és kutató társadalmának.
A természet felnyitotta dr. Batmanghelidj szemét és elméjét az egyszerû csapvíz gyógyhatására, egy mind ez idáig rejtett jelenségre. 1983-ban megalakult az Egyszerû Gyógyászatért Alapítvány (Foundation for the Simple in Medicine), hogy táplálja e téma kutatását és a gyógyászat
szerkezetváltozásának hordozójává váljon. 1987-ben ötévi folyamatos irodalmi értékelõ munka után vendégelõadást tartott a „Fájdalom: a paradigmaváltás szükségessége” címmel európai és amerikai rákkutató csoportoknak, akik épp akkor Görögországban ültek össze. Lényegében, e könyv témáját a tudósok egy testületének adta elõ és a cikket a Journal of Anticancer Research (Rákellenes kutatás
folyóirata) 1987-ben le is közölte.
1989-ben dr. Batmanghelidj meghívást kapott, hogy adja elõ felfedezését a test fájdalom jelzéseirõl a 3. InterdiszciplinárisVilágkonferencián, amely a gyulladásokról, a reumaterápiai kutatásokról, a fájdalomcsillapításról és az immunrendszer modulátorairól szólt. „A neurotranszmitter
hisztamin: egy alternatív szempont” címû elõadásának kivonatát, amelyben a neurotranszmitter hisztamin elsõdleges vízszabályozó szerepét magyarázta el, a konferencián
kiadták és másolatait több ezer kutatóközpontnak szétosztották.
1989–91-ben az alapítvány a víz metabolizmus rendellenességek
és a betegségkialakulás testi kapcsolatainak kutatásairól
közölt egy „Science In Medicine Simplified”
(Tudomány az egyszerûsített gyógyászatban) címû éves jelentést.
Dr. Batmanghelidj ekkor kezdte meg kampányát,
18
hogy a köztudatba ültesse a test jelzõrendszerének krónikus dehidrációval való kapcsolatát.
1992-ben meghívták Iránba és engedélyezték neki, hogy egy televízió mûsorban elmondhassa szempontjait.
A teheráni egyetemen és egy egyetemi klinikán kutatásának is nekiláthatott. A közvélemény erõs reakciója kényszerítette rá a legtöbb szakembert arra, hogy érdemes eltávolodni
a hagyományos gyógyszeres kúráktól, hiszen a víz maga is jól mûködik – sok orvos így már nem tudott tovább ellenállni az eszmének.
Ez és egy másik hátfájásról szóló könyv és videokazetta a krónikus dehidráció káros hatásairól tájékoztat bennünket. Dr. Batmanghelidj e könyvében megosztja az
olvasókkal a víz metabolizmus széleskörû klinikai és tudományos kutatásának eredményeit. Megpróbálja bemutatni, milyen egyszerûen alakulhat át tudományosan egy ország egészségügyi rendszere egy kliens-barát rendszerré ahelyett, hogy a gyógyszeriparral összefûzõdõ kereskedelmi
érdekeltségû egészségügyet folytatná.
Dr. Batmanghelidj arra gondol, valaha majd az emberek tudatossá válnak a gyógyászat paradigma-eltolódásában és elkezdik felismerni, hogy a vízterápiára történõ bátorításban nincs semmiféle kereskedelmi érdek és az egészségügyi rendszer tudományosan megalapozott átalakulása
örvendetes valósággá válhat.
19
ELÕSZÓ
A krónikus sejt dehidráció (vízhiány) fájdalmas és idõ elõtt elpusztít bennünket.
E jelenség kezdeti megnyilvánulásait egészen mostanáig csak ismeretlen eredetû betegségeknek nevezték.
A gyógyszerek bonyolulttá és költségessé válásának egyik legnyilvánvalóbb oka az, hogy a gyógyászati termékek gyártása és kutatása – és végül betegeik gyógyulási
mértékének kiértékelése – egyre monumentálisabb összegekbe kerül. A rendszeresen és fokozottan reklámozott termékek keresletének javításához nem csak a jól fizetett orvoslátogatók emelik a gyógyszerforgalmat, de még az orvosokat is „borravalót” ajánlva csalogatják a gyógyszerek
eladására. A betegek folyamatosan használják ezeket a gyógyszereket, mert igazán nem gyógyítanak (esetleg csak a tüneteket szüntetik meg. ford. megj.). A betegekrõl nem
is tételezik fel, hogy gyógyulniuk kellene! Csak kezelik õket! Ez az oka, hogy kereskedelmi szándék vegyül az orvostudományba.
Ez nem csak az orvostudomány bizonytalansága.
Az orvostudomány technika orientált fejlõdését elmés mechanizmusokon alapuló termékek tették lehetõvé.
Ez is plusz költséget jelent a gyógyászatban. Az egyetemi klinikák és a kutatóintézetek erõsen függenek az egészségügyi rendszer ipari oldalának anyagi vonatkozásaitól. Így
20
a gyógyászati kutatás hagyományosan az egészségügy gyárosainak óhaja szerint folyik, akik pénzüket csak saját profittermelõ terveikre és beruházásaikra áldozzák.
Most jön a boldogság órája. Felfedezték, hogy az emberi test vízhiány esetén kifinomult jelzések – a dehidráció és szomjúság figyelmeztetõ jelzéseinek egész tárházát mûködteti.
Testünknek az egyetlen „száraz száj” tünetnél sokkal több jelzése van a szomjúságra. Egyaránt nyilvánvaló a gyógyászat legnagyobb tragédiája, hogy a gyógyászat
szakemberei nem értették meg az emberi szervezet vízért kiáltását. Hagyományos módon a test krónikus dehidrációjával foglalkozva vegyszerekhez és az „eljárásaikhoz”
folyamodnak. Egy monumentális tévedés, de egy égbekiáltó igazság!
A legbarátságtalanabb húzás, hogy az egészségügyi közösségek általában mégis jobban ragaszkodnak az üzleti felfogáshoz, és figyelmen kívül hagyják a jó híreket. Társadalmunkban alapvetõen az emberi test vízszükségletének semmibe vevése vagy tudatlanságból való figyelmen kívül hagyása az elsõdleges oka az egészségügy magas költségeinek. A fejlõdés minden reménye nélkül jelenleg
ezt úgy tervezik, hogy csak a mûködtetõket és ne az egészségügyre szoruló közönséget szolgálja.
Ha a könyv végén található Amerikai Orvosi Társasággal (American Medical Association, AMA) való levelezésre pillant az olvasó, akkor láthatja, hogy a társaságot a jó hír („nem vagyunk betegek csak szomjasak”) elõfutárának szerepére kértük fel. Végsõ elcsendesedésük nyilvánvalóvá
teszi elõttünk a közbizalom elleni szószegésüket.
A Nemzeti Egészségügyi Intézet (National Institute of Health, NIH), a világ gyógyászati kutatásainak legfejlettebb központja, még szánalmasabban hagyja cserben a
21
társadalmat. Elõször is, miért nem vizsgálták meg a víz gyógyászati hatását? Miért nem különítették el a vízbevitel lehetséges pozitív hatásait egy tabletta bevételekor, annak gyógyhatásától? Miért nem vizsgálták meg, hogy mi történik egy személlyel, ha nem iszik rendszeresen vizet? Ezek a kezdeti tévedéseik. Gondoljuk azt, hogy az NIH ezeket a tévedéseket egy támadó hadmûveletté
dolgozta át?
1989 májusában írtam dr. John Masonnek, a Health and Human Services (Társadalom és Egészségbiztosítás) titkárhelyettesének, hogy elmagyarázzam, egy paradigmaváltásra
lenne szükség az emberi test vízszükségletét tekintve, ami társadalmunk sok egészségügyi problémáját megoldhatná. Sok ismertetõ anyagot küldtem számára, amelyeket dr. John T. Kalberernek, az NIH Egészségmegõrzõ és Betegségmegelõzõ részleg (Health Promotion and
Diseas Prevention) koordinátorának mutatott be, hogy
nézze át és tárgyalja meg velem – nyilvánvalóan ez nagyon
megfelelõ fórum a fiziológiai jellegû forradalmi szemléletek
értékelésére.
Nem is olyan nagyon! Meghívtak, hogy látogassak el dr. Kalbererhez. Egyórás beszélgetés után dr. Kalberer tájékoztatott, hogy az NIH nincs olyan helyzetben, hogy az
én „széleskörû” gyógyászati nézetemet vizsgálhassa. Elmagyarázta, hogy az NIH az egyetemi kereteken kívül más kutatást nem tud támogatni. Felhívtam a figyelmét, azért vettem fel a kapcsolatot dr. Masonnel, hogy elmagyarázzam a dehidráció jelenségét, mint az emberi test legtöbb degeneratív állapotának alapvetõ okát, és hogy az NIH elkezdhesse ennek vizsgálatát és az eredmények közzétételét.
Ezután azt felelte, az NIH csak a biológia és
22
gyógyszerkutatás molekuláris területén érdekelt. Azt mondta, nézeteim annyira széleskörû alapokon nyugszanak, hogy nem illeszthetõk a kutatóintézet intézményesített
mûködésébe. Amikor rájött mennyire lehangolt ezzel a kijelentéssel, azt tanácsolta csak folytassam kutatásomat és tegyem közzé nézeteimet a folyóiratokban. Azt mondta, ez az egyetlen út, amit ajánlani tudnak.
Nem adtam fel. Mindig, amikor egy, az NIH-tõl származó cikket találtam egy folyóiratban, egy levelet írtam és elmagyaráztam az alapvetõ problémát. Még a NIH Tudományos Integrációs Hivatalának (Office of Scientific Integrity) is írtam és elmagyaráztam néhány félreértést, amellyel egy különleges terméket vezettek be a gyógyszerpiacra.
Nem hallottam felõlük többé, de a reklámkiadvány úgy tûnik elhalt és a fotogén szóvivõ csábítgatásaisem tûnnek fel olyan gyakran, mint azelõtt.
Egy rövid idõre izgatott lettem, amikor dr. Bernadine Healy lett az NIH igazgatója. Úgy tûnt, hogy õ a megfelelõ személyiség, aki megváltoztatja az NIH hozzáállását.
Mint kutatóorvos nyilvánvalóan értette mondanivalómat.Õ dr. Stephen Grofthoz küldött, aki épp az újonnan alapított
Alternatív Gyógyászat Hivatalának (Office of Alternative Medicine) ideiglenes igazgatója lett addig, amíg egy állandó orvos igazgatót nem találnak.
Nagyon õszinte embernek tûnt. Egy hosszú beszélgetés után, miután több közzétett anyagommal is elláttam, meghívott, hogy tartsak egy rövid elõadást az elsõ Alternatív
Gyógyászati Konferencián, amit az NIH-ben hívtak össze. Ideiglenes pozíciója túl ideiglenes volt, hogy bármi jót tehessen. Dr. Joseph Jacobs vette át a helyét. Õ a gyógyászat doktora, õsi indiai kultúrával és befolyással.
23
Biztos vagyok benne, hogy dr. Groft átadta neki információimat és anyagaimat.
A következõ Alternatív Gyógyászati Konferenciát dr. Jacobs hívta össze saját másodlagos vezényletével és dr. Groft abban az idõben mutatott be nekik. Természetesen abban a pillanatban dr. Jacobs nem tudott komoly megbeszélést tartani velem. Megállapodtunk, hogy átnézi az általam küldött anyagot és a közeli jövõben találkozunk.
Amikor hivatalában találkoztunk, kértem, hogy vessen egy pillantást az elõzetesen küldött anyagra. Bocsánatkéréssel kezdte, hogy ilyen kevés ideje volt és ugyanakkor a
hivataluk is épp költözött, így nem volt lehetõsége az iratot átnézni, amit küldtem. Azt mondtam neki, ha nincs tudomása az általam küldött anyag tartalmáról, akkor találkozónkkal csak az õ és az én idõm veszik kárba, és jobb volna, ha megbeszélésünket elhalasztanánk, amíg elolvassa
a tájékoztatót. Felálltam, hogy elmenjek. Túl kellett haladnom „primadonna” pózomon.
Azt mondta, tenne egy pillantást az általam küldött anyagra, de mivel mindketten intelligens szakemberek vagyunk, nem sok dolog van, amit egy egyórás megbeszéléssel ne tudnánk tisztázni. Ezért leültetett és megkért magyarázzam el neki szemléletemet. Megtettem. Mielõtt
elmentem, további tájékoztató anyagokat kért. Éppen a táskámban voltak és átadtam neki. Ezek között volt e könyv elsõ kiadásának egy másolata is. Elmagyaráztam neki, hogy ennek a tudásnak köztudattá kell válnia. A gyógyászati tudomány és a társadalom kedvéért arra kértem,
hogy kezdjék meg ennek a témának vizsgálatát a hivatalán keresztül.
Dr. Jacobs eltûnt a szemem elõl és nem is hallottam felõle egészen a következõ Alternatív Gyógyászati Konfe-
24
renciáig. A krónikus dehidrációról semmi sem szerepelt a napirendi pontokban. Még akkor sem tették a testület elé a kiadványt, amikor Robert Sanders ezredes, aki nagyon járatos a témában, ötperces rövid filozofikus elõadást tartott a dehidrációról. Nyilvánvalóvá vált, hogy az Alternatív
Gyógyászati Hivatal saját napirendi pontjait részesítette elõnyben és a közönség szolgálata nem volt a prioritási listáján.
Rita Mae Brown szerint az elmebaj meghatározása: „ugyanazon dolog ismételt végrehajtása után a különbözõ eredmények elvárása”. Feltételezhetjük, hogy én is egy vagyok az õrültek közül. Gyakran együgyû, ostoba embernek gondolom magam. Megkérdezem magamtól: „Miért
töltöm az idõmet és pihenõmet azzal, hogy egy olyan helyen, mint Amerika, a gyógyászatban egy tudományosan megalapozott átalakulást vigyek véghez?” A következõ
lélegzetvételben pedig azzal vígasztalom magam, hogy részese vagyok az élõ egészséges jó közérzet tudásának, aminek el kell jutnia az ártatlan és reménykedõ beteg emberekhez,
akik nem tudják, hogy csak egyszerûen szomjasak.
Ezzel a gondolattal nézek a következõ kimerítõ nap feszültségei elé.
Idõközben dr. Bernadine Healy elhagyta az NIH igazgatói posztját. Õ orvos és az NIH egy „tudományos” intézet. Nyilvánvalóan konfliktusa volt céljaival; mennie kellett. A Nobel-díjas Harold Varmus vette át a helyét.
1993. november 23-án még egyszer írtam neki. Így kezdtem levelemet: „Köszöntöm új állásában, amelyben most még talán jobban hozzájárulhat az orvostudomány és társadalmunk
haladásához. Levelem írására a mai Washington
Post Önrõl szóló cikke ösztönzött és egy különös jelentõségű orvostudományi áttörést tár Ön elé. ’Ez a krónikus dehidráció jelensége, amely a legfõbb betegségek gyökeres oka.’ A közelmúltban már megpróbáltam rávenni az NIH korábbi vezetõit, hogy nézzék át e egyszerû ’paradigmaváltás’lehetõségeit és tegyék a gyógyászat jövõbeni
gyakorlatát páciens baráttá!” Elküldtem még
neki egy könyvemet és néhány tájékoztató anyagot. A mai napig, 1995 februárjáig, egyáltalán nem hallottam errõl az úriemberrõl, még egy köszönõlevelet sem küldött.
Nyilvánvaló, az egyetlen út, amelyen keresztül a nyilvánossággal közölhetem a „dehidráció” üzenetét, az írás. Ezt tettem. Miután különbözõ újságoknak és folyóiratoknak elküldtem leveleimet és nem hallottam felõlük semmit, 1989-ben úgy döntöttem, hogy az Egyszerû
Gyógyászatért Alapítványnál megalapítom saját újságomat.
A következõ nevet adtuk neki: „Science In Medicine Simplified” (Tudományos egyszerûsített gyógyászat).
Egy év alatt egy különleges és egy rendszeres kiadást hoztunk étre és tettünk közzé és néhány tudományos központban, illetve néhány egyetem orvosi könyvtárában ingyenesen
szétosztottuk.
Bejelentkeztünk a Nemzeti Orvosi Könyvtár (National Library of Medicinal, NLM) nyilvántartásába és az Index Medicus számítógépes rendszerébe, hogy más kutatók is hozzáférhessenek a folyóiratok tartalmához. Egyenlõ lehetõségért folyamodtunk, hogy elõadhassuk új felfedezett gyógyászati szemléletünket a „paradigma-eltolódást”. Folyóiratainkat visszaküldték, mondván, két kötet nem elég,
de régebben egy másik kötetet is kiadtunk és biztosak voltunk benne, hogy lesz folytatás és bejegyzik az újságot.
Az újság harmadik kötete éppen kidolgozás alatt volt
26
ennél a pontnál, és amikor 1991-ben közzé tettük, két kötetet elküldtünk az NLM részére. A folyóiratokat egy évben kétszer vagy háromszor értékelik az Index Medicusba való felvétel szempontjából. Az értékelõ bizottság fõleg NIH tudósokból áll. Amikor az év végén összeültek és átnézték az új szemléletet a gyógyászatban, visszautasítottak bennünket.
Nem akartak megfelelõ lehetõséget biztosítani, hogy szemléletünket más is hallja. Az NIH „gondolkodók” nem óhajtották, hogy új gondolataink a tudomány arénájába léphessenek és végül elérjék a közönséget. Gyakorlott kézzel cenzúráztak bennünket. Itt döntöttem el, hogy megírom könyvem elsõ kiadását és közzé is teszem.
Hat hónappal az NLM visszautasítása után könyvem már kinn volt és átnézték. Most egy egyszerû magyarázatom van arra, hogyan folyik rossz mederben a gyógyászat
fõ áramlata. Ezt a könyvet elküldtem a tudományos közleményekhez dr. Healynek, dr. Graftnek és dr. Jacobsnak az NIH-hez. Nincs szükségem rájuk, hogy szemléletem eljusson a közönséghez csak meg akartam õket ismerni.
Felismertem, hogy az NIH ön-szolgáló módon kielégíti a monoton kutatás elmebajos végrehajtó és ismételgetõ cselekedeteit anélkül, hogy tényleges gyógymódot találna az emberi test degeneratív állapotaira. 1993 áprilisában egy Nemzetközi Biooxidációs Gyógyászati
Konferencia ült össze a virginiai Restonban.
Meghívtak, hogy szóljak pár szót a társaság elnökét követõen.
Ez egy olyan konferencia, amelyet az Alternatív
Gyógyászat hív egybe. Bemutattak az NIH egyik tudományos titkárának, dr. Edmund Sargent Copelandnak, akit a konferencia kritikusaként hívtak meg. Beszélgetésünk a
hisztamin fõ vízszabályozó szerepérõl szólt, majd ezután kedélyesen arról beszélt, hogyan tudnám sikerre vinni érségû
27
tékelt szemléletemet. Elküldtem neki legtöbb közzétett
anyagomat. A Westbard sugárúti hivatalában találkoztunk.
Minden tõle telhetõt elkövetett, hogy elõadásainak szervezõje egy rövid elõadásra meghívjon. A meghívás soha sem érkezett meg.
Gondolataim kétségkívül komoly csapást mérnek több NIH által végzett kutatásra. Természetesen szemléletemet nem engedik visszhangozni az NIH falai között.
Õk egy bábszerû viselkedést remélnek tõlem, amivel csak
azokat az eredményeimet adom elõ, amelyek számukra elfogadhatóak. Azt tesznek, amit akarnak.
Eddig megpróbáltam egy részletes képet adni néhány erõfeszítésemrõl, amelyekkel azokat szándékoztam megszerezni, akik a nemzet egészségének fellendítéséért a nevünkben dolgoznak. Láthatóan általában inkább saját üzleti elõnyeiket választják. Talán most már tisztán látszik,
hogy azok az intézetek, amelyek elhasználják az adóba fizetett pénzünket és a kemény munkával megkeresett bevételeket, jottányit sem gondoskodnak egészségünkrõl vagy
jólétünkrõl. Mostanra az is nyilvánvaló lehet, hogy pont a megoldást keresõk problémáink elõsegítõi. Innentõl kezdve, akinek e könyv feltárja fontos mondanivalóját, az amerikai egészségügyi rendszer átalakító erejévé kell válnia.
Természetesen a vízterápia, mint természetes gyógymód, vizsgálatára és értékelésére szánt anyagi alap megszerzése nem könnyû mûvelet. Továbbá, még ha az anyagi alapok rendelkezésre is állnának, a kutatási téma nem túlságosan vonzó az egyetemek és az országosan elfogadott kutatóközpontok számára. És mégis, más oldalról, a krónikus dehidrációban szenvedõ betegek vízterápiára
adott válaszreakciói elkerülhetetlenek. Meg kell gyõznünk a klinikusokat a jelenlegi egészségügyi módszerek szemlé-
28
letváltásának szükségszerûségérõl. Az orvosi egyetemek hallgatóit nem tanítják meg az emberi szervezetben lévõ víz sokoldalú szerepére.
Szükségünk lesz sok „egyszerû és közvetlen” tapasztalatra, azon levélírókhoz hasonlóan, akiknek leveleit a könyvben közzéteszem és egy szembetûnõ megoldásnak tûnik, hogy megismerjük észrevételeiket és tapasztalataikat, mielõtt a gyakorló orvosok zöme feladná kezelési módszereit. Jelenlegi módszereik csak a kémiai jellegû gyógyszereket támogatja. A „dupla-vak véletlen kísérletek”
csak az új, ismeretlen vagy kevésbé ismert kémiai hatóanyagok egy másik ismert hatóanyaghoz való összehasonlításátteszik lehetõvé.1 Ez a különös metodika azonban
egyáltalán nem illeszkedik a „hiánybetegségek” klinikai
értékeléséhez, és esetünkben a vízhiány okozta dehidrációs betegségek vizsgálatához.
Mindenegyes ember testének fiziológiai állapota meghatározza a dehidráció következményeit és a kezdeti tüneteket. Ez az oka, amiért a tünet-teremtõ dehidrációs
állapotokat hagyományosan különbözõ betegségeknek címkézik. Amikor a könyv „mélyére” érünk pontosan megértjük, hogy mirõl beszélek. Néhány további levelet is
olvashatunk olyan emberektõl, akiknek írói mostanában ismerték fel testük vízhiányának több korábbi jelét.
Jelenleg a gyógyászat új korának hajnalát éljük. „A krónikus vízhiány az oka legtöbb testi betegségünknek.”
Az emberi test eredeti terve tökéletesebb, mint képzeljük.
29
1 A gyógyszerkutatás során az újonnan elõállított még ismeretlen hatású hatóanyagokat
egy ismert – már bevált – hatóanyag hatásosságával mérik össze.
Több ezer ilyen potenciális hatóanyag közül az kerül kiválasztásra – ha egyáltalán
találnak ilyet –, ami fizikai-kémiai és gyógyászati paramétereiben – például
oldhatóság, lebomlási sebesség, mellékhatások, stb. – a legjobban megfelelt.
Ha mostanáig nem tudtuk, hogyan tartsuk karban, az a mi bajunk. Nem álltunk meg és nem gondolkodtunk el azon, hogy ha testünk fõleg vízbõl áll, hogyan fog csúcsteljesítményt nyújtani, ha nem iszunk rendszeresen vizet? Most tudjuk meg, mikor sürgõsen vízért kiált. Szükségünk van
rá, hogy kitartsunk e fontos információ mellett. A víz melletti kitartásom és fontosságának ismételgetése nem egy személyes hóbort. E mögött nincs rejtett szándék. Ha ezt
a tudást megosztjuk szeretteinkkel, akkor az õ hasznukat és egészségüket is szolgáljuk.
Jelenleg ez az egyetlen könnyen olvasható és érthetõ könyv a krónikus dehidrációról. El kell olvasnunk egy párszor, hogy megértsük, és belénk ivódjon a víz szerepének
nélkülözhetetlen fontossága. Ha ezt megtesszük, mi is gyógyítóvá válunk. E könyvben azt is meg kell tanulnunk, hogy a „folyadék” és a „víz” nem szükségszerûen ugyanaz.
Tanulni fogunk az üdítõ italok káros hatásairól is.
Ha hasznosnak találjuk e könyv tájékoztatását, akkor kérem, emeljük fel hangunkat és szálljunk szembe a jelenleg alkalmazott gyógyászat sötét és rosszindulatú oldalával.
Az orvosokról azt feltételezzük, hogy gyógyítaniuk kellene. Esküt tettek az emberiség szolgálatára.
Igaz, hogy „az amerikai felfogás az üzlet az üzlet”, de az üzleties felfogású kollégáimnak nincs joguk meggátolni az egyszerû „nem vagyunk betegek csak szomjasak” üzenet széles körben való terjedését. Nem az a dolguk, hogy társaik fájdalmát és szenvedéseit egyre halmozódó kereskedelmi
gyakorlattá alakítsák át, ahogy a közelmúltban megfigyelhettük.
Szerény véleményem szerint nem minden orvos helyezi
saját hasznát a tanácsot kérõk jóléte elé. Csak egy
pillantást kell vetnünk a könyvet áttekintõ orvosok véle-
30
ménylistájára, hogy ezt láthassuk. Csak egy kis, sajnos vezetõ pozíciójú, kisebbség vet árnyékot szent tudásunkra.
Azonban „amikor a fény eljön, a sötétség menekül”. Amikor az emberek elkezdik megérteni, hogy a víz a test sok kóros állapotában önmagában a legjobb természetes
gyógyszer, a gyógyászat szent tudományában lévõ fekete báránynak menekülnie kell.
Hagyományosan az orvosok gondolkodók és filozófusok voltak. Csak mostanában kényszerítették õket arra, hogy az egyetemi klinikák elõemésztett tananyagát memorizálják.
Valójában a könyveknek kell tárolni az információt és az agyat eredetileg „gondolkodásra” tervezték. Egyszer megmenekülünk a sok tévinformáció sulykolás terhétõl,
amely a gyógyászatban sok esetben a krónikus dehidráció
bonyolult következménye, és az orvosok újból bölcsekké és gondolkodókká válnak. Akkor véleményüket igazán elfogadják és értéküket aranyban mérik, nem kevésbé mint a
mai sebészekét.
A gyógyászat új korszakának felragyogásában reménykedem és jó szerencsét kívánok a könyv olvasóinak a gyógyászat jelen szerkezetének átalakításában tett nélkülözhetetlen erõfeszítésükért. A könyvben található minden egyes levél csak egy példa arra, mit tehet a „víz, mint gyógyszer” azokkal, akik jelenleg is a krónikus dehidráció megnyilvánulásaitól szenvednek. A gyógyászati gyakorlatban
mindig jelen lévõ fennhéjázás és tudatlanság csak egyszerûen anekdotáknak vagy fejlettebb szinten pszichoszomatikus tünetek gyógyszerének címkézi majd ezeket a leveleket és félresöprik õket. Sokkal nagyobb számban fogják azonban felismerni a „nem vagyunk betegek csak
szomjasak” igazságot azok, akiknek szeme gondolkodó
31
aggyal áll kapcsolatban, és ami a jelenlegi orvosi gyakorlat végét jelenti.
Ezt a könyvet a víz és az emberi test szeretõ rokonságáról szóló „regényként” írtam meg. A mû nem szolgál szakkönyvként. Ezért nem tartalmaz névmutatót sem.
Szeretném megköszönni feleségem, Xiaopo szeretõ támogatását és segítségét. Szeretném megköszönni továbbá Robert T. Sanders ezredes elmúlt ötévi fáradhatatlan
erõfeszítéseit, hogy segített a krónikus dehidrációról szóló szemléletem terjesztésében.
Szeretnék még mindazoknak köszönetet mondani, akik önzetlenül támogattak és bátorítottak a folytatásra.
Végül köszönetet mondok Mrs. Dorothy Heindelnek könyveim és összes kéziratom szerkesztéséért.
Dr. F. Batmanghelidj orvos
1995. február
BEVEZETÉS
SZOMJÚSÁGUNKAT NE GYÓGYSZEREKKEL
KEZELJÜK
„A lényeges problémákat nem oldhatjuk meg ugyanazon a gondolkodási szinten,
mint ahol megteremtettük õket.”
– Albert Einstein
1990 decemberében dr. Louis Sullivan, a Health and Human Services (Társadalom és Egészségbiztosítás) titkára a nemzeti egészségügyi kiadások 11 százalékos növekedésérõl
számolt be. Úgy becsülik, 2000-re ez a költség eléri az 1,6 billió dollárt és 2010-re a GNP 28 százalékát emészti fel, ha a jelenlegi irányvonal folytatódik.
A Washington Post egyik mostani egészségügyi felmérése szerint az egészségügy költségei 1994-ben elérhetik az 1029,6 milliárd dollárt. Ebbõl 934,8 milliárd dollár
személyi egészségügyi költséget a népességre fordítanak.
Állítólag a szövetségi kormány ebbõl csak egy 94,8 milliárd dolláros költségért felelõs. Azonban ez az óriási költség 9,5 millió egészségügyi alkalmazott adóköteles jövedelme
Amerikában. Egyértelmû, hogy a kormány kitart a
nemzeti egészségügyi költségek növekedése mellett. Így
egy érdekellentét van a népesség szükséglete és a kormány
bevétel megõrzõ érdekeltsége között.
Ennek fényében már észrevehetjük, hogy a kormány miért nem érdekelt az amerikai emberek egészségügyi költségeinek csökkentésében, még akkor sem, ha már tudatában
vannak a probléma gyökerének. Nyilvánvaló, hogy
33
az emberek saját egészségükért felelõsek. Meg kell védeniük magukat az egészségügy és a kormány kereskedelmi érdekeltségeitõl, amelyek mindenképpen igyekeznek fenntartani
az egészségügyi költségek jelenlegi szintjét.
Azt is megérthetjük ebbõl, hogy Amerika egészségügyi krízisét, ami a jelenlegi tendencia folytatásával tönkre teheti az országot, nem a mûködési forma okozza. De
ugyanakkor a pénzsóvár gyógyszerárazás sem okolható teljes mértékben. Az elsõdleges ok a fiziológia tudományának alapvetõ tételeiben gyökerezik, amely az emberi test tudományos
ismeretének és gyógyászatának alapja. Ez azért történhet meg, mert az emberek és a szakemberek még
nem ismerték fel, mikor és miért szomjazunk meg a vízre.
Nem szükséges e helyzetnek sokáig fennállni vagy ennyire reménytelenné válni, mint amilyennek látszik. Az emésztõrendszeri rendellenességek széleskörû klinikai tapasztalatai és a krónikus fájdalmak fiziológiájának ellemzõ kutatása a társadalom egészségügyi problémáinak egyszerû megoldását tárják elénk. E megoldás szépsége az, hogy teljesen tudományos alapokkal rendelkezik. Magába foglalja az emberi test egy új fiziológiai megértését. Az emberi
testrõl szóló új ismeret, mint azt már a címbõl is kitalálhatta
az olvasó a következõ:
34
1
AZ ALAPOK
A mai egészségügyi szakemberek nem értik
a víz létfontosságú szerepét az emberi szervezetben.
A gyógyszerek csillapító szerek.
Nem az emberi test betegségeinek gyógyítására tervezték õket.
AMIÉRT A GYÓGYSZEREK
NEM GYÓGYÍTHATJÁK A BETEGSÉGET
Ebben a könyvben a víz emberi testben játszott szerepérõl lesz szó és arról, hogy e téma rövid megértése hogyan alakíthatja át társadalmunk egészségügyi szükségleteit.
Megtanuljuk, hogy a megelõzõ gyógyászat válhat társadalmunk fõ egészségügyi gyakorlatává. Ebben a könyvben és a következõ fejtegetésben a fõhõs a víz lesz. Áttekintjük a víz szabályozóként testben játszott elsõdleges és a rendszeres folyamatokban játszott másodlagos szerepét. A
víz elsõdleges szerepével felszerelkezve áttekintjük a kóros állapotokat. Megvizsgáljuk a víz fiziológiában hiányzó szerepét, ami végül a kóros állapotokhoz vezet.
A következõkben tárgyalt betegségekben a vízanyagcsere rendellenességeinek egy lehetséges kezdeti szerepét ki kell zárnunk, mielõtt feltételezzük, hogy ezen állapotok más folyamatokon keresztül alakulnak ki. Ez a valódi értelme az egészségügy megelõzõ megközelítésének. Elõször a betegségkialakulás egyszerûbb okait zárjuk ki, majd a komplikáltabbakról elmélkedünk. Az egyszerû igazság az,
35
hogy a dehidráció betegséget okoz. Mindenki tudja, hogy a víz alapvetõ a szervezet számára. Úgy tûnik azonban, nem tudjuk, hogy a víz szükségszerû is jólétünk számára.
Nem tudjuk, mi történik, ha szervezetünk nem kapja meg a számára szükséges napi vízadagot. Miután elolvastuk ezt a könyvet tisztán megértjük ezt a kijelentést.
A dehidráció teremtette betegségek kezelése és megelõzése a rendszeres vízbevitelen alapszik. Ezt is meghatározzuk e könyvben. Fõ eseteiben megtárgyaljuk, hogy azemlített állapotok miért tekinthetõek a dehidráció okozta rendellenességeknek. Ha a naponta fokozatosan a normális
értékre emelt vízadagtól valaki jobban érzi magát, semmi ok az aggodalomra. Orvoshoz kell azonban fordulni akkor, ha a szervezetünknek szükséges elõírt étrend (ivásrend) nem segít és az orvosi problémák folyamatosan tovább zavarnak bennünket. Amit ajánlani tudunk, az a
betegség megelõzéséhez és a dehidrációs tünetek gyógyításához szükséges tudás megszerzése.
A könyv végén, amikor már érthetõ lesz a krónikus dehidráció és a betegségek megjelenésének a kapcsolata az olvasó számára, gondoskodtunk a napi vízfogyasztás mértékének beállításáról és a „dehidrációs betegségeket” megelõzõ vagy gyógyító kiegészítõ étrendrõl, ha még nem fejlõdött
ki visszafordíthatatlan állapot.
AZ ALAPOK
Amikor az emberi szervezet az egyedfejlõdés során a víz õsközegében létezõ fajokból kialakult, a víz ugyanazon életadó sajátsága öröklõdött át. A víz szerepe az élõ fajok
szervezetében, beleszámítva az emberét is, nem változott
36
meg az élet sós vízbõl származó, majd édes vízhez alkalmazkodott elsõ teremtményei óta.
Amikor a szárazföldi élet a vízellátott helyek közvetlen környezetén túli területekre is kiterjedt (még a kétéltûek életterén is túl) a további fajokban fokozatosan ki kellett
alakulni az élõ szervezetek kifinomult vízmegõrzõ rendszerének. Az átmeneti dehidrációhoz való ideiglenes alkalmazkodás, mint az emberi szervezet jól megalapozott mechanizmusa öröklötté vált, és jelenleg a modern emberi szervezet összes mûködõ rendszerének alapját képezi.
A korábbi vízben élõ fajok ismert határaikon túli élményei erõsen stresszes állapotot hoztak bennük létre, mert bármikor kiszáradhattak, szomjan pusztulhattak. Ez a „stressz” egy erõteljes fiziológiát alapozott meg a test csekély víztartalékainak válságkezelésére. A mai „stresszelt” emberekben pontosan ugyanez a folyamat és válságkezelés van kialakulóban. A folyamat elsõsorban egy szigorú víztartalék kezelést foglal magában. Feltételezik, hogy a szervezet
közvetlen vízszükségletének ellátása korlátozódik. Aszervezetben elérhetõ víztartalékok kezelése egy bonyolult rendszer feladatává válik.
Ez a bonyolult, több szintû vízadagolási és elosztási folyamat egészen addig mûködésben marad, amíg a szervezet félreérthetetlen jelét nem veszi, hogy hozzáférhetõ vízforráshoz jutott. A test minden folyamata ellenõrzés alatt áll és a szervezet vízelosztó rendszeréhez rögzített.
A „víztartalék kezelési rendszer” az egyetlen mód a megbizonyosodásra, hogy a megfelelõ mennyiségû víz és az általa szállított tápanyagok elérik a létfontosságú szerveket,
amelyeknek szembe kell nézniük bármely új stresszhelyzettel.
Az életbenmaradáshoz ez a folyamat válik egyre inkább megalapozottá a természetes ellenségekkel
37
és a ragadozókkal szemben. A küzdj vagy fuss helyzetekben ez a végsõ mûködõ rendszer az életbenmaradáshoz.
Ugyanez a rendszer mûködik társadalmunk modern életének versengõ környezetében.
A szervezet vízadagoló fázisában az elkerülhetetlen folyamatok mindegyike tökéletes kegyetlenség, mivel néhány folyamat azért áll ellenõrzés alatt, hogy egy szerv
vagy testrész se kapjon több vizet, mint amennyi az elõre
meghatározott adagja. Ez a test minden szervére igaz. E vízadagoló rendszeren belül az agymûködés abszolút elsõbbséget élvez minden más rendszer felett. Az agy tömege a testtömeg 1/50 része, de a vérkeringés 18–20 százalékából részesül. Amikor a víztartalék szabályozó- és elosztórendszer
õrizetére bízott „adagoló mester” egyre inkább ktívvá válik, figyelmeztetõ jelzéseket ad, hogy a kérdésesterületen vízhiány alakult ki. E jelenség nagyon hasonló
egy hegymenetben erõlködõ autó hûtõrendszeréhez, amikor már nem tud megfelelõen mûködni, akkor gõzt fúj ki magából.
Fejlett társadalmakban azt gondolják, hogy a tea, kávé, alkohol és a különbözõ üdítõitalok megfelelõ helyettesítõi a tiszta természetes víznek, amire a „stresszelt” szervezetnek szüksége lenne. Ez egy elemi és végzetes tévedés.
Ezek az italok valóban tartalmaznak vizet, de emellett vízelvonó (dehidratáló) anyagokat is tartalmaznak.
Eltávolítják az õket feloldó vizet és szervezetünk víztartalékaiból is elvonnak! Manapság a modern életstílus a kereskedelmi italoktól teszi függõvé az embert. A gyerekeket nem késztetik és nem tanítják meg a víz ivására, így mindenféle szénsavas italoktól és cukrozott gyümölcslevektõl válnak függõvé. Ez egy ön-terhelõ szigorítás a test vízszükségletével szemben. Ugyanakkor az
38
üdítõk „kultúrált” íze automatikusan csökkenteni fogja a vízivás ösztönét, amikor épp nincs a közelben üdítõ.
A gyógyászatban jelenleg nagyon sokan nincsenektisztában a testünkben található víz kémiai szerepével. A dehidráció néhány folyamatot leállít a szervezetben. A szigorú és tartós dehidráció során vízadagoló programunk által adott különbözõ finom jelek a test ismeretlen kórós állapotaiként
jelennek meg. Ez a legalapvetõbb tévedés, ami eltérítette a klinikai gyógyászatot. Ez tartja vissza az orvosokat, hogy egyszerû gyógymódokat vagy legalább megelõzõ tanácsokat tudjanak adni néhány fõbb betegségre.
E jelzések feltûnésével a szervezetnek gondoskodni kellene a víz megfelelõ elosztásáról. Azonban az orvosok megfelelõ kémiai anyagokkal megtanulták lecsendesíteni
ezeket a jelzéseket. Többségük persze egyáltalán nem érti e durva tévedést. A vízelosztó rendszerünk által létrehozott különféle jelzések a test helyi szomjúság és szárazság jelzõtáblái. A kezdetekben ezeket fokozott vízbevitellel lehet kijavítani, míg a helytelen módszer szerint kémiai anyagokkal kezelik õket egészen a kóros elváltozásokig és a betegségig. Sajnos ezzel a tévedéssel folytatják a kezelést, egyre több és több vagy más és más vegyszert használna a kialakult tünetek kezelésére, ezáltal viszont a dehidráció egyre visszavonhatatlanabb tünetei alakulnak
ki és a végén a beteg meghal. Irónia? Azt mondják a beteg a betegségtõl halt meg. Micsoda lelkiismereti megkönnyebbülés!
A hiba a szervezet különbözõ vízhiányra figyelmeztetõ jelzéseinek kemikáliákkal történõ lecsendesítésében van. A kialakult jelzésteremtõ krónikus dehidráció az ember
leszármazottját is tartósan károsítja.
39
Örömmel ajánlom figyelmükbe azt a gyógyászati áttörést okozó tudást, ami minden embernek elõnyére válik, különösen a betegeknek és az idõsebb korosztálynak. Röviden, paradigmaváltásom az emberi alkalmazott tudományban szerte a világon leegyszerûsíti a gyógyászat gyakorlatát, és a jövõ emberkutatásának egy fiziológiailag megalapozott megközelítését hozza létre. Ennek a paradigmaváltásnak a közvetlen eredménye az emberiség
egészségének elõnyére válik. Feltárja a szervezet dehidrációjának újonnan megértett jeleit. Emellett a betegségekkel járó költségeket is csökkenti.
A MÓDOSÍTOTT PARADIGMA
Milyen egy paradigma és hogyan kell megváltoztatni?
Egy paradigma a leglényegesebb feltételezés/felfogás, amelyen egy új tudomány/tudás kialakul. Például a korábbi ismeretek szerint a Föld lapos. Egy új felfogás szerint pedig gömbölyû. A Föld gömbölyûsége a leglényegesebb paradigma a térképek, földgömbök tervezésénél, az égbolt csillagainak felismerésénél és az ûrutazások tervezésénél.
Így a korábbi paradigma, amely szerint a Föld lapos, pontatlan volt. A Föld helyes alakjának felismerése nagy elõrelépést hozott a tudomány fejlõdésében. E paradigmamódosulás lényeges változásokat idézett elõ a tudomány számos területén. A paradigma-eltolódás és átalakulás nem volt könnyû folyamat. Egy alapvetõ fontosságú új paradigma elfogadása a mai orvostudományban még nehezebb lesz, még akkor is, ha az eredmény erõsen kívánatos és végzetszerûen szükséges.
40
HIBAFORRÁS A GYÓGYÁSZATBAN
Az emberi test 25 százalék szilárd anyagból („oldott anyag”) és 75 százalék vízbõl („oldószer”) áll. Az agyszöveteknek 85 százaléka áll vízbõl. Amikor elkezdõdött az emberi test mûködésének vizsgálata, amikor a kémia már megalapozottá vált, automatikusan az a feltételezés merült fel, hogy ugyanaz az ismeret, amelyet a kémia alapelvein belül fejlesztettek ki, alkalmazható a szervezet oldott összetevõire is. Ezért azt feltételezték, hogy az oldott összetevõk a test összes folyamatának reaktív szabályozói.
A kutatás legelején a vízrõl csak annyit tételeztek fel, hogy oldószerként van jelen, mint térkitöltõ folyadék vagy az anyagszállítás eszköze – ez ugyanaz a szemlélet, ami a kémiában a kémcsõkísérletek során kialakult. Semmi más szerepet nem tulajdonítottak az oldószernek. A mai orvostudomány alapvetõ tudása – amit a rendszeres tanulmányozás hajnalán kialakult képzési programból örökölt – szintén az oldott anyagokat tekinti szabályzónak és a vizet kizárólag csak oldószerként és anyagszállítóként kezeli. Az emberi szervezetet még most is egy különféle szilárd anyagokkal teli hatalmas kémcsõnek és a vizet pedig egy kémiailag lényegtelen csomagoló „anyagnak
tekintik”.
A tudomány azt feltételezi, hogy az oldott anyagok (a vérben oldott vagy a vértestek által hordozott anyagok) szabályozzák a test összes aktivitását. Ez magát a vízfogyasztás szabályozását is magában foglalja, amit persze jól szabályozottnak tételeznek fel. Úgy vélik, hogy mert a víz könnyen elérhetõ, és mert nem kell fizetnünk érte, a testnek nem probléma egy szinte mindig kéznél lévõ anyag hiányától szenvedni.
41
E téves feltételezés árnyékában minden ember egy „jellemzõ” anyag után kutat, amelyet felelõsnek tart egy adott betegség kialakulásáért (továbbá az ellenpárját, amit a kialakult betegség orvosságának tart, ford. megj.). Ezért a betegségek folyamatainak legegyszerûbb változásait és vélt lehetséges típusait, ingadozásait vizsgálják világos megoldás nélkül. Tehát, minden kezelés csillapító jellegû és nem úgy tûnik, hogy gyógyhatással rendelkezne (kivéve talán a bakteriális fertõzésekkel szemben használt antibiotikumokat).
A magas vérnyomás általában nem gyógyítható; a beteg egész életében kezelésre szorul. Az asztma szintén nem gyógyítható; az inhalálók a folyamatosan szenvedõk társaságába tartoznak. A gyomorfekélyt nem tudják gyógyítani; az antacidoknak mindig jelen kell lenniük. Az allergiát nem
tudják gyógyítani; az áldozat mindig a gyógyászattól függõen él. Az ízületi gyulladásokat nem gyógyítják; végül általában megnyomorítja a beteget, és így tovább.
A víz szerepének elõzetes feltételezéseire alapozva, gyakorlattá válik, hogy a „száraz száj” jelenségét a szervezet vízhiányának tekintsük, amelyet a továbbiakban jól szabályozottnak tételezünk fel, ha a „száraz száj” tünet nem jelentkezik. – Ez egy teljesen téves, zavart keltõ szemlélet
a gyógyászatban és ez tehetõ felelõssé, hogy a test betegségeinek tartós megelõzésében még nem értek el sikereket, ehelyett rengeteg költséges kutatásba ölik a pénzt.
Klinikai tapasztalataimról már közzétettem egy beszámolót, amikor több mint 3000 gyomorfekélyben szenvedõ beteget sikerült egyedül a vízzel kezelnem. Elõször arra jöttem rá, hogy a test e klasszikus betegsége magára a vízre is reagál. Klinikailag nyilvánvalóvá vált, hogy ez
az állapot egy „szomjúság betegséghez” hasonlít. Ugyanazon környezetben és klinikai feltételek között más kóros
42
állapotok is érzékenyen reagáltak a vízre. Klinikai tapasztalataimat kiterjedt kutatás bizonyította arra vonatkozóan, hogy a test kifinomult szomjúság jelzéseket használ – a dehidráció
idején ez egy összevont jelzõrendszer a rendelkezésre álló víz szabályzására. Irodalmi és klinikai kutatásaim egybevetése megmutatta, ha meg akarjuk hódítani a „betegségeket” az egészen mostanáig minden emberi kutatást irányító paradigmát meg
kell változtatni. Nyilvánvalóvá vált, a klinikai gyógyászat gyakorlata egy téves feltételezésen és egy pontatlan tételen alapul. Egyébként, hogyan tudták volna a vízanyagcsere zavarának
jelzõrendszerét nélkülözni vagy ilyen hosszú idõn keresztül ennyire kirívóan figyelmen kívül hagyni? Jelen pillanatban a test vízhiányának egyedül a „száraz száj” az elfogadott
tünete. Amint már elmagyaráztam, ez a szervezet szélsõséges vízhiányának utolsó kimenõ jelzése. A károsodás a tartós dehidráció szintjén történik, ami nem szükségszerûen teremti meg a „száraz száj” jelzését. Korábban a kutatóknak fel kellett volna ismerni, hogy az ételek rágásának és
lenyelésének elõsegítéséhez még akkor is termelõdik nyál, ha a test többé-kevésbé már vízhiányban szenved.
Természetesen a test krónikus dehidrációja már többször is kialakult tartós vízhiányt jelent. A skorbut C-vitamin hiányához, a beriberi B-vitamin hiányához, az anémia vashiányához, az angolkór D-vitamin hiányához vagy más hiánybetegségekhez hasonlóan a kezelés leghatásosabb
módja a hiányzó anyag pótlása. Eszerint, ha felismerjük a krónikus dehidráció egészségügyi bonyodalmait, a megelõzés és a gyógykezelés is nagyon egyszerûvé válik.
Mielõtt az 1987-es Nemzetközi Rákkonferencián vendégként elõadtam a paradigmaváltásról szóló tájékoztatót, tudományos szemléletemet egyedülállóan áttekintették,
43
de dr. Barry Kendler következõ levele (az õ szíves engedélyével) még tovább erõsíti a krónikus dehidráció betegség teremtõ képességének bizonyítékait. Amint látni fogjuk, néhány további fontos szempontból is megvizsgálta a krónikus dehidráció által teremtett fõbb betegségek gyökeres
okait, azokat az okokat, amik egészen mostanáig nem tisztázódtak.
Bármely orvosi tankönyvre vagy szakkönyvre tekintve, azonnal át fogjuk látni a több ezer oldalnyi üres fecsegést. Amikor ezek a könyvek az emberi szervezet fõbb betegségeinek okát tárgyalják, minden esetben ezzelaz egységes és nagyon rövid megállapítással találkozhatunk:
„Etiológia1 ismeretlen.”
44 1 Kóroktan (
1994. június 20.
Kedves dr. Batmanghelidj!
Lehetõségem volt, hogy a betegségek etiológiájában megmutatkozó
megfelelõ hidratáció jelentõségérõl és a krónikus dehidráció szerepérõl
szóló néhány cikkét elolvassam. Amíg áttekintettem ezt az anyagot
több idézett hivatkozását is megvizsgáltam, különösen azokat, amelyek
a Rákellenes Kutatásban jelentek meg (1987:7:971) és a rákövetkezõ
írását is a Science In Medicine Simplified (Tudományos Egyszerûsített
Gyógyászat) elsõ fejezetében.
Minden általam ellenõrzött hivatkozást megfelelõen alkalmazott
és valóban támogatják az indokolt paradigma-eltolódást, ami a test
anyagcsere folyamatainál az oldott anyag alapú felfogás helyett az oldószer
alapú felfogást helyezi elõtérbe. Forradalmian új elveinek vizsgálata
során arra a következtetésre jutottam, hogy a módszer megvalósítása
az egészségügyi szakemberekre és az általános közvéleményre is
bizonyosan igen pozitív hatással lesz és ugyanígy mind jólétünkre,
mind az egészségügy gazdasági szempontjaira is megoldást nyújthat.
Ennek megfelelõen, mindent megteszek annak érdekében, hogy felfedezésének
fontosságát közzé tegyem.
Õszinte tisztelettel:
Dr. Barry S. Kendler,
a biológia tudomány egyetemi docense
Manhattan Egyetem,
az egyetemi kar vendégtagja
New Yorki Egyetem,
Táplálkozási Program Továbbképzõ
46
2
AZ ÚJ PARADIGMA
„Egy új tudományos igazságot általában nem tudnak úgy elõadni,
hogy annak ellenfeleit meggyõzze. Sokkal inkább, amikor kihalnak,
annak elejérõl indulva egy új felnövekvõ nemzedék megismerheti az igazságot.”
– Max Planck
Az emberi testrõl szóló új tudományos igazság és gondolkodásmód, ami képessé teszi az embereket, hogy önmaguk érdekében a megelõzõ gyógyászat gyakorlóivá
váljanak, a következõ: az oldószer, a víz az, ami minden folyamatot szabályoz az emberi testben, beleértve az oldott anyagok (szilárd alkotórészek) aktivitását is. A test vízanyagcseréjében
létrejövõ zavarok különféle jelzéseket teremtenek, hogy figyelmeztessenek a vízellátással és annak adagoló szabályozásával kapcsolatos „rendszerzavarokra”.
Hadd ismételjem meg: a test minden folyamata állandó ellenõrzés alatt áll és a hatásos vízáramláshoz rögzített.
Egyedül a „vízeloszlás” segítségével bizonyosodhatunk meg arról, hogy nem csak hogy a megfelelõ mennyiségû víz jutott a szervezetbe, de az általa szállított anyagok
(hormonok, kémiai hírvivõk és tápanyagok) elsõként el is érik a létfontosságú szerveket. Másfelõl viszont, minden szerv, amely a test többi része számára fontos anyagokat
termel, csak a saját termelési mértékét és sebességét ellenõrzi és az agy által folyamatosan szabályozott arányban felszabadítja a „vízáramlásba”. Mihelyt a víz eléri a szárazabb
47
területeket, mûködni kezd sok más alapvetõ fizikai és kémiai szabályozó szerepe.
E szempontból a vízbevitel és annak elsõdleges elosztása csúcsfontosságú. A szabályozó neurotranszmitter rendszer1 (a hisztamin és annak alárendelt anyagai) megnövekedett
mértékben aktívvá válik a test vízszükségletének szabályozása során. Mûködésüket nem kellene folyamatosan gátolni gyógyszerek alkalmazásával. Meg kellene érteni céljukat, továbbá
nagyobb vízfogyasztással kellene kielégíteni ezeket a szükségleteket. Pontosan ugyanezeket a megállapításokat mondtam el 1989-ben Monte Carlóban a gyulladások, érzéstelenítések
és az immunmodulátorok témájában összeült tudósok
testülete elõtt.
Az új paradigma megengedi a „negyedik dimenziós idõ” tudományos kutatásba való beolvasztását. Elõ fogja segíteni a kialakult dehidráció káros hatásainak megértését.
Valószínûleg elõre fogja jelezni a kóros állapotokra vezetõ fiziológiai eseményeket, beleértve azokat a betegségeket is, amiket jelenleg genetikai eredetûeknek vélünk. Át fogja
alakítani a „vaktában lövöldözéses” tüneti kezelések gyakorlatát egy tudományosan pontos orvosi mûvészetté és ezáltal megelõzõ elõrejelzéseket tud majd tenni. E szemlélet
terjedését támogató embereknél és társadalmaknál kitûnõ egészséget fog megalapozni, és csökkenteni fogja az egészségügyi költségeket.
Mivel a szervezet különféle területeinek vízhiánya különféle betegségnek címkézett tünetekben, jelekben és bonyodalmakban nyilvánul meg, az emberek azt gondolhatják, hogy a vizet nem ajánlhatják természetes
48 1 Az idegrendszer sejtjei közötti ingerületátvivõ anyagok rendszere (ford.
megj.)
megoldásként. Olyan sok betegséget gyógyít a víz?
Semmiképpen!
Amikor így szólnak, saját elméjükben zárják ki a megelõzés és a sok különbözõ dehidráció okozta kór gyógyításának új lehetõségét. Nem fognak rájönni, hogy a szervezetük vízhiánya miatt megnyilvánuló állapotokban a víz az egyedüli gyógyszer. E könyv különbözõ fejezeteiben
számos bizonyító erejû levelet tettem közzé, hogy minden idõk legnagyobb egészségügyi felfedezésre nyissa fel a szkeptikusok szemét, ami a víz természetes gyógyító erején alapul.
VÍZSZABÁLYOZÁS AZ ÉLET KÜLÖNBÖZÕ SZAKASZAIBAN
A vízszabályozás szempontjából alapvetõen három különbözõ fázisra oszthatjuk életünket. Az egyik, a magzat életének szakasza az anyaméhben (az 1. ábrán a B szakasz).
A másik a növekedés szakasza, amíg az ember eléri a teljes testmagasságot és a testsúlyt (körülbelül a 18–25 évig tartó szakasz). A harmadik a növekedés végétõl az egyén haláláig
tart. A gyermek méhen belüli sejt növekedése folyamán a vízrõl az anyának kell gondoskodnia. Jóllehet a vízbevitel igényének közvetítõ rendszerét a magzati szövetek teremtik
meg, de a vízfogyasztás anyára tett hatását is érzékeli. A magzat legelsõ vízhiány jelzése, amikor a terhesség korai fázisában az anya reggelente rosszul érzi magát. A reggeli
rosszullétek mind az anyára, mind a magzatra nézve a szomjúságot jelzik.
49
VÍZSZABÁLYOZÁS A KÜLÖNBÖZÕ ÉLETSZAKASZOKBAN
1. ábra: Alapvetõen három különbözõ fázisra oszthatjuk életünket a vízszabályozás
szempontjából. Az egyik, a magzat életének szakasza az anyaméhben
(az 1. ábrán a B szakasz). A másik a növekedés szakasza, amíg az ember eléri
a teljes testmagasságot és a testsúlyt (körülbelül a 18–25 évig tartó szakasz).
A harmadik a növekedés végétõl az egyén haláláig tart.
ALAPOSAN ÉRTSÜK MEG
Mostanra nyilvánvaló, hogy a fejlõdésünk során fokozatosan megromló szomjúságérzés miatt testünk a korai felnõtt kortól kezdõdõen krónikusan és egyre növekvõ mértékben dehidratálódik. A korral növekvõen a szervezet sejtjeinek víztartalma a testvíz sejteken belüli és a sejteken kívüli térfogathányadosa 1,1-rõl majdnem 0,8-re csökken
(lásd a 2. ábrát). Ez nagyon drasztikus változás. Mivel a víz, amelyet megiszunk testünk sejtjeinek mûködésérõl gondoskodik és annak térfogata meghatározott, a napi vízbevitel csökkenése befolyásolja a sejtmûködés hatásosságát.
Ez a felelõs a test sejtjeinek belsejében fenntartott
Testvíz és életkor
Életkor években A vízbevitel és a szomjúság érzés
Víz Az életvitel befolyása
Tea, kávé és az alkohol
B 20 40 60 80
Életkor években
A vízbevitel és a szomjúság érzés
1. ábra: Alapvetõen három különbözõ fázisra oszthatjuk életünket a vízszabályozás
szempontjából. Az egyik, a magzat életének szakasza az anyaméhben
(az 1. ábrán a B szakasz). A másik a növekedés szakasza, amíg az ember eléri
a teljes testmagasságot és a testsúlyt (körülbelül a 18–25 évig tartó szakasz).
A harmadik a növekedés végétõl az egyén haláláig tart.
ALAPOSAN ÉRTSÜK MEG.
Ez a felelõs a test sejtjeinek belsejében fenntartott víztérfogat csökkenéséért. Ennek eredményeként, amikor dehidráció felmerülõ jeleit nem értik meg – és mostanáig nem is értették meg – a krónikus dehidráció különféle tüneteket (betegségeket) okoz. Látják, testünk vízért kiáltásait
rendellenességekként kezelik és gyógyszerek alkalmazásával akarják gyógyítani.
A SEJTEK VÍZTARTALMÁNAK ÉS A SEJTEKEN KÍVÜLI VÍZ
MENNYISÉG ARÁNYÁNAK VÁLTOZÁSA
2. ábra: A szomjúság érzés egy fokozatos és állandó csökkenése és az elégtelen
vízbevitel megváltoztatja a test sejtjein belül és kívül õrzött víz mennyiségének
arányát. Az általunk megivott víz egyensúlyban tartja a sejt térfogatot (a
sejten belüli vízmennyiséget) és a bevitt só pedig a sejten kívüli és a körforgásban
tartott víz térfogatát biztosítja.
Az emberi test még akkor is vízhiányossá tud válni, ha bõséges vízmennyiség áll a rendelkezésére. Az emberek, úgy tûnik, elvesztik szomjúság érzetüket és a szükséges vízmennyiség utáni vágyukat. Nem ismerik fel vízszükségletüket, ezzel fokozatosan egyre növekvõ mértékben
vízhiányossá válnak és a kor elõrehaladtával krónikusan dehidratálttá (lásd az 1. és 2. ábrát).
További összezavaró elemek találhatók azokban a szokásokban, ahol szomjúságunkat teával, kávéval vagy alkohol tartalmú italokkal oltjuk. Amint látni fogjuk, ezek általános hibák.
51
20
0,7
1,0
1,3
30 40 50 60 70 80 Évek
A „száraz száj” a dehidráció legvégsõ tünete. A test még akkor is dehidrációtól szenvedhet, amikor a száj megfelelõen nedves. Még rosszabb idõsebb korban, amikor a
száj nyilvánvalóan száraznak látszik, a szomjúság nem tudatosodik, és ezáltal nem is elégítõdik ki.
A VÍZ MÁS FONTOS SAJÁTSÁGOKKAL IS RENDELKEZIK
A tudományos kutatás azt mutatja, a víz más egyéb tulajdonságokkal is rendelkezik amellett, hogy oldószer és az anyagszállítás eszköze. Miután nem szentelünk figyelmet a test különbözõ folyamatainak szabályozásában a víz más sajátságainak, szánalmas zavar keletkezik, amely az „úgynevezett” tudományos modern gyógyászat alapja.
– A víz egy határozottan megalapozott és lényeges hidrolitikus szereppel rendelkezik a szervezet anyagcsere folyamatainak szempontjából. A víz kémiai erejét mutatja, amikor egy mag növekedésnek kezd és egy új növény vagy fa lesz belõle: az élet kémiájában használt vízerõ.
– A sejtmembránnál: a víz sejtfalon keresztüli ozmotikus áramlása ozmotikus energiát (feszültséget) termel, amit az energiatároló molekulák õriznek meg az ATP és a GTP alakjában. A testben az ATP és a GTP a kémiai energia forrásai, egyfajta sejt akkumulátor rendszert képeznek.
Az energiát a víz termeli és az ATP, GTP elõállítására fordítódik.
Ezek az energiatároló egységek „készpénzszerûen” használatosak az elemi folyamatokban és különösen az idegingerület vezetésében.
52
– A víz egy különleges szerkezetet is kialakít, amely a sejt felépítésének kötéseiben ragasztóanyagként mûködik.
Az enyvhez hasonlóan a szilárd alkotórészeket tartja össze. Ez a „jég” ragadósságát mutatja még a magasabb testhõmérsékleten is.
– Az üzenetek továbbítása végett az agysejtek által termelt anyagok1 szállítása „vízi úton” történik az idegvégzõdések célállomásáig. Azt vették észre, hogy az idegpályák hosszában léteznek kis vízi utak vagy mikroáramlások, amik magukkal viszik a megfelelõen csomagolt
anyagokat a mikrotubulusoknak nevezett irányvonalak mentén (lásd 3. ábra).
– A testenzimek és fehérjék hatásosabban mûködnek kis viszkozitású (hígabb) közegben; a sejtmembránokban ez minden receptorra (jelfogadó pontra) igaz. Magasabb viszkozitású (sûrûbb) oldatokban (dehidratált állapotban) a fehérjék és az enzimek kevésbé hatásosan mûködnek (ez magába foglalhatja a szomjúság érzés felismerését is). Ebbõl az következik, hogy a víz szabályoz minden folyamatot a szervezetben, beleértve az összes oldott szilárd anyag aktivitását is. Ennek az új tudományos igazságnak (paradigma- eltolódásnak) – „a szervezet oldószere a víz szabályoz
minden folyamatot, beleértve az oldott keringésben résztvevõ anyagok aktivitását is” – kellene alapul szolgálniaa jövõ orvosi kutatásának.
Amikor a test dehidratált, a meghatározott elsõbbrendûségi program szerint a rendelkezésre álló vízért egy adagolási és elosztási rendszer lép mûködésbe és ez a szomjúság kezelés egy formája.
Mára már tudományosan igazolt tény, hogy a hisztamin által irányított és mûködtetett idegingerület átvivõ rendszer lép mûködésbe és kiváltja a vízbevitelt elõsegítõ alrendszerek mûködését is. Ezek az alrendszerek újból elosztják a körforgásban lévõ vagy a más helyekrõl elvonható vízmennyiséget.
Az alrendszerek vazopresszint, renin-angiotenzint, prosztaglandinokat és kinineket használnak közvetítõ anyagokként. Mivel a szervezet nem rendelkezik igénybe
vehetõ víztartalékkal (nincs víztároló rendszere), a már rendelkezésre álló vízmennyiségre egy fontossági sorrendet magába foglaló elosztási rendszert mûködtet.
A kétéltû fajokban már megmutattuk, hogy a hisztamin tartalékok és a termelõdési sebességük minimális szinten van. Ugyanezekben a fajokban, ha az állat bármikor
vízhiányos állapotba kerül, a hisztamin képzõdés határozottan felgyorsul.
A dehidratálódott állatok rendelkezésre álló vízkészleteinek szabályozása során az idegingerület átvivõ hisztamin
termelésének és tárolásának egy arányos növekedése tapasztalható – a szomjúság kezelésekor. A hisztamin és az annak alárendelt vízbevitel és vízelosztó szabályozó rendszerek,
a prosztaglandinok, a kininek és a PAF (egy másik hisztaminnal kapcsolatos anyag) akár fájdalmat is okozhatnak, ha eljutnak a fájdalomérzõ idegekig.
A fenti „szemlélet eltolódás” a gyógyászatban két fõ pontot tûz ki, amiket mostanáig nem vettek tekintetbe. Az egyik, hogy a test a kor elõrehaladtával dehidratálttá válhat.
Ugyanakkor, ez nem veszi tekintetbe a „száraz száj” tünetet, mint a test egyedüli szomjúság jelzését. A másik, amikor az idegingerület átvivõ hisztamin termelés és az annak alárendelt vízszabályozó rendszerek szélsõségesen aktívvá válnak egészen az allergia, az asztma és a krónikus
54
55
A TEST IDEGI VÍZSZÁLLÍTÓ RENDSZERE
55
A TEST IDEGI VÍZSZÁLLÍTÓ RENDSZERE
Egy ideg keresztmetszete
Egy tipikus „telefonkábel”
Egy ideg keresztmetszete
3. ábra: Az egyedi idegrost vázlatos rajza és a szállítás „vízi út” rendszere
a mikrotubulusok mentén, amelyek lefolyócsövekként mûködnek és a víz környezõ
területekrõl való visszavonásával egy alacsonyabb viszkozitású területet
hoznak létre.
fájdalmak megjelenéséig, akkor ezeket a fájdalmakat egyszerûen a szomjúság jeleiként kellene értelmeznünk – a vízhiány válságjelének egy fajtájaként. Ez a „paradigmaeltolódás” most felismerhetõvé teszi a test dehidrációjának általános vagy helyi jeleinek különféle társulásait.
E „szemlélet eltolódás” (az új paradigma) azt diktálja, hogy a nem egy könnyen magyarázható krónikus fájdalmakat, károsodásokat és fertõzéseket elõször és legelsõként a krónikus vízhiány jeleiként kellene magyarázni, a test azon helyein, ahol a fájdalom – a helyi szomjúság – jelentkezik.
Mielõtt a betegekre bármilyen jellegû bonyolult kezeléseket erõltetnénk ezeket a fájdalom jeleket, mint a dehidratáció elsõdleges jelzéseit, elõször is át kellene tekinteni
és ki kellene zárni. A nem fertõzõ ismétlõdõen megjelenõ betegségeket vagy a krónikus fájdalmakat a test szomjúság jelzéseinek kell tekinteni.
Minthogy nem ismerjük fel a test szomjúság jeleit, kétségtelenül bonyolult problémák merülnek fel az ilyen állapotok hagyományos kezelése során. Nagyon is könnyû ezekrõl a jelekrõl egy komoly kóros folyamat bonyodalmaira következtetni és bonyolult eljárásokat kezdeni
a valójában csak jeltermelõ dehidráció kezelésére.
Habár a víz is csillapíthatná a tüneteket, gyógyszereket
vagy erõszakos diagnosztikus kezeléseket erõltetnek a betegre.
Az orvos és a beteg is felelõs abban, hogy mindkettõjükben
tudatosuljon a krónikus dehidráció okozta testi
károsodás veszélye.
Ezek a krónikus fájdalmak magukba foglalják az
emésztõrendszeri fájdalmakat, a reumatikus ízületi fájdalmakat,
az anginális fájdalmakat (szívfájdalmak a járás során
vagy az esti pihenéskor), az alháti fájdalmakat, az idõszakos
sántítást (a járás közbeni lábfájdalmak), a migrént
56
és az elhúzódó fejfájásokat, a vastagbélgyulladással járó
fájdalmakat és az azzal társuló székrekedéses fájdalmakat
(lásd a 4. ábrát).
A „szemlélet eltolódás” azt mondja ki, hogy ezeket a fájdalmakat mind szabályozott napi vízbevitellel kell kezelni.
Pár napon keresztül nem kevesebb, mint napi két és fél liter vizet kell bevinni a szervezetbe a szokásos és rendszeres érzéstelenítõk vagy fájdalomcsillapítók, mint például az antihisztaminok vagy az antacidok használatát megelõzõen – jóval egy tartós helyi vagy általános károsodás kialakulása elõtt, mielõtt visszafordíthatatlan egészség károsodás nem alakul ki. Akiknél a probléma már sok éve
fennáll és ki akarják próbálni a víz fájdalomcsillapító sajátságát, meg kell bizonyosodniuk, hogy veséjük elegendõ vizeletet tud kiválasztani, hogy ne tartsanak vissza testükben
túl sok vizet. A vizelet kibocsátást a víz bevitellel párhuzamosan kell mérni. A megnövekedett vízbevitellel a vizeletkibocsátásnak is meg kell nõnie.
A fájdalom teremtés fiziológiájának ez az új megértése fog fényt vetni a betegségek valódi okára ajövõ gyógyászati kutatásaiban. Ez felfedi azt a testünk jólétével szemben elkövetett kárt, amit a hosszú távú fájdalomcsillapító használat hoz létre a krónikus és a helyi dehidráció legfõbb
jeleinek elpusztításával.
A maguk rendje szerint ezek a fájdalomcsillapítók (érzéstelenítõk) végzetesen súlyos mellékhatásokat okozhatnak, eltekintve most attól a károsodástól, amit a folyamatban lévõ dehidráció okoz azzal, hogy ideiglenesen elnémítják a jelzését.
Nagyon gyakran ezek az érzéstelenítõk gyomor- és bélvérzéseket okoznak. Évente pár ezer ember pont a gyakran bevett fájdalomcsillapítók által keltett bonyodalmaktól
57
hal meg.
4. ábra: A fájdalomérzékelésnek két alkotórésze van. Az egyik a helyi, a
másik a központi idegrendszeri észlelés. Egy korai fázisban a helyileg észlelt fájdalmat
fájdalomcsillapítóval lehet csökkenteni. Egy bizonyos küszöböt elérve az
agy válik a közvetlen ellenõrzés központjává, amíg a test hidratációja meg nem
történik.
Mostanra (1994) egyértelmû, hogy a recept nélkül kapható fájdalomcsillapítók néhány embernél máj- és vesekárosodást okozhatnak.
A fenti szemlélet tudományos háttere a fájdalomkutatásban már a tudósok rendelkezésére áll. Ez a rövid ismertetõ azt a célt szolgálja, hogy eloszlassa az AMA és az NIH szakembereinek
ellenállását, akik tudatában vannak és esküjükkel és kötelességükkel szemben megtagadják a közönség javát szolgáló felfedezésem népszerûsítését. A víz szerepére vonatkozó „szemlélet eltolódás” csodákat mûvelhet a jövõ gyakorlati klinikai orvostudományában – ez a valószínû oka annak, hogy
ezek a szakmai testületek, akik a múlt tudatlanságának fenntartásával csak nyernek, egyáltalán nem foglalkoznak a vízhiányos tünetekrõl szóló információk terjesztésével.
A jelentõsebb gyógyászati szakértõk elfogadják ezt a paradigma-eltolódást. „Az emberi test helytelen gyógyászati gyakorlaton alapuló ismerete” egy tudatos és megelõzõ egészségüggyé fog átalakulni. Még egyszer kihangsúlyozva, az egyszerû fiziológiai alapú gyógymódok még a
visszafordíthatatlan károsodás kialakulása elõtt a betegség felmerülésének korai szakaszában elérhetõk lesznek.
59
3
EMÉSZTÕRENDSZERI FÁJDALMAK
„Embertársaink iránt elkövetett legnagyobb bûnünk nem az, ha gyûlöljük õket,
hanem ha közömbösek vagyunk feléjük: ez az embertelenség lényege.”
– George Bernard Shaw, 1897
AZ EMBERI TEST EGY ÚJONNAN FELISMERT
SZOMJÚSÁG VÉSZJELZÕJE
Az emésztõrendszeri fájdalom az emberi test legfontosabb, a dehidrációról hírt hozó jelzése. A test szomjúság jele. Nagyon fiatal embereknél ugyanúgy megtörténhet, mint idõsebb korban. Az emberi test majdnem minden jelenleg számon tartott fõbb betegségének gyökeres oka a krónikus és tartósan növekvõ mértékû dehidráció.
Az emésztõrendszeri fájdalmakból a gyomorhurut, a nyombélgyulladás, a gyomorégés egyedüli kezelési módja az emelt mennyiségû vízfogyasztás. Amikor fekélyesedéssel társul, különös figyelmet kell fordítanunk a napi étrendre, hogy fokozzuk a fekélyes hely gyógyulásának
mértékét.
Howard Spiro professzor (Yale Egyetem) szerint, az emésztõrendszeri rendellenességtõl szenvedõk 12 százalékánál hat év után jelenik meg a nyombélfekély, 30 százalékánál 10 év után és 40 százalékánál pedig 27 év múlva. Jelentõséggel az emésztõrendszeri fájdalom bír, habár a tünetek miatt nagy fontosságot tulajdonítanak
60
az endoszkópos vizsgálatokon keresztül láthatóvá váló fekélyesedésnek. Úgy tûnik, hogy az orvosi gyakorlat egyre inkább vizuálisan orientált tanná válik ahelyett, hogy érzékelés- és gondolkodás-alapozott mûvészetté alakulna, mint valamikor régen.
Ezek azok a különbözõképpen osztályozott tünetekkel társult fájdalmak, amelyek az embereket arra kényszerítik, hogy az orvosukhoz forduljanak. Ez az a fájdalom, ami most sokkal nagyobb figyelmet kap, még ha több különféle szakzsargon kapcsolódik is az endoszkópon keresztül
látott tünetekhez. A közös tényezõ az emésztõrendszeri fájdalom. A helyi szövetelváltozások általános
leíró magyarázata: a közös tényezõ, nevezetesen a dehidráció, okozta változások.
Hogyan tehetek ilyen kijelentéseket? Már több mint 3000 emésztõrendszeri fájdalmaktól szenvedõ beteget kezeltem pusztán csak a vízzel. Az õ tüneteiket persze más
megkülönböztetõ osztályozás, szakzsargon szerint nevezték el. Mindannyian jól reagáltak a megnövelt vízbevitelre és a fájdalmakkal társuló tüneteik teljesen megszûntek. Az emésztõrendszeri fájdalmak kezelésének új módszerérõl szóló beszámolóm a Journal of Clinical Gastroenterology
(Klinikai gasztroenterológiai folyóirat) 1983. júniusi számában vezércikként jelent meg.
A dehidráció egy bizonyos küszöbénél, amikor a test sürgõsen vízért kiált, semmi más nem pótolhatja a vizet.
Gyógyszerek nem lehetnek hatásosak, csak a víz. A sok általam vízzel kezelt beteg közül az egyik szembeötlõen bizonyítja ezt az esetet. Egy fiatal 20 és 30 év közötti emberrõl van szó. Válságos állapota elõtt már több év óta gyomorfekélyben szenvedett, amikor találkoztam vele.
Az általános kórmeghatározó kezeléseken már túl volt és
61
egy nyombélfekély címkét kapott. Antacidokat és a legújabb fajta cimetidin tartalmú gyógyszereket adtak neki.
A cimetidin az egyik legerõsebb formája a gyógyszer hatóanyagoknak, amelyek a hisztamin 2 vagy H2-receptorokon a hisztamin mûködését blokkolják (a receptorok a
test belsõ érzékelõ pontjai). A gyomorban néhány savtermelõ sejt ugyanis éppen érzékeny a cimetidinre. Azonban a szervezet sok-sok más sejtje, amely nem termel savat, szintén érzékeny a hatóanyag ilyen jellegû blokkolására.
Ez az oka annak, hogy ez a gyógyszer sok más mellékhatással rendelkezik (többek között már fiatalkorban is impotenciát okoz) és az alkalmazása bizonyítottan szélsõséges
veszélyekkel jár a krónikusan dehidratált állapotú idõseknél. 1980 nyarán egy este úgy 11 körül felfigyeltem egy fiatalemberre. Olyan fájdalmai voltak, hogy félig már eszméletét
vesztette. Egy magzat alakjához hasonlóan kétrét görnyedve feküdt a szoba padlóján. Folyamatosan nyögött és fogalma sem volt a környezetérõl, a körülötte lévõ emberek aggódó tömegérõl. Amikor szóltam hozzá, nem válaszolt.
Nem kommunikált a körülötte lévõkkel. Meg kellett ráznom, hogy választ kapjak.
Megkérdeztem, hogy mi a baj. Azt nyögte ki válaszként: „A fekély mindjárt megöl.” Azt kérdeztem, mennyi ideje tart a fájdalom. Azt felelte, hogy délután egy körül kezdõdött, közvetlenül ebéd után. A fájdalom idõvel egyre nõtt. Megkérdeztem, hogy tett e valamit a fájdalom csillapításának
érdekében, vett-e be gyógyszert. Azt mondta, az idõ alatt három tabletta cimetidint és egy üvegnyi antacidot vett be. Jelezte, hogy megkönnyebbülésnek a nyomát sem érzi. Még ilyen mennyiségû gyógyszer sem használt az elsõ
fájdalom jelentkezését követõ 10 óra után.
62
Amikor a gyógyszerek ilyen mennyisége sem képes csillapítani a gyomorfekélyes betegségeket, akkor automatikusan a hasi katasztrófa gyanúja merül fel, ami szükségessé teheti a sebészi beavatkozást. Lehetséges, hogy fekélye perforált! Segédkeztem perforált gyomorfekélyes betegek mûtéténél. Azok az emberek egyszerûen „megsemmisültek” – tökéletesen úgy, ahogy az elõttem fekvõ fiatalember. A vizsgálat nagyon egyszerû; ezek a betegek egy rendkívül merev hasfalat teremtenek maguknak,
majdnem olyat, mint egy fatábla. A merev hasfalat próbáltam kitapogatni a fiatalembernél. Szerencsére nem perforált. Hasfala lágy volt, de a fájdalomtól érzékeny.
Szerencséje volt, nem perforált, habár ha hasonlóan folytatja tovább, akkor a sav lyukat mar a gyulladt fekélyes gyomorfalba. Az ilyen körülményekben használható gyógyszerek tárháza erõsen korlátozott. Három 300 milligrammos cimetidin tabletta és egy teljes üveg antacid
nem tudta enyhíteni a fájdalmat. Az ilyen esetek gyakran
a mûtõasztalon végzõdnek. Hála tapasztalataimnak (a víz emésztõrendszeri fájdalmakban felmerülõ fájdalomcsillapító hatására nézve), a fiatalembernek két teli pohár (fél liter) vizet adtam. Elõször vonakodott meginni a vizet.
Azt mondtam neki, hogy a hagyományos gyógyszereket eredménytelenül vette be, most meg kell próbálnia az „én gyógyszeremet” erre a betegségre. Nem volt választása.
Nagyon erõs fájdalmai voltak és nem tudta mit kellene tennie. Leültem a sarokba és pár percig figyeltem.
El kellett hagynom a szobát, és amikor 15 perc múlva visszatértem fájdalmai enyhültek és már nem nyögött.
Egy másik pohár (negyed liter) vizet adtam neki. Pár perc múlva fájdalmai teljesen eltûntek és már felismerte a körülötte lévõ embereket. Felállt és a fal felé kezdett menni.
63
Hátával a falnak támaszkodott és látogatóival beszélgetett, akik döbbenten álltak a három pohár víz gyors hatásának láttán. 10 órán keresztül ez a férfi fájdalmaktól szenvedett és a „leghatásosabb”, legújabb gyógyszereket vette be a gyomorfekély kezelésére, bárminemû enyhülés nélkül.
Három pohár víz 20 perc alatt nyilvánvaló és teljes megkönnyebbülést adott.
Ha visszatekintünk a 4. ábrára és összehasonlítjuk a fájdalom modelljét a fenti beteg tapasztalataival, felismerhetjük, hogy milyen módon járul az agy a szomjúság jelzéséhez. Egy bizonyos küszöbérték után a helyi fájdalomcsillapítók hatástalanná válnak. Az antacidok és a H2-blokkoló cimetidin készítmények nem hoztak létre fájdalomcsillapítást a fiatalembernél.
A víz volt az egyedüli anyag, amely a helyes üzenetet közvetítette az agy felé, hogy megszakítsa a vízhiány vészhelyzeti figyelmeztetését. A fájdalomérzékelés ugyanolyanmódszere mûködik más területeken is és ezek bármely más egyedben is a dehidrációt jelzik. A reumás ízületi fájdalmaktól
szenvedõ embereknek ismerni kell az agyi fájdalomérzékelés e különös jelenségét, amikor erõs dehidráció lép fel. Egy másik alkalommal, azt vizsgáltam, hogy vajon a dehidráció
alatti hasi fájdalomérzés idõfüggõ vagy víztérfogat függõ jelenség- e. A beteg nem tudott járni és karjánál fogva két másik ember emelte fel. Õ is egy gyomorfekélyes beteg volt, szélsõségesen súlyos felsõ hasüregi vagy emésztõrendszeri fájdalmaktól szenvedett. Miután megvizsgáltam, hogy nem történt-e perforáció, minden egyes órában egy teli pohár vizet adtam a betegnek. Fájdalmai nem szûntek meg 20 perc alatt, de még 1 óra és 20 perc alatt sem. A harmadik pohár víz utántalpra állt. Átlagban a fájdalom csillapítása a kevésbé súlyos esetekben 8 percet vesz igénybe.
64
Kísérletileg kimutatták, hogy amikor megiszunk egy pohár vizet, az azonnal tovább halad a belekbe és ott felszívódik.
Csakhogy egy félórán belül, majdnem ugyanaz a vízmennyiség választódik ki a gyomorban annak glanduláris rétegén (mirigyréteg) keresztül a nyálkahártyában. Felszaporodik és a gyomorba jut, hogy lebontsa a táplálékot.
A szilárd ételek emésztése a jelenlévõ bõséges mennyiségû víztõl függ. A sav a táplálékra ömlik és az enzimek aktiválódnak.
A táplálék homogenizált folyadékká alakul, amely az emésztés következõ fázisában a belekbe jut.
A nyálka beborítja a nyálkahártya glanduláris rétegét,amely a gyomor legbelsõbb szerkezete (lásd az 5. ábrát). A nyálka 98 százalék vízbõl áll és 2 százalék „vázképzõ” alkotókból, ami fogva tartja a vizet. Ebben a nyálkának nevezett „vízrétegben” egy természetes puffer állapot jött létre.
Az alul látható sejtek nátrium-bikarbonátot (szódabikarbóna)választanak ki, amit a vízréteg fogva tart. Amint agyomor savtartalma keresztül próbál hatolni ezen a védõrétegen a bikarbonát azt azonnal semlegesíti.
Ennek a folyamatnak az eredménye a nagyobb nátrium- klorid (só) termelés (a nátrium a nátrium-bikarbonátból és a klorid a sósavból ered). A túl sok só megváltoztatja a nyálka vázképzõinek víztartó sajátságait. A túl sok savközömbösítõ és só lerakódhat ebbe a nyálka rétegbe,
ezzel kevésbé homogénné, ragadóssá teszi a nyálkahártyát és fájdalmat okoz.
A víz gyomornyálkahártyán keresztül történõ újra kiválasztásának természetes mûködése a nyálkahártya „visszamosási” folyamatának és a sólerakódásoktól valómenekülésnek tûnik. Ez a nyálkahártya újrahidratálás leghatásosabb elrendezése, amikor új nyálka is kiválasztódik.
Ez az újra frissített, sûrûsített és ragacsos nyálka gát
65
66
A GYOMOR ÉS A NYOMBÉL
5. ábra: A gyomor és a nyálkaszerkezet modellje. Egy jól hidratált nyálka
gát vissza fogja tartani a bikarbonátot és közömbösíti a rajta keresztül hatoló savat.
A dehidratált test eleve hajlamos lesz a nyálka gát hatástalanítására, ami
ezután átengedi a savat és nyálkahártya károsodást eredményez. A hidratáció a
nyálkahártyában egy sokkal jobb sav gátról fog gondoskodni, mint bármely kereskedelembõl
beszerezhetõ gyógyszer.
66
A GYOMOR ÉS A NYOMBÉL
Nyelõcsõ
Kis ívû
görbület
Nyombél
A gyomor
és a nyombél közötti
zárógyûrû – a nyálkahártya
fekélyek gyakori helye
A nyálkahártyában
található
bikarbonát
rétegek megelõzik
a sav nyálkán
keresztüli
átjutását
Sav és táplálék jól hidratált
Nagy ívû
görbület
gyomornyálka
dehidratált és a sav
keresztül jut
nyálkahártya
mirigy réteg
izom réteg
hashártya
5. ábra: A gyomor és a nyálkaszerkezet modellje. Egy jól hidratált nyálka
gát vissza fogja tartani a bikarbonátot és közömbösíti a rajta keresztül hatoló savat.
A dehidratált test eleve hajlamos lesz a nyálka gát hatástalanítására, ami
ezután átengedi a savat és nyálkahártya károsodást eredményez. A hidratáció a
nyálkahártyában egy sokkal jobb sav gátról fog gondoskodni, mint bármely kereskedelembõl
beszerezhetõ gyógyszer.
a természetes védelmi pajzs a gyomorsav ellen. Természetesen e pajzs hatásfoka a bevitt vízmennyiségtõl függ, különösen mielõtt különféle szilárd tápanyagok kerülnek a gyomorba, amelyek a gyomorfal mirigyeibõl kiváltják a gyomorsav kiválasztódást. Így a gyomorsavval szemben a víz gondoskodik az egyedüli védelemrõl. Az antacidokat arra tervezték, hogy a savhoz kapcsolódjanak (azt semlegesítsék, ford. megj.), ami egy hatástalan védelem.
El kell kezdenünk felismerni, hogy ugyanolyan módon, ahogyan éhség érzettel rendelkezünk, testünknek szomjúság érzete is van. Sajnos emésztõrendszeri rendellenességnek nevezik, és egészen addig, amíg a dehidráció anyagcsere bonyodalmaiból ki nem alakul a nyombél- és gyomorkárosodás, mindenféle gyógyszerrel kezelik. A tünetek enyhítésére ma az antacidok alkalmazása az általánosan
elfogadott kezelési módszer. Ezek a szerek a recept nélkül is kapható lassú mérgek osztályába tartoznak, amiket (az Egyesült Államokban) még az áruházakban is lehet
kapni. Svédországban jelentõs kutatásokat folytattak, ami megmutatta, akik rendelkeznek ugyan klasszikus emésztõrendszeri fájdalmakkal, de nincs fekélyük, alkalmazzanak
bár placebót, egy antacidot, vagy egy erõsebb hisztamin blokkoló gyógyszert, ugyanazt az eredményt produkálják a kezelések során. A test fiziológiájának ezen a szintjén a dehidráció jeleinek felmerülésekor, az jár el okosan, aki
artózkodik a gyógyszerek bármiféle formájától.
Legvalószínûbb, hogy a víz az egyedül hatásos anyag, ami megkönnyebbülést adhat. Mindig a víz és csakis a víz az, amit a szervezet akar, amire szüksége van, és amiért kiált.
Ha gondosan más jelzések után kutatunk, a dehidrációnak több jelzését is megtalálhatjuk. Ne gondoljuk,
67
hogy az emésztõrendszeri fájdalom egy elszigetelt és lokalizált jelenség. Bármely esetben az emésztõrendszeri fájdalom a test dehidrációjának jelzése – egy szomjúság jelzés –, még akkor is, ha fekéllyel társult. Ha a vízivással fájdalmaink enyhülnek, megfelelõ táplálkozással a fekélynek
kellõ idõben saját magát meg kell gyógyítania.
Néhányan azt mondják, a fekélyek fertõzések eredményei.
Kutatási háttérrel rendelkezõ véleményem, hogy ezek az ívelt, fekélykeltõnek vádolt baktériumok egyenesen asztaltársaink, olyan baktériumok, amik természetes módon a bélben lakoznak. Ezek a baktériumok az immunrendszer visszaszorításával méltánytalan elõnyhöz juthatnak,
ami a dehidráció közvetlen következménye. Most már érthetjük, hogy a normális bélbaktériumok (a bél baktériumflórája) együtt élnek velünk és sok, a szervezet számára szükséges vitamint is termelnek. Amikor erõsek,hozzájárulnak jólétünkhöz. A dehidráció alatt, különösen a gyomor és a nyombél közötti zárógyûrûnél sok hisztamin termelõ idegvégzõdés található. Ezek a különös ívelt baktériumok hasznot húznak a hisztamin növekedési hormon hatásából, ugyanakkor a hisztamin termelõ idegek szigorúan ellenõrzik az erõsen savas gyomortartalom belekbe jutásának sebességét. Néhány esetben nem minden fekélyes hely mutatja a „helicobacterek” jelenlétét. És ezen felül, rengeteg
ember hordozhat helicobactert a beleiben, de egyik sem szenved fekélyektõl!
Az alumínium tartalmú antacidok veszélyesek. Nem lenne szabad õket használni olyan tünetekben, amelyek készségesen elmúlnak pár pohár víztõl. A keringésben létrejövõ alumíniumtöbblet erõs precipitáló (kicsapódást okozó) tényezõ az Alzheimer-kór tekintetében. Nagyon sürgetõ, hogy megértsük a hosszú távú alumínium tartalmú
68
antacidok (Magyarországon pl. az ALMAGEL) bevétele és annak a lehetséges toxikus felhalmozódásai az Alzheimer-kór agykárosodásaiban szerepet játszhat. Egyetlen genetikai vizsgálat sem fogja érvénytelenné tenni a gyógyászatban alkalmazott alumínium toxikus mellékhatásairól szóló jelentéseket azért, hogy egy rossz paradigma égisze alatt az
egyszerû szomjúság jelzéssel foglalkozzon. Legtöbb antacid minden kanala vagy minden tablettája 150–600 milligramm alumíniumot tartalmaz.
A Guam-sziget érceiben és talajában sok alumínium található (ez néhány nyugat-csendes-óceáni területen – a Guam-szigeten, a Kii-félszigeten Japánban, Nyugat-Új- Guineában és más helyeken is – normális eset). A sziget ivóvízkészlete erõsen alumíniummal szennyezett. Az idõ
alatt, amíg ezt a szennyezést nem ismerték fel, egy Alzheimer-elmebajhoz hasonló betegség vált a szigeten elterjedtté.
Még a sziget fiatal lakossága is ettõl a kórtól szenvedett. Több évvel ezelõtt felismerték ezt a problémát és elkezdték a víztisztítást. Rájöttek, hogy a fiatalembereket nem sújtja ez a betegség többé. Elfogadottá vált, hogy a Guam-szigeten az ivóvízben található alumínium okozta az elmezavar Alzheimer-kórszerû megbetegedéseit.
A hisztamin blokkoló szerek sem alkalmazhatók hosszú távon. Sok mellékhatással rendelkeznek. Ezek szédüléses és zavart állapotként jelentkeznek az idõsebbeknél. A férfiaknál pár héttel a beszedés után megnagyobbodott mellek jelennek meg. Néhány férfi betegnél alacsony spermaszámot és libidóvesztést jegyeztek fel. Szoptatós anyáknál ésterhes asszonyoknál nem tanácsos használni ezeket a gyógyszereket, hogy a gyermek és az anya szervezetének szomjúság jelzéseit kezeljük velük. Az agyi kapilláris erek a dehidráció alatt a hisztamin serkentésére kitágulnak. Ezek
69
az antihisztaminok blokkolni fogják a hisztamin kiváltotta kapilláris erek tágulási folyamatait (pedig ez a dehidráció alatt a sûrûbb vér jobb áramlása miatt szükséges folyamat, ford. megj.), mikor az agynak egyébként is több információt kell feldolgoznia, mint normális esetben. Ez a körülmény stresszes hatást vált ki. Az agy, amikor az emésztõrendszeri fájdalmakat antihisztaminokkal kezelik, ezek hatására kevesebb vérhez jut.
Az Alzheimer-kór elsõdleges oka a test krónikus dehidrációja. Véleményem szerint az Alzheimer-kór elsõdleges oka az agysejtek dehidrációja. Az alumínium toxicitása a csak dehidráció egy következménye összehasonlítva a világ más hozzávetõleg alumíniummentes
vizével. Figyelmeztetés: a technikailag fejlett nyugati társadalmakban idõnként az alumínium-szulfátot víztisztításra használják. Hosszabb tartamú dehidrációbanaz agysejtek zsugorodni kezdenek. Képzeljünk el egy szõlõszemet, amint fokozatosan mazsola lesz belõle.
Sajnos egy dehidratált állapotban az agysejtek sokrétû szerepe egyre inkább korlátozódik, mint például a szállító rendszer irányítása, amely az idegvégzõdésekhez szállítaná az idegingerület átvivõ anyagokat. Egy orvos barátom, amikor tudomást szerzett errõl, Alzheimerkórban szenvedõ fivérét rávette, hogy igyon naponta több vizet. A beteg elkezdte visszanyerni emlékezetét,
olyannyira, hogy már követni tudja a beszélgetést, és sokkal ritkábban ismétli magát. A gyógyulás heteken belül nyilvánvalóvá vált.
Azt is fel kell ismerni, hogy habár a fájdalom a gyomor környékére korlátozódik, a dehidráció az egész testre kiterjed. Ha az emésztõrendszeri fájdalmakat nem a test szomjúság jeleiként ismerjük fel, az élet késõbbi szakaszában
70
visszafordíthatatlan problémákat fog okozni. Persze, a gyomor rákos daganata is hasonló fájdalmat tud okozni, azonban a fájdalom a víz hatására nem fog alábbhagyni.
Folyamatosan visszatér. Amikor ismétlõleges fájdalmakat tapasztalunk annak ellenére, hogy vízbevitelünket több napon keresztül rendszeressé és fokozottá tettük, a kórmegállapítás
végett célszerû orvoshoz fordulni. Ha a fájdalmak gyomorhuruttól, nyombélgyulladástól, vagy akár
gyomorfekélytõl származnak, szabályos és fokozott vízbevitel és megfelelõ étrend beállítása válik szükségessé.
A VASTAGBÉL FÁJDALOM
A vastagbél fájdalom a hasüreg bal alsó tájékán jelentkezik és kezdetben a test egy másik szomjúság jelzésének tekinthetõ. Gyakran székrekedéssel társul, amit magát is a
vízhiány okoz.
A bélrendszer egyik fõ feladatai közé tartozik az ürülékbõl való vízkiválasztás azért, hogy az ételek emésztése után ne vesszen túl sok kárba. A dehidráció állapotában, a béltartalom a könnyû haladásához szükséges vízmennyiség hiányában lassul. A lassulás miatt további kicsavarásnak van kitéve és akár az utolsó csepp víz is kivonódhat a béltartalom szilárd maradványából. Tehát a székrekedés a test vízhiányának egy bonyodalmává válik. A további szilárd táplálék bevitellel még több szilárd maradvány csomagolódik a belekbe és egyre növeli a haladás nehézségeit. Ez a folyamat fájdalmat okoz. A vastagbél fájdalmakat elsõként a test szomjúság jeleinek kellene tekinteni. Megfelelõ vízbevitellel a gyakran székrekedéssel társuló bal alsó hasüregi
71
fájdalmak megszûnnek. Ha este megeszünk egy almát, egy körtét vagy egy narancsot, segít csökkenteni a következõ napi szorulást.
VAKBÉLGYULLADÁSOS FÁJDALMAK
Néha súlyos fájdalom jelentkezhet a hasüreg jobb alsó területein. A vakbél egy gyulladásos állapotát utánozhatja és a korai vakbélgyulladás tüneteit mutathatja. Más
megkülönbözetõ tünetek, mint például hõemelkedés vagy láz, hasfalérzékenység vagy hányinger nem jelentkezik.
Ebben a különös tünetben egy vagy két pohár víz kórmegállapító eszközként is szolgál.
A HIATUS SÉRV
Gyakori az olyan jellegû emésztõrendszeri fájdalom, amit az orvos hiatus sérvnek (hiatal hernia) diagnosztizál.
A hiatus sérv a gyomor felsõ részének rendellenes áthatolása a rekeszizom résén (a nyelõcsõnyíláson) keresztül a mellkasüregbe. Ez a gyomor egy természetellenes elhelyezkedése.
A mellkasüregbe nyúló gyomorrészlet fájdalmassá teszi az emésztést. A gyomorban lévõ sav szabadon fel tud nyomulni és a nyelõcsõ védtelen falát érinti. Ez okozza a gyomorégés fájdalmait.
Normális állapotban, amikor a táplálék emésztése van folyamatban, a gyomor felsõ része ki van zárva és a sav nem tud felnyomulni a nyelõcsõbe. A bélösszehúzódások normális iránya (a perisztaltika) lefelé mutat, a szájtól a végbélig.
Továbbá két szelep is van, ami megelõzi a táplálék
72
visszafelé, felfelé áramlását. Az egyik ilyen szelep a nyelõcsõ és a gyomor közötti szakaszon található. Ez a szelep csak akkor enged át, amikor táplálék jut a gyomorba.
A másik „csapó-szelep” a rekeszizom által lezárt szakasz alatt helyezkedik el, ahol a nyelõcsõ keresztül halad a rekeszizomnyíláson, hogy a gyomorba csatlakozzon. Ez a
„csapó-szelep” a lenyelt falat áthaladásához szinkronizálódik.
Egyébként ez a szelep zárt állapotban van, és nem engedi feljutni a gyomor tartalmát a nyelõcsõbe. A két szelep helyes mûködése így akadályozza meg a táplálék fordított
irányú haladását.
A béltraktus, a szájtól a végbélig, egy hosszú csõ. Különbözõ részei, hogy az emésztési és a hulladékeltávolítási folyamatok rendezetten és simán menjenek, különbözõ fizikai és mûködési jellegzetességeket mutatnak. Ezt a munkát sok-sok helyi hormon teszi lehetõvé. A helyi hormonok
olyan kémiai hírvivõk, amelyek jelzik és idõzítik a folyamatok soron következõ állomásait. Ezek okozzák az enzimek kiválasztódását a további táplálékfeldolgozáshoz és a
hatásos anyagok felvételéhez, felszívódásához.
Az emésztési folyamat korai szakaszában sav választódik ki a gyomorban, hogy aktiválja az enzimeket és segítse a szilárd fehérjék, például a hús lebontását. A folyadékká
alakított, erõsen savas gyomortartalom normális esetben a bél elsõ részébe továbbítódik. A gyomor és a bél között található egy szelep. Ezt gyomorkapunak nevezik.
E kapu (egy szelephez hasonló) mûködését a környezõ területek üzenõ rendszerei szabályozzák. Az egyik feladat, hogy a gyomor szeretné a bélrendszerbe önteni tartalmát,
a másik feladat pedig a bélrendszer felkészítése az erõsen maró, savas gyomortartalom fogadására.
73
A hasnyálmirigy inzulint termel, hogy szabályozza vércukrot és további lényeges enzimeket önt a bélrendszerbe.
A hasnyálmirigy felelõs ugyanakkor a béltraktus lúgos kémhatásának visszaállításáért, mielõtt a sav a gyomorból a bélbe jut. A hasnyálmirigy állandó legfontosabb szerepe a vizes bikarbonát oldat elõállítása és kiválasztása, azé a lúgos kémhatású oldaté, ami a béltraktusba lépõ savas
anyagot közömbösíti. A lúgos oldat gyártásához a hasnyálmirigynek a keringésbõl sok vízre van szüksége. Dehidráció alatt ez a folyamat nem hatékony. Ezért a gyomorkapu
nem tudja a jelzést tisztán érzékelni és nem tud nyitni, hogy a savas gyomortartalom a bélbe kerüljön. Az emésztõrendszeri fájdalmak elsõ forrása, a szomjúság kezdeti jelzése
ez jelenség.
Amikor vizet iszunk a gyomorba érkezõ víz térfogatától függõen, egy hormont (idegingerület átvivõ anyagot), a „motilint” választja ki a szervezet. Minél több vizet iszunk annál több motilint termel a béltraktus és a vérkeringésben ez mérhetõ. A motilin béltraktusra gyakorolt hatása, amint a neve is jelzi, a bélfal ritmikus összehúzódását, perisztaltikus mozgását serkenti. E mûködés része az a
szabályozás is, ami idõzíti a béltartalom útjában lévõ bélszakaszok „szelepeinek” nyitó és záró mozgását. Tehát, amikor elegendõ víz áll rendelkezésre az emésztéshez, a
hasnyálmirigy lúgos bikarbonát oldatot termel a felsõ béltraktus számára, hogy semlegesítse a savas gyomortartalmat.
Ilyen ideális körülmények között a gyomorkapu a gyomor kiürítéséhez nyitott állásba kerül. A motilin e folyamat
összehangolásában fõszerepet játszik. A motilin egy „jóllakottsági hormon”, amit akkor választ ki a béltraktus,amikor a víz a gyomorfallal érintkezik.
74
A probléma akkor kezdõdik, amikor nincs elég víz a szervezetben az emésztési események rendezett végrehajtásához.
A rendszer, ha a közömbösítés nem hatásos, semmiképpen sem engedi a maró, savas gyomortartalmat a béltraktusba ömleni. A károsodás helyrehozhatatlan lenne.
A belek fala nem rendelkezik ugyanolyan védõréteggela savak ellen, mint a gyomorfal. A gyomorkapu egyre inkábbösszeszorul. A nyelõcsõ és a gyomor közötti zárógyûrû
és a rekeszizom külsõ szelepe lazultabbá válik. Kezdetben, amikor a személy lefekszik, némi sav kerülhet a nyelõcsõbe, és ez gyakran fájdalmat kelt, amit gyomorégésnek neveznek.
Néha a szelep olyan laza is lehet, hogy a gyomor egy
részlete keresztül mehet rajta a mellkasba és elérheti a
hiatus nyílást. Amikor a szelepek mûködési módja megfordul, a gyomortartalom normális áramlási irányára nézve, akkor hatásában egy másik végsõ és elkerülhetetlen
eredmény készül elõ: a gyomortartalom szájon át történõ kiürítése. Ha a gyomortartalom nem tud a belekbe jutni, és nem tud korlátlanul a gyomorban maradni, akkor az egyedüli út a szájon át vezet. Ennek eléréséhez a béltraktus fordított irányú összehúzódásba kezd. A fordított irányú mozgást antiperisztaltikának nevezik.
A súlyos dehidráció bonyodalmainak egyik legfélreértettebb és legnyugtalanítóbb tünete a beteges bulimia.
Azok, akik ettõl szenvednek állandó éhséget éreznek. Alegfigyelemreméltóbb személy közülük Diana hercegnõ,akin teljesen erõt vett ez a probléma és ez az antiszociális betegség Károly herceggel való házasságát gyökeresen megrontotta. Amikor ezek a betegek esznek, nem tudják visszatartani az ételt és folyamatos ellenõrizhetetlen hányingerük van és ezzel egy antiszociális életvitelük. Ezekben
75
az emberekben az éhségérzet valójában egy szomjúság jelzés és a sürgetõ hányinger egy védõ mechanizmus, melyet a fentiek megmagyaráznak. Ha egy bulimiás beteg elkezdi újranedvesíteni a szervezetét és evés elõtt vizet iszik, akkor problémája elmúlik.
Véleményem szerint, a védtelen nyelõcsõ szöveteireismételten visszaáramló maró hatású sav miatt szoros kapcsolat van fiatalkori gyomorégés és a nyelõcsõ alsó végénél
jelentkezõ rák között.
Az emésztõrendszeri fájdalmat, mindegy, hogy milyen más patológiás címkét ragasztottak rá, szabályos vízbevitellel kellene kezelni. A jelenlegi kezelési gyakorlatokban az
antacidok és az antihisztaminok alkalmazása hátrányos a krónikusan vízhiánytól szenvedõ betegek számára.
A. B. önmaga jószántából foglalkozik az alternatív gyógyászat terjesztésével. A kelát terápiát tanulmányozza.
Egy népszerû könyvben mások írásait és közleményeit állította össze a kelát terápiáról. Azonban õ maga már évek óta a hiatus sérv gyötrõ fájdalmaitól szenved. Férje, egy nagyon kedves szerzõ, mesélte nekem, hogy felesége néha alig tud végig ülni egy étkezést, de nem szenved olyan súlyos fájdalmaktól, mivel evését be tudja fejezni és utána örömmel beszélget. Idõnként azonban sürgõsen el kell hagyniuk az éttermet, mert a fájdalom még annyi haladékot sem enged, hogy befejezze az étkezést.
A. B. azt mondta nekem, hogy alig szokott vizet inni.
Csak miután H. B. véletlenül ráakadt könyvemre és elolvasta, értette meg A. B. problémáját. Elkezdett vizet inni.
Ahogy vízfogyasztását megnövelte észrevette, hogy fájdalmai enyhültek. Pár nap múlva fájdalmai teljesen el is tûntek és soha többé nem tértek vissza. A házaspár így már örömmel járt társaságba. Pár alkalommal feleségem és
76
én együtt vacsoráztunk velük. Úgy tûnik hiatal sérve és fájdalmai már csak rossz emlékek. Érdekes megjegyezni,hogy kedvenc terápiája, a kelát terápia sem tudott rajta segíteni.
Egyértelmûvé kellett válnia számára, hogy a kelát
terápia rejtett érdemei legtöbb esetben a megnövekedett vízbevitel javára írhatók. Azonban, a múltban a megnövekedett vízbevitel nem volt gyakorlati tanács az átmeneti kezelések alatt. De beszélgetéseimnek és könyvem Journal of Townsend Letter for Doctors címû folyóiratban közölt kritikájának köszönhetõen az „alternatív gyógyászat” legtöbb orvosa most a vízbevitel növelését ajánlja betegeinek.
A kelát terápia a toxikus fémek szervezetbõl való eltávolítására
alkalmas.
Összegezve:
Az emésztõrendszeri fájdalom az emberi test egy krónikus és súlyos vízhiányhoz kapcsolódó szomjúság jelzése. A test más szomjúság jeleivel társulva is megjelenik. Vessünk egy pillantást Mr. Liguori levelére a 7. fejezetben. Amint láthatjuk Mr. Liguori a hiatal sérv fájdalmaitól és anginális fájdalmaktól is szenvedett. Egy héten belül a megnövelt vízbevitellel az egyik fájdalom
megszûnt a másik pedig jelentõsen mérséklõdött. Mire ezt a fejezetet összeállítottam tájékoztatott, hogy fájdalmai teljesen megszûntek.
77
4
VÍZHIÁNY ÉS A KRÓNIKUS BETEGSÉGEK
REUMATIKUS ÍZÜLETI FÁJDALMAK
50 millió amerikai szenved az ízületi gyulladás különbözõ formáitól, 30 millió ember szenved alháti fájdalmaktól, milliók szenvednek nyakízületi gyulladástól és 200 000 gyermek szenved az ízületi gyulladás fiatalkori formájától.
Ha egyszer e tünetekbõl bármelyik felmerül egy emberben, egész élethosszig tartó büntetéssé válik, hacsak meg nem érti a probléma gyökeres, de ugyanakkor egyszerû okát.
Kezdetben a reumás, gyulladásos ízületeket és azok fájdalmát az érintett ízületi felületeknél a vízhiány jeleinek kell tekinteni. Némely ízületi gyulladásnál a sóhiány hozzájárulhat a fájdalomhoz.
A csontok csuklóiban található ízületi porcok sok vizet tartalmaznak. E víztartalomnak a kenési sajátsága teremti meg a két szembenálló csont porcfelületeken történõ
könnyed elmozdulását.
Mivel a csontsejtek mész lerakodásokba mélyednek, a porc sejtek egy sok vizet tartalmazó hálózatba merülnek bele.
Ahogyan a porc felületek egymáson csúsznak, némelyik külsõ sejt elpusztul és szétkenõdik. Új mindkét csont felületéhez csatlakozó sejtek foglalják el helyeiket a csontok növekedõ végébõl. Egy jól nedvesített porcban a súrlódásos
78
károsodás minimális. Egy vízhiányos porcban a „csiszolási” károsodás nagyobb mértékû. A porcsejtek újraképzõdési sebességének és a pusztulási sebességüknek hányadosa a csuklóízület hatékonysági tényezõje. károsodás minimális. Egy vízhiányos porcban a „csiszolási” károsodás nagyobb mértékû. A porcsejtek újraképzõdési sebességének és a pusztulási sebességüknek hányadosa a
csuklóízület hatékonysági tényezõje.
79
UJJ ÍZÜLET
6. ábra: Egy normális ujj csuklóízület – annak arteriális ellátottsága a
csontvelõ felé, az ízületi tok felé és a szérum ellátottság iránya a porc kapcsolódási
pontok felé a csontvelõn keresztül.
A csontvelõben aktívan növekedõ vérsejtek elsõbbséget élveznek a porcsejtek elõtt a csont szerkezetén keresztül haladó víz felhasználása szempontjából. A véredények tágulási folyamatában, a jobb keringési feltételek biztosítása miatt, valószínû, hogy a csont szoros lyukán keresztülmenõ artéria nem tud megfelelõen kitágulni; emiatt a megnövekedett víz- és tápanyagszükséglet miatt a véredények méretétõl függõ sejtek fizikailag korlátozott adagolási mechanizmussal rendelkeznek. Ilyen körülmények között, és hacsak a nagyobb mennyiségû víz szállítása miatt
vér meg nem hígul, a porc „szérum” igénye az ízületi tokot tápláló véredényekbõl elégül ki. Az idegileg szabályozottsönt (elterelõ) mechanizmus (az összes ízület felé) is
fájdalmat termel.
Kezdetben ez a fájdalom azt jelzi, hogy az ízület nincs kész a ránehezedõ nyomás elviselésére, legalábbis amíg nem jól hidratált. A fájdalom e típusát a víz szabályozott és megnövelt bevitelével kell kezelni, hogy a víz hatására a kissé hígabb vér könnyebben elláthassa a kérdéses területet, a porc teljes hidratálódásáig és a porcalap és a csont megfelelõ kapcsolatának helyreállásáig. Ha pillantást vetünk
a 7. ábrára, könnyen megérthetjük a fentieket.
Feltételezésem szerint, az ízületi tok duzzanatát és fájdalmát az ízületeket ellátó véredények tágulása és ödémája okozza. A porcfelületek idegvégzõdésekkel rendelkeznek, amelyek az összes folyamatot szabályozzák. Mikor a vízfelvétel miatt több vérre tartanak igényt, a véredények
valószínûleg tágulással egyenlítik ki a keringés rossz hatékonyságát a csontban.
Mivel az ízületben a dehidráció végül súlyos károsodást okoz – egészen a csont felületének lekopásáig, amíg ki nem alakul a csont ízületi gyulladás – a szövetkárosodás
80 kiváltja az ízület átformálásának mechanizmusát. Az ízületi tokban hormontermelõ sejtek is találhatók. Amikor károsodás történik (ugyancsak a dehidráció miatt), a sérült szöveteket helyre kell hozni. Ezek a „helyi átalakító hormonok”
81
Egy jól hidratált
csuklóízület
A porc hidratációja
a csont oldaláról
A normális ízületi
tok és a csontot
fedõ porc
Csontvelõ
A csuklóízület mozgása vákuumot kelt a súrlódó
ízületi felületek közötti térben. A csonton és a porcon keresztül
víz szívódik be – ha elérhetõ.
A károsodott
porc alatt
megjelenõ csont
A gyulladt ízületi
tokba szivárgó
szérum és
fehérvérsejtek
Az ízületi tokba
belépõ artéria
Egy dehidratált
csuklóízület
7. ábra: Egy jól hidratált és egy dehidratált csuklóízület kétoldalú bemutatására,
összehasonlítására szánt modell. A jól hidratált ízületi porc a véráramból
a csont felõl kap táplálékot. Egy dehidratált porc az ízületi tokból tud szerezni
némi folyadékot, így duzzadás és érzékenység lép fel az ízületi tokban. A
gyulladási folyamat egy fertõzésnek is tûnhet, pedig valójában csak dehidráció.
EGY JÓL HIDRATÁLT ÉS EGY DEHIDRATÁLT CSUKLÓÍZÜLET
ÖSSZEHASONLÍTÁSA
veszik át az irányítást és újraszerkesztik az ízületi felületeket.
Õk állítják be az erõvonalakat és a nyomást, amit az ízületeknek el kell viselniük.
Sajnos, az ízületek helyreállító mechanizmusa a normálistól eltérõ alakú ízületeket hoz létre. Ahhoz, hogy elkerüljük
z ilyen alakvesztéseket, komolyan kell vennünk a kezdeti fájdalmakat és el kell kezdeni a napi szigorú és rendszeres vízfogyasztást. Ezeket a fájdalmakat elõször a helyi szomjúság jeleiként kell fogadni. Ha a fokozott vízbevitel pár napja után nem múlnak el és az ízület ismételt gyengéd hajlításra továbbra is érzékeny marad, akkor szakemberhez kell fordulnunk.
Semmit sem veszthetünk és mindent megnyerhetünk, ha felismerjük a fájdalmat és a reumás ízületek nem fertõzéses gyulladásainak szomjúság jelzését. Valószínûleg
a vízhiány során más jeleket is észlelünk a testünkön, de az ízület egy súlyosabb helyi károsodást jelez.
Ha megértjük, hogy a testnek nehézségei vannak a vízhiányos állapotának felismerésével, valószínûleg azt is megértjük, hogy az éberség ezen alacsonyabb állapota a gyermekekben is öröklõdhet. Valószínûleg az ízületi fájdalom ugyanúgy, mint ahogy a gyomorégés is a dehidráció
alatt jelentkezhet egy gyorsan növekedõ gyermeknél. A szomjúságjelzés keltésének a módszere természetesen a fiataloknál és az öregeknél ugyanaz. Ezért ajánlott a fiatalkori
ízületi gyulladást is a megnövelt vízbevitellel kezelni.
Amint dr. Laurence Malone, tapasztalt orvos és pedagógus alább közzétett levelében láthatjuk. A reumatikus ízületi fájdalmakban a víz hatására vonatkozó tapasztalata márönmagában megmutatja, hogy az orvosi körökben a többi kollégának is fel kellene ismernie a víz betegség-megelõzõ
gyógyászati értékét.
82
EGY JÓL HIDRATÁLT ÉS EGY DEHIDRATÁLT CSUKLÓÍZÜLET
ÖSSZEHASONLÍTÁSA
A csuklóízület mozgása vákuumot kelt a súrlódó ízületi felületek közötti térben. A csonton és a porcon keresztül
víz szívódik be – ha elérhetõ.
7. ábra: Egy jól hidratált és egy dehidratált csuklóízület kétoldalú bemutatására,
összehasonlítására szánt modell. A jól hidratált ízületi porc a véráramból
a csont felõl kap táplálékot. Egy dehidratált porc az ízületi tokból tud szerezni
némi folyadékot, így duzzadás és érzékenység lép fel az ízületi tokban. A
gyulladási folyamat egy fertõzésnek is tûnhet, pedig valójában csak dehidráci
FEJEZETZÁRÓ GONDOLATOK
A könyv már a nyomdászok kezében van. Mostanában vezettek be pár új víz típust és a tudományosnak tûnõ elõállítási módjukról szóló magyarázatok arra sarkalltak, hogy ezt az oldalt néhány lényeges pont tisztázására szánjam.
A könyvben több szempont szerint is tárgyalt csapvíz gyógyító fiziológiai hatásához a kereskedelmi „strukturált vizek” néhány különleges típusát rendelik. Amint már elmagyaráztam, a víz sok jellegzetességgel rendelkezik. Különleges szerepet játszik a membránokban és a szervezet
sejtjein belül.
Azonban, ha a szervezeten kívül utánozzuk vagy szimuláljuk a víz szerepeit, nem azt jelenti, hogy a test sejtjeibe bekerülõ víz is ugyanazokkal a szerepekkel rendelkezik majd. Tulajdonképpen a sejtmembrán megszûri és megszabadítja a vizet a szilárd alkotóktól és az oldott
anyagoktól, hogy tiszta és aktív vizet állítson elõ, még mielõtt az a sejtbe kerülne. Kialakult egy rendszer, hogy a vízmolekulák, mielõtt áthaladnak a membránon, egysoros oszlopba rendezõdjenek. A víz századmilliméter per másodperc sebességgel „áramlik” (diffundál) a sejtbe. Az oldott
anyagok kívül maradnak és belépésük az anyagfüggõ szállítórendszer segítségével szabályozottan történhet. Ez a szervezet túlélõ módszere. Az állandóan változó környezeti tényezõkkel megteremti a saját egységes felismerési mechanizmusát. Kérem, ne hagyják, hogy a szakszavak és
a különbözõ érthetetlennek tûnõ kifejezések nyomasszák önöket. Gondolkodjanak el a kereskedelemben kapható különbözõ termékek látszólagosan tudományos nyilatkozatain,
megállapításain.
Tisztelt Uraim!
82 éves kort értem meg jó erõnlétben és nagyon sajnálom, hogy eddig
nem jutott el hozzám dr. Batmanghelidj nagyszerû tanácsa és könyve a
„Tested vízért kiállt” és az „Alháti fájdalmak”.
Dr. Batman érvelése mélyreható, orvosi tapasztalata sugárzik az értelemtõl
és a briliáns logikától. Könyve most könyvtáram féltve õrzött
kincse. Kezem és hátam fájdalmas ízületi gyulladásánál alkalmaztam is
tanácsát, és két hét elteltével a fájdalmak tekintélyes enyhülését tapasztaltam.
Jobban aludtam, erõsebbnek, összehangoltabbnak és pihentebbnek
éreztem magam. Egy egészen más szempontból nézem az életet,
minden dolog könnyebbnek tûnik.
Dr. Batman könyve teli van józan és igaz orvosi tanácsokkal. A betegségek
kezelésére vonatkozó javaslatai tényleg a gyökerekig hatolnak és
bárki is olvassa el ezt, nem bánja meg, hogy megvette a könyvet.
Tisztelettel:
Laurence A. Malone
„A Tutorial Learning
Center For College Science”
(„Az Egyetemes Tudományok
Oktatási Konzultációs Központja”)
85
DERÉKTÁJI FÁJDALMAK
Értékelni kellene, hogy a gerincízületek – a csigolyaközi ízületek és porckorongjának szerkezete – a porckorong magban és a csigolya sima felületét takaró véglemez
porcban tárolt víz hidraulikai sajátságaitól függnek. A víz nem csak a kenõanyag szerepét látja el a hátgerinc csigolyáinak kapcsolódó felületei között, hanem a csigolyaközi
térben, a porckorongban tárolódik és a felsõ test saját súlyából eredõ nyomását támasztja. A felsõ test súlyának 75
százalékát a porc magban található víztartalom támasztja és a súlynak csak a 25 százalékát tartja a porckorong körülötti rostos szerkezetû anyag (lásd a 8. ábrát). Az összes ízület alapelve úgy alakult, hogy a víz kenõ szerepe is és testsúly tartó szerepe is érvényesüljön. Az ízületekben a
testsúly által létrehozott erõ, az izmok feszítése hatására létrejövõ erõ és az ezekbõl eredõ nyomás ugyanolyan típusú és hatású. Az ízületek legtöbbjében, egy változó vákuum létrehozása
egy csendes víz beáramlást segít elõ az ízületekbe, és csak az ízület aktivitásának eredményeként préselõdik ki. A hátfájás megelõzéséhez elegendõ vizet kell innunk és
különféle gyakorlatsorozatokat kell elvégeznünk, hogy változó vákuumot hozzunk létre, ami vizet pumpál a porcok özötti térbe. Ez a gyakorlat a hátizom görcsöt is csökkenti, ami a hátfájós emberek elsöprõ többségében – 80százalékukban – a fájdalmak fõ oka. A helyes testtartáshoz is hozzá kell szoknunk. A hátfájás és annak vonatkozásai olyan fontosak, hogy egy külön könyvben – „Hogyan törõdjünk a hátfájdalmakkal és a reumás ízületi fájdalmakkal”, és az ezt kiegészítõ „Hogyan törõdjünk a hátfájdalmakkal” címû videokazettán foglalkozom vele.
86
Ha fáj a hátunk, különösen ha csípõ fájdalmaink vannak, elõnyös lesz elolvasni a könyvet és/vagy megnézni a videokazettát. Amikor elvégeztük a könyvben és a videokazettán bemutatott különleges mozgásgyakorlatokat,
87
AZ 5. ÁGYÉKI PORCKORONG FONTOSSÁGA
8. ábra: A porckorong mag víztartalmának fontosságát mutató vázlatos
rajz. A víz a csigolyaközi porckorong tartóképességérõl, a lényeges hidraulikus
támasztékról gondoskodik. Ha egyszer beáll a dehidráció, a test minden része
szenvedni kezd. A porckorongok és azok ízületei az elsõ vonalban vannak. Az 5.
ágyéki csigolya porckorongja az esetek 95 százalékában érintett.
Ha fáj a hátunk, különösen ha csípõ fájdalmaink vannak, elõnyös lesz elolvasni a könyvet és/vagy megnézni a videokazettát. Amikor elvégeztük a könyvben és a videokazettán bemutatott különleges mozgásgyakorlatokat, amik változó vákuumot teremtenek a porckorongok közötti térben, legtöbb esetben a csípõfájdalmak fél órán belül teljesen elmúlnak
.
NYAKI FÁJDALMAK
A rossz testtartás – például mikor írás közben fejünket hosszabb idõn keresztül elõrehajtva tartjuk, egy alacsony íróasztalnál, több órán keresztül fagyott testtartásban dolgozunk egy számítógép elõtt, rossz párnán vagy túl sok párnán pihenünk – hozzájáruló tényezõ lehet a nyakfájások kialakulásához. Ezenkívül a porckorongok rendellenes elhelyezkedése is okozhat nyakfájást.
A nyakmozgás lényeges és szükséges a megfelelõ folyadékáramlás létrejöttéhez a nyakcsigolyák porckorongjai közötti térben. A fej súlya hosszabb idõn keresztül kinyomja a porckorongok közötti térbõl a vizet.
Ahhoz, hogy a kikerült víz visszaszívódjon, vákuumot kell létrehozni a porckorongok közötti térben. Ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha a fejet és a nyakat megfelelõen elõre-hátra mozgatjuk.
A porckorongok rendellenes elhelyezkedésébõl eredõ nyakfájdalmak egy kevésbé súlyos esetében, egy egyszerû gyakorlat, hogy többször lassan, amennyire csak lehet, hátrahajlítjuk a nyakat és a fejet. Ezután kinyújtva tartjuk 30 másodpercig a nyakat. Ez a meghosszabbított kinyújtás
vákuumot hoz létre a porckorongok között és vizet pumpál a köztes térbe. Ugyanakkor az elülsõ gerincínszalagokkal való kapcsolat mindegyik porckorongot visszahúzza a normális terükbe a csigolya és az idegi gyökerektõl távoli tér közé.
88
Egy másik egyszerû eljárás a probléma kijavítására, hogy az ágy legszélén a hátunkra fekszünk, úgy hogy a fejünk lógjon le. E testtartás lehetõvé teszi, hogy a fej súlyánál fogva megnyújtsa és hátra hajtsa a terheletlen nyakat. Ha teljesen nyugodtan eltöltünk pár pillanatot ebben a testhelyzetben, a nyakban lévõ feszültség oldódni fog. Ez egy jó testtartás a porckorongok közötti tér „vákuumozására”. Miután gyengéden hátrahajlítottuk a fejünket, úgy hogy láttuk a padlót, emeljük fel fejünket, amíg a lábunkhoz közelebb esõ mennyezetrészt nem látjuk. Ez az eljárás hatásos lehet bármely két csigolya közötti térre, hogy változó vákuumot hozzon létre. A vákuum vizet szív a porckorong közötti térbe és a csigolya minden részére szétterjeszti, ezzel pedig keni annak belsõ súrlódó felületeit. Ezt a vizet a porckorong magnak kell beszívni, amíg ki nem tágul a természetes méretére és el
nem különíti az egyik csigolyát a másiktól. Hajlíthatjuk a nyakunkat az egyik oldalról a másikra. Próbáljunk a falra és a szoba padlójára nézni, elõször az egyik oldalon, utána a másikon.
Akik nyakízületi gyulladástól vagy porckorong rendellenességtõl kezdenek szenvedni, kipróbálhatják ezt az egyszerû módszert, hogy ízületeik könnyebben mozogjanak.
ANGINÁLIS (SZÍVKOSZORÚÉR GÖRCS) FÁJDALMAK
Részletesebb tájékoztatást kaphatunk errõl a „magas vérkoleszterin” címû fejezetben. Röviden és célzatosan szólva a test dehidráció okozta fájdalmairól, az anginális fájdalmak vízhiányt mutatnak: a szívre és a tüdõre aggatott különbözõ tünetek mindegyikének fõ oka a kialakult dehidráció. Tegyünk egy pillantást Mr. Sam Liguori és Loretta Johnson szíves engedélyükkel közzétett levelére
89
(a koleszterinrõl szóló fejezetben). Mr. Liguori anginális fájdalmai megszûntek a megnövelt vízfogyasztás hatására.
Egyben az addig szenvedést okozó hiatus sérve is kezdett elmúlni. Adott idõ után teljesen el fog tûnni. Loretta Johnson levelében egy fiatalos szívû 90 éves embert láthatunk.
Anginális tüneteire a vízkezelés olyan mértékben hozta meg a gyógyulást, hogy már nincs szüksége „szívgyógyszerekre”.
FEJFÁJÁSOK
Személyes tapasztalataimban a migrénes fejfájásokat, úgy tûnik szintén a vízhiány okozza; a pihenés alatti túl sok takaró használata nem teszi lehetõvé a szervezet számára a hõmérséklet-szabályozást; az alkoholos italok (másnaposság) a sejtek dehidrációjának elindító folyamatai; étrendi vagy allergia okozta hisztamin felszabadulás; a túl nagy környezeti hõterhelés, ami nem társul folyadék bevitellel; stb. Alapjában véve, a migrén a kritikus testhõmérséklet- szabályozás jelzésének tûnik a hõstressz idején.
A dehidráció fõ szerepet játszik a migrénes fejfájások megjelenésében.
A legokosabb módszer a migrénes fájdalmak ellen a rendszeres vízbevitellel történõ megelõzés. Ha egyszer a migrén áttöri a fájdalom korlátokat, egy lavinaszerû kémiai folyamat (kaszkád folyamat) indul be, hogy meggátolja a test a további aktivitását. Ekkor rávehetünk valakit, hogy bõséges vízzel vegyen be egy fájdalomcsillapítót. A megfelelõen lehûtött vagy jegelt víz maga is belülrõl hûtheti
a testet (az agyat is) és elõsegítheti az érrendszer
90
összehúzódását. Valószínûleg a perifériás érrendszer többlet tágulása az alapvetõ oka a migrénes fejfájásnak. Mrs. Mavis Butlerrel, aki egy utazó ausztrál adventista misszionárius, a Fülöp-szigeteki Silangban tett látogatásakor történt meg ez az eset. Évek óta szenvedett migrénes fejfájástól. Ekkor olyan tehetetlenség vett rajta erõt, ami az ágyhoz kötötte. Akkor akadt erre a könyvre, amikor
Silangban volt és vízadagját azonnal elkezdte emelni. Azt írta nekem, hogy olyan mély benyomást tett rá, hogy most a háztetõkrõl akarja kikiáltani. Olvassuk el a levelét.
Ez egy másik emberi történet, amit megcsodálhatunk: hogyan lehetséges az, hogy ennyire tudatlanok voltunk a víz egészségünkre vonatkozó fontosságát illetõen, hogy az emberek egészen a halál pillanatáig szenvedik a hiányát?
Kedves dr. Batmanghelidj!
Sok éven keresztül szenvedtem a fejfájásoktól. Beszéltem orvosokkal, neurológusokkal,
kiropraktikusokkal (hátgerincmasszázzsal gyógyítók,
ford. megj.) és dollárok százait költöttem CT és röntgen vizsgálatokra
minden eredmény nélkül. Akkor csak Istenbe vetett hitem õrzött meg a
haláltól, amint a fájdalomban napokon keresztül egyfolytában hason feküdtem
az ágyamban.
Semmilyen gyógyszer nem tudta megszüntetni a fájdalmamat, úgy
tûnt, teljesen a saját útját járja és egyszer csak megszûnt. Nem sikerült
összefüggést találnom az étrendem és a fejfájások között és egyedül az a
különlegessége maradt meg az idõk során, hogy mindig étkezés után pár
órával kezdõdött.
Azután egyik nap egy barátom azt mondta, arra gondol, a fejfájásom
oka az, hogy nem iszok elég vizet. Rövid ideig azt képzeltem, valóban
nem iszok sok vizet, arra gondoltam, hogy a gyógyteáim a gyümölcslevekkel
együtt és a sok gyümölcs bõségesen ellát folyadékkal. Éppen három
91
héttel késõbb átlapoztam egy egészségügyi magazint, amikor „Testünk
vízért kiált” könyvének hirdetését láttam meg, szemem éppen kezdett átsiklani
rajta. Megvettem a magazint és megrendeltem a könyvet.
Mikor megérkezett, buzgón elolvastam, és újból elolvastam, hogy megtanuljam
a víz új fogalmát, és ahogy ivási szokásaim hibáit egyre inkább
felismertem gyorsan kijavítottam õket. Valóban meg tudja érteni
bárki tapasztalatok nélkül is, milyen egy fájdalmas napokkal töltött
életet egy fájdalommentes csodálatos napokból álló életre cserélni, amikor
azt tehetem amit akarok és nem nyom az ágyba a fájdalom? Óh, milyen
áldás ez, Istennek folyamatosan hálát adok érte.
Hónapokig tartott, amíg megfelelõen hidratáltam testemet, de most a
fejfájás csak hébe-hóba látogat meg ellentétben a régi gyakorisággal.
Köszönöm Istennek, hogy lépésrõl lépésre elvezetett a csodálatos igazsághoz.
Õ kételkedés nélkül korábban is próbált vezetni engem, de én túl
vak voltam hozzá. Köszönöm Önnek doktor úr a nagyszerû munkáját
és a kitartását, hogy elhozta az embereknek ezt az igazságot.
Esti iskolákban adtam elõ a felnõtteknek a „jobb ételek és az asztali szokásokat”
és gyorsan bevettem a tervembe a test vízszükségletérõl szóló
tájékoztatást is. Sok embernek tudtam ezzel a tudással segíteni a jobb
egészség elérésében és a kevesebb szenvedéssel járó életvitelben. Egy barátom
mesélte, hogy pár napos gyomor és fekélykezelésre kórházba vonul.
Könyörögtem neki, hogy inkább végezze el az Ön által ajánlott
vízkúrát. Meglehetõsen vonakodóan tette, utána pedig nagyon csodálkozott
és hálálkodott, hogy megtalálta az enyhülést a fájdalmaira, gyógyszer
nélkül is meggyógyult a fekélye.
Kérem, hadd fejezzem ki újra köszönetteljes hálámat és hadd imádkozzam,
hogy az Úr áldja és vezesse Önt és a segítõit az emberiség jobb
egészségéért.
Szívélyes üdvözlettel,
(Mrs.) Mavis Butler
92
5
DEHIDRATÁCIÓ ÉS STRESSZ
„Az értelmes ember alkalmazkodik a világhoz:
az esztelen ember makacsul ragaszkodik ahhoz,
hogy a világnak kell õhozzá alkalmazkodni.
Ezért az egész fejlõdés az esztelen embertõl függ.”
– George Bernard Shaw
A STRESSZ ÉS A DEPRESSZIÓ
A depressziós állapot állítólag akkor jön létre, amikor az agy egy ellentétes érzelmi problémával találja magát szemben, ugyanakkor nehéz megbirkóznia más figyelemlekötõ
cselekedetekkel. Ez az állapot annyira lekötheti a személyt, hogy teljességgel képtelen lesz más dologra figyelni.
Hosszú távon az agy ilyen stresszes megnyilvánulásai különbözõ tüneteket hozhatnak létre a személy külsõ viselkedési szokásaitól függõen.
A statisztika szerint tízmillió amerikai szenved az ilyen tünetek egyik vagy másik formájától. A depresszió enyhébb formáit sokkal nagyobb számban tapasztalják vagy fogják valamikor tapasztalni. A fejlõdési folyamatban a depresszió némely formája bárkinél természetes jelenség.
E pusztító mentális aktivitású állapotokban szerepek és jellemek fejlõdnek ki és az egyén belsõ jelleme feledésbe merül. Természetesen, negatív érzéseinknek különbözõ szempontjaival való megbirkózás a fejlõdés részéhez tartozik.
Akkor, ha jelen van a szeretet, a gondoskodás és az együttérzés, hogy kilökje az egyént a negatív gondolkodás
93
megoldásainak irányából, a depresszió majdnem minden esetben csak egy átmeneti jelenség.
Sajnos néhány ember nem lesz képes megbirkózni a félelmével, az aggódásával és a dühével társult depresszióval.
A szakorvosi segítség során kapnak néhány orvosságot.
A depresszió kémiai kezelésének kezdetén a gyógyszerek nem voltak ennyire károsító hatásúak, mint napjainkban.
Manapság nagyon erõteljesek és gyakran veszélyesek. E gyógyszerek némely formája a kezelt egyéneket megfosztja a maguk és mások helyzetébe való érzelmi beleélõ képességtõl.
A gyógyszerek e típusa, különösen a sérülékeny személyekben, lerombolja a beleérzõ képességet és negatív eszméket, gondolatokat rögzíthet meg. Könnyebben válnak öngyilkossá, antiszociálissá vagy embergyûlölõvé.
Ebben a fejezetben a pszichológiai stressz és depresszió kezelések eredménytelenségének okát magyarázom el. Csak az agy hatásfokának növelését tudom javasolni,ogy meg tudjon birkózni a szélsõségesen súlyos érzelmi stresszekkel és annak külsõ depressziós megnyilvánulásaival.
Az olvasóknak itt javasolt összes pozitív szempontot sok más emberen én magam tapasztaltam.
A szociális stresszel – félelem, aggódás, bizonytalanság, tartós érzelmi és házassági problémák – társuló patológia (kórtan) és a depresszió kialakulása az agyszövetek
ki nem elégített vízigénye miatt bekövetkezõ vízhiányeredménye. Az agy az energia pumpák vezérelte
víz által elõállított elektromos energiát (a hidroelektromos energiát) használja. A dehidráció állapotában, az agyban csökken az energiatermelés szintje. Az agy sokféle,
ettõl az energiától függõ szerepe hatástalanná válik.
Felismerjük agyunknak ezt a nem kielégítõ mûködését és depressziónak nevezzük. A dehidráció okozta depresszív
94
állapot krónikus kimerültséghez vezet. Ez a tünet egy elõrehaladott pszichológiai problémák sorozatára akasztott címke, ami még a stresszel is társul.
Ha megértjük a stressz alatt történõ eseményeket, akkor a krónikus kimerültséggel járó tüneteket is megérthetjük.
A dehidráció és annak anyagcsere bonyodalmainakhelyrehozása után bármely esetben, a krónikus kimerültségtünetei elváráson felül megjavulnak. A következõ oldalakmeghatározzák a pszichológiai eseményeket és a bizonyos testi tartalékok kimerüléséhez vezetõ anyagcserére
vonatkozó lehetséges túlkapásokat, ami viszont a krónikus kimerültség alapvetõ oka lehet.
A DEHIDRÁCIÓVAL TÁRSULT
KEZDETI KIEGYENLÍTÕ MECHANIZMUS
Amikor a test dehidratálttá válik, ugyanazok a pszichológiai folyamatok alakulnak ki, mint amik a stresszel szembeni küzdelemkor történnek. A dehidráció a stresszel egyenlõ, és ha egyszer kialakul a stressz, a testben egy társult folyamat veszi kezdetét a létfontosságú anyagok raktárkészleteinek
mozgósítására. Ez a folyamat a szervezet jó néhány víztartalékát „felitatja”. Következésképp, a dehidráció stresszt okoz, és a stressz további dehidrációt.
A stressz állapotában néhány hormon „túlmûködik”. A test válsághelyzetet tételez fel, és mozgósítja a „harcolj vagy menekülj” reakcióit. A test, úgy tûnik, nem ismeri fel az ember szociális átalakulását. Minden stresszhelyzetet úgy fog fel, mintha a „harcolj vagy menekülj” helyzetet kellene fenntartani, éppen úgy, mint egy hivatalban végzett munkával társuló stresszt. Ekkor különösen erõs hormonokat
95
választunk ki, és amíg a szervezet ki nem kerül a stresszes környezetbõl, ezek ott is maradnak a keringésben. Ezek a hormonok fõleg endorfinok, kortizon felszabadító faktorok, prolaktin, vazopresszin és a renin-angiotenzin rendszer elemei.
96
DEHIDRÁCIÓ: A STRESSZ FÕ KÁROSÍTÓ TÉNYEZÕJE
Az ártalmas körforgás és spirál
9. ábra: A hormonális kiválasztás vázlatos rajza a krónikus dehidráció és
a stressz spirál folyamán
AZ ENDORFINOK, A KORTIZON,
A PROLAKTIN ÉS A VAZOPRESSZIN
Az endorfinok készítik fel a szervezetet, hogy elviselje a viszontagságokat, a nélkülözéseket és sérüléseket, amíg ki nem kerülünk a veszélybõl. Továbbá a fájdalomküszöböt is megemelik. Egy alacsonyabb fájdalomszintû sérülésnél az endorfinok „esernyõjével” a test képes lesz tovább folytatni a feladatát. A gyermekszülés és a menstruáció miatt az asszonyok sokkal készségesebben „alkalmazzák” ezt a hormont.
Sokkal jobban elviselik a fájdalmakat és a stresszt.
A kortizon indítja a szervezet energia és alapanyag tartalékainak újra mozgósítását. Hatására zsírt bontunk le és energiává alakítjuk. Ekkor a többlet idegingerület átvivõk, az új fehérjék és néhány az izmokban elégetett különleges aminosav elõállítása végett néhány fehérjét még egyszer lebontunk aminosavakra. A terhesség és a szoptatás ideje alatt, ez a hormon társaival együtt mozgósítja a létfontosságú anyagok szállítását az utód növekedéséhez. Ha a kortizon termelése és mûködése hosszan tart, hamarosan néhány kiválasztott aminosav tartalék kimerül a szervezetben.
A kortizon befolyása alatt a szervezet folyamatosan „túleteti” magát. A kortizon hatása kimondottan az életbevágóan szükséges fehérjék és idegingerület átvivõ anyagok termeléséhez szükséges nyersanyagellátásra irányul, hogy kijuttassa a szervezetet a gödörbõl. Hatása nem a test szerkezeti
egységének fenntartására használt anyagok lebontására fordítódik. Ha a feszültség okozója változatlanul befolyása alatt tartja a szervezetet, e jelenség termeli a stresszel társuló károkat.
A prolaktin biztosítja a szoptatós anyának, hogy folyamatosan
tejet tud termelni. Minden faj rendelkezik ezzel a
97
hormonnal. A prolaktin fogja az emlõ mirigysejtjeit feltöltõdésre késztetni, még akkor is, ha vízhiányos állapot áll fenn; természetesen ez még nagyobb vízhiányt teremt.
Telíti a mirigy sejteket, hogy regenerálja õket és megnövelje méretüket.
Emlékeznünk kell, hogy habár a tej szilárd összetevõire összpontosítunk, ami a magzat növekedése szempontjából létfontosságú az a víztartalom. Mindig, amikor egy sejt egy másik sejtnek ad életet annak 75 százaléka vízbõl áll. Röviden, a növekedés a víz elérhetõségétõl függ. Amikor
víz kerül a területre, a sejt annak oldottanyag tartalmát
is be tudja fogadni. Ez a hormon a placentában is jelen van és a magzatot körülvevõ magzatvízben tárolódik.
Röviden, ez a hormon mamotrop hatású. Az emlõ mirigyeket és a vezetékeiket növekedésre készteti. A növekedési hormon sokban hasonlít a prolaktinhoz. Eléggé hasonlóan mûködnek, kivéve talán abban, hogy a prolaktin fõleg a reprodukciós szerveket célozza meg.
Egérkísérletekben kimutatták, hogy a megnövekedett prolaktin termelés emlõ tumorokat okoz. 1987-ben egy, a rákkutatók által tartott nemzetközi konferencián a vendégelõadásomban azt javasoltam, hogy a krónikus dehidrációaz emberi szervezetben a tumorok kialakulásának elsõdleges tényezõje. A stressz, a korfüggõ dehidráció, a tartósprolaktin kiválasztás és az emlõ mirigyszöveteinek rákos átalakulása közötti kapcsolatot nem szabad figyelmen kívül hagyni. A megfelelõ vízfogyasztás napi rendszeres betartásaaz asszonyoknál – különösen, amikor a mindennapi életstressz helyzeteivel kell szembenézniük – legalább óvintézkedéskéntszolgálhat az erre a problémára eleve hajlamos
98
asszonyok és a prosztata rákra hajlamos férfiak csoportjában a stressz kiváltotta emlõrák kialakulásával szemben.
A vazopresszin a víz szelektív beáramlását szabályozzaa test néhány sejtjébe. Amint a neve is mutatja – vasopressin– az érrendszer összehúzódását okozza. Az agyalapimirigyben termelõdik és ott választódik ki a keringésbe.
A véredényeket összehúzódásra készteti és erre a hormonranézve néhány létfontosságú sejt receptort (fogadó-érzékelõ pont) tartalmaz. A fontossági sorrendtõl függõen úgytûnik, néhány sejt több vazopresszin receptort tartalmaz,mint a többi.
A sejt membrán – a sejt szerkezet védõtakarója – természetesen két rétegû. Hangvillaszerû szilárd szénhidrogén „téglák” tartják össze a víz vonzó kölcsönhatásának köszönhetõen (lásd a 14. ábrát). A két réteg között van egy összekötõ átjáró, ahol az enzimek közlekednek, megfelelõen együttmûködnek és ezzel a sejten belül elérik a kívánt hatást. Ez a vízi út egy várat körbe fogó sáncárokhoz vagy„körúthoz” hasonlóan mûködik kivéve, hogy ez egy szûrt vizû „körút” és mindennek ezen kell lebegnie.
Amikor elegendõ víz tölti ki a teret, a sáncárok vízzel telített és a víz a sejtbe is bejut. Eljöhet az idõ, amikor avíz áramlása a sejtbe nem elegendõ sebességû és néhánysejtfolyamat leáll. Ahhoz hogy ez a katasztrófahelyzet nekövetkezzen be, a természet egy nagyszerû mechanizmust tervezett a víz membránon keresztüli szûrésére. Amikor a vazopresszin hormon eléri a sejtmembránt és odakötõdik amegfelelõ speciális receptorhoz, a receptor egy „zuhanyrózsa”szerkezetté alakul és lehetõvé teszi, hogy csak a vízszûrõdjön a membránon keresztül.
A fontos sejtek nagy mennyiségben vazopresszin receptorokatgyártanak. A vazopresszin egy az elsõbbségi terv
99
szerinti vízadagoló és elosztó szerepet is magába foglaló hormon a dehidráció ideje alatt. Az idegsejtek úgy tûnik, gyakorolják is elsõbbségüket azzal, hogy több vazopresszinreceptort gyártanak, mint más szöveti sejtek.
Meg kell ugyanis õrizniük vízi útjaikat, hogy minden szerepüketel tudják látni. Biztosítani kell a víz bejutását asejtmembrán kis lyukain keresztül (ahol egyszerre csak
egy vízmolekula tud áthatolni), ehhez a vazopresszin érösszehúzó és folyadék kipréselõ hatással is rendelkezik.
Így, az idegingerület átvivõ vazopresszin – inkább hormonként ismert – magas vérnyomást okozó sajátsága egy állandó vízbeszûrõdést hoz létre a sejtekbe, amely csak akkormûködik, ha a víz sejtmembránon keresztüli szabaddiffúziója vagy áramlása nem kielégítõ. A 10. ábra ezt a mechanizmust hivatott elmagyarázni. A sejtmembránra onatkozó további tájékoztatást a koleszterinrõl szóló fejezetben találhat az olvasó.
AZ ALKOHOL
Az alkohol leállítja a vazopresszin termelõdést az agyalapi mirigyben. A keringés vazopresszin hiánya általános dehidrációhoz vezet a szervezetben – még az agysejtekben
is. Tehát az elõzetesen kicsi és könnyen kezelhetõ dehidráció egy súlyos kiszáradáshoz fog vezetni az agy „érzékeny” sejtjeiben. E „stresszel” való megbirkózáshoz több
különféle hormon kiválasztása – többek között a test saját kábítószere: az endorfin – nyújt segítséget.
Így az alkohol hosszabb alkalmazása közremûködhet a test endorfin kiválasztásának hozzászokási folyamatában 100 – mivel többlet endorfin választódik ki a keringésbe. Emiatt a nõk sokkal könnyebben hozzászokhatnak az alkoholhoz, mint a férfiak, hiszen a szülés és a menstruációs tünetek végett természetes hajlamuknál fogva intenzívebb endorfin kiválasztással rendelkeznek. Azt vették észre, hogy a nõk általában három év alatt válnak az alkohol rabjává,míg a férfiak hét év múlva lesznek csak megrögzött ivók. A 10. és 11. ábra a dehidráció okozta krónikus kimerültség
tüneteihez szemléltet néhány kiváltó tényezõt. Ez könnyen megtörténhet, ha víz helyett koffein tartalmú vagy alkoholos italokat fogyasztunk. A vazopresszin természetes
feladata, hogy megõrizze az idegsejtek normálisan intenzív vízforgalmát. Természetesen, az idegrendszer dehidrációja alatt az energetikusság és az új dolgok iránti
tettrekészség nagymértékben csökken.
Az alkohol és koffein fogyasztásakor bekövetkezõ súlyos dehidráció esetében, amikor sürgõsen vizet kell pumpálni az idegek vízi járataiba, nagyobb mértékû vérkeringést kell fenntartani az idegpályák mentén. Ez a folyamat ideghálózatot védõ burkolat mentén történõ hisztamin felszabadítással érhetõ el. Néhány vonatkozásban ez gyulladásos helyzetet teremt, ami végül az ideghálózatok környékét károsítja – nagyobb sebességgel, mint ahogy a helyreállítás történik. Az ilyen helyi folyamatok külsõ megnyilvánulásait különféle idegi rendellenességekkel címkézik fel, mint például a szklerózis multiplex. Most a megelõzésük és a kezelésük egyértelmûvé és világossá válhat.
Már láttam, hogyan mûködik a szklerózis multiplex.
Nézzük meg John Kuna levelét a fejezet végén.
102
101
VÍZSZÛRÉS A SEJTMEMBRÁNON KERESZTÜL
101
VÍZSZÛRÉS A SEJTMEMBRÁNON KERESZTÜL
Egy egyszerû idegsejt A sejt
hosszú idege
Finom összekötõ
idegek
Finom összekötõ
idegek
Az idegsejt membrán
10. ábra: Az idegsejt, a kétrétegû membrán és a vazopresszin receptor vázlatos
rajza. A vazopresszin receptor egy „zuhanyrózsa” szerkezetté alakul át és a
szérumból vizet enged beszûrõdni a receptorral rendelkezõ sejtbe. A vazopresszin
érösszehúzódást is okoz, ami azt jelenti, hogy nyomást gyakorol a vértérfogatra,
ezzel elõsegítve a víz beszûrõdését – reverz (fordított) ozmózis.
102
A RENIN-ANGIOTENZIN RENDSZER
A renin-angiotenzin (RA) rendszer az agy hisztamin aktivitásánakalárendelt rendszer (lásd a 12. ábrát). Felismerték azt is, hogy az RA rendszer a vesékben különösen aktív.
Ez a rendszer aktiválódik, amikor a testben csökken a
103
AZ IDEGEK SZÁLLÍTÓRENDSZERE
11. ábra: Egy vázlatos modell, ami bemutatja az „úsztató” szállítás mechanizmusát.
A kisebb viszkozitású mikroáramlási rendszer a mikrotubulusok
(mikrocsövecskék) „egysín” típusú szerkezetén alakultak ki, különösen az idegek
vonala mentén.
A RENIN-ANGIOTENZIN RENDSZER
A renin-angiotenzin (RA) rendszer az agy hisztamin aktivitásának alárendelt rendszer (lásd a 12. ábrát). Felismerték azt is, hogy az RA rendszer a vesékben különösen aktív.
Ez a rendszer aktiválódik, amikor a testben csökken a folyadék térfogata. A víz visszatartása végett aktiválódik és ugyanakkor ezzel elõsegíti a nagyobb sófelszívódást is.
A test víz vagy nátrium kimerülésére az RA rendszer nagyon aktívvá válik. A szervezet víz és nátrium tartalmának elõre beállított szintjének eléréséhez az RA rendszer összehúzódásra készteti az ér- és kapillárisrendszert. Azért kell így mûködnie, mert a keringési rendszerben nincs fölösleges vagy üres tér. Ez az összehúzódás olyan mértéket is elérhet, hogy mérhetõvé válik, és ezt magas vérnyomásnak
nevezzük. Gondoljuk, hogy a 200-as vérnyomás magas?
Találkoztam már olyan férfival, akinek a vérnyomása elérte a 300 higanymillimétert, amikor elfogták és bevitték egy iráni politikai börtönbe, hogy kivégezzék.
Stresszhelyzet esetén a véredények összeszorításának okát egyszerû megérteni. Testünk egy rendkívüli módon magasan szervezett és hatásos rendszer. Stressz esetén a rendelkezésre álló víz bizonyos mennyisége a tartalék anyagok (például a fehérjék, keményítõ (glikogén) és a zsírok) lebontására fordítódik. A hiányzó vízmennyiség pótlására és a rendszer kifacsarása végett az RA rendszer
együttmûködik a vazopresszinnel és más hormonokkal. Az RA aktivitás fõ helyszíne a vese.
A vesék a felelõsek a vizelettermelésért és a többlet hidrogén1, kálium, nátrium és a hulladék kiválasztásáért.
A vizelettermelés minden folyamatát elegendõ, rendelkezésre álló mennyiségû vízzel kell fenntartani. Valójában a vesék a vizelet töményítésére is képesek. Azonban e képességüket
csak szélsõségesen veszélyes helyzetben használjákki, különben végül vesekárosodás lépne fel.
104 1 A savasságot okozó hidrogén kation, (ford. megj.)
Az RA rendszer kulcsfontosságú mechanizmus a szervezet folyadék térfogatának helyreállítására. Ez a hisztamin aktivitás egyik alárendelt folyamata a vízbevitel érdekében.
Szabályozza az érrendszert, hogy beállítsa a keringés folyadék tartalmát. Aktivitása több só és víz jelenlétében
105
A RENIN-ANGIOTENZIN AKTIVITÁS
12. ábra: A renin-angiotenzin rendszert serkentõ vagy gátló fiziológiai események
modellje.
Az RA rendszer kulcsfontosságú mechanizmus a szervezet folyadék térfogatának helyreállítására. Ez a hisztamin aktivitás egyik alárendelt folyamata a vízbevitel érdekében.
Szabályozza az érrendszert, hogy beállítsa a keringés folyadék tartalmát. Aktivitása több só és víz jelenlétében egyre növekszik, hogy betöltse az érrendszer térfogatát folyadékkal.
A vesékben, a vizelettermelõ rendszer miatt, érzékeli a folyadékáramlást és a szûrési nyomás növekedését.
Ha a vizelettermeléshez szükséges szûrési nyomás nem
megfelelõ, az RA rendszer ebben a szervben összehúzza a véredényeket.
Amikor a vesék károsodtak és a vizelettermelés nem megfelelõ, az RA rendszer aktívabb. Elõsegíti a több só bevitelét és szomjúságot hoz létre. A vesekárosodás a hosszú távú dehidráció és sóhiány eredménye lehet, ami az RA rendszer aktivitásának elsõrendû kiváltó oka. De a múltban nem a test folyadékhiányának ismertük fel az érrendszer összehúzódásának (lényegében a magas vérnyomás)
jelenségét. A vesekárosodás elsõrendû tényezõjének – egészen egy veseátültetés szükségszerûségéig – most már a nem kielégítõ folyadékegyensúlyt tekinthetjük. Ha egyszer az RA rendszer teljesen bekapcsolt állapotban van, akkor egészen addig maximális sebességgel dolgozik, amíg egy természetes kapcsoló rendszer ki nem kapcsolja.
A természetes kikapcsoló mechanizmus összetevõi a VÍZ és némi SÓ – ebben a sorrendben – a normális tartományba állítják be az érrendszeri nyomást.
A nyáltermelõ mirigyek úgy tûnik, hogy érzékelik a szervezet sóhiányát. Amikor nátriumhiány lép fel kinineket termelnek. A keringési rendszerbe került kininek fokozott nyáltermelõdést váltanak ki a nyálmirigyekben. Ez a fokozott nyáltermelõdés (valószínûleg egészen a szájból való kicsordulás erejéig) két célt is szolgál: elsõként a száj kenését végzi a táplálékbevitel alatt, másodikként, az enyhén lúgosösszetétele és a bõséges áramlása elõsegíti a táplálék lebontását majd végül a belekbe távozását. Az emberi test összetett rendszerében a nyálmirigyek kininjei kiváltják az RA
106
rendszer mûködését is, ami viszont az egész testet befolyásolja.
Tehát a nátrium (só) hiánya (ami szintén hozzájárulhat a pusztító vízhiányhoz a sejteken kívül) olyan eseményekettud elindítani, amik végül magas vérnyomást és különféle
fájdalmakat hoznak létre a testben. A nyál kininek okozta nátrium kimerülés (sóhiány okozta vízvesztés) és a bõséges nyáltermelés közötti kapcsolat, még ha a test teljesen vízhiányos is, látszólagos ellentmondásnak tûnik testünk felépítésében.
Ez tárja fel azt a legdurvább hibát, hogy a „száraz száj” tünetet a vízhiány egyedüli jeleként kezeljük! E nagyon egyszerû hiba miatt van az orvostudomány és a tudományos kutatás fényévekre a megoldástól. Elkerülhetetlen lesz több elfogadott nézet felülvizsgálata és visszavonása.
Reménykedjünk, hogy az önvédelem nem lesz akadály az úton.
Mi történik, ha víz helyett teát, kávét vagy kólát iszunk? A kávéban és a teában található természetes serkentõk nagyobb mennyiségben koffeinbõl és kisebb
mennyiségben teofilinbõl állnak. Ezek a központi idegrendszer serkentõi; ugyanakkor az erõs vizelethajtó hatásuk miatt vízmentesítõ szerek is. Egy csésze kávé körülbelül 85 milligramm, míg egy csésze tea 50 milligramm koffeint tartalmaz. A különbözõ kólák általában 50 milligramm
koffeint tartalmaznak, ami az elõírás szerint szabályosan hozzáadott Cola accuminata diójának kivonatából ered.
Ezek a központi idegrendszer serkentõ anyagok energiát szabadítanak fel az ATP (adenozin-trifoszfát)raktárakból és az ATP-t a sejtekben egy „égetési körben” átalakítják ciklikus AMP-vé (adenozin-monofoszfáttá) –ez bizonyos szinteken erõs gátló szer. E serkentõ szerek asejtek kalcium raktáraiból kalciumot szabadítanak fel.
107
Tehát a koffein energiafelszabadító képességgel rendelkezik a szervezetben. Mindannyian ismerjük a koffein végsõ hatását;amit még tudnunk kell errõl az, hogy eltúlzott hatásaakkor érvényesül, amikor testünk egyáltalán nem óhajtenergiát felszabadítani egy bizonyos cselekedetért. Ily módon,a tárolt energia alacsony szintje miatt néhány hormonés ingerület átvivõ mûködése a késõbbiekben nem korlátozódik.
A koffein agyonhajszolt állapotba hozza szervezetünket,egészen addig, amíg ki nem alakul egy alacsony energiaszint.
A kóla pontosan ugyanezt a hatást éri el.
A koffein hatását néha kívánatosnak lehet tekinteni, de a víz folyamatos koffeines italokkal való helyettesítése a szervezet hidroelektromos energiáinak kimerüléséhez vezet. A többlet koffein hiányt okoz az ATP-ben tároltenergiában is. A fiatalok kóla fogyasztó nemzedékénél ez a folyamat vagy az élet korábbi szakaszában fogyasztott koffeines italok eredményeként jelentkezõ krónikus kimerülési
tünetek a rövid távú figyelem egyik lehetséges oka lehet.
Az elfogyasztott koffeintöbblet a túlzott serkentés miattvégül a szívizomzat kimerülését is okozza. Mostanában néhány kísérleti modellben bemutatták, hogy a koffein gátol
néhány enzimrendszert is – a PDE (foszfo-diészteráz) enzimet –, ami a tanulási és emlékezési folyamatok része.
A kísérletek beszámolói csökkent látásról és a tanulási képesség csökkent emlékezeti összetevõirõl tudósítanak a kísérletben résztvevõ fajoknál.
Fel kell ismernünk, hogy az Alzheimer-kórban szenvedõembereknél és a tanulási rendellenességgel küzdõ gyerekeknél az egyedül megfelelõ ital: a víz. A koffeines üdítõ italokat határozottan kerülni kell. Hadd kapcsoljam össze e fejezet összes eddigi tudását két különbözõ, de
108
mégis rokon problémával: a magas vérnyomás és a koleszterinképzõdés mindegyike szív problémákhoz vezet.
A dehidrációs állapothoz alkalmazkodó mechanizmus, ami az érrendszer összehúzódásában tetõzik ugyanaz,mint amit a stressznél említettem. Nevezetesen, a vazopresszintovább mûködése és az RA rendszer a felelõs a kiszáradáshoz szükséges alkalmazkodás kialakulásáért. Az
érrendszerben számos nyitott kapillárist zárnak be és a többi érben megnövelik a nyomást, hogy vizet facsarjanak a létfontosságú szervek sejtjeinek membránján keresztül.
Ne felejtsük el: a dehidráció az emberi szervezetet – vagybármely más élõlényt – fenyegetõ számos többi stresszokozó tényezõ közül egyik.
110
Kedves dr. Batmanghelidj!
Egy szklerózis multiplextõl szenvedõ ember vagyok. A történelem legnagyobb
egészségügyi találmányát alkalmaztam (2 liter víz naponta,
semmi koffein és idõnként egy kis só) négy héten keresztül. Határozottan
állíthatom, megdöbbentem a hihetetlen eredménytõl. Elõzetesen
éveken keresztül duzzadt lábaimtól szenvedtem. Két héten belül a duzzadás
90 százalékkal csökkent.
Szklerózisosként köszönetemet fejezem ki, hogy megszabadulhattam a koffeinadagjaimtól
és a „cukor hullámvasutamtól”, amin eddig kitartóan
utaztam. Megnövekedett és egyenletes életerõm, ami minden nap és még
este is kitart, izgatottá tesz. A koffeines fellángolásokat követõ kimerülés
lejtõk nélkül élek. Nagyon sok napon keresztül ahhoz a hullámvasúthoz
voltam láncolva, ami csak a kimerültséget vonta maga után. Most megszabadultam
tõle. Azt is megfigyeltem, hogy nyugodtabb vagyok, kevesebbet
aggódok és tetterõsebb vagyok. Általában optimistábban állok a
dolgokhoz, odaadóbb tudok lenni mások felé és sokkal figyelmesebben tudok
viszonyulni testem természetes ritmusához, amit elõzõleg kémiailag
a koffeinnel takargattam.
Valójában az ön felfedezése életem hatalmas területét adta vissza.
Tisztelettel:
John Kuna
Ui. Nagyon boldog lennék, ha bárkivel elbeszélgethetnék errõl a témáról.
111
6
VÉRNYOMÁS ÉS VÍZHIÁNY
„
„Az orvosok azt hiszik, amikor bajainkat betegségként címkézik fel,
valami komolyat tesznek értünk.”
– Immanuel Kant
A MAGAS VÉRNYOMÁS
A magas vérnyomás a test nagymértékû vízhiányához való hozzászokási folyamat eredménye.
A test véredényei rendeltetésszerûen a vér térfogatának és a szövetek igényeinek ingadozásával szemben a véredények nyitásának és zárásának segítségével kell, hogy egyensúlyt tartsanak. Amikor a testben a teljes folyadék térfogat lecsökken, a fõ véredényeknek is csökkenteni kell keresztmetszetük méretét; máskülönben nem lenne elég folyadék a vér térfogatának fenntartott tér kitöltéséhez. A
véredények térfogatának a „víz térfogatához” való helytelen beállítása gázokat vonna ki a vérbõl és ez töltené be a fölösleges teret, ami pedig „gáz zárat” hozna létre. A keringési rendszer véredényeinek ilyen méret szabályozása a hidraulika alapelvein belül a legfejlettebb mechanizmus.
A vérkeringés rövidre zárása (söntölés) mindennapi gyakorlat a szervezetben. Amikor eszünk, a vérkeringés legnagyobb része a gyomor és béltraktus felé irányul, azáltal,
hogy máshol néhány kapilláris kör zárul. Amikor eszünk, több kapilláris van nyitott állapotban az emésztõrendszeri
112
tájékon és kevesebb a vázizomzatban. Csak ahol az aktivitás sürgõs igényeket támaszt a keringési rendszerben, ott lesz avéredények által biztosítva a teljes véráram. Más szavakkal, a kapillárisrendszer vértároló képessége határozza meg egy adott idõben bármely helyre áramló folyadék sebességét és
irányát.
Ezt a folyamatot a természet arra tervezte, hogy folyadéktöbbletfenntartásának terhe nélkül megbirkózzon bármely fontos dologgal. Amikor az emésztés már megtörténtés kevesebb vér szükségeltetik a gyomor-bél szakaszon,a keringés könnyebben nyit más területek felé. Ez a
egközvetettebb ok, amiért az étkezés után kevésbé érezzük magunkat aktívnak, és egy kis idõ eltelte után már újra ettre készek vagyunk. Röviden, a keringésben lévõ vér
megfelelõ elosztására egy mechanizmus jött létre a szervezetben– néhány kapilláris nyit, mások pedig zárnak. A sorrend az adott feladat fontosságának mértéke szerintelõre meghatározott. Az agy, a tüdõ, a máj, a vesék és a mirigyekelsõbbséget élveznek az izmok, a csontok és a bõr
vérellátásával szemben – hacsak egy másik elsõbbségi program nem kezd el mûködni a rendszerben. Ez akkor történik meg, ha tartós igény lép fel a test bármely részén,
ami az adott területen befolyásolja a vérkeringést.
VÍZHIÁNY: A MAGAS VÉRNYOMÁS
KIALAKULÁSI LEHETÕSÉGEI
Ha nem iszunk elég vizet testünk igénye szerint, néhány sejt vízhiányban fog szenvedni és a keringés javára még további vizet is veszthet. A kapilláris rendszer néhány
területet lezár, hogy a gyéren ellátott és fontosabb területek
113
szabályozottan mûködhessenek. A vízhiányban és a test kiszáradásaesetén a rendszer a víztérfogat 66 százalékát veszia normálisan a sejten belül tárolt mennyiségbõl, 26 százalékát veszi a sejten kívüli mennyiségbõl, és 8 százalékát veszi a vértérfogatból (lásd a 13. ábrát). A véredényekneknincs más választása, minthogy csökkentik a méretüket és így birkóznak meg a vértérfogat csökkenéssel. A folyamat azzal kezdõdik, hogy néhány kevésbé aktív helyen lezáródik a kapilláris hálózat. Egyébként, honnan is lehetne fenntartani az egyensúlyt, a nyitott kapilláris térfogatokat? A hiányzó mennyiséget vagy bevisszük a szervezetünkbe vagy a szervezet más részeirõl kell kivonni!
A test egészében megnyilvánuló kapilláris rendszer aktivitásának nagysága az, ami végül meghatározza a keringõ vér térfogatát. Minél inkább mûködnek az izmok, a bennük lévõ kapillárisok annál inkább nyitnak és annál nagyobb térfogatú vért tartanak keringésben. Ez az oka, amiért a mûködés (például a mozgás) a fiziológiai kiegyenlítés egyik legfontosabb összetevõje a magas vérnyomástól szenvedõkben. Ez a magas vérnyomás fiziológiai szemlélete.
A kapilláris rendszernek nyitottnak és teljesnek kell maradnia, ezenfelül a keringéssel szemben nem mutathatlényeges ellenállást. Azonban amikor a kapilláris rendszer zárt és ellenállást mutat, csak a vérkeringés megnövekedett nyomása tudja biztosítani néhány fontos folyadék rendszeren keresztüli áramlását.
A kapilláris rendszer bizonyos részeinek lezárása a test vízhiánya miatt is megtörténhet. Az a víz, amit megiszunk alapjában véve a sejtekbe kerül – ez szabályozza a sejtek térfogatátbelülrõl. A só a sejteken kívül lévõ vízmennyiséget szabályozza (a sejteket körülvevõ óceánt). A vér összetételét
egy nagyon kifinomult kiegyenlítõ folyamat tartja fenn néhány sejt víztartalmának szabályozása segítségével.
114
Vízveszteség a krónikus
dehidráció alatt
66%-a a néhány
sejtben tárolt víztérfogatból
vonódik ki
26%-a a sejteken
kívüli víztérfogatból
lesz véve
8%-a majd az érrendszer
vértérfogatából származik
A véredények (és hálózatuk)
csökkentik méretüket
(és kiterjedésüket), hogy
kiegyenlítsék a vízveszteséget
A méretcsökkenés nyomásemelkedést
okoz, amit
vérnyomás emelkedésként
észlelünk
13. ábra: A testet behálózó érrendszer a méretének és kiterjedésének csökkentésével
alkalmazkodik a vértérfogat vesztéshez. A vértérfogat csökkenés
egyik fõ oka a test víztartalmának vesztesége vagy a szomjúság érzet elvesztése
miatti alultápláltság.
Amikor vízhiány van, néhány sejt a szükséges vízmennyiség nélkül fog mûködni és néhány másik egy elõre meghatározott adagot kap, hogy fenntarthassa a mûködését (amint
már elmagyaráztam a víz membránon keresztül történõ szûrõdése kapcsán). A vér azonban normális esetben megtartja összetételét és sûrûségét. Ahhoz, hogy a létfontosságú
központokat elérje, a rendszernek így kell mûködnie.
Ez az a pont, ahol az „oldott anyag paradigma” nem kielégítõ és hibázik. A test mûködésérõl szóló összes megállapítás és értékelés a szilárdanyag-tartalomra épül. Nem ismerték fel a test néhány részének viszonylagos dehidrációját.
Minden vérvizsgálat normális eredménye ellenére aszív és az agy néhány kis kapillárisa lezáródhat és ez egy hosszabb idõtartamú dehidráció során e szervek néhánysejtjének károsodását okozhatja. Amikor majd a koleszterinkialakulásáról szóló fejezetnél tartunk, e megállapítás tisztává és érthetõvé válik.
Amikor elveszítjük szomjúság érzékünket (vagy nem ismerjük fel a dehidráció többi jelét) és a napi szükségletnélkevesebb vizet iszunk, az érrendszer némely részéneklezárása az egyetlen alternatíva, hogy a véredények többi része teljesen nyitva maradhasson. A kérdés: mennyi ideig folytathatjuk ezt? A válasz: elég sokáig, hogy végül belebetegedjünk és belehaljunk. Hacsak el nem érjük a „paradigma- eltolódás” bölcsességét és szakmailag is és általánosanis el nem kezdjük felismerni a test víz anyagcserével társuló problémáit és annak különféle szomjúság jeleit. A krónikus dehidráció folyamatosan megvámolja testünket és társadalmunkat is.
A magas vérnyomást elsõdlegesen a megnövelt vízfogyasztássalkell kezelni. E betegség jelenlegi kezelési módjai a tudományos képtelenség mértékéig hibásak. A testmegpróbálja visszatartani a víz mennyiségét, és magunkbanazt mondjuk a természet alkotásának: „Nem, nem érted– vizelethajtóra van szükséged és megszabadulsz a víztõl!!”
Ez történik, ha nem iszunk elegendõ vizet, és a test
116
egyetlen kiútja ebbõl az, hogy biztonsági víztartalékot próbálfelhalmozni. Sikerül is neki, ha a szervezetben nátriumot halmoz fel (tart vissza). Az RA rendszer közvetlenül itt lép be. Csak akkor marad víz a szervezetben, ha nátrium visszatartás is van a sejteken kívüli folyadék kompartmentben.
1 Ebbõl a kompartmentbõl a „zuhanyrózsa” termelõ mechanizmussal víz pumpálódik néhány elsõbbrendûséget
élvezõ sejtbe. Tehát a nátrium visszatartása egy hosszabb távú víztartalékot eredményez a zuhanyrózsa szûrõk mûködése érdekében.
A nátriumvisszatartáshoz kapcsolódóan a testben létezik egy érzékelési mechanizmus. E feltételezés szerint a magas vérnyomás oka nem tisztázott és a test vízszabályozási mechanizmusának rossz ismeretébõl ered. Amikor diuretikumokat (vízhajtókat) adnak, hogy a beteg megszabaduljon a nátriumtól, a test még dehidratáltabbá válik. A dehidráció „száraz száj” szintjét érik el és egy kevés vizet isznak a kiegyenlítésére. A vízhajtók a szervezetben a vízhiány kezelés feszített szintjét tartják fenn. A magas vérnyomást nem gyógyítják meg, sõt a testet még inkább sóés vízhiányossá teszik – azonban, a problémát soha sem elég csak javítgatni. Ez az oka, hogy egy kis idõ után a vízhajtók nem lesznek elegendõek, és további támogató gyógyszerezést írnak elõ a betegnek.
A magas vérnyomás értékelésének egy másik problémája a mérésében található. A magas vérnyomással társuló aggodalmaskodás automatikusan befolyásolja az embereket a vizsgálat idejére. A készülék leolvasásakor mért érték nem tükrözi a valóságot. Egy gyakorlatlan vagy sietõs orvos,aki inkább fél a vitáktól, minthogy ítéleteinek pontosságárafigyelne, feltételezheti, hogy a személynek magas a vérnyomása, pedig lehetséges, hogy az illetõ csak egy egyszerû „klinikai aggódástól” szenved. Egy másik nagyonfontos, de kevésbé ismert probléma a vérnyomás leolvasó
mechanizmusban található. A vérnyomásmérõ készülék mandzsettáját túlságosan felfújják (a szisztolés érték fölé) és azután addig engedik ki a levegõt, amíg meg nem hallják a pulzust.
Minden nagy (és valószínûleg kis) artéria egy társ ideggel rendelkezik, ami az éren keresztül ellenõrzi a vér áramlását. A túl magas értékre felpumpált mandzsettán
túl okozott nyomásvesztés a „nyomás” folyamatának segítségével kiváltja a lezárt artériák kinyílását. Mire a nyomást lecsökkentik a mandzsettában, hogy leolvassák a pulzusszinthez tartozó értéket, már egy mesterségesen megnövelt magas vérnyomás tûnik fel. Sajnos a magas vérnyomás mérése olyan önkényes (és a diasztolés szintre alapul), hogy ebben az izgága társadalomban egy kisebb
hiba is egybõl az egyén magas vérnyomásának lesz kikiáltva.
Itt kezdõdik a „mulatság”!
A víz saját maga a legjobb természetes diuretikum.
Ha azok, akiknek magas a vérnyomásuk és megfelelõ vizeletet termel a veséjük, megnövelik a vízfogyasztásukat, nem lesz szükségük vízhajtókra. Ha a tartós magas „vérnyomást teremtõ dehidráció” szív problémákat is okoz, avízbevitelt kell fokozatosan megnövelni. E módszerrel biztosíthatjuk szervezetünk számára, hogy sem folyadék
118
többlete, sem kezelhetetlenül kevés folyadék mennyisége ne károsítsa többé.
Ezekben az emberekben a nátriumvisszatartás mechanizmusa
egy „túlvezérelt” mód. Amikor fokozatosan megnöveljük vízbevitelünket és több vizelet választódik ki a vesékben, a mérgekkel telített ödéma folyadékot (a „duzzanatokat”)
a szervezet kiöblíti és a szív visszanyeri korábbi erejét.
A következõ levelek, szerzõik szíves engedelmével, bemutatják azokat, akik meg akarják osztani üdvözítõ tapasztalataikat a könyv olvasóival.
Kedves dr. Batmanghelidj!
Vízrõl szóló könyvének épp most rendeltem meg egy másik példányát,
hogy az elsõt a fiamnak adjam. Mindenkinek beszéltem a könyvrõl és a
tapasztalataimról is. Talán önt is érdekli.
Kisebbik fiam, Charles, aki most 58 éves, süket és autista. Hetente háromszor
vagy négyszer elviszem õt a fogyatékosok intézetébe. Megmérték
a vérnyomását és hozzátették, az orvos azt mondta, hogy a magas
(140–160/100–104) vérnyomására gyógyszert kellene szednie. Éppen
akkor vettem meg a könyvet és arra kértem az orvost, adjon két hét
gondolkodási idõt. Húzódozva, de beleegyezett és figyelmeztetett, hogy
ez nagyon veszélyes.
Otthon tartottam Charles-t és a vízkúrát alkalmaztam, néha egy kis
magnézium és kálium sót adtam a vizéhez.
Két héttel késõbb a nõvér újból megmérte a vérnyomását, 106/80 volt.
A nõvér azt mondta: – A doktor úr rövidesen bent lesz.
Nyilvánvaló módon az orvos nem hitt neki és saját maga is ellenõrizte,
így már el kellett fogadnia. Nem kérdezte meg, hogy mit tettem, így
nem beszéltem neki vízrõl, de ha a magas vérnyomásból való gyógyulás
tartós lesz, el fogom neki mondani.
119
Minden különösebb probléma nélkül folytattam a vízkúrát, de megfigyeltem,
hogy az addig fejmozgatás hatására könnyen megjelenõ szédülésem
10 napon belül eltûnt. Egészen addig éjjel képtelen voltam
párna, sõt párnák nélkül aludni. Most sokkal jobban vagyok és több
mint egy hónapja már ebben a csodálatos bûvöletben élek: 82 és fél
éves vagyok.
Köszönöm a munkáját – nagy szükség volt rá. Még több erõt kívánok
önnek.
Marjori Ramsay
Ha kitaláljuk, hogy miért nem érdekelte Charles orvosát a fiú anyjának vérnyomás csökkentõ módszere, akkor felismerjük az egészségügy válságát.
Michael Peck a múltban a Foundation for the Simple in Medicine (Az Egyszerû Gyógyászatért Alapítvány) hivatali minõségét töltötte be. Az alapítvány egy gyógyászati kutatási intézmény. Küldetése egy tudományos és közéleti szintû képzés létrehozása az ország népességének vízanyagcseréjére vonatkozó paradigma-eltolódás bevezetésére.
Mr. Peck röviden elmagyarázza a gyermekkorától kezdõdõ egészségügyi problémáját. Ki gondolta volna a világon, hogy ilyen sok összeegyeztethetetlen tünet tud összekapcsolódni és oly sok év után ezek mind eltûnnek egy egyszerû rendszeres és beállított napi vízfogyasztás
hatására? Mr. Peck problémáira a megoldás olyan egyedülállónak tûnt, hogy felesége is kezdte elfogadni a „kezelési szertartást”.
120
Kedves Fereydoon!
Ez a levél bizonyságul szolgál a víz értékére nézve és a jó egészség érdekében
a napi táplálkozási követelmények lényeges része. Majdnem öt
éve követem tanácsait és azon találtam magam, hogy teljesen természetesnek
veszem a vízbevitel pozitív hatásait.
Amikor elõször kezdtem bele a programba, túlsúlyos voltam, magas
volt a vérnyomásom, és gyermekkoromtól fogva asztmától és allergiától
szenvedtem. Elfogadtam ezekre a tünetekre a kezelési módszerét. A testsúlyom
és a vérnyomásom ma már normális (közel 15 kilogrammot
fogytam és a vérnyomásom 10 higanymilliméterrel kevesebb). A program
csökkentette az asztma és az allergia gyakoriságát egészen a gyakorlatilag
gyógyult állapotig. A továbbiakban más elõnyei is voltak,
nem voltam olyan sokszor náthás és influenzás, de ha voltam is, általában
sokkal kevésbé súlyos formában.
Feleségemnek is bemutattam a módszert, már négy éve gyógyszeresen
kezelték a magas vérnyomása miatt és az emelt vízfogyasztás mára teljesen
kizárta a gyógyszerek használatát.
Még egyszer nagyon köszönöm a módszerét,
Michael Peck
Michael Paturis a Rotarian munkatársa. Elõször akkor
ismerte fel munkám jelentõségét, amikor pár évvel ezelõtt
felkértek, hogy szóljak pár szót társasága elõtt. Egy
nap együtt ebédeltünk és részletesen elmagyaráztam neki,
hogy miért jön létre a krónikus dehidráció miatt a szervezetben
a magas vérnyomás és a zsírlerakódás. Elfogadta a
vízbevitel emelésére adott tanácsomat. Õ is meggyõzte feleségét,
hogy fogadja el a módszert. Kérem, figyeljünk fel
122
a két levélben közzétett, az emelt vízbevitel asztmára és allergiára gyakorolt hatására.
Walter Burmeister alezredes saját vérnyomásán észlelte a víz hatását. Amint szíves jóváhagyásával közölt levelében olvashatjuk, õ is tapasztalta a gyógyszermentes és természetes vérnyomás-szabályozást.
Ha a víz természetes diuretikum, az intelligens és tanultnak látszó emberek miért ragaszkodnak a vegyszerek használatához, hogy megszabaduljunk a fölösleges víztõl?
Ami engem illet, ezt egyszerûen hanyagságnak tekintem, mivel ez a tanács végül tönkreteszi a vesét azután a szívet.
Ennek a gyakorlatát meg kell állítani.
Kollégáim, akik a magas vérnyomás kezelésekor mégis a diuretikumok használatához ragaszkodnak, elõrelátható idõn belül komoly vitákba vagy perekbe sodródnak betegeik hanyag kezelése miatt. Az új tudás betegeinknek megfelelõ rálátást biztosít, hogy megértsék a magas vérnyomás szervezetet károsító diuretikumokkal kezelésének ostoba módszereit.
123
124
Kedves dr. Batmanghelidj!
Szeretnék újból köszönetet mondani a feleségem és a számomra nyújtott
szíves segítségéért, hogy az egészségünkért becsüljük meg jobban a víz
fontosságát.
Már rájöttünk, hogy megnövelt vízfogyasztásunk milyen nagymértékben
járult a testsúly csökkenésünkhöz – egy olyan súlycsökkentésrõl van
szó, amit már orvosaink évek óta sürgettek. Több mint 20 kilogrammot
fogytam le és a vérnyomásom olyan jól beállt, hogy nem kell többé szednem
gyógyszert miatta. Feleségem súlycsökkenése évek óta tartó kényelmetlen
hátfájását is enyhítette. Ráadásul hisz benne, hogy a testsúly
csökkenése után megszûnik a kényelmetlen helyzete és az allergiája is.
Minden jót kívánok, maradok tisztelettel,
E. Michael Paturis
125
Kedves dr. Batmanghelidj!
1994. május 24-i levelem és a rákövetkezõ telefonhívása óta történt
címváltozásom (költözésem) felemésztette idõmet. Az új cím: LTC
Walter F. Burmeister, 118 Casitas, del Este, El Paso, Texas 79935.
De ezeknél sokkal fontosabb dolog, hogy igazoltam, a csapvíz hatásosan
csökkentheti a vérnyomást. 1994 áprilisának elején, magam mögött
hagytam a diuretikum és a kalcium csatorna blokkoló gyógyszerek éveit
és tanácsa szerint közel 3 hónapon keresztül naponta 8 pohár (két liter)
csapvizet – alkalmanként többet is – ittam. A vérnyomásom, amit
eddig gyógyszerekkel tartottam szinten, egy átlag 150–160/95–98-as
értékrõl fokozatosan lesüllyedt egy kellemes és gyógyszermentes
130–135/75–80-as átlagértékre.
A méréseket a feleségem végezte el otthon, mindig két vagy három mérést
végzett. Feljegyzéseink legtöbbször 120/75 és ritkán 140/90-es értékeket
mutatnak. De a fenn említett átlagos tartomány egyenletesen
uralkodik.
Ezenfelül a vitaminok és az ásványi anyagok, lényegében a csapvízre
alapozott gyógyszermentes megközelítés és egy csípet só, megnyugtatta
szervezetemet és indokolt önbizalmat adott, hogy ön tényleg egy igazán
forradalmi és csodálatos gyógyászati alapelvet tart a kezében.
Mivel könyvét a hidratációs rendszer megfelelõ bizonyságaival teszi
közzé, hálával ajánlom köszönetemet és személyes tapasztalatomat.
Tisztelettel:
Walter F. Burmeister
Alezredes
127
7
VÉRKOLESZTERIN
A MAGAS VÉRKOLESZTERIN
A magasabb vérkoleszterin a test sejtjeinek jelzése, egy a vér ozmotikus erõi elleni védõ mechanizmus, ami kivonja a sejtbõl a vizet a sejtmembránon keresztül; vagyis a töményedett vérbõl nem lehet felszabadítani elegendõ vizet, hogy átvándoroljon a sejtmembránon a sejtbe és ezzel
fenntartsa annak normális mûködését. A koleszterin egy természetes „agyag”, ami mikor a sejt membrán réseibe„folyik” áthatolhatatlanná teszi azt a víz számára (lásd a
14. ábrát). A koleszterin többlet gyártása és lerakódása a sejtmembránokban az élõ sejt egy természetes védekezése a sejt dehidrációja ellen. A sejtmaggal rendelkezõ élõ sejtben
a koleszterin a sejtfal (sejtmembrán) vízáteresztõ képességét szabályozza. A sejtmaggal nem rendelkezõ élõ sejtben a sejtmembrán elõállítására illetve megújítására felhasznált zsírsavak összetétele biztosítja a dehidrációt és a kiszáradást túlélõ képességet. A sejtmembrán koleszterin
termelése a sejt egy túlélõ mechanizmusa. A koleszterin többlet dehidrációt jelez.
Normálisan, a víz az, ami gyorsan, újra meg újra és átmenetileg összetapasztja és összeköti a szénhidrogén
128
„téglácskákat” a sejtfalban. Egy dehidratált membránban a víz e sajátsága háttérbe szorul vagy teljesen elveszik.
Ugyanakkor ez a víz köti le a sejtmembrán szilárd alkotórészeit és a sejt résein is keresztül diffundál.
A 14. ábrát arra szántam, hogy szemléltesse a kettõsrétegû
sejtmembránt a teljesen hidratált és a dehidratált állapotban. Errõl a felismert alapelvrõl egy nemzetközi rákkutatási konferencián is beszámoltam. Ugyanezeket a tudományos megállapításokat közzétettem és más kutatókkal megbeszéltem. Hogyan befolyásolja ez a jelenség a
mindennapi életünket? A válasz egyszerû. Képzeljük el, amint egy asztalnál ülünk és eszünk. Ha nem iszunk vizet, mielõtt bevisszük az ételt a szervezetünkbe, az emésztési folyamat a test sejtjeinek víztartalékait vámolja meg. A gyomorban vizet kell önteni az ételre, hogy az enzimek le tudják bontani a táplálékot és el tudják különíteni az azt összetevõ aminosavakat. A gyomorban a táplálékfeldolgozás és azután a feldolgozott táplálék májba juttatása is sok vizet igényel.
A májban a különleges szerepû sejtekben további feldolgozásra kerülnek a gyomor által lebontott és feldolgozott anyagok és ezután az újra táplált és összetétel szempontjából beállított vér továbbítódik a szív jobb oldali részébe. A máj is sok vizet használ a táplálékösszetevõk feldolgozására. A vér a szív jobb oldali részébõl, ami a szív jobb oldali részébe ürülõ nyirokrendszerbõl néhány zsír összetevõt fogad be, most a tüdõbe pumpálódik át, hogy oxigénnel telítõdjön és az oldott gázok kicserélõdjenek. A tüdõben a vér a szellõzés következtében tovább dehidratálódik a párolgás folyamata miatt – „téli lehelet”.
129
Most ez az erõsen töményedett vér a tüdõbõl a szív bal oldali részébe kerül, majd az artéria körbe pumpálódik
ki. E vérrel legelõször a szív nagyobb véredényeit és
130
A KETTÕSRÉTEGÛ MEMBRÁN KÉT ÁLLAPOTA
DEHIDRATÁLT HIDRATÁLT
A sejteket burkoló membrán két megkülönböztethetõ rétegbõl ál l A dehidratált membrán egy mikroszkópi metszete
Az enzimekelõtt a víziút lezárt Tartószerkezetként mûködõ fehérjék
Tartószerkezetként mûködõ fehérjék A sejtek koleszterint gyártanak, hogy összeragasszák a „téglácskákat” és megelõzzék a víz kiáramlását
Ez a dehidrációhoz való nagyon súlyos alkalmazkodás A víz tapadó rétege tartja össze a „téglácskákat”
A hatásos mûködéshez szükséges enzimek mozgása számára a vízi út nyitott A sejt membrán szénhidrogén „téglácskái”
A jól hidratált membrán mikroszkópi metszete
14. ábra: Egy jól hidratált sejtmembránban a víz a tapasztó anyag és egyben
a szénhidrogén „téglácskák” között is átdiffundál. A kettõs réteg elkülönül
és az enzimek a rétegek közötti teret vízi útként használják. Egy dehidratált
membránban koleszterinnel kell összeragasztani a „téglácskákat”, ami megelõzi
a további vízveszteséget. A bal oldalon a vízi út is elzáródott a két réteg összeilleszkedõ
téglácskái miatt.
Most ez az erõsen töményedett vér a tüdõbõl a szív bal oldali részébe kerül, majd az artéria körbe pumpálódik ki. E vérrel legelõször a szív nagyobb véredényeit és
130
kapillárisait alkotó sejtek, illetve az agysejtek néznek szembe. Ahol az artériák kanyarodnak, az ozmotikusan károsult sejtek szintén szembe találkoznak a közeledõ vér nyomásával. Itt a sejtek kénytelenek megvédeni magukat vagy különben visszafordíthatatlanul károsodnak. Ne felejtsük, hogy a sejtmembránjaik egységessége a rendelkezésükre álló „víz” jelenlététõl függ és nem az ozmotikusan
kiszívott (a sejtbõl eltávolított) víztõl. A 15. ábrára vetett pillantás és a 14. ábra könnyebbé teszi a dehidráció okozta koleszterintermelõdés megértését.
Eljön a pillanat, amikor az agy elkezdi felismerni a test további súlyos vízhiányát és a táplálékbevitel közepén az illetõ szomjúságot érez. De ez már késõ, mert észlelt károsodás lépett fel a véredények sejtjeiben. Azonban, amikor ez a dehidráció az emésztési fájdalmak által jut el a tudatunkig,
a legostobább módon antacidokat adagolunk ellene!
Nem vizet, antacidokat! Nem vizet, hisztamin-blokkoló szereket!
Sajnos az oldottanyag központú felfogással (a szilárd anyag paradigmával) a kezelések komoly problémákat okoznak. Az összes kezelési eljárás a tünetek csillapítására
irányul. Nem a problémák gyökerének megszüntetéséhez kapcsolódnak. Ez az oka, hogy a betegségek nem gyógyulnak.
Ezek a beteg élethosszig tartó kezelésére készültek.
Az elfajuló betegségek oka nem ismert, mert egy rossz paradigmát követnek. Ha elkezdjük megbecsülni, hogy a táplálék emésztési folyamatában a víz a legfontosabb tényezõ, akkor a legtöbb csatát megnyerhetjük. Ha megadjuk a szervezetnek a táplálkozás elõtt szükséges vizet, a véredényekben képzõdõ koleszterin képzõdés elleni összes csatát megnyerjük.
131
132 A SZÍV ÉS A TÜDÕ – A TÖMÉNYEDETT VÉR ÚTJÁNAK ELSÕ ÁLLOMÁSAI
TÜDÕ Párolgásos
vízvesztés
A töményedett
vér belép az agyi
artériákba
A tüdõbõl
érkezõ
töményedett
vér
belép a
szív bal
oldalába
és annak
artériáiba
SZÍV
A májból érkezõ vér a
tüdõbe halad tovább
A szilárd
táplálék a gyomorba
és a belekbe jut
Az emésztés
sok vizet
használ
A töményedett
vér belép a szív
jobb oldalába
MÁJ
Az megemésztett
anyagok a májba
kerülnek
A GYOMOR- ÉS BÉLTRAKTUS
15. ábra: A gyomor és a bél emészti meg a szilárd táplálékot, ami a további
kémiai feldolgozás máj felé halad és a vérkeringésen keresztül a szíven és a tüdõn
át a test többi részét is eléri. Ha nem iszunk elegendõ vizet táplálkozás elõtt,
a keringõ vér erõsen töményedik. Ez ozmotikusan erõsen befolyásolja az útjába
kerülõ sejteket.
A tartós szabályos vízbevitel után, a sejtfalon keresztül történõ vízvesztés ellen védekezõ koleszterinrendszerre kevésbé lesz szükség, és a termelése csökken. Úgy tûnik, hogy a test hormon-érzékeny zsírégetõ enzim rendszere már egy egyórás séta után aktívvá válik. E rendszer azután 12 órán keresztül aktív marad. Az is észrevehetõ, hogy a vérkoleszterin csökkenésével és a sétával kiváltott zsírégetõ mechanizmus a tárolt koleszterint is lebontja és ezzel a
vér már blokkolt artériákon keresztüli áramlása újra lehetõvé válik (lásd Mr. Fox levelét).
A napi kétszeri séta – 12 óránként – egész nap és még az éjjel folyamán is fenn fogja tartani a hormon-érzékeny zsírégetõ enzimek (hormon-érzékeny lipázok) mûködését és segít kitakarítani a lerakódott zsírokat az artériákból.
ELGONDOLKODTATÓ BIZONYSÁGOK
Mr. Mohamed Wahby aggodalma nem egyedülálló; azok, akiknek megnövekedett a koleszterin szintje mindannyian aggodalmaskodnak. Köztudott, hogy sok betegség társul az emelkedett vérkoleszterin szinthez. A közelmúltban más és más koleszterin szinteket tekintettek normálisnak– míg lecsökkentették az általánosan elfogadott 200 milligramm per 100 milliliter vér küszöbértékre. Ezt még normálisnak tekintik. Ez mégis egy önkényes feltételezés.
Én úgy gondolom, hogy a normális tartomány 100–150 közé esik. A saját szintem 89-rõl indul és soha sem megy 130 fölé. Miért? Évek hosszú sora óta két vagy három pohár vízzel kezdem a napjaimat. Egyszer a New England Journal of Medicine orvosi folyóirat 1991. március 28-i számában
megjelent riport egy 88 év körüli emberrõl számol be,
133
aki napi 25 tojást eszik meg és teljesen normális a vérkoleszterin szintje. Az a koleszterin, amit megeszünk úgy tûnik, hogy néhány ember esetében egyáltalán nem járul a vér koleszterin szintjéhez.
Tisztáznunk kell egy dolgot: a koleszterintöbblet a dehidráció eredménye. A dehidráció jelensége okozza a különbözõ betegségeket és nem a vérben keringõ koleszterin mennyisége. Ezért okosabb dolog a napi vízbevitelünkre ügyelni, mint táplálékunkra. Megfelelõ enzim aktivitással bármely ételt meg tudjuk emészteni, még a nagy koleszterin tartalmúakat is. Mr. Wahby le tudta csökkenteni
a koleszterin szintjét anélkül, hogy túl sokat aggodalmaskodott volna miatta (lásd a következõ levelet).
Normálisan élt és mégis koleszterin szintje két hónap alatt a 279-es értékrõl drámaian 203-ra csökkent le, anélkül, hogy korlátozta volna táplálkozását. Mindössze annyit kellett tennie érte, hogy több vizet ivott az étkezések elõtt. Ha rendszeresen megtette volna napi sétáit, ez a
szint még tovább csökkent volna a két hónap alatt. Idõvel tovább csökken. Levelét szíves engedélyével adjuk ki.
Annyira boldog volt ettõl az egyszerû folyamat eredményétõl, hogy mindenképpen meg akarta osztani örömét másokkal is.
Ha a megnövelt vízbevitellel lecsökkentett koleszterin szint újból növekedni kezd, meg kell bizonyosodnunk, hogy szervezetünk nem került-e sóhiányos állapotba. Ezze kapcsolatban olvassuk el a 12. fejezetet. Fel kell ismernünk, hogy a koleszterin a legtöbb hormon építõköve.
(Ezenkívül ebbõl – pontosabban a 7-dehidrokoleszterinbõl – keletkezik a napfény hatására a bõrben a D3-vitamin. A ford.megj.) Természetesen a hormontermelés egy alapvetõ ösztönzése
is megnövelheti a koleszterintermelést.
134
Alapjában véve, azt feltételezik, hogy a szívbetegségek a szív artériáiban lerakódott koleszterintõl származnak.
Végsõ állapotban ez a kettõ (a szívbetegség és a koleszterin lerakódás) egyazon idõben is létezhet. A véleményem azonban az, hogy akkor kezdõdik, amikor a szûkületet okozó vegyületek (a szervezet által termelt természetes anyagokról van szó – pl. a hisztaminról, ford. megj.) a tüdõbõl átkerülnek
a szívbe menõ keringésbe. Amint az asztmáról szóló fejezetben is elmagyarázom, a dehidrációban, a víztárolási folyamat részeként e vegyületek kiválasztása összehúzza a hörgõket. Egy bizonyos küszöbértéknél, ami nem az asztmás rohammal egyidõben jelentkezik, ugyanezek a vegyületek,
ha a tüdõn keresztül haladó keringésbe kerülnek és elérik a szívartériákat, összehúzzák õket. Ez a folyamat szívtájéki fájdalmakhoz vezet, amelyek szívkoszorúér bántalmakként ismeretesek.
135
Kedves dr. Batmanghelidj!
El kell mondanom, milyen nagyszerûen érzem magam így, hogy megmutatta
számomra a gondtalanabb, kevésbé aggodalmas élethez vezetõ
utat. 1982 óta szenvedtem a magas koleszterin szintemtõl. Amikor legelõször
megmérték 278 volt az értéke. Azután Németországban voltam,
ahol egy szigorú étrend segítségével két hónap alatt 8 kg-ot fogytam
le és a vérkoleszterinem csak 220-ra ment le. Visszautasítottam a
koleszterin csökkentõ gyógyszerek további szedését, különösen azért,
mert Egyiptomban az orvosok még azt hitték, hogy ez a szint valójában
még a hazámban uralkodó elõírás mellett sem veszélyes.
Mióta többet szórakozok és hivatalos vacsorákon veszek részt – a sajtóval
való szoros kapcsolatom miatt még több alkalommal, mint ami egy
diplomatától elvárható lenne – a koleszterinem hol felment 260-ra, hol
visszaesett 220-ra, szigorú diétáimtól függõen. De meg kell jegyeznem,
hogy diétám csak otthonomtól távol omlott össze. Egyébként szigorú
voltam magammal. Valójában, ha máshol étkeztem, ételeimet mindig a
lehetõségekhez mérten figyelmesen úgy válogattam össze, hogy nagyon
zsíros étel ne szerepeljen benne.
Tavaly nagyon megrázott, hogy a vérkoleszterinem újból 279-re ugrott
fel. Szerencsére ezután találkoztam önnel. Amikor felírta az étkezések
elõtti bõ vízmennyiséget (két teli pohár) ahelyett, hogy gyógyszereket
adott volna, nagyon szkeptikus lettem. Annál is inkább, mivel nem
hangsúlyozta túlzottan a diétát. Két hónapon belül már csak nagyon
kevés olyan tünetem maradt, ami addig megkeserítette életemet, koleszterin
szintem már az elsõ idõkben 203-ra ment le, már kilenc éve nem
volt ilyen alacsony! Testsúlyom szintén meglepõen 4 kg-mal alacsonyabb
lett és azóta is tartom ezt a szintet. Valójában olyan jól érzem
magam, hogy biztos vagyok benne, amikor legközelebb vérvizsgálatra
megyek koleszterin szintem még alacsonyabb lesz. Így hát Isten veled
normál egyiptomi elõírás és minden érzékcsalódás nélkül köszöntöm az
új amerikai koleszterin szinten!
137
Miután az evés örömeit felettébb élvezem, persze mértékkel, mivel már
régóta nem tehettem ezt meg és mindenféle aggódástól megszabadultam,
ami mindig itt lebegett a fejem fölött, úgy hiszem hatalmas KÖSZÖ-
NETTEL tartozom önnek.
Õszinte híve:
Mohamed Wahby
Követ, a Tájékoztatási és Sajtó Iroda igazgatója
Ugyanezek a vegyületek az artériák falán létrehozhatják a koleszterin lerakódásokat is. Az így létrejövõ szív és tüdõ problémáknak címkézett tünetek közös nevezõje a dehidráció.
Vessünk egy pillantást Mr. Sam Liguori szíves engedélyével közölt levelére. Szívtájéki, anginális fájdalmai akkor szûntek meg, amikor elkezdte a vízkúrát. Hiatus sérvtõl is szenvedett, ami azóta javulni kezdett. Adjon idõt neki és teljesen elmúlik. Olvassuk el ezután Loretta
Johnson levelét. Látni fogjuk, még egy fiatalos szívû 90 éves hölgy anginális fájdalmait is olyan mértékben lehet vízzel kezelni, hogy a gyógyszeres kezelését teljesen el lehetett hagyni. Rengeteg ehhez hasonló levél érkezett. Nem valószínû, hogy mindet közzéteszem. Kiválasztottam
egypárat közülük, hogy bemutassam az olvasóknak javaslatom nem elmélet. Minden korosztályban jól mûködik.
138
Kedves dr. Batmanghelidj!
Csak egy rövid levélben szeretném megköszönni, hogy a napi két liter
víz egészségügyi elõnyeirõl felvilágosította hallgatóinkat.
Nem csak a rádióhallgatóinknak nyújtott ezzel segítséget, hanem személyesen
nekem is. Miután egy héten keresztül napi két liter vizet megittam,
megörvendeztetett, hogy energiáim újra életre keltek bennem.
Az öt éven keresztül tûrt anginális fájdalmak elmúltak és a hiatus sérvemtõl
sem szenvedek már olyan mértékben. Teljesen kicserélõdtem.
Immáron 20 éve a WARD rádió „talk show” mûsorait vezetem és el
kell mondanom, hogy az ön velünk készült interjúi nagyon emlékezetesek
maradtak számomra.
Õszinte tisztelettel:
Samuel M. Liguori, programvezetõ
WARD Rádiótársaság
140
Kedves dr. Batmanghelidj!
90 éves vagyok és szívtájéki fájdalmaim vannak. Nincsenek mellkasi
fájdalmaim vagy görcseim, de torok problémám miatt fájdalmaim vannak
– egy fájdalmas feszülést érzek és a pulzusom egy menekülõ lóéhoz
hasonlít.
De miután elolvastam a „Tested vízért kiált” címû könyvét, belekezdtem
a vízivásba. Amikor anginális rohamom volt – csak pihentem és vizet
ittam! El tudja képzelni? Nem volt szükségem a Nitrostatra (nitroglicerin
tartalmú szívgyógyszer, ford. megj.) A „nitro” mindig kiszárította
és kisebesítette a számat és most annyira boldog vagyok, hogy nincs rá
szükségem. Mostanában mindig magammal hordok egy kis üveg vizet.
Milliószor köszönöm!
Loretta M. Johnson
Mr. John Fox szokatlan szívbetegségének súlyos esete kielégítõ módon – a mostanában oly divatos sebészeti beavatkozás nélkül is javult és még egyszer lehetõséget adott
számára az egészséges életre. Mr. Fox elmúlt hatvanéves, nyugdíjas elektromérnök, aki sok felelõsségteljes évet töltött el a haditengerészetnél. Ma õ a Bates módszerrel történõ természetes látásjavítás 50 szakemberének egyike.
Egyik szemére majdnem vak volt és a másik szemére is elvesztettea látását. Így saját szüksége miatt, érdekeltté vált a látásjavítás Bates-módszerében. A képzés eredményeképpen teljesen visszanyerte látását.
Pár évvel ezelõtt magas vérnyomásban szenvedett és gyógyszereket vett be a csökkentésére. Rövidesen nem tudta tovább szedni õket, mert még rosszabbul lett tõlük.
142
Problémája akkor kezdõdött, amikor szívroham érte. Levele elmagyarázza, mi történt vele és arról is tudósít, hogy most jobban van. Levelének a lényege, hogy a megnövelt vízbevitel és egy kis étrendi módosítás két hónapja után, ráadásul még napi sétáit is megtette, koronária artériái nem kínozták tovább és teljesen jól érezte magát. Jelenleg fájdalom nélkül, mindenféle gyógyszeres vagy sebészi beavatkozás nélkül rendes aktivitással éli életét.
Képzeljük el, hogy egy ilyen súlyos szívproblémával rendelkezõ személy, mint Mr. Fox két hónap alatt visszaszerzi egészségét és nincs szükség a lerohanó kezelésekre még akkor sem, ha a kémiai kezelés nem volt sikeres! A javasolt természetes eljárás a probléma tudományos és logikus megközelítésére úgy tûnik, hogy a betegség folyamatának fiziológiai visszafordításától függ. Ez a kínálkozó gyógymódok közül egy eszmei módszer az elfajuló betegségekre.
143
Bizonyság: 1992. március 25.
1991 tavasza volt, amikor elõször hallottam a Foundation for the
Simple in Medicine (Egyszerû Gyógymód Alapítvány) egy tagjától a
víz értékérõl és gyógyászati jelentõségérõl. Hat hónappal azelõtt két
szívrohamom volt és egy érplasztikai szívmûtéten estem át. A mûtét
után nagyon erõs kalcium-csatorna és béta-blokkoló szereket kaptam,
továbbá aszpirint, nitroglicerint és koleszterincsökkentõ gyógyszereket.
A mûtét elõtti érrendszervizsgálat azt mutatta, hogy szívem egyik erét
97 százalékos mértékben gátolja egy koleszterin lerakódás. Kimondták
rólam: a szíve károsult.
Szigorú elõírt felépülési programom hat hónapja után állapotom rohamos
romlására lettem figyelmes, bal karom, hátam és mellkasom
fájdalmai miatt nehezen aludtam, de a mindennapi séták során is
éreztem ezeket a fájdalmakat. Elképzeltem magam amint a tervezett
idõpontban az ellenõrzõ vizsgálatra megyek, hogy állapotomat újra
értékeljék. Ekkorra már a gyógyszerek mellékhatásától is súlyos fájdalmaim
voltak, mint például: prosztata retenció és blokkolás, látás és
emlékezet zavarok.
Rehabilitációmat elõször napi hat–nyolc két és fél deciliteres pohár vízbevitellel
kezdtem. Azt mondták, minden étkezés elõtt fél órával innom
kell. Abbahagytam az anti-koleszterin tablettáim, az aszpirin és a nitroglicerin
tablettáim szedését. A víz hatása mellett, úgy tûnt nincs rájuk
szükség. Étrendemben egy narancslébõl és sókból álló kúrát is újból
elkezdtem (nátrium-mentes diétán voltam). Az elsõ három nap után a
több víz hatására kellemesebben éreztem magam. Három hét múlva fokozatosan
lecsökkentettem a béta-blokkolók és a kalcium-csatorna blokkolók
szedését, néhány nagyon is kedvezõ változásra lettem figyelmes.
Bármikor is éreztem a fájdalmat, vizet ittam és szinte pillanatszerû
megkönnyebbülést éreztem. Étrendem ugyanaz maradt: gyümölcsök,
zöldségek, csirke, hal, narancslé és sárgarépalé. Hogy triptofán szükségletemet
pótoljam, azt javasolták, vigyek tehéntúrót és lencselevest az étrendembe.
146
Dr. Batmanghelidj arra kért, tegyek naponta kétszer egy órás sétát. Két
hónap múltán fájdalmaim teljesen elmúltak, még meredek dombokra is
fel tudtam sétálni fájdalom nélkül. Az ötödik hónap után fél órára
csökkentettem a sétáimat. Sétáim során semmilyen szorulást, szorító érzést
nem tapasztaltam és erõnlétem a kétszeresére nõtt. Régi emlékezetes
erõm kezdett visszatérni és a látásom is helyreállt.
1991. októberében egy komoly fizikai és kémiai vizsgálaton estem át,
beleértve a röntgen, az ultrahangos, a visszaverõdéses-, és elektrokardiogram
(EKG) vizsgálatokat, hogy megnézzék szívem állapotát. A vizsgálatok
azt mutatták, hogy szívem teljesen helyreállt és a mindennapi
gyógyszeres kezelésre nincs tovább szükség. Orvosom nem hitte el, hogy
ilyen gyors változás történt.
John O. Fox
Bates-Fox Natural Vision Training
(Bates-Fox Természetes Látásjavítás Képzés)
Ha összevetjük Mr. Wahby megállapítását Mr. Fox, Mr. Paturis, Mr. Liguori, Mrs. Johnson, Burmeister alezredes és Mr. Peck bemutatott leveleivel, akkor felismerhetjük, hogy a közönséges csapvíz eleddig fel nem ismert gyógyászati értékkel bír. A víz széleskörûen rendelkezésre
álló gyógyszer néhány gyakori és nagyon komoly betegségre, amik köztudottan évente emberek ezreit ölik meg.
A szívbetegség vagy a dehidráció öli meg az embereket?
Szakmai és tudományos szemléletem szerint a dehidráció a legnagyobb gyilkos, sokkal nagyobb, mint azt el tudnánk képzelni. Az egyedi emberi szervezetek különbözõ jellege és kémiai érzékenysége teszi lehetõvé, hogy az emberekben ugyanazon mintájú dehidráció különbözõ reakcióinak147
széles skálája nyilvánuljon meg és szakmai körökben ezeket más és más címkével lássák el és más és másféleképpen, de hatástalanul kezeljék.
A közös tényezõ a dehidráció. Minden egyes test kémiai felépítésében az a különbség, hogy kezdetben különbözõ külsõ jelekkel nyilvánul meg a krónikus dehidráció állapota. A késõbbi szakaszokban, ugyanannak a dehidrációnak más jelei válnak szembetûnõvé. Az ilyen kezdeti eltérõ
tünetmintázat oka a szelektív „zuhanyrózsa” mechanizmusban kereshetõ, ami a szervezet néhány sejtjének hidrációja során merül fel. Ha még egyszer pillantást vetünk
Mr. Peck, Mr. Paturis és Mr. William Gray (12. fejezet) levelére, látni fogjuk, hogy a kérdéses személyek több betegségtõl is szenvedtek, amelyek a megnövelt vízbevitellel gyors javulásnak indultak. Most már birtokában vagyunk annak az ismeretnek, hogy a tudományosan fejlett
országok egészségügyi rendszerében hol rejlik a tévedés és hol teremtõdnek a súlyos problémák. Úgy tûnik, hogy elismerik az emberi test dehidrációs tüneteinek fennhéjázó kémiai kezelését, amíg ki nem alakul a valódi betegség. Ez sokkal inkább hasonlít az ágyúval verébre vadászathoz, mint a tényleges gyógyászathoz.
148
TESTSÚLY ÉS VÍZFOGYASZTÁS
ÖSSZEFÜGGÉSEI
„A betegápolás titka, hogy az ápolás van a betegért.”
– Sir William Osler
Kérdés: Miért túlsúlyos az amerikaiak 30 százaléka?
Válasz: Egy alapvetõ tévedés miatt.
Nem ismerik mikor szomjasak, továbbá azt sem tudják
mi a különbség a „folyadékok” és a „víz” között.
A TESTSÚLY TÖBBLET
Vizsgáljuk meg Mr. Peck, Mr. Paturis, Priscilla Preston és Donna Gutkowski levelét a továbbiakban. Mindannyian azt állítják, hogy 15–20 kg-ot veszítettek testsúlyukból mikor átálltak kedvenc üdítõjükre, a vízre. Egy másik ember kevesebb, mint egy év alatt fokozatosan 25 kg-ot vesztett, amit hat év alatt szedett fel. Amint tovább olvasunk, látni fogjuk milyen egyszerûen megszerezhetjük ezeket a fölösleges „kilókat”. Túl egyszerûnek gondolhatnánk, ha nem lenne elõttünk a bizonyíték.
Az agy számára elérhetõ energia alacsony szintjének érzékelése annak központi ellenõrzõ rendszerében történik. A szomjúság vagy az éhség érzete szintén a rendelkezésre álló energia alacsony szintjébõl ered. A zsírokban tárolt energia mozgósításából szükségünk van a hormonális felszabadító
149
mechanizmusokra. Ez a folyamat (és az energiafelszabadításnéhány más fizikai folyamata) egy kicsit tovább tart, mint amilyen gyorsan az agynak szüksége lenne az energiára. Az elülsõ lebeny a „hidroelektromos energiából” vagy a vérkeringés cukor tartalmából jut energiához. Mûködésének van a legsürgõsebben szüksége a hidroelektromos energiára – nem csak a vízbõl kialakult energiára, hanem annak szállító sajátságára is a mikroáramlási rendszeren belül, ami viszont egy nagyobb mennyiségû víztõl függ.
Így a szomjúság és az éhség érzet általában egyszerre jelzi az agy szükségleteit. Mi azonban nem ismerjük fel a szomjúság érzetet és mindkét jelzésrõl azt feltételezzük, hogy sürgõsen enni kell. Még akkor is eszünk, amikor a testnek sürgõsen vízre lenne szüksége. Azoknak az embereknek,
akik evés elõtt vizet isznak egyre inkább sikerül elkülöníteni a két érzetet. Nem eszik túl magukat, hogy kielégítsék szomjúság érzetüket.
AZ ÉTKEZÉSI TÚLZÁSOK TOVÁBBI MAGYARÁZATA
Az emberi agy a testsúlynak nagyjából 1/50-ét teszi ki.
Úgy mondják, kilencbillió idegsejtet (számítógép chipet) tartalmaz. Az agysejtek 85 százaléka víz. Az egész vérkeringés 20 százaléka helyezkedik el és áll az agy rendelkezésre.
Ez azt jelenti, hogy az agy a vérkeringésbõl összeszedi és kiválogatja azokat a dolgokat, amire szüksége van a normális mûködéséhez. Az agy a szervezet egyetlen folyamatosan mûködõ szerve. A test különbözõ szerveibõl érkezõ információkat dolgozza fel, emellett a kívülrõl beérkezõ fizikai, szociális és elektromágneses környezeti ingereket is.
150
Az agy hatalmas mennyiségû energiát emészt fel ahhoz, hogy feldolgozza az összes bejövõ jelet és jelzéseket küldjön a test összes szervének az összehangolt mûködés érdekében.
Ugyanakkor energiát fordít az elsõrendû összetevõk és a különféle agyi kémiai hírvivõ anyagok, mint például az idegingerület átvivõk, elõállítására, amik az agysejtekben termelõdnek
és bármikor az idegvégzõdésekhez kell õket szállítani. A szállító rendszer nagy mennyiségû energiát használ fel. Az energiafelhasználás e magas aránya az oka, amiért az agy ilyen nagymértékben részesül a vérkeringésbõl.
Az agysejtek két fõ formában tartalékolnak energiát: ATP és GTP formájában – az erõmûvek melletti szén- és kokszhányókhoz hasonlóan. A szervezet bizonyos folyamatokat az ATP tartalékokból lát el, amik a sejtek különbözõ részein, de fõleg a membránban helyezkednek el. A sejtmembrán az a hely, ahol az információ beérkezik és egy folyamat elindul. Az energia adagolásának minden mûködõ sejtben rendszere van. Nem minden ingerlés érheti el az energiatároló ATP molekulákat, hogy energiához juthasson. Az energiafelszabadítás folyamatára a bemeneti jelekre egy bizonyos védelmi küszöb érték van szabva. Az agy kiszámítja és megérti, hogy mi a fontos és mi nem
az energiakiadások szempontjából. Amikor az energiatartalékok alacsony szinten vannak, sok inger nem kap választ.
Az agysejtek által ellenõrzött folyamatokban ez az alacsony szintû ATP tartalék némely túlmûködõ agysejtbenegy kimerültségi állapotként tükrözõdik. Pontosan ugyanez a folyamat mûködik a GTP készleteknél is. Bizonyos vészhelyzetekben némi energiát lehet átcsoportosítani
az ATP raktárakba, hogy továbbra is fenn lehessen tartani néhány létfontosságú folyamatot, amelyek egyébként helyi energiahiányban szenvednének.
151
Az agy energiatárolói láthatólag erõteljesen a rendelkezésre álló cukorra támaszkodnak. Az agy folyamatosan kivonja a vérkeringésbõl a vércukrot, hogy feltöltse az ATP és GTP tartalékait. Újabban fedezték fel, hogy azemberi szervezet képes elõállítani a hidroelektromos energiát, amikor a víz magától átmegy a sejtmembránon és megfordít néhány nagyon különleges energiapumpát; ez nagyon hasonlatos egy hatalmas folyóra épített vízi erõmûhöz. Tehát az agy két mechanizmust használ energiaigényeinek kielégítésére:
Az egyik, a táplálék anyagcserébõl és a cukorképzõdésbõl, a másik a vízellátásból és a hidroelektromos energiából áll. Most úgy tûnik, hogy az agy széleskörûen függ
a hidroelektromos energia kialakulásától, különösen annak szállító rendszerét és az egyes szervek idegi ellátottságát illetõleg.
Ahhoz, hogy a test kielégítse az agy igényeit, egy nagyon finom egyensúlyi rendszert fejlesztett ki a vércukor normális tartományban tartására. Két módon teszi ezt.
Az egyik, hogy ingerel a fehérje és a keményítõ tartalmú táplálék bevitelére, amit cukorrá alakít, továbbá magának a cukornak bevitelére is késztethet. A másik, hogy a szervezet a meglévõ keményítõ és fehérje tartalékokból alakít át némi mennyiséget cukorrá. Ez utóbbi mechanizmust „glüko-neogenezisnek” nevezik. Ez a folyamat a cukor újra elõállítása más anyagokból. A cukor újragyártását a máj végzi.
Legtöbb agyi folyamat a cukorból származó energiából táplálkozik és ez egy elégedettséget és örömérzést kelt az édes ízzel kapcsolatban. Ez, más szervek mûködésének összehangolására, létrehozott egy bizonyos kódrendszert,különösen a májéra, mikor az édes íz ingerli a nyelvet.
152
Amikor nincs elég cukor a keringésben, a máj elkezdi gyártani és további cukor adagolással folyamatosan emeli a vérszintet. Kezdetekben a tárolt keményítõt (glikogént) fogja átalakítani, ezt követõen a fehérjéket majd a zsírok kis mennyiségét. A zsír átalakítás nagyon lassú folyamat.
Ahhoz, hogy a zsír metabolizmus (a zsír cukorrá alakítása) nagyobb sebességgel menjen végbe, a szervezetnek hosszabb idõre táplálék nélkül kell maradnia. A fehérjék lebontása könnyebben hozzáférhetõ folyamat, mint a zsíroké.
A zsírlerakódások sok összekapcsolódó egyedi zsírsav egységbõl készültek. A szervezet az egyedi zsírsavakat tudja lebontani, hogy energiához jusson belõle. Minden gramm zsír 9 kalóriányi energiát ad. Minden gramm fehérje vagy cukor csak 4 kalóriányi energiát produkál. Ez
az oka, hogy amikor valaki zsírt „éget el” a szervezetében sokkal kevésbé éhes.
A gyermekekben a zsírtárolók barna színûek és erõsvérkeringés található bennük. A barna zsírban, a zsír közvetlenül lebontás alá kerül és hõ keletkezik. A késõbbi évekbena zsírba kisebb mértékû vérkeringés épül be és ezáltal sokkal kevésbé hozzáférhetõ az enzimek számára, amelyek
mozgósíthatnák a zsírsavak átalakítását a májban és az izmokban.
Amikor az izmok inaktívak, fehérje rendszerük könnyebben hozzáférhetõ és lebontásra kerül, hogy a sejtek cukorrá alakítsák át. Azonban, ha az izmok használatban vannak, elkezdik lebontani minõségi energiaforrásukat, a zsírkészletüket, hogy munkát végezhessenek és fenntartsák vagy növeljék a tartalékaikat. Ehhez zsírbontó enzimeket(hormon érzékeny lipázokat) kezdenek aktiválni. Svédországbanaz ismételt vérvizsgálatok során kimutatták, hogy ez az enzim úgy tûnik, egy egyórás séta után már aktiválódikés az aktivitását 12 órán keresztül megtartja. Ha egyszer
153
az izmok zsírt kezdenek használni, az agymûködés számáratöbb cukor fog rendelkezésre állni.
Az ismételt sétákkal a zsírégetõ enzimek aktivitása sokkalerõteljesebbé válik. Tehát az izmok használata, annakhosszú távú és elsõdleges és közvetlen fiziológiai zsírlebontó
hatása miatt, bármely étrendi program fontos alkotórésze kell legyen. Ez az enzim fogja a véredények falait letisztítani a zsíros lerakódásoktól. Mr. John Fox esetében ez volt a test fiziológiai válasza a sétákra, ami egészségügyi problémáit olyan gyökeresen megfordította. A megnövelt vízbevitel
energiát és életerõt adott neki és a séták kiváltották az artériákat
tisztító enzimek mûködését.
A hivatali és az íróasztalnál végzett munkák életmódunknak csak kulturális átalakulása. A test fiziológiája még nem alkalmazkodott megfelelõen ehhez a mûködési szempontból abnormális helyzethez. Az emberi testnekmégis szüksége van izommunkára a normális mûködésfenntartásához. Ha a test mûködése szabályszerû, akkortudni fogja mikor és mennyit kell zsírfelhalmozódás nélkül
ennünk. A hatásos és jó együttmûködés érdekében a test minden része használni fogja az energiaellátás megosztását.
Ezért alakult ki.
Azonban, ha az agy jobban igénybe van véve (nagyobb stresszhelyzet) és a test, az izmok nincsenek ezzel arányosan használva, hogy ellássák az agyat megfelelõ mennyiségû cukorral, egy kevésbé képzett személy gyakrabbanés nagyobb mennyiséget fog enni. Ha nem ismerjükfel a többi szomjúság jelet, amikor az energiaellátásnakszüksége lenne a vízre, és a vízivás helyett még több táplálékot veszünk magunkhoz, a helyzet drámaivá fajulhat.
Stresszben a test dehidrációs állapotba kerül. Súlynövekedésünk egy egyszerû oka a következõ: azért eszünk, hogy
154
agyunk folyamatos, szakadatlan mûködését ellássuk energiával.
Azonban amikor táplálékot veszünk magunkhoz, annak csak a 20 százaléka éri el az agyat. A maradék fokozatosan tárolódik, ha az izmok nem használják fel annak elhelyezett tartalékait. A víz, mint energiaforrás segítségével,ez a tárolás nem történik meg. A többlet víz vizeletformájában eltávozik.
A DIÉTÁS ÜDÍTÕK IS
TESTSÚLYNÖVEKEDÉST OKOZHATNAK
Észrevételem szerint a diétás üdítõk több ember esetében, akik azért fogyasztják õket, hogy ellenõrzésük alatttudják tartani a testsúlyukat, a testsúlynövekedés fõ oka –még akkor is, ha nem tartalmaznak jelentékeny mennyiségû kalóriát. Egy személy különösen kimagaslik ezek közül:
egy körülbelül 165 cm-es magas húszas éveiben járó fiatalember.
Legtöbb egyetemi hallgatóhoz hasonlóan valamikor az állandó vizsgaláz nyomása alatt hagyományos üdítõitalokat ivott, hogy be tudja fejezni tanulmányait. Mire államvizsgázott már az elhízástól szenvedett.
A diploma megszerzése után, elkezdett diétás üdítõket inni, méghozzá napi nyolc dobozzal, hogy csökkentse testsúlyát. Két éven belül további 15 kg-ot szedett fel.
Szélessége, magassága egyformának tûnt. Járása nehézkessé vált, csípõjét láthatólag el kellett fordítania, ha lépni akart. Az étkezések idején is diétás italokat ivott és többet evett, mint amennyire testének szüksége lett volna. Még mindig diétás italokat ivott, teljesen úgy tûnt, mintha már rászokott volna ezekre és minden más erõfeszítésének ellenére folyamatosan túlsúlyos maradt.
155
A testsúlynövekedés és a teljes kalóriamennyiséghezó hozzá nem járuló édesítõszerek közötti kapcsolat megértésében található paradoxon magyarázatot igényel. Kutatásom eredménye, a rejtvény megfejtése a következõ. Sok olyan ember van, aki a diétás üdítõkhöz folyamodik, és
helyett, hogy lefogyna inkább meghízik. Donna Gutkowski éveken keresztül diétás üdítõket fogyasztott ésbármit is tett fölös testsúlyának ledolgozására folyamatosan
hízott. Bizonyságának másolatát láthatjuk a következõkben.
1850-ben Amerikában egy ember egy év alatt nem egész 4 dl üdítõt fogyasztott. Az 1980-as évek vége felé több mint 500 fél literes dobozos üdítõt fogyaszt el egy
személy.
Az 1994-es üdítõitalipari éves beszámoló azt mutatja, hogy az egy fõre jutó évi üdítõital fogyasztás 223 liter. Ennek a 28,2 százalékát a diétás üdítõk teszik ki. A diétás üdítõk
fogyasztása csökkenni kezd. Az elfogyasztott üdítõitalok 84 százalékát két vállalat terméke teszi ki (a Coca Cola: 48,2% és a Pepsi Cola: 35,9%). Ebbõl a 84 százalékos piacimegoszlásból és különféle címkék alatt gyártott termékeikbõl csak 5,5% a koffeinmentes diétás üdítõ. E számok is azt
mutatják, hogy rengeteg ember iszik koffeines üdítõket, amelyekbõl csak 22% a diétás.
A Pennsylvania Állami Egyetemen egy áttekintõ vizsgálat szerint néhány diák 14 doboz üdítõt iszik naponta.
Egy lány két nap alatt 37 doboz Coke üdítõt ivott meg.
Sokan elfogadták, hogy nem tudnak üdítõk nélkül élni. Ha megvonják tõlük az üdítõt, akkor a drogok élvezõihez hasonló elvonási tünetek jelentkeznek. A Boys Life magazin megvizsgálta olvasó táborát és kiderült, hogy 8 százalékuk iszik 8 vagy ennél több doboz üdítõt egy nap. Egy Boy
156
Scout cserkész-összejövetel (Jamboree) egy alkalommal200 ezer üres üdítõs dobozt gyûjtött össze környezetvédelmi célokból. A Soft Drink Assosiation (Üdítõital Társaság) feltérképezte, hogy a kórházakban mennyi üdítõitalt fogyasztanak. A betegek 85 százalékának szolgáltakfel üdítõitalt az étkezés mellé. Kutatók kimutatták, hogy az emberi szervezet hozzászokik koffeinbevitelhez és ezesetben nélkülözése elvonási tüneteket produkál. A hírközlõszolgálatok, hogy ne kerüljenek összetûzésbe bérmunkaadóikkal(az üdítõitaliparral), amely hatalmas
összegeket fordít termékeik hirdetésére, egy kevésbé kifejezõ szóhasználattal hozakodott elõ a hírekben. Most „koffeinfüggõségrõl”1 beszélnek.
Amikor a társadalom bátorítja az üdítõitalok fogyasztását,azt feltételezik, hogy e gyártott üdítõk pótolhatják a test vízszükségletét. Azt feltételezik, hogy mivel ezek azüdítõk vizet tartalmaznak, megfelelõen ellátják a testet vízzel. Ez a feltételezés rossz. A fõleg koffeines üdítõitalokerõsen megnövekedett fogyasztása képezi társadalmunkegészségügyi problémáinak hátterét. Az emberi test sok, gyakran többlet testsúllyal is társuló betegségének fõ oka
az a téves feltételezés, hogy minden folyadék a vízzelegyenlõ mértékben táplálja a testet. Ahhoz, hogy megértsük
a fenti megállapítást, meg kell ismernünk az agy néhányanatómiai és fiziológiai alapelvét, amelyek a táplálkozástés a folyadékbevitelt szabályozzák.
Az a képzavar, hogy minden gyártott üdítõital kielégítiszervezetünk vízigényét, a felelõs jó néhány betegségért.
A test zsírfelhalmozás miatti deformációja a test leépülésénekelsõ lépései és véleményem szerint a folyadékbevitel helytelen megválasztása miatt történhet meg. Néhány üdítõtöbb kárt tesz, mint mások.
A legtöbb üdítõ egyik fõ alkotórésze a koffein, egy növényi alkaloida és gyógyszer. Az agyra gyakorolt közvetlen hatása miatt nélkülözése elvonási tüneteket teremt. A vesékre is
hatással van és megnöveli a vizeletkiválasztás sebességét. A koffein vizelethajtó hatású, tehát fiziológiailag dehidratáló szer. Ez a fõ oka annak, hogy egy ember több doboz üdítõt
kénytelen meginni egy nap és sohasem elégszik meg vele. A víz nem marad elég sokáig aszervezetben. Ugyanakkor sok ember összekeveri a vízre szomjúhozását: azt gondolják,hogyelegendõ víz az, ami az üdítõben van, azt gondolják éhesek éstöbbet esznek, mint testük valódi szükséglete. Így a koffeines
üdítõk okozta vízhiány a szomjúság és az éhségérzet összekeverése
miatt idejekorán testsúlygyarapodáshoz vezet.
A koffein frissítõ, felpezsdítõ sajátsággal rendelkezik.
Még akkor is ingerli az agyat/testet, amikor az illetõ már kimerült állapotban van! Úgy tûnik, hogy a koffein csökkenti az ATP raktárak ellenõrzési küszöbértékét. A tárolt ATP-t olyan folyamatokra használódik fel, amelyek hozzáférhetõsége normális esetben az adott tartalékok
mennyisége mellett nem lenne engedélyezhetõ.
Ha az üdítõk tartalmaznak cukrot, legalább az agy néhány folyamata nem szenved hiányt. Ha a koffein a hatékonyság növelésére felszabadítja az ATP energiát, a cukor
legalább valamennyire kiegészíti az elveszett ATP tartalékokat, még akkor is, ha az ATP „költségvetés” végül isnagy deficittel zár.
158
A 80-as évek elején egy új üdítõ italt vezettek be a piacra– egy a szacharintól eltérõ mesterséges édesítõszert tartalmazó italt. Az édesítõszert aszpartamnak1 nevezik.
Az aszpartam 180-szor olyan édes, mint a cukor és egyetlenkalória energiát sem tartalmaz a szervezet számára. Jelenleg általánosan használt édesítõszer, mert az amerikai
Élelmiszer és Gyógyszer Felügyelet (Food and Drug
Administration, FDA) úgy vélte, cukorpótlóként biztonságos a használata. Nagyon rövid idõ alatt több mint 5000receptbe került bele.
Az aszpartam a gyomor és béltraktusban két erõsen serkentõ idegingerület átvivõ aminosavra bomlik le: aszpartátra, fenilalaninra és metil-alkoholra (faszesz)/formaldehidre.
Azt állítják a máj a metil-alkoholt ártalmatlanítja.
Személyes véleményem szerint ezt a kijelentést azért hangoztatják, hogy elhessegessék egy ismert toxikus melléktermékkel rendelkezõ, forgalomba hozott mesterséges táplálék körüli zavaró tényezõket.
Ha a koffein átalakítja az ATP-t AMP-vé (az elhasználtenergia „hamujává”), az aszpartát a másik energiatároló molekulát, a GTP-t átalakítja GMP-vé. Az AMP is és a GMP is elhasznált üzemanyag. Szomjúságot és éhséget okoznak,hogy felhívják a figyelmet, ki kell cserélni az elhasznált
artalékokat az agysejtekben. Tehát a diétás üdítõk azenergiatartalékok válogatás nélküli túlzott kimerítését eredményezik.
Jól ismert tudományos tény, hogy az elhasznált energiaforrás (AMP és GMP) éhségérzetet okoz. A koffein üggõséget okoz, és akik rendszeresen fogyasztják „koffeinistáknak” tekinthetõk. Így a koffeinezett üdítõk az ülõ
159
1 L-aszpartil-L-fenil-alanin-metil-észter
foglalkozást végzõ embereknél elhízást eredményez; folyamatosan ingerlik magukat, hogy több ételt vigyenek be, mert agyuk erõltetett menetben használja energiatartalékait.
Gondoljunk rá, hogy az elfogyasztott ételekbõl csak kevés energiát használ el az agy. A többit, ha nincs izomaktivitás, zsír formájában tárolja a szervezet.
A diétás üdítõ fogyasztásnak ezért az egyik következménye a súlygyarapodás.
Annál fontosabb reflex az agy reakciója az édes ízre.
Ha édes ízt érzünk, általában új energia érkezik a szervezetbe és ez az élethossznyi tapasztalat létrehozott egy feltételes reflexet. Amikor az édes íz ingerli nyelvünket, az
agy jelzést küld a májnak – külsõ cukor érkezett – és felkészíti az új energia fogadására. A máj azonnal leállítja a test fehérje készleteibõl és keményítõ készleteibõl történõ cukorgyártást és elkezdi tárolni az anyagcsere üzemanyagait a vérkeringésbõl. Ahogy azt Michael G. Tardoff, Mark I.
Friedmann és más tudósok is kimutatták, az édes íz kiváltotta
válaszreakció a tápláléktárolás érdekében megváltoztatja az anyagcsere aktivitást; az átalakítás céljára rendelkezésre álló üzemanyag megfogyatkozott, ami az étvágy kialakulásához vezet.
Ha valóban a cukor gerjeszti az ingert és a rá adott választ, akkor a májra gyakorolt hatás fogja szabályozni a belépõ táplálék feldolgozását. Azonban, ha az édes ízt nem
követi rendelkezésre álló táplálék, akkor a táplálék felvételének sürgetése lesz az eredmény. Minél édesebb íz ingerli az ízlelõ bimbókat kalóriák nélkül, annál nagyobb
sürgetés jelentkezik az evésre – a túlzott evésre.
Az édes íz ilyen jellegû hatását tisztán kimutatták a szacharin állatkísérleti modelljeiben. Amikor aszpartamot használtak több tudós is hasonlóan túlzott étvágyat tapasztalt az
160
emberekben. Blundel és Hill megmutatta, hogy a nem táplálék jellegû édesítõszerek – aszpartam oldat – megnövelik az étvágyat és a rövid tartamú táplálékbevitelt. Arról tudósítottak, hogy az aszpartam bevitel után az önkéntesek éhesebbek maradtak, mint akik szõlõcukrot ettek. Ez a megmaradó éhségérzet következményekkel jár és a fokozott táplálékfelvételhez vezet.
Tardoff és Friedmann kimutatta, hogy a mesterséges édesítõ szerrel készült üdítõ elfogyasztása utáni fokozott éhségérzet akár 90 percig is tarthat; még akkor is, ha a vér inzulinszintje normális értékû. Kimutatták, hogy a vizsgálati állatokban, amikor az inzulin vérszintje – amelynek
magasabb értékérõl azt gondolják, hogy az éhségérzetet okozza – elérte a normális értéket, a tesztcsoport állatai még mindig több táplálékot fogyasztottak, mint a kontrolcsoport állatai. Ez azt jelenti, hogy az agy hosszabb ideig fenntartja a táplálkozás sürgetését, amikor az ízlelõbimbókat cukor gyanánt, de annak szervezetbe kerülése nélkül ingerlik. Az édes íz a májmûködés módosítására készteti az agyat. Az elsõdleges tevékenység a táplálék tárolása lesz
és nem a készletek felszabadítása.
Alapjában véve a kalória nélküli édesítõszerekre adott fiziológiás válasz az, ami az embert arra kényszeríti, hogy keresse és tegye jóvá az észlelt „édes jelzés” hiábavaló energiareményét. Ez egy másik fiziológiai ok, amiért a fogyás érdekében diétás üdítõket fogyasztó emberek ízlelõbimbójuk
fölösleges ingerlése miatt testük ellentmondásos ismétlõdõ válaszreakcióitól szenvednek.
Amikor a koffein és az aszpartam bekerülnek a szervezetbe, ingerlõ hatást gyakorolnak az agyra, a májra, a vesékre, a hasnyálmirigyre, a belsõ elválasztású mirigyekre
és így tovább. Az aszpartam fenil-alaninná és aszpartáttá
161
alakul át (két fontos aminosavvá). Mindkettõ közvetlenül ingerli az agyat. A koffein és az aszpartát hatásának végeredménye nagyon gyorsan az agy aktivitásának egy másik
módját alakítja ki, mert a két rendelkezésre álló anyag nagyobbmennyiségben van jelen, mintha egy normális táplálkozásegyensúlyi szintje jött volna létre.
A legtöbb idegingerület átvivõ az egyik vagy a másik aminosav származéka. Azonban az aszpartát az egyik olyan kivételes aminosav, amelynek nem kell átalakulnia, hogyközvetlen hatást gyakoroljon az agyra. Külön érzékelõ pontok (receptorok) találhatók bizonyos idegsejtekben
ezekre az aminosavakra (aszpartát és glutamát), amelyekdrámai módon tudják befolyásolni a test mûködését.
A mesterséges édesítõszerekkel történõ helytelen ingerlés,
amely az „energia” testbe lépését érzékeli, súlyosabbkövetkezményekkel is jár, mint az egyszerû testsúlynövekedés.
Ezek a vegyületek az ingerelt idegrendszer általdiktált irányban folyamatosan hintáztatják a test fiziológiáját.
Használatuk, a testre gyakorolt hosszú távú hatásukmegértése nélkül, csak azért, mert kellemesen ingerlik az ízlelõbimbókat, felelõtlenség. A sejteken belüli mikrofiziológia
megértése késztetett az aggodalomra, amikor ezenaminosavak gyakorlati hasznára gondoltam. Aggasztanak a
kémiai édesítõszerek ideg/mirigyrendszerre gyakorolt közvetlenhosszú távú ingerlésének következményei. Ezek a
rendszerek más fontos kiegyensúlyozott szerepekre hivatottaka testben.
A kutatás már feltárta, hogy az aszpartát receptorokbõségesen jelen vannak az idegrendszerben és az aszpartátnak már a melléktermékei is ingerlik a nemzõszerveket és az emlõket. Az emlõmirigyek folyamatos ingerlése anélkül,
hogy a terhesség más tényezõi jelen lennének a szervezetben,
162
az emlõrák megnövekedett valószínûségét hordozza magában.
A prolaktin nevû hormon fõszerepet játszhat ebben az irányításban. Az aszpartam kevésbé feltárt mellékhatásai közé tartozik az emlõrák kialakulásának elõsegítése. Amikor
patkányokat etettek, az aszpartam agytumorok kialakulását eredményezte a kísérleti állatokban.
Egy hasonlat erejéig, képzeljünk el egy vitorlás hajót,ami az egyik közeli kikötõbõl egy másikba tart és még sötétedés elõtt el kell érnie a célját, de a szélirány nem megfelelõ.
Ha a tengerész, ahelyett, hogy odafigyelne a hajózás szabályaira, inkább lelkesen a gyors hajózás örömeiben éli ki magát, célját elhagyja, és hajója teljesen más és ismeretlenpartok irányába szeli a habokat, immáron az éjszaka sötétjében.
Komoly esélye van rá, hogy õ és a hajója nem éli
túl a kirándulást.
Az élet útján az emberi test épp olyan, mint egy vitorláshajó. Ha az elme eltér céljától és elfelejti a test meghatározott szerepét és a különféle mesterséges és nem jellegzetesízesítõszerek használatával inkább az ínyére hallgat annak túlzott ingerlésével, hosszú távon, a test kémiája nem képes a folyamatosan hibás életmóddal megbirkózniés károsodást szenved.
Túlegyszerûsített és primitív elgondolás az, miszerint a vizet könnyedén összeköthetjük mindenfajta öröm- és élvezetfokozó kemikáliával és hogy ezek helyettesíthetik a test
számára szükséges tiszta vizet. E vegyszerek közül néhány, a koffein, az aszpartam, a szacharin, az alkohol, az agyra gyakorolt kiegyensúlyozatlan hatásuknál fogva egyoldalúan és
természetellenesen programozzák a test kémiai folyamatait.
Aki ezeket az italokat fogyasztja, a vitorlás hajóhoz hasonlóan járhat, ami a sötétben a feltérképezetlen partokra vetõdik,
163
ha a tengerész ahelyett, hogy a biztonságos hajózás szabályaihoz ragaszkodna, inkább a gyors hajózás örömeinek él.
Amint már eddig többször jeleztem, az emberi test többféleképp is figyelmeztethet a vízhiányra. figyelmeztetésekreaz egyetlen helyes válasz a vízfogyasztás.
Amint már azt is többször elmagyaráztam, súlyosbítja a
problémát, ha bárki szervezetének rendszeresen mesterségesen ízesített folyadékokat ad és ezzel helyettesíti teste vízszükségletét.
Emlékeznünk kell, hogy a koffein egy erõs függõséget kialakító drog, aminek használata megengedett. A gyermekek különösen sebezhetõkké válnak a koffein tartalmú üdítõ italok ilyen függõséget kialakító jellegére nézve. Ha a testet a korai gyermekkor állapotában ingerlik az ilyen
jellegû élvezetnövelõ vegyszerek, késõbb az iskoláskorban, néhányukban egy fokozott hajlamot alakít ki a keményebb drogok utáni vágy kialakításában is.
Tehát az üdítõk és különösen a diétás üdítõk hosszú távú és folyamatos használatát tehetjük felelõssé társadalmunk néhány súlyosabb egészségügyi problémájáért. Az
elsõ lépés ebben az irányban a zsírfelhalmozás eredménye a test fizikai alakjának torzulása. Ha a szülõk célja egy gyermek jövõbeni egészsége, akkor néhány mesterséges üdítõt csak nagyon takarékosan szabadna, ha egyáltalán
szabadna használni.
Dr. Marcia Gutkowski egy táplálkozási tanácsadó.
Könyvem elolvasása után meggyõzte lányát, Donnát, hogy változtassa meg ivási szokásait. Az eredmény megdöbbentette az anyát és leányát is. A következõ levél Donna bizonyságának másolata.
164
Kedves dr. Batmanghelidj!
Édesanyám kért meg rá, hogy írjak önnek a mostanában történt fogyási
kísérletem sikerérõl. Tudom, sokkal több sikerem is lehetett volna, ha
az ön módszerét követem és megzabolázom étkezési szokásaimat gyakorlatainak
rendszeres végzésével együtt. Azonban már az is csoda volt
számomra, hogy a napi 6–8 doboz Mountain Dew (a reklámokból jól
ismert üdítõital, ford. megj.) már a múlté.
Az utóbbi 1 év 9 hónap alatt sikeresen megtartottam a több mint 17
kg-os fogyásomat. Újból tudom hordani azokat a ruhákat, amelyekrõl
már egy életre letettem. Épp azon vagyok, hogy az esküvõmre elérjem
kitûzött célméretemet. Még a võlegényem is elismerte, hogy jobban nézek
ki, mint 5 évvel ezelõtt, amikor elõször találkozott velem.
Testsúlyom harmincadának megfelelõ mennyiségben történõ rendszeres
napi vízfogyasztásom nagyban hozzájárult sikeremhez. Bárhová mentem
is, ivóvizem velem volt. Dolgozni, vásárolni, még hosszú 7 órás autós útjaim
során is. (Elég sok megállásra kényszerített, de megérte.) Alkalmanként,
amikor messzebbre mentem ásványvízzel vagy sörrel kezeltem magam,
de szokás szerint mindig megittam a napi vízadagomat.
Egy érdekes dologra figyeltem fel, amikor egyszer befejeztem vízadagom
ivását, nem vágytam többé az ivásra. Azt is észrevettem, hogy egyáltalán
nem vagyok szomjas többé és ez egy rövid ideig tartott, amíg nem
ittam valami más fajta üdítõt, mint például gyümölcslevek, tej, sör, ásványvíz,
stb.
Alig várom már az október elsejét, esküvõm napját, amikor a templomban
elsétálhatok a padsorok között. Jobban nézek ki, mint 15 évvel ezelõtt,
amikor leérettségiztem. Nagy megkönnyebbülés lesz ezzel a testsúllyal
életemben elõször kuporgás nélkül letennem a jogosítványomat.
Köszönöm a kisebb magamat!!!
Donna M. Gutkowski
1994. április 25.
165
Most 1995. februárja van. Donna boldog házas. 1994 októberére, esküvõje napjára összesen több mint 19 kg-ot fogyott.
E tudományosan megalapozott fogyási módszer tartós eredményt ad ellentétben a táplálkozás korlátozásával, ami még néhány kg-nál is csak rövid nyereséget jelent. Ami
még rosszabb, hogy valaki folyamatosan kitarthat az egyik vagy másik étel korlátozásának téveszméje mellett, különösen
a koleszterin tartalmú ételekre pusztán egy ideiglenes mai divat miatt. Ne rázzon meg bennünket ez a tény. A tojás napi étrendbõl való kizárásával ellenkezõleg én olyansok tojást eszek amennyit csak szeretek, bármiféle korlátozás nélkül; a tojás egy jól kiegyensúlyozott fehérje forrás.
Történetesen megértettem, hogyan alakul ki a szervezetben a koleszterintöbblet a dehidrációval társulva.Priscilla Preston következõ levele tovább magyarázza
a dehidráció összefüggéseit, de nem csak a hízással kapcsolatban, hanem az asztma egyre sújtóbb problémáira is, amelyet a következõ fejezet tárgyal. Az asztma megelõzésére
tett lépések során több mint 17 kg-ot sikerült fogynia.
Levelének egy másik fontos pontja a só szerepe a betegségek megelõzésében. A só fontos a szervezetnek. Amikor a nyelv sóérzékelõit erõs inger éri, elmúlik a test szorongása
és abbamarad a vízért való aggódás. Ha elegendõ só áll rendelkezésre a fontos sejtek számára legalább biztosítva van egy hatásos vízszûrõ rendszer a vész víztartalékokra.
A 12. fejezetben többet is olvashatunk a sóról.
Kérem, ne felejtsük el, ezek a történetek valós életekrõl szólnak és nem anekdoták. Nincs szükségünk statisztikákra,hogy meggyõzzük az embereket a víz szükségességérõl, mikor
a test tárja elénk a sürgetési tüneteit. Kinek a hibája,hogy az emberi test helyi figyelmeztetései és a dehidrációhoz
166
alkalmazkodás következményeit betegségeknek nevezik?
Van bármi elfogadható indíték arra, miért kellene a természetes kezelési eljárások értékelésére a gyógyszeripar mérõrúdjáhozragaszkodnunk? Pontatlan kijelentéseiktõl és állításaiktól
mára már olyan sok ember szenvedett és agonizált,pedig csak vízért kiáltottak!
167
1994. október 31.
Képzelje, majdnem egy évig éjszakánként felegyenesedve kellett aludnom,
minden egyes lélegzetvételért megküzdve számtalan asztmás és
pánik rohamot éltem át! Egészen öt hónappal ezelõttig! 1993. március
27-én súlyos asztmás rohammal és kifejlõdött bronchopneumoniával
(bronchitises tüdõgyulladás) kórházba szállítottak! Vérgáz szintem 40
volt és életveszélyes állapotban voltam.
Miután kiszabadultam a kórházból nagy adag teofilin és prednisolon
kúrára állítottak. Testsúlyom rakéta gyorsasággal emelkedett és a
gyógyszerek figyelmetlenné és összeférhetetlenné tettek. Valójában már
nem akartam élni! Ekkor egy csodálatos barátom átadta nekem dr.
Batmanghelidj: „Tested vízért kiált!” címû könyvét. Gyorsan küldtem
az orvosnak egy válaszért esedezõ levelet. Teljes meglepetésemre személyesen
felhívott és megpróbált segíteni megszabadulni gyógyszerezésemtõl,
ami az állapotomat tovább rontotta és arra kért, hogy naponta legalább
3 liter vizet igyak meg kevés sóval keverve. Arra is megkért,
hogy naponta legalább 15 percet sétáljak a szabadban. Jelenleg napi 30
percet sétálok és légzésem 100 százalékosan javult!
1994. október 31-tõl megszabadultam az asztmára rendelt gyógyszeres
kezeléstõl! Több mint öt hónapja nem használtam az inhalert vagy más
gyógyszert! Bármikor akár csak enyhe zihálást is tapasztaltam lélegzetvételemen,
rögtön egy pohár vizet ittam, elõtte nagyon kis sót tettem
bele. Jobban lettem!
És… gyanítja miért? Az a csodálatos víz és azok a séták 17 kg-os fogyást
okoztak. Visszatértem rendes régi testsúlyomhoz és fiatalosnak
látszok, újból egészséges vagyok!
Amerikaiak millióinak kellene eljuttatni az „üzenetet”. AIDS-tõl,
asztmától, ízületi gyulladástól és krónikus kimerültségtõl, stb. szenvednek.
Minden amerikainak elõnyére szolgál, ha elolvassa dr.
Batmanghelidj könyvét!
Nagy tisztelettel: Priscilla D. Preston
169
9
ASZTMA ÉS ALLERGIA
Úgy becsülik, hogy 12 millió gyermek szenved asztmától és több ezren halnak
bele évente. Hadd jelentsem be, hogy az asztmának kevesebb, mint öt éven belül
vége. Mentsük meg a gyermekeket a fulladás folyamatos félelmétõl, mert nem ismerik
fel, hogy vízre szomjasak!
Az asztma és az allergiák jelzik, hogy a testnek megnövekedett idegingerület átvivõ hisztamin termeléshez kellettfolyamodnia. A hisztamin a szervezetben a vízanyagcsere
és elosztó érzékelõ-szabályozója.
Felismerték, hogy az asztmások tüdõszöveteinek hisztamin
szintje megnövekszik, és ez szabályozza a hörgõ izmok összehúzódását. A párolgásos vízvesztés egyik fõ helye a tüdõben van, tehát az összehúzódott hörgõk csökkent vízveszteséget jelentenek a lélegzés során – a test egy egyszerû természetes manõvere a vízvisszatartásra.
A hisztamin, eltekintve a vízszabályozó szerepétõl, egy olyan szer, ami az antibakteriális, antivirális és antiidegenanyag védelmi rendszerért felelõs a testben. A test normális vízszintjén e folyamatok egy észre nem vehetõ, túlzások nélküli szinten mûködnek. A test egy dehidratált
állapotában, addig a pontig, ahol a hisztamin vízszabályozó hatása túlzott mértékûvé válik, a hisztamin termelõ sejtek egy immunrendszeri aktiválása többlet mennyiséget termel,
amit más feladatok céljaira tárolnak.
Egy állatkísérletben kimutatták, hogy a hisztamin termelés a hisztamin termelõ sejtekben a napi vízbevitel
170
növekedésére csökken. Mindkét folyamatot (a hisztamin termelést és aktivitást) a napi vízfogyasztás azonnali növelésével kell szabályozni. Átlagban ezek az esetek a test
„vész-vízszabályozásának” elsõtõl negyedik hete után jelennek
meg. Mr. Peck gyermekkora óta asztmás, azon felül mindenféle
allergénre érzékennyé vált, most már nem tart egészségügyi problémájától. Mr. Paturis esete is bizonyítjaa tényt, hogy felesége allergiás reakciói kevésbé súlyosak.
Jose Rivera orvos éveken át szenvedett allergiájától és
asztmájától. Különösen érzékeny volt a macskákra. Soha
sem ment be egy házba, ha ott macska tartózkodott. Úgy tûnik, egyszer nagyon súlyos állapotba került, miután egy macskával került össze. A dehidratáció és a hisztamin többlet
termelés szoros kapcsolatának ismeretében teljesen felépült betegségébõl. Mindennek tetejére jelenleg asztmás
betegeket kezel vízzel és sóval. Levelét az alábbiakban olvashatjuk.
Priscilla Preston levelét már láttuk. Joanie Winfield levele szintén az alábbiakban található. Csak azért közlöm levelüket, mert ezek egyértelmû bizonyítékok arra, hogy a megnövelt vízbevitel felnõtt személyekben az asztmás és allergiás rohamok teljes enyhülését hozzák meg még akkor is, ha már sok éve szenvednek ezekben a betegségekben.
171
1995. január 6.
Kedves dr. Batmanghelidj!
E levél a dehidráció és az asztma közötti kapcsolat ön által bemutatott
ismeretének nagyrabecsülése jeléül íródott. Amint arra bizonyára emlékszik,
felnõttkori asztma rohamaim egyetemista korom óta kínoztak
és emellett sok anafilaxiás életveszélyes rohamom is volt.
Az ön által adott információnak köszönhetõen egyszerûen vízzel és sóval
enyhíteni és gyógyítani tudtam asztmámat. Közel másfél éve teljesen
tünetmentes vagyok, sem az asztmám sem az allergiám nem jelentkezett
a közelmúltban.
Ismerete legjobban abban segített, hogy tudatossá tett, mikor és hogyan
igyak vizet és hogyan vigyek sót a testbe a jobb hidratáció elõsegítésére
és asztmám megelõzésére. Továbbá tanácsot tudtam adni légzõszervi és
allergiás problémáktól szenvedõ betegeimnek, hogyan igyanak vizet, és
hogyan vegyék a sót biztonságosan magukhoz és teljes meglepetésemre
betegeim drámai gyorsasággal felépültek bajaikból.
Uram, köszönöm, hogy átadta az élet lélegzetét egy olyan egyszerû dolgon
keresztül, mint a víz és a só.
Tisztelettel:
Jose A. Rivera, orvos
173
1994. július 18.
Kedves dr. Batmanghelidj!
Azért írom ezt a levelet, hogy megköszönjem az ember megnövekedett
vízszükségletének felfedezését, és hogy megosztotta ezt velünk, olvasókkal.
Nagy hasznomra vált, hogy követtem a vízbevitelre vonatkozó tanácsait.
Egészségi állapotomban nagyon figyelemre méltó változások történtek.
Az asztma valaha a fõ betegségem volt. Amióta elegendõ vizet iszok
gyógyszerek nélkül is jól tudok lélegezni. Micsoda változást hozott ez az
életemben. Más elõnyei is voltak a vízkúrának, pl. lágyabb lett a bõröm
és éberebb lettem.
Boldog vagyok, hogy elolvashattam a könyvét és amilyen sok emberrel
csak tudtam, megosztottam tanácsát. Még egyszer köszönöm segítségét!
Tisztelettel:
Joanie Winfield
175
Ne felejtsük el, ha a koncentrált vér eléri a tüdõt, a helyi hisztamin termelés természetes és önmûködõ folyamat.
Ennek megnövekedett felszabadulása segíti elõ a hörgõk összehúzódását. Ha asztmától vagy allergiától szenvedünk, növeljük meg a vízfogyasztásunkat. Ne igyuk magunkat a
„ló túloldalára” arra gondolva, hogy sok hónap és év dehidráció okozta pusztulását pár napi túlfokozott vízbevitellel helyrehozhatjuk. Naponta normális vízmennyiségre van
szükségünk – napi 8 vagy tíz két és fél deciliteres pohár
vízre – amíg egy hosszabb idõ után el nem érjük testünk teljes hidratációját.
Csökkentsük le a narancslé fogyasztásunkat napi egy vagy legalább két pohárra. A narancs káliumtartalma elég magas. A nagyobb káliumbevitel elõsegítheti az erõteljesebb
hisztamin termelést. Asztmás betegeknél ezt mindig
észbe kell tartani. Mary B. egy, a nagyobb városok egészségügyi rendszeréért
felelõs minisztérium tisztviselõje, sok éven keresztül asztmától szenvedett. A parkban tett sétáit nem
tudta tovább élvezni. Légzéselégtelensége megfosztotta sétái örömétõl. Egyik kollégám az Egyszerû Gyógyászatért Alapítványnál felismerte problémáját. Megfogadta a
vízivás jó tanácsát, jelezte, hogy bõséges mennyiségben iszik vizet. Amikor rákérdeztek, mennyi vizet iszik, napvilágra került, hogy sok-sok pohár narancslevet iszik naponta
és még számos más gyümölcs levét. Elmagyaráztuk, neki, bár a narancslé sok vizet tartalmaz, nem tételezhetjükfel, hogy helyettesíti a test tiszta és egyszerû vízigényét.
Magyarázatunkat elfogadta és a gyümölcslevekrõl áttért a vízre. Napokon belül légzéselégtelensége enyhült. Legutóbb azt hallottuk tõle, hogy asztmája teljesen elmúlt.
Hadd magyarázzam el az asztma egy másik nagyon fontos
176
tényezõjét – a só szerepét. Amikor vízhiány lép fel a test elkezdi visszatartani a sót. Néhány emberben a sószabályozás nem kielégítõ. Erre a fiziológiai problémára még
csak ráadás a diétákról és a sómentes diétákról szóló hibás tanítás, amely határozottan szokássá vált társadalmunkban.
Bizonyos emberekben sóhiány jöhet létre és pontosan ugyanazon a módon, ahogy a vízhiány, tünetteremtõ tényezõvé válhat, például az ízületi gyulladásoknál.
Megértettem, hogy a súlyos asztmás rohamokban is a sóhiány nagyon fontos hozzájáruló tényezõ. Szeretnék egy fontos titkot megosztani önökkel. A só egy természetes
antihisztamin. Az allergiás embereknek a só bevitelüket kellene megnövelni, hogy megelõzzék a többlet hisztamin termelést.
A vízre a tüdõnek van szüksége, hogy az állandóan cserélõdõ levegõvel szemben nedvesen tartsa annak belsõ felületét. Dehidrációs állapotban nyálkatermelõdés véd a
kiszáradástól. Az asztma elsõ állomásán többlet nyálka kiválasztás
védi a szöveteket. De egyszer csak eljön az idõ, hogy túl sok nyálka választódik ki és ott is marad, gátolva ezzel a légutak normális levegõcseréjét és a légzést. A nátrium (például a konyhasó nátrium tartalma) természetes nyálkatörõ, és normális helyzetben a nyálka eltávolítása
miatt történik meg a kiválasztása. Ezért sós az orrváladék, amikor érintkezésbe kerül a nyelvvel.
A só felbontja, meglágyítja a nyálkát a tüdõben, visszaadja a víztartalmát és hozzájárul a légutakból való eltávolításához (természetes köptetõ hatás, ford. megj.). Dehidrációban
és a vízmegõrzési mechanizmussal kapcsolatban egy együttes és társult só-megõrzési program lép életbe. A só visszatartása a nyálka kiválasztásra is érvényesül. A testnek
elõbb meg kell bizonyosodnia, hogy elegendõ só és víz
177
áll rendelkezésre, mielõtt ellazítja a hörgõ összehúzódásokat és a nyálka elég lazává, híggá válhat a kiválasztásra. A fibrocisztás tüdejû gyermekek esetén a tüdõ gyógyulása érdekében észben kell tartani a só és a víz közötti összefüggést.
Ez az oka, amiért Mrs. Preston és dr. Rivera asztmájaelmúlt. Ez az oka, hogy az asztma nem „betegség”, amit„gyógyítani” kellene. Ez a test fiziológiai idomulása a sóés
vízhiány állapotához. Bármikor kiújulhat, ha nem szánunkelég figyelmet a víz és a só megfelelõ bevitelére. Egycsipet só a nyelvre miután megittuk a vizet és elhitettük az aggyal, hogy sok só érkezett a szervezetbe. Ez azután elkezdi ellazítani a hörgõket. Az alkohol és a koffein súlyosabbáteszi az asztmás rohamokat. Az asztmától szenvedõ embereknek kissé meg kellene növelniük a sóbevitelüket.
178
Kedves dr. Batmanghelidj!
Levelemmel szeretném megköszönni szíves segítségét Jeremy allergiájában.
Bizonyára emlékszik Jeremyre, nyolcéves kisfiamra, aki az utóbbi
3–4 évben súlyos allergiás tünetektõl – allergiás orrnyálkahártya gyulladásos
és asztmás tünetektõl – szenvedett.
Legutóbb komoly szénanátha és köhögés társult az asztmához. 1995.
április 28-a körül elkezdtük a vízkúra programot, ami két pohár vizet
jelentett minden étkezés vagy gyakorlat elõtt és minden más folyadékot
kizártunk az étrendbõl. Ráadásul egy fél teáskanál sót is elfogyasztott,
amit az ételébe tettem, hogy kiegyenlítsem a megnövekedett
vízbevitelét.
3–4 napon belül fantasztikus javulás történt állapotában, abbamaradt
a súlyos nyálkatermelése, köhögése gyakorlatilag megszûnt, tüsszögése és
más allergiás tünetei teljesen eltûntek. Ezért abbahagytuk a Benadryl
és az Albuterol szedését és folytattuk a hidratációs programot.
Jeremy most már megközelítõleg négy és fél hete követi a programot és
négy hetet gyógyszerek nélkül töltött el, jót tett neki. Nem csak a szubjektív
tünetei múltak el, de az objektív leletek is azt mutatják, hogy a
tüdõ perc térfogata elérte a normális értéket. A folyamatos gyógyszeres
kezelés kiváltotta álmossága szintén megszûnt, továbbá az eredményességet
jelzi, hogy éberebb és a tanulmányi eredményei is javultak.
Ki szeretném hangsúlyozni, kezelési módszere nagyon hatásos volt
Jeremy számára, és minden jót kívánunk ehhez a költségmentes és nagyon
hatásos programhoz.
Még egyszer dr. Batmanghelidj, köszönöm a jó tanácsát és a Jeremy allergiáját
és asztmáját meggyógyító kezelési módszerét.
Igaz híve:
Cheryl Brown-Christopher, orvos
és fia Jeremy Christopher
180
Amint olvashattuk Christopher doktornõ levelében, fia két különbözõ gyógyszert is szedett az asztmájára. Tüdejének levegõ kapacitása még a gyógyszerezés ideje alatt
a normális érték 60 százaléka volt. A víz- és a sókúra egy
hónapján belül tüdõ kapacitása a normális érték 120 százalékára nõtt, gyógyszerek nélkül.
Aaron Warner 10 éves és asztmájának kezelésére 10 különféle gyógyszert írtak fel neki. Édesanyja szavaival: „10 éves fiam gyógyszerezési tervének folytatását nem láttam
ésszerûnek és a gyógyszerezés megkezdése után két nappal rosszabbul is lett, feje, torka, szája fájt, álmos, nyûgös volt és fényérzékeny lett a napra.” Jeremy és Aaron most
gyógyszerezés nélkül élnek és szüleik lelkesek. Az asztma
vízzel és sóval való gyógyításáról szóló tájékoztatást 1995.
június 5-én jelentették be elõször Paul Harvey híreiben.
Ez a jó hír mostanra egyre ismertebbé válik. Kevesebb,
mint öt év alatt talán be tudjuk fejezni a krónikus
dehidrációval kapcsolatos gyógyászati tudatlanság felszámolását, ami engedte, hogy oly sok ártatlan gyermek szenvedjen, közülük néhány ezer egészen a halálig. Ezeknek a
gyerekeknek fel kell ismerni azt a tényt, hogy szomjúságuk miatt vált számukra nehézzé a légzés.
Sokszorozzuk meg a megnövelt vízbevitel hatását az asztmás rohamok megelõzésében és gyógyításában, amint azt Jeremy és Aaron esetében láthattuk, a többi 12 millió asztmás gyermek
gyógyulására és hirtelen megláthatjuk a lehetõséget, amivel megmenthetjük õket a dehidráció okozta fulladástól és haláltól.
Csak az önök aktív segítségével – és ha a tömegtájékoztatási eszközöknél is segítõ kezekre találunk az asztma megelõzésének és kezelésének terjesztésére – menthetjük meg az ártatlan gyermekeket a tudatlanság és a kereskedelmi érdekeltségû gyógyászat markából.
181
10
A STRESSZ ÉS A DEHIDRÁCIÓ
AZ ANYAGCSERE OLDALÁRÓL
„Szilárd meggyõzõdésem, hogy ha az összes jelenleg használatos gyógyszert
a tenger fenekére süllyesztenénk, a legjobbat tennénk az emberiségnek –
és a legrosszabbat a halaknak.”
– Oliver Wendell Holmes
AZ INZULINFÜGGETLEN CUKORBETEGSÉG
Alapjában véve kétféle cukorbetegség van. Az egyik típus kezeléséhez inzulinra van szükség, mert a hasnyálmirigy nem termel több inzulint. Ezt a fajtát inzulinfüggõ
diabétesznek (cukorbetegségnek) nevezik. A másik típus kezelésére gyógyszereket alkalmaznak, hogy fokozatosan felszabadítsa a hasnyálmirigybõl az inzulint és így a cukorbeteg
ellenõrzése alatt tarthatja klinikai tüneteit. Ezt
inzulinfüggetlen diabétesznek nevezik; a hasnyálmirigy még képes inzulint termelni.
Az inzulinfüggetlen diabétesz, ami idõsebb korban alakul ki és tabletta gyógyszerformával viszonylag könnyen szabályozható, az agy vízhiányának legvalószínûbb végeredménye és ez egészen az idegingerület átvivõ
rendszerig – különösen a szerotonerg rendszerig – befolyásolhatja annak mûködését. Az agy fiziológiája önmûködõen olyan módon reagál, hogy felfelé kezdi tolni a glükóz
(szõlõcukor) küszöbértékét azért, hogy fenntarthassa saját térfogatát és energiaszükségleteit. Az agynak szüksége van
182
a glükózra annak energiatartalma miatt és az anyagcseréjébõl kialakult vízre is. A vélemények uralkodó többsége az, hogy az agyban az energiaigény nagy részérõl egyedül
a szõlõcukor gondoskodik. Személyes véleményem pedig az, hogy ez abban az esetben történhet meg, ha a testben só- és vízhiány van. A víz és a só abszolút lényeges elemek a hidroelektromos energia fejlesztéséhez, különösen az idegingerület átvivõ mechanizmus miatt.
A vércukorszint megváltoztatásának oka és mechanizmusa elég egyszerû. Amikor a vízszabályozás és az energiagazdálkodás kézbevétele végett hisztamin aktiválódik, egymásik prosztaglandinoknak nevezett vegyületcsoport is mûködésbe lép. A prosztaglandinok egy alárendelt rendszert alkotnak
a test sejtjei közötti vízelosztás céljából.
A hasnyálmirigy – egy nagyon bonyolult mirigy, ami a gyomor és a patkóbél között helyezkedik el – több mint az inzulingyártás egyedüli telepe, ugyanis nagy mennyiségû bikarbonát oldatot is termel. Ez a bikarbonát oldat a patkóbélbe ürül, hogy semlegesítse a gyomorból érkezõ
gyomorsavat. Ez a módja a gyomorból érkezõ sav semlegesítésének.
Úgy történik, hogy amíg az ingerlõ anyag (a prosztaglandin „E” típusa) rövidre zárja a hasnyálmirigy
felé tartó keringést, azért, hogy a bikarbonát oldat elkészülhessen, ugyanakkor természetesen gátolja az inzulin kiválasztását a hasnyálmirigybõl. Ez egy nagyon szorosan mûködõ szervo-mechanizmushoz hasonlóan mûködik.
Minél inkább mûködnie kell az egyik rendszernek, annál inkább háttérbe vonul a másik.
Miért? Egyszerûen az inzulin elõsegíti a kálium és a cukor sejtekbe lépését. Ugyanakkor néhány aminosav sejtbejutását is elõsegíti. A cukor, a kálium és az aminosavak bejutásával víz is kerül a sejtbe, amit az inzulin serkent.
183
Az ilyen folyamatok csökkenteni fogják a rendelkezésre álló víz mennyiségét, ami könnyebben elérhetõ a sejteken kívül. A dehidrációs állapotban az inzulin mûködése eredménytelen lehet. A test mûködésében alkalmazott logika
ezért a vízelosztás kétféle folyamatát egy anyag (a prosztaglandin E) szabályozása alá helyezte a hasnyálmirigy és
az inzulinmûködés gátlásának érdekében. Eszerint, és néhány
sejt súlyos nélkülözése árán a szervezet vizet bocsát rendelkezésre, a táplálék emésztésére és a gyomorsav semlegesítésére a belekben.
Amint ez megtörténik, mikor az inzulinkiválasztás gátlás alá kerül, az agyat kivéve, a test anyagcsere folyamatai súlyosan megbomlanak. Egy dehidrációs állapotban
az agy hasznot húz az inzulin gátlásából. Maguk az agysejtek mûködése ugyanis nem függ az inzulintól, míg a test
többi sejtjének normális mûködése teljesen inzulinfüggõ.
Ha elgondolkodunk ezen, azt találjuk, hogy egy súlyos krónikus dehidrációs állapotra nézve ebben természetes logika van az inzulinfüggetlen cukorbetegség kialakulására.
Miért hívják inzulinfüggetlen diabétesznek? Mert a test még gyártja az inzulint, habár néhány kémiai anyag befolyása kell, hogy elõsegítse a kiválasztását.
Az inzulingátlás e jelensége a dehidrációval azt mutatja meg, hogy a hasnyálmirigy elsõdleges mûködési területeaz emésztési folyamatok vízellátása. Az inzulingátlás pedig
a mirigy egy alkalmazkodási folyamata a test dehidratációjához.
184
A TRIPTOFÁN ÉS A CUKORBETEGSÉG
A triptofán hatásának még a legegyszerûbb magyarázatais túl bonyolultnak tûnhet. Azonban ezen aminosavról
szóló néhány alapvetõ ismeretet szükséges megértenünk, hogy értelmezni tudjuk e könyv némely kijelentését. Ne feledjük el, a szervezet egy nagyon bonyolult kémiai üzem, ami szélsõségesen érzékeny az elsõdleges nyersanyagainak áramlási ingadozására.
Az agy szerepe, hogy újjáélessze magát, amikor vízvagysóhiány lép fel a testben. Megnöveli a cukor szintjét a keringésben. A cukor megnövekedett szintje feltételezhetõen
kiegyenlíti a létfontosságú ozmotikus egyensúlyt,ugyanúgy ahogy egy orvos is majdhogynem újjáéleszthetegy beteget egy egyszerû cukor és só tartalmú vizes infúziós oldattal. Szükségünk lehet felismerni egy másik egyszerû dolgot is: az ozmotikus erõket, amiknek a sejteken kívüli folyadék térfogatot kell szabályozniuk. Ezeket elsõdlegesen
a folyadék sótartalma, megnövekedett cukortartalma és néha a megnövekedett húgysavtartalma hozza létre.
De az inzulinfüggõ diabéteszben súlyosabb sóhiány is felmerülhet és ez esetben az agynak nincs választási lehetõsége, meg kell növelnie a cukorszintet, hogy kiegyenlítse az alacsony sószintet. Ez a folyamat egy önmûködõ lépés az agymûködés programjában, amit közvetlenül és
közvetve a triptofán mûködése vezérel. Azt is kimutatták, hogy a triptofán egy alapvetõ aminosav, a test létfontosságú összetevõje, amely át tud alakulni az eddig megismert három vagy még inkább négy lényeges idegingerület átvivõ anyaggá.
Az inzulinfüggetlen cukorbetegségben szükségünk lehet
különös figyelmet szentelni a megfelelõ fehérje bevitelre,
185
hogy megelõzzük a triptofán hiányt, ami gyökeres oka lehet e betegségnek. Miért? Úgy tûnik, hogy a dehidráció az agyban a triptofán készletek súlyos kimerülését, a leglényegesebb
aminosav hiányát okozza. Amikor megfelelõ mennyiségû triptofán van jelen az agyban, egyéb hatásai
mellett, a fájdalomküszöb megemelkedik – a fájdalmakat jobban el tudjuk viselni.
Néhány cukorbeteg állat agyában a triptofán tartalom szint nagymértékû esést mutat.
Még egyszer kihangsúlyozom, a só, a cukor, a húgysav mindegyike a sejteken kívüli folyadék ozmotikus erõinek kiegyensúlyozására szolgál. A sótartalom járul hozzá legnagyobb
mértékben a sejteken kívüli ozmotikus egyensúlyhoz.
A triptofánnak magának a szabályozó szerepe, vagy az idegingerület átvivõ rendszertõl való függése, a testbenmegtartott só mennyiségére egy mértékadó mechanizmusként
mûködik. A szerotonin, a triptamin, a melatonin
és az indolamin idegingerület átvivõ anyagok (neurotranszmitterek) és mind a triptofánból származnak. Így a
triptofán a test sófelvételének természetes agyi szabályozója.
Úgy tûnik, hogy az alacsonyabb triptofán szint – és ennek következményeként az idegingerület átvivõ termelése – egy a normálisnál alacsonyabb sóvisszatartást fog eredményezni.
A test egy támogató mechanizmusaként az RA rendszer kompenzál a só visszatartásával. A hisztamin és annak
RA-rendszere különösen aktívvá válik, ha a triptofánfüggõ idegingerület átvivõ rendszer kevésbé közremûködõ – a triptofán megnövekedett lebontása vagy hiánya miatt. Ebbõl
következik, hogy egy sómentes vagy alacsony sótartalmú diéta nem vezet célra a diabéteszes magas vércukor kezelésénél.
186
Ha a vércukor szintje lesüllyed, a napi bevitt sómennyiség kis emelése elkerülhetetlen.
A triptofánnak emellett kimagasló szerepe van aDNS-hibás „írási” és másolási folyamatának javító mechanizmusában.
Egy másik aminosavval, a lizinnel, egyhídrendszert alkotnak (a lizin-triptofán-lizin hármast),
amely vágja és újból helyesen összeilleszti a hibásan átírt
DNS-láncot. A triptofán e sajátsága a leglényegesebb a rákossejtek kialakulásának megelõzésében.
Az agy triptofán készleteinek újra feltöltésével a hisztamin rendszer mûködése annak elsõdleges feladatára fogvisszaszorulni – egy normális mûködési szintre. A test sótartalmajól szabályozott lesz. A fájdalom érzékelési szintjemegemelkedik. A gyomor savelválasztása normalizálódikés megfelelõ ellenõrzés alá kerül. A vérnyomás is a testösszes szervének és folyamatának, a veséknek, az agynak,
a májnak, a tüdõnek, a gyomor- és béltraktus aktivitásának,az idegsejtekbe történõ vízszûrés „zuhanyrózsa” mechanizmusának,az ízületek és a többi szervnek és mechanizmusánakmegfelelõ természetes szintjére áll be.
Közvetlen kapcsolat van a séta és az agy triptofánkészleteinek felépítése között. Van néhány aminosav, amiverseng az agy-vér gáton való keresztülhaladásért. Nekik
is ugyanazoknak a szállítófehérjéknek a hátán kell utazniuk.
A triptofán e versenytársainak a csoportját elágazóláncú aminosavaknak nevezik. A test mûködésében ezek azelágazó láncú aminosavak a zsírokkal együtt a nagyobb izmokban
üzemanyagként használatosak. Az izmok a vérkeringésbõlelkezdik felcsipegetni ezeket az aminosavakat.
Ennek eredményeként a triptofán agy-vér gáton való áthaladásának
esélye megváltozik. Egy fõ fiziológiai érték az
187
izomaktivitásnak és az agy triptofán készleteinek közvetlenkapcsolatában mutatkozik meg.
Az agy triptofán tartalma, és annak különféle „melléktermék”
idegingerület átvivõ rendszerei a felelõsek a „test homeosztatikus1 egyensúlyának” fenntartásáért. Az
agyban lévõ triptofán normális szintje minden testi folyamatban egy jól szabályozott egyensúlyt tart fenn – ezt jelenti a homeosztázis. Az agyi triptofánellátás csökkenése
az összes testi folyamat hatásfokának csökkenését vonja magával.
A depresszió és még néhány mentális rendellenesség az agy kiegyensúlyozatlan triptofán készleteinek a következménye.
A „Prozac” néhány mentális rendellenességben,
különösen depresszióban, használt gyógyszer, amimegállítja a szerotonin – a triptofán egyik mellékterméke– lebontását. Minden ideg megfelelõen mûködik, ha több
szerotonin van jelen. Azonban a Prozac nem tudja lecserélni
a triptofán nélkülözhetetlen szerepét. Testünk
triptofán készleteinek újrafeltöltését kiegyensúlyozott diétával és szabályos vízbevitellel kell véghezvinni.
Kutatásaim azt mutatták, hogy a vízbevitel (vérhígulás) és a triptofán agy-vér gáton keresztül szállító rendszerének hatékonysága között közvetlen kapcsolat van. A vízhiány
és a vele arányos hisztamin felszabadulás megnöveli a máj triptofán lebontó folyamatának sebességét. A megfelelõ vízbevitel, úgy tûnik, hogy megfékezi és hatástalanítja
a triptofán lebomlási folyamatát. A krónikus dehidratáció a különbözõ aminosav raktárak triptofán kimerülésétokozza. Szervezetünk nem tudja elõállítani a triptofánt, a
188 1 A test belsõ állapotának állandóságát biztosító folyamatok összessége
(ford. megj.)
táplálékkal kell bevinnünk; az ilyen aminosavakat esszenciális
aminosavaknak nevezik. Így a test hidrációja, a gyakorlatok
és a helyes táplálkozás az agy triptofán tartalékainak
gyarapítását segíti elõ.
Egy másik gyakori, fontos eset a kóros érzékenység (idioszinkrázia), amely a fehérjelebontásban és elõállításban mûködik. A fehérjék az aminosavak összekapcsolásával
készülnek. 20-féle aminosavból készül az összes különbözõ fehérje. Mindenegyes fehérje típus különbözõ aminosav számmal és sorrenddel épül fel. A keverék sorrendjétõl függõen minden egyes fehérjének más és más szerepe nyilvánul meg. A fehérjét felépítõ aminosavak számától és
sorrendjétõl függõen a keverék enzimként, más fehérjék elõállításában szerelõszalagként és a sejtek hidroelektromospumpáiban energiatermelõként mûködhet.
A test összes folyamata az enzimeket és test fehérjéketalkotó aminosavak különleges sajátságai és „sorrendisége”által szabályozott. 8 esszenciális aminosav létezik, amit
szervezetünk nem tud elõállítani; ezeket a táplálékból kell„importálni”. 3 aminosavat szervezetünk csak korlátozott
mennyiségben tud elõállítani. Bizonyos helyzetekben
ezek tartalékai is szûkössé válhatnak. A többi 9 aminosavattestünk bõségesen elõ tudja állítani. Ha a tartalék aminosav készletek szintje egy bizonyos tartományon túl ingadozik,
akkor néhány aminosav lebontásra kerül, hogy a továbbienzim- és fehérjegyártáshoz kiegyenlítõdjön a raktárakaminosav készleteinek aránya. Az ilyen stressz helyzetekben
lebontásra kerülõ triptofán tûnik a legfontosabb aminosavnak.
Ám nem fogyaszthatunk ilyen vagy olyan aminosavat
magában, hogy kiegyenlítsük tartalékainkat, még akkor sem, ha ismerjük a bonyolult arányokat és elágazásokat.
189
Kellõ idõben az aminosavak teljes skáláját kell fogyasztanunk.
Ha elõvigyázatosak akarunk lenni, olyan fehérjéket kell ennünk, amelyek bõséges adagokat tartalmaznak ezekbõlaz aminosavakból. Némely fehérjeforrás, mint például a
hosszan tárolt húsok, néhány aminosavban hiányossá válhatnak.
A legjobb fehérjeforrások a növények csíráztatott magvai, például a lencsék, gabonák, babok, stb. – de még a tojás és a tejtermékek is, amelyek a következõ csirke vagy borjú nemzedéket nevelik fel.
A lencsék és a zöldbabok különösen jó aminosav raktárak a táplálkozásban. Átlagban 28 százalék fehérjét tartalmaznak,72 százalék összetett szénhidrátot (összetett
cukrokat = keményítõket) és nem tartalmaznak olajt. A táplálékoknak e típusai a legjobbak az aminosav ellátás érdekében, a legmegfelelõbb arányokban tartalmazzák õket.
Tulajdonképpen ezek a legjobb élelmiszerek, amelyek létrehozzák egy faj tökéletes másolatát. Az élet kezdetén a kiegyensúlyozott aminosav összetétel a folyamat része.
Az inzulinfüggetlen diabéteszt megnövelt mennyiségûvíz fogyasztásával, gyakorlatokkal és diétás kezelésselkellene gyógyítani. A diétás kezelés során a szövetek és az
agysejtek számára fontos aminosav egyensúlyról is gondoskodni
kell. A sószabályozást is észben kell tartani. A cukorbetegségjó példája a következõ nemzedékre is kihatódehidráció okozta károsodásának. Miután a dehidráció hatása
cukorbetegséget kelt, amit az idõsebb nemzedék soraibanfigyelhetünk meg, de gyakran még megfordítható állapotbanvan, a kór legsúlyosabb és többször szervezetileg
s károsító (visszafordíthatatlan) fajtáit az utódok öröklik.
A fiatalkori diabéteszt ugyanúgy kell megközelíteni, annakkorai megelõzõ kezelésével, mielõtt tartós szervezeti károsodáslép fel. Emlékeznünk kell, hogy a genetikus átírási
190
folyamat mechanizmusa (a DNS-átírás) – különösen azanyában – ha az aminosav tartalékok kiegyensúlyozatlanszintjei befolyásolják, egyformán megnyilvánulnak az
utódban is. Valójában így alakul ki a genetikai károsodás és az örökölt betegség. A következõ bekezdésben egy tipikusan ilyen folyamatról olvashatunk.
AZ INZULINFÜGGÕ CUKORBETEGSÉG
Az inzulinfüggõ cukorbetegségben a hasnyálmirigyinzulintermelõ képessége elveszett. A betegség ellenõrzés alatt tartásához rendszeres napi többszöri inzulininjekciókalapvetõen szükségesek. Ezt az állapotot már valamivel jobban megértették.
A fehérjelebontás folyamatán belül, hogy a szervezet mozgósítani tudja az aminosav tartalékokat, a kortizon felszabadító mechanizmus elõsegíti az IL-1 (interleukin) nevezetû anyag kiválasztását. Az IL-1 egy idegingerület átvivõ anyag. A kortizon felszabadító mechanizmus és az
IL-1 termelés között egy kölcsönös erõsítõ hatás van
(szinergikus hatás). Az IL-1 egy további alárendelt anyag, az IL-6 kiválasztását segíti elõ. Így az IL-1 termelõdés egyidejûleg az IL-6 termelését is elõsegíti. Sejtkultúrákban
kimutatták, hogy az IL-6 pusztítja az inzulintermelõ sejtek szerkezetét. Az IL-6 nevû anyaggal kezelt
sejtek nem termelnek többé inzulint. Feltételezem (és
már közzétettem ezt a nézetet), hogy a tartós dehidratációés a szervezetbeni aminosav lebontás ellenõrizetlen zavaraitehetõk leginkább felelõssé a hasnyálmirigy bétasejtjeinek
(az inzulintermelõ sejteknek) pusztulásáért.
Így a dehidráció és a stressz fiziológiájának dehidráció
191
elõsegítõ folyamata tehetõ végül felelõssé az inzulinfüggõ
diabétesz kialakulásáért.
Tehát a paradigma-eltolódás tudományosan megmagyarázhatja
a víz szerepét a betegségek megelõzésébenés/vagy a gyógyításában. A stresszes folyamatok és a társultdehidrációs károsodások megelõzésére a szigorú és tökéletesen rendszeres vízbevitel hatására a test jólétének fõ irányítói és felügyelõi – a triptofán és annak idegingerület
átvivõ származékai: a szerotonin, a triptamin és a melatonin– megfelelõen csoportosulnak, hogy minden biológiai folyamatunkat megfelelõen irányíthassák. Az egyszerû fehérjékkel
történõ kiegyensúlyozott aminosav bevitel biztonságossá teszi a szervezet ilyen jellegû ellátását. A rendszeres napi séták szabályossá teszik az izmok mûködését,
és minden, a szorongásos és érzelmi stressz által létrehozott
fiziológiai folyamatot helyrehoznak.
A fenti három követelmény a leglényegesebb és legalapvetõbb „öregedés késleltetõ” óvintézkedés. Ezek nagyon fontos lépések a jó egészség irányában, a jól hidratált,
egészséges bõr érdekében, aminek nagy szüksége vana vízcserére, és ami többek között a nagy mennyiségû környezetbetávozó vizet is pótolja. Ilyenkor a véredények
végre elláthatják igazi sejttápláló szerepüket.
Amikor a test jól hidratált, egy kielégítõ szexuális életés egy nagyon jó libidó fiziológiai és hormonális elõfeltételei jönnek létre. Ráadásul, az „esemény” elõtti egy vagykét pohár víz a férfiaknál egy biztos és kitartó erekciótidéz elõ, ami a részvétel örömét is fokozza a hölgyeknél.
192
11
ÚJ GONDOLATOK AZ AIDS-RÕL
Ebben a fejezetben szeretném megosztani önökkel az AIDS (Acquired Immune Deficiency Syndrome, szerzettimmunhiányos betegség) fiziológiai okaival és a súlyos érzelmi
és fizikai stressz által kiváltott anyagcserezavarokkalkapcsolatos évekig tartó kutatásaim eredményeit. Azt gondolom, hogy az AIDS nem vírus okozta betegség, hanem
egy túlhajszolt életmód kiváltotta anyagcserezavar. Ugyanúgy kialakulhat egy alultáplált vagy rosszul táplálkozó emberben, mint az éhséggel sújtott övezetekben. Tudom,
hogy ez a szemlélet teljesen ellenkezik a média társadalmi problémákra erõltetett aktuális hitével, de e probléma minden szempontból történõ feltárása és figyelembe vétele
az avatott tudósok felelõssége. Mi pedig most éppenazon vagyunk, hogy megértsük, mi is lehet az AIDS. Mostcsak azt tudjuk, hogy nem vírus okozza! E fejezet végére
leleplezzük az AIDS-kutatás eseményeit és rálátásunk islesz eredményeire.
Ennél a pontnál, és a stressz kiváltotta anyagcserezavarok
szemléletén keresztül az AIDS egy pontosabb megértése
válik lehetõvé. Nem szabad elfordulnunk az új ismeret
elõl csak azért, mert beleestünk egy vírus okozta
193
betegségelméletbe, ami azt tételezi fel, hogy egy víruscsoportokozza e tüneteket – ezt megfelelõen immunhiánytokozó vírusnak (HIV, Human Immun Deficiency Virus)
nevezik.
Nemrégen tudományosan kimutatták és felismerték,hogy az AIDS-tõl szenvedõ betegek észrevehetõ változást mutatnak a normális aminosav raktáraik összetételében.
Folyamatos és drasztikus metionin, cisztin éscisztein hiányban élnek. Ugyanakkor az arginin és a glutamin szintjük többszöröse a normálisnak. Az aminosavak mennyiségének e kiegyensúlyozatlansága úgy tûnik, eltart egy ideig, mielõtt a beteg állapota súlyosabbra
fordul. A klinikailag felismert AIDS-betegekben az
aminosavak összetételének e mintája uralkodik. A triptofánra vonatkozó részben elmagyaráztam, hogy a szervezetben lévõ aminosav tartalékok összetétele megváltozhat
és kimerülhet, ha némelyiket gyorsabban használjuk fel, mint kellene.
Más kísérletek egy sorozatában, amikor az IL-6-ot és
egy másik hasonló anyagot (TNF, tumor necrosis factor – tumor roncsoló faktor) adtak a vírust termelõ sejtkultúrához,
azt tapasztalták, hogy HIV-részecskék lökõdtek ki. Haugyanehhez a sejtkultúrához az IL-6 vagy a TNF adagoláselõtt ciszteint adnak, akkor a HIV-vírusok nem tudnak kialakulni,
nem termelõdnek. Tehát egy közvetlen összefüggés van az AIDS-betegben történõ HIV termelése és a vírusnevelõ sejt aminosav tartalma között. Elsõ pillantásra úgy
tûnik, hogy az AIDS-betegek testük kiegyensúlyozatlanaminosav összetételének áldozatai. Ha ki tudnák javítani a fehérje anyagcseréjüket, túlélhetnék és testük megfelelõ
ellenállást fejthetne ki az akut fertõzésekkel szemben.
194
Ezenfelül még a baktériumok elleni antitestek elõállításárais szüksége van a szervezetnek az alapvetõ aminosav összetevõk helyes arányára.
Sajnos a vírusokra figyelünk és nem tekintünk az AIDS-betegek fiziológiai kiegyensúlyozatlanságára. Az is probléma, hogy nem értjük az IL-6 alárendelt szerepét az anyagcserében és a kortizon felszabadító mechanizmusban illetve az IL-1 termelésében. A szervezet többek között ezeket az anyagokat állítja elõ, hogy a stressz elleni küzdelemhez
mozgósítsa a test tartalékaiból az elsõdlegesnyersanyagokat, és hogy helyreállítsa a stressz által okozott károsodásokat. Szerepük az izmokban tartott fehérjék lebontása és a megfelelõ aminosavakká való átalakítása a májban történõ felhasználás igénye szerint. Így egy súlyos
stressz károsodás esetén a testnek mozgósítania kell a vésztartalékok létfontosságú összetevõit – ami magát a testet felemésztõ folyamat.
Egy összezúzott bokszoló vagy egy balesetben sérült személy e fiziológiai folyamatoktól fog függni, amik szabaddá teszik és kitakarítják a hatástalan és nem életképes szöveteket és helyreállítják a károsodás helyeit. Ha a „felújítás” átfogó és az IL-6-ot és a TNF-et is magába foglalja,
a károsodott és halódó sejt DNS-ének vagy RNS-ének pontos
töredékekre bontása eltakarítja a „romokat”. Nagyon hasonlóan történik ez egy hatalmas épület lebontásához,ahol elõbb az acél szerkezetet kell feldarabolni és elszállítani,
különben nem lehet eldózerolni a maradványokat. Ez egy jól ismert és feltárt folyamat a sebészetben.
A legnagyobb szerencsétlenség, hogy a víruskutatók úgy értelmezik e két anyag „takarítási mûveletét”, mint a HIV-vírus termelésének lépcsõfokait a sejtkultúrában. Ennek
az összefüggéstelen információnak a töredékeire alapul
195
az egész vita, hogy vajon vírus okozza-e az AIDS-t. Miért?
Mert egy olyan vizsgálatot terveztek meg, ami jelzi és kimutatja az IL-6 és a TNF által termelt különleges DNS- és RNS-töredékeket. Úgy tûnik, néhány DNS- és RNS-részecskét vagy -töredéket AIDS-vírusnak találtak és ez azoka, amiért több HIV típus is létezik. Még szerencsétlenebb
eset, hogy a HIV aminosav összetétele nagyon hasonlít avazopresszinére. Egy olyan vakcina, ami gátolná a HIV aktivitását,
valószínûleg gátolni fogja a vazopresszin aktivitásátis. Ez lehet a fõ oka annak, hogy eddig még nem állítottakelõ egy alkalmas HIV elleni vakcinát. A legszélsõségesebb
szerencsétlenség az egészben annak a köztudatnak az elterjedése, hogy mindenki, aki HIV-pozitív, hamarosan meg fog halni az AIDS betegségben. Egy gyógyíthatatlan betegség tudata, aggodalma teszi õket önmaguk gyilkosává.
E kijelentés érzelmi oldalának vizsgálata nélkül és anélkül, hogy szigorúan ragaszkodnánk az emberi test tudományosmegértéséhez, tudatossá kell válnunk egy egyszerû
tény ismeretében. A vagina szövetei, a végbélnyílás
és végbél más-más célokra terveztetett. Igaz, hogy a fájdalomés az öröm érzése miatt hasonló érzõidegrendszerrelkapcsolódik a központi mechanizmusba, de szerkezetileg
nem ugyanolyanok. A vagina vastag, többrétegû „sejtbevonattal”rendelkezik, ami nem könnyen abszorbeálja az ondósejteket a belsõ részérõl és úgy alakult ki, hogy ellenálljon a frikciós és nyíró erõknek. A különféle erõk elviselésének segítségére még kenõhatású nyálka kiválasztása is
történik. Továbbá, az ondófolyadék olyan kémiai sajátossággal
is rendelkezik, ami megnöveli a vaginát és a péniszt burkoló védõréteg vastagságát és ezáltal megfelelõen kent felületekké válnak.
196
A kiválasztott magfolyadék a spermával nagyon bonyolult
összetételû. Többek között egy transzglutamináz
(TGE) nevezetû anyagot is tartalmaz. Bizonyos körülmények között a TGE néhány fehérjét más fehérjékhez köt.
Néhány sejtnek egy különleges módszerrel – azok összezsugorításávalés nem a szétbontásával – a halálát is okozhatja.
Tehát – ezzel a sejtzsugorítással – a vagina védõburkánakvastagítását végzi, és így a szövetek már megbirkózhatnak egy nemi kapcsolat megpróbáltatásaival. Az ondó e jellege,
amikor a vastagbélbe kerül, csökkenti annak vízfelvevõ képességét és ez hasmenést fog eredményezni. Az ondó szélsõségesen erõs immunrendszer visszaszorító sajátságú fehérjéket is tartalmaz.
Az ondónak azért van ilyen szélsõséges immunrendszervisszaszorító hatása, hogy ezzel is segítse a spermium bejutását az anyaméhbe, és annak csövecskéi megtermékenyíthessék
a petesejtet. Az anyaméhbe spermák milliói özönlenek be, amelyek mind idegen objektumoknak számítanak, erõsen irritálnák az anyaméh falát, ha nem lennének
védve a sperma folyadékban jelenlévõ immunrendszer visszaszorító fehérjék által. Azért, hogy a spermium és végül a magzat (amelyek különbözõ antigén sajátságokkal
rendelkeznek az anya szöveteire nézve) túlélje a terhesség kilenc hónapját, az anya immunrendszerét vissza kell szorítani a terhesség idõszakában. Úgy látszik, hogy
az ondófolyadékban valami (valószínûleg egy uteroglobinszerû fehérje, amit SV-IV-nek hívnak) kódolja az anya immunrendszerének visszaszorítását. Tehát az ondó
ilyen immunrendszer visszaszorító sajátsága biztosítja
kezdetben a spermiumok túlélését és végül a terhesség alatt egészen addig a magzatét is, amíg meg nem születik
197
az utód. Érdekes lehet tudni, hogy a terhesség harmadik harmadában gyakran egy fordított T4:T8 arány áll fenn.
Az ondó a vaginában nem szívódik fel. A vagina anatómiaitervezettsége és elhelyezkedése miatt az ondó folyadékegyszerûen elvezetõdik. Másrészrõl a bélrendszernagyon vékony és finom sejtréteggel borított. A végbélben az ondó visszatartásra kerül és annak szélsõségesen
hatásos fiziológiai sajátságai szabadulnak el. Az ondófolyadé összetételében vannak olyan anyagok, amelyek azt
a célt szolgálják, hogy legyõzzék a vendéglátó szervezet immunrendszerét és azt teljes kikapcsolásra kényszerítsék, valahogy úgy, ahogy egy radarelhárító eszközt használnak
repülõk fedélzetén, hogy belépjenek az ellenséges légtérbe.
Tehát az ondó egy független képességgel rendelkezik a vendéglátó szervezet szöveteiben mûködõ immunrendszer kikapcsolására, ha annak anyagai beléphetnek a fogadó
rendszerébe. E képesség miatt a homoszexuális AIDS-betegekben
a helyes T4:T8 arány fordítottja tûnik fel.
Az ondó ismételt férfi vagy nõi végbélbe jutásával az
immunrendszer elkerülhetetlenül visszaszorul – nem egy
„vírus” miatt, hanem az ondó kémiai sajátságai miatt.
Azoknak az asszonyoknak, akik a terhesség elkerülése miatt anális szexben vesznek részt, tudatosítani kell magukban az ondó ilyen hatását.
Ráadásul a bélfal nem képes ellenállni a nemi célú manipulációk fizikai erõinek. Az ilyen szexuális mûvelet egy egyszerû tény miatt mégis lehetségessé válik: a béltraktus
nem rendelkezik akut fájdalomérzékelõ rendszerrel és nincs fájdalomérzet, ha károsodás lép fel, hacsak akárosodás el nem éri a hashártyát, ami a gyomor- és béltraktus
vékony külsõ burkolata. Ez viszont már bõségesen
198
el van látva fájdalomérzékelõ idegekkel. A változó bélszakaszoknak a „síkosság” egy típusa teszi lehetõvé a tápláléktovábbhaladását az egyik szakaszból a másikba. A végbelet
nem teljesen és nem ugyanolyan módon borítja be hashártya,
mint a vastagbél traktust.
Így a végbél belsõ borítása ellenpumpálásra vagy erõszakos
tágításra fájdalomérzet nélkül károsodhat, ugyanolyan
módon és mértékben, ahogy a bõr is megsérülhet, ha ellenállását megtörik. A végbél az anatómiai szervezõdésvégsõ része, aminek mûködését csendben kell végeznie.
Azonban ez nem azt jelenti, hogy a károsodás nem ismerhetõfel fiziológiailag és azt sem jelenti, hogy kevésbé erõteljes lenne a helyreállító folyamat.
A krízishelyzet kezelésére a helyreállító mechanizmusrészeként TNF, IL-1, IL-6 és a csoport többi tagja kerül kiválasztásra a szervezetben. Ha a kár akkora, hogy az ott lakozó baktériumok áttörik a korlátokat és növekedni kezd a helyi aktivitásuk, a kríziskezelésre kiválasztott
anyagok mennyisége is növekedni fog. (Kísérletileg kimutatták, hogy az AIDS-betegekben jelentõsen megnövekedik az IL-6 és a TNF vérszintje.) Amint a cukorbetegségrõl
szóló fejezetben már szó volt róla, az IL-6 ilyetén megnövekedettszintje azonban károsítani kezdi a hasnyálmirigy inzulintermelõ sejtjeit. Így az AIDS elõrehaladott állapotában
megmutatkozó cukorbetegség egy egyszerû magyarázatára találtunk.
Ezen anyagok mûködése nagyon hasonlít egy olyan speciális mentõcsapathoz, amit a földrengések után küldenek a helyszínre. Egy csoport eltakarítaná a romokat; a másik túlélõfelszerelést
és ellátást hozna a területen rekedteknek, akiket nem lehet kitelepíteni; még egy másik helyreállítaná az elektromos hálózatot, a vízellátást, a telefonvonalakat és így
199
tovább. A város mindennapi életében mindezen folyamatok szerepet játszanak, az emberek és a gépek használják és alkalmazzák ezeket. Az emberi szervezetben ugyanezek a
folyamatok játszódnak le. E folyamatokat irányító anyagok a hormonok és az ezek alárendelt enzimrendszerek.
Az alapelv ugyanaz. Mindenegyes sejt külön személyiséggel bír és ott azon nyomban szükséges számára a túlélés, ha egyáltalán még helyrehozható állapotban van. Csak a
holt vagy a helyrehozhatatlanul károsodott sejtet kell szétdarabolni
és eltakarítani.
A végbélben történõ manipulációkban, ami többet jelent, mint egyszerû elhasználódás, ugyanezek az anyagok kezdenek mûködni a károsodások kijavítására. Eltart egy
bizonyos ideig, amíg a szervezet helyrehozza az eredeti modellt és teljesen helyrejönnek a helyi szövetek. Ha egy, már meggyengült szövet felületén egy visszatérõ károsodás
jön létre, akkor e helyi javító anyagoknak erõteljesebb jelenlétére lesz szükség. Eljöhet az idõ, amikor e hormonok és az alárendelt rendszereik már folyamatosan mûködnek
és vérkörben való jelenlétük mérhetõvé válik. Mivel e helyi fájdalom nélküli károsodások hatására bekövetkezõ megnövekedett koncentrációjú javító anyagokat még nem mérték
fel – és továbbá aktivitásuk ésszerû magyarázatát még nem találták meg – mûködési mechanizmusukat úgy hangsúlyozzák ki, és úgy címkézik, mint a fiziológiai zavar – amit
általában AIDS-nek ismer a közvélemény – egyik okozati tényezõjét.
A laboratóriumi kutatásokban kimutatták, hogy a cisztein megelõzi a HIV termelõdését a sejtkultúrákban.
Más kísérletekben kimutatták, hogy az AIDS-betegek cisztein és ennek elõfutára a cisztin hiányában szenvednek.
Két egyszerû kísérletben nyilvánvaló módon a betegség
200
anyagcsere alapú kifejlõdését tapasztalták. Ha elegendõen rendellenes HIV termelõ sejtekhez ciszteint adtak, rendellenességükmegszûnt és nem termeltek többé vírust. Most
mindannyiunknak szüksége van arra, hogy tudjuk, hogyan váltak cisztein hiányossá az AIDS-betegek. El kell kezdenünk kutatni e jelenséget és nem az AIDS-kutatás mellékvágányára
terelni, ahol azt feltételezik, hogy vírus okozza.
Véleményem szerint a „HIV-vizsgálatok” a károsodottsejtek DNS- vagy RNS-töredékeinek jelenlétét mutatják ki, ami a sejtmag lebomlási folyamatát jelzi. Sok más tényezõ
is létrehozhatja e betegséget, egyik közülük a cisztein- és acinkhiány, különösen az elmaradott és szegény országokban.
Az is lehetséges, hogy a folyamatos és növekvõen súlyos végbélkárosodás idézi elõ a szervezet hosszú távú fehérjetartalékainak kimerülését eredményezve. E vizsgálat
önmagában nem jelzi pontosan azt az anyagot, ami a betegséget okozza. A HIV a test súlyos kiegyensúlyozatlan aminosav tartalékainak következménye. E pusztító aminosav
hiány az, ami megöli a beteget és nem a HIV.
Mihelyst tudatosodik ez az állítás, sok kérdés merülfel azok elméjében, akik a HIV terjedését a véren keresztül látják megvalósulni. Való igaz, a vér tartalmazhatja a HIV
felszabadító részecskéket; azonban e vér sok más hormont és idegingerület átvivõ anyagot is tartalmaz – néhány ezekközül még nem is ismert. Nem feltételezhetjük, hogy az
AIDS-t a HIV-részecske okozza, csak akkor ha ismerjük avér és a szérum összes összetevõjét.
Egy állítólagos példa, a Nobel-díjas Sir Peter Medawar,a Royal Society elnöke, kifejtette azon véleményét, hogy vannak bizonyos gének, amelyek mûködését elég egyszer kiváltani és ez máris beprogramozza az egyed halálát. Más szavakkal, még a halál is egy szabályozott és ellenõrzött
201
jelenség. Felmerül a kérdés: vannak olyan emberek, akik elvesztik finom nemi jellegüket, és érdektelenné válnak a nemzés természetes programjában, ezáltal hajlamosabbá
válnak a saját korai halálukat okozó gének aktiválására?
Egy nagyon jelentõs kísérletsorozatban Brodish és Lymangrove kimutatta, hogy a stresszelt vastagbél egy nagyon erõs és hosszú aktivitású helyi hormont termel.
Nagyon hatásos kortizon felszabadító anyagként mûködik.
Ez a hormon át tud jutni egy állat szérumából egy másikéba.
Egy darabig az új állatban marad és pontosan ugyanolyan kortizon felszabadító aktivitással rendelkezik.
A kortizon felszabadító mechanizmus egy bizonyos szinten némi sejtmag lebontást fog eredményezni, továbbá a HIV-részecskékhez hasonló DNS-töredékeket. Tehát még egyszer, ez egy anyagcsere rendellenesség még akkor is, ha a vizsgálatok HIV-részecske kialakulást mutatnak.
Fontos megértenünk, hogy a sejtek összes termelõ folyamata folyadék közegben történik; részek, darabok lebeghetnek el, hacsak nincs egy horgony rendszer beiktatva.
Egy nagyon fontos megértést segítõ pont, az a tény, hogy sok cisztein egység szerepel az ilyen horgony „köteleiben”, amik néhány különleges ponton cink kampóval
kapcsolódnak számos további ciszteinhez, amik viszont a DNS-gyártó futószalagokat tartják megfelelõ helyzetben, hogy megelõzzék a DNS-darabok elsodródását. Nagyon
hasonló ez a ruhaszárító kötél ruhacsipeszeihez. A nemihormonok érzékelõ- és fogadóhelyeinek (a receptoroknak) a szerkezete, kialakulása, mûködése a férfiakban és a nõkben
erõsen függ a cink és a cisztein „ujjaktól”. Így az AIDStõlszenvedõ betegek testében lévõ cisztein hiány messze sokkal nagyobb jelentõségû lehet, mint ahogy az elõszörrelátszik. Az uralkodó nemi jelleg elvesztését bármelyik
202
nemnél kezdetben az aminosav tartalékok összetételénekváltozása okozhatná a ciszteinnel és a cinkkel a hiánylista csúcsán? Személyesen azt gondolom, hogy ez erõsen valószínûsíthetõ.
Amikor a fejünkkel „gondolkodunk” és nem a szívünkkel, meg kell kérdezni magunktól: ha az AIDS elsõdleges ékezdeti problémája az aminosav összetétel rossz arányaiban
van, egészen az uralkodó nemi jellegek természetes sajátságait befolyásoló mértékig, vajon az AIDS megelõzhetõ? Logikailagaz elsõ lépés a kiegyensúlyozatlanság javítása, amit
párosítani kell a homoszexuális cselekedetek pusztító hatásairól szóló szükségszerû képzéssel. Fel kell ismernünk, hogy amikor nem áll rendelkezésre egy utód megteremtéséhez
a megfelelõ aminosav összetétel, annak közvetlen behatása van a nemi hormonokra és receptoraikra. Fel kell tételeznünk, hogy ilyen esetben leszerelik õket, nehogy a faj (az
ember) természetes felépítése drasztikusan megváltozzon.
Most egy társadalmi dilemma következik! Ha a homoszexuális örömökben jelenleg kialakult engedékenység a társadalom és a szülõk egy általánosan elfogadott normájává válik, õk el fogják ítélni azokat, akik abban érintettek, hogy e vívmányok gyorsan és gyökerestül eltûnjenek a
természet leltárjából. Az emberi test természetes felépítése és programja bizonyos „zsákutca” utasításokkal rendelkezik; a gyakori természetellenes végbélen keresztüli homoszexuális
kielégülések ezen utasítások közül aktiválegyet. A kutatás ezen ágában dolgozó munkatársaim határtalanul nagy károkat okoztak az emberiségnek azáltal,
hogy az AIDS betûszóhoz oly sok kórtünetet kapcsoltak, és hogy a közönség az AIDS hallatán már csak egy egyszerû, lassú vírus okozta betegségre gondol. Élesen eltérnek az
igazságtól és ennek során egyre nagyobb kutatási alapokat
203
foglalnak le, egyre több kutatási felszerelést vásárolnak és a mérgezõ kémiai anyagok eladását segítik elõ, amivel a kezeltek egészségének romlását gyorsítják meg.
Egy másik kérdést is felvethetünk az intravénás morfin és a heroin alkalmazása és az AIDS kialakulása közötti kapcsolatot illetõen. A választ valószínûleg e kémiai anyagok a test fiziológiájára kifejtett sajátságaiban találhatjuk meg. A morfinszerû anyagok az idegrendszeren keresztül éreztetik a hatásukat, amely egy idegingerület átvivõ, a szerotonin segítségével üzenetet küld. Az ilyen idegrendszerés a morfinszerû anyagok képesek megváltoztatni és átprogramozni a test anyagcsere-folyamatait. Az endorfinok – a test természetes morfinjai – nem csak a fájdalom érzetet csökkentik és az eufórikus érzést keltik, hanem az éhségérzet szintjét is megváltoztatják. Azok, akik morfint
és heroint használnak, elvesztik az étvágyukat és táplálkozásuk ezáltal felborul. Saját testüket kezdik felhasználni.
Továbbá, akik rendszeresen kábítószereket használnak, vagy a kábítószer élvezetre vivõ kezdeti kielégületlenségvagy csalódás miatt vagy a kábítószer-ellátási nehézségek illetve
amiatti aggódás végett erõsen stresszes emberekkéválnak. Bármilyen eseménynél stressz fiziológia állhat be ésa megváltozott anyagcsere miatt nem lesz megfelelõ a szervezet
tápanyagellátása. A morfin vagy heroin alkalmazásánálaz éhség és a szomjúság érzés is elfojtás alá kerül és aszervezet saját magát éli fel. Azokban az országokban, ahol
az emberek ópiumot szívnak nagyon sokan halnak meg tüdõfertõzésekben – persze ezt most a vírusokra és a szennyezettinjekciós tûkre fogják.
Azt is fontos tudni, hogy sokéves idõtartam van a HIV felismerése és az immunrendszer visszaszorítása okozta klinikai tünetek megjelenése közötti idõszakban.
204
Biztosíthatom az olvasókat, hogy az aminosav kiegyensúlyozatlanságezen idõszakban sokkal hatásosabb gyilkossáválik, mint az AIDS vírusa. Kezdetekben a szervezet antitesteket
kezd termelni a vírusok ellen. Csak egy idõ utánválik az antitesttermelés elégtelenné és hatástalanná. Emlékezzünk, hogy egy kiegyensúlyozott és jó arányú aminosav
készlet alapvetõ szükséglet a fehérvérsejtek és a májsejtek antitest termeléséhez.
Az AIDS egy szörnyû és kegyetlen következményéhez tartozik az is, amivel azokat a kisbabákat sújtja, akik HIVpozitív anyáktól születnek. Tisztáznunk kell, ha az anya
egy bizonyos aminosavból hiányt szenved, akkor a gyermekének megfelelõ arányú aminosav igényérõl sem képes gondoskodni, ami a normális fejlõdéshez lenne szükséges.
Ha az anya még csak minimális mértékben is metionin, cisztin, cisztein, triptofán és más aminosav hiányában
szenved, a gyermek is ugyanezekhez a hiányokhoz kötõdik,
amik a fejlõdés folyamán hajlamossá teszik a DNS-töredezésre,
különösen a szoptatás idõszakában
ESEMÉNYEK AZ AIDS-KUTATÁSBAN
(AZ AIDS-KUTATÁS LELEPLEZÉSE)
Amint e könyvet írtam, Hollandiában 1992. májusában európai és amerikai AIDS-kutatók tartottak konferenciátaz AIDS betegség kialakult és védett vírusközpontú
gondolkodása ellen. A London Sunday Times 1992. április
26-i tudósítása szerint a konferencia legérdekesebb tagjai a francia Luc Montagnier professzor és az amerikai
Duesberg professzor.
205
Luc Montagnier professzor a Pasteur Intézet munkatársa fedezte fel eredetileg az AIDS vírusát, amelyet késõbbHIV-nek neveztek el. Ez a professzor különítette el a szóban
forgó vírust, amirõl feltételezték, hogy gátolja az immunrendszert.
A vírusból küldött egy mintát az amerikai Robert Gallónak, aki szintén egy elkülönítési és vizsgálati
módszeren dolgozott. Dr. Gallo késõbb a vizsgálat eszközeire egy szabadalmi kérelmet nyújtott be. A francia kormány törvényes igényt támasztott a vírus felfedezésének
jogára. Végül és a sok nyilvános vita után, a két fél megegyezetta vizsgálati eszközökbõl származó piaci bevételekfelosztásában. A bevétel egy fennmaradó része tovább
megy az AIDS-kutatásba. De a franciák nem maradtak
csendben és további vizsgálatokat erõltettek a tudományosan
valótlan kijelentésekbe. Egy alaposabb vizsgálódás után engedélyezték, hogy dr. Gallo használhatta szabadalmuk francia mintáját.
Montagnier professzor eredeti szemlélete úgy tûnik, megfordult és most kijelenti, hogy a vírus nem elsõdleges tényezõ az AIDS-ben. A vele készült riportok azt jelzik, más lehetõséget képzel el az AIDS okának. Láthatólag most elfogadja a HIV jelenléte nélküli AIDS betegség létezését. A
professzornak rá kellett szánnia magát arra a vitára, ami
tagadja a HIV vétkességét és annak az AIDS betegségcsoportot egyedül kiváltó hatását. Drasztikus változás történt Montagnier professzor gondolkodásában.
Duesberg professzor, aki a vírus pontos összetételét kutatta – ugyanakkor sok más kutatóhoz hasonlóan a HIV betegséget okozó sajátosságában hitt – bejelentette, hogy a
vírus képtelen AIDS betegséget okozni. Sok vita volt, de ezek nem sok jeget olvasztottak az európai és az amerikai AIDS víruskutató csoportok nézetein, ugyanis nem tudott
206
más, megfelelõ tudományos magyarázatot ajánlani e betegségcsoport kialakulásának okára, csak annyit, hogy nem avírus okozza. A kutatók tovább keresték e témában az elfogadható
tudományos ötleteket a probléma megoldására.
Egy ilyen megállapítás, mint az AIDS nem vírusos betegség, nem volt elég. Egy más irányba mutató tudományos magyarázatra volt szükség, amivel a HIV ártatlanságát társítani
lehetett. 1989. szeptember 25-én írtam egy levelet a német
Max Planck Intézetben dolgozó dr. Manfred Eigen DNSkutatónak
és Duesberg védelmében elküldtem neki kétcikkemet, ami a Különleges AIDS Közlemények Alapítványában (Foundation’s Special AIDS Issue) közöltekbõl a legtöbb szempontot már tartalmazta. Dr. Eigen közzétett egy beszámolót az AIDS-vírus hívõk és a Duesberg közötti
megbeszélés eredményérõl a Natur Weissenschafen címû tudományos folyóiratban. Úgy tûnik, dr. Eigen nem volt meggyõzõdve Duesberg professzor véleménye felõl és
szembenállónak mutatkozott. Pár hónappal késõbb dr.
Eigen egy levelet küldött nekem, amiben rámutatott, hogy az AIDS létezésének okára most ismert fel egy másik valószínû tudományos szempontot.
Most hirtelen 1992-ben az AIDS megváltozott szemléletében új sürgetés kapott nyomatékot a terület vezetõ egyéniségeivel Montagnier és Duesberg professzorok segítségével.
1989-ben az Egyszerû Gyógyászatért alapítványból1
mindezen kutatóknak elküldtem a Tudományos Egyszerûsített
Gyógyászat Különleges AIDS Közleményünk2
207
1 Foundation for the Simple in Medicine
2 Special AIDS Issue of Science In Medicine Simplified
másolatát (74. és 75. hivatkozás). Ugyanilyen módon az
alapítvány több magas rangú kutatóval is megosztottaszemléletét (a Manfred Eigennek küldött levél másolatátDuesberg professzornak is eljuttattuk). Ezt a különleges AIDS-kiadványt sok AIDS-kutatással foglalkozó egyetemorvosi könyvtárának is elküldtük. A részletes cikkek bemutatták
azokat a tudományos magyarázatokat, amelyekbõl
az elõzõ fejezetekben már adtam egy összefoglalót.
Az idegingerület átvivõ hisztaminokra vonatkozó cikkemben, amit elõször a gyulladásos betegségek témájára rendezett 3. Interdiszciplináris Világkonferencián adtam
elõ 1989-ben, és késõbb 1990-ben közzé is tettem, sok, a stressz hatására kialakuló immunrendszert visszaszorító kémiai anyag hatását magyarázom el. E széles körben ismertté
tett cikkben az AIDS néhány szempontját súlyos stressz keltette „rendszer zavarként” tárgyaltam, ami merõbenszemben áll a jelenlegi egyedi vírus okozta betegségszemlélettel.
A fent említett AIDS közleményünket szintén széleskörben terjesztettük. Ennek 1989-es és 1990-es közleményeinekmásolatát is elküldtük Philippe Lazar professzornak
a francia INSERM vezérigazgatójának. Az INSERM az amerikai NIH1 megfelelõje. Arra kértük, hogy tegye közzé ezeket a közleményeket az INSERM más érdekelt kutatói
számára is.
Kutatásaim e téren akkor kezdtek elõbbre haladni, amikor közzétették a DNS elõállításban kritikus szerepetjátszó cisztein kutatási eredményeit. Teljesen nyilvánvalóváés egyértelmûvé vált számomra az AIDS anyagcserezavar
208 1 National Institute of Health, Nemzeti Egészségügyi Intézet (ford. megj.)
eredete és a vírusoknak kinyilvánított DNS-töredékek megjelenésének
oka, ami a test cisztein hiányából következik.
1991-ben a jelenlegi fejezetnél sokkal nagyobb részletességgel
közölt legújabb „AIDS: The Dead-End of Virus
Etiology” (AIDS: A vírus kóroktan zsákutcája) címû cikkemetpublikáltam és szétosztottam sok más, e területen mûködõkutatónak.
Minden avatott tudós erkölcsi kötelessége, hogy új ismereteit, még mielõtt az megjelenne a tudományos folyóiratokban, megossza más hasonló területen dolgozó
kutatókkal. A leendõ cikkeket olvasók erkölcsi kötelessége
pedig az ismeret létrehozója és közzétevõje felé mutatottbizalom és hiteladás.
Az 1991. augusztus 9-i Le Monde fejléce izzó vitát tükröz a francia egészségügyi miniszter Bruno Durieux ésa Francia Nemzeti Gyógyszerészeti Kamara elnöke Albert
German professzor között. A miniszter a professzor elbocsátásátkövetelte. A professzor egy kijelentésében hangotadott azon véleményének, hogy az AIDS a különleges életstílus
oka. A professzor véleménye súlyos kijelentéssé válta különféle társadalmi csoportok között. Ugyanígy a miniszter haragja is és a professzor elbocsátásának követelése
is. Semmi sem alapozhat meg jobban egy robbanásveszélyes
véleményt, mint egy ilyen kijelentés, ami csak olaj
volt a tûzre. A következõ levelet M. Bruno Durieux-nak, a
francia egészségügyi miniszternek küldtem, egy másolatát
pedig German professzornak.
209
1991. szeptember 6.
Tisztelt Uram!
Olvastam az 1991. augusztus 9-i Le Monde cikkben megjelent riportját
Albert German professzor AIDS-szel kapcsolatos véleményérõl. Úgy
gondolom, hogy személyes felelõsségem a szíves figyelmébe ajánlani az
AIDS kóroktanára vonatkozó széleskörû kutatásunk végeredményét. Kutatásaink
láthatólag fiziológiai/anyagcsere magyarázatokat adnak,
amelyek German professzor úr véleményét támasztják alá. Örömmel
mellékelem legújabb cikkünk egy másolatát, „AIDS: A vírus kóroktan
zsákutcája” címmel. A cikk elmagyarázza azokat a részleteket, amelyeket
azok hagytak figyelmen kívül, akik a probléma megoldására mindenképpen
a víruskutatást óhajtják erõltetni – ez a közpénzek tökéletes
pazarlása. Most módjában áll, hogy a mellékelt másolatot számos olyan
munkatársával áttekintse, akiket nem vezetett félre a víruskutatás. Ha
további tájékoztatásra van szüksége, kérem értesítsen.
Tisztelettel:
Dr. F. Batmanghelidj orvos
Melléklet: AIDS: A vírus kóroktan zsákutcája
Másolat: Albert German professzor
211
Õszintén remélem, hogy az AIDS-re vonatkozó kutatásaimés szemléletem közre fog mûködni azon gondolkodásmódkialakításában, amiben e kórtünet kapcsán a fiziológiairendellenességekre fogunk gondolni, és ami végül„egy stresszekkel és különös életmóddal együtt járó élet”
vagy a „súlyosan alultáplált, kevésbé szerencsés társadalmak”következményeiként írja le e betegség kialakulását.
Azok a romániai gyermekek, akik több televíziós programbanis szerepeltek, az AIDS betegséget legvalószínûbbmódon nem vérfertõzés útján szerzik meg; több mint valószínû,
hogy az AIDS kialakulását náluk az alultápláltságokozta.
Egy másik pont, amirõl beszélnünk kell, a betegségkimutatására szolgáló AIDS-tesztek értékelése. Habármindenkit arra vezetnek, hogy higgyen benne, véleményemszerint egy más igazság hibás beállításáról van szó.
Mindezen vizsgálatok azt mutatják, hogy a szervezet ráakadtegy ilyen antigén részecskére és felismerte a szerkezetét.
Ez azt is jelenti, hogy a szervezet figyelemmelkíséri e részecske/vírus létezését és annak szerkezetét a
memóriabankjában tárolja, majd kiépíti ellene a védelmimechanizmusát. Nem szükségszerûen kívülrõl érkezõ részecskérõl van szó, hanem egy olyan elemrõl, amit nem
kellene készítenie a testnek – a „DNS-gyártó futószalagnál”ez a minõségellenõrzés egy formája. E teszt végül isa test aminosav rendellenességének jelzõje és nem egyszabadon gyilkoló vírust mutat ki a testben. Túl sok HIVpozitíveset vált HIV-negatívvá ahhoz, hogy figyelmen kívül
hagyjuk õket.
Laboratóriumi kísérletekben kimutatták, hogy haciszteint adnak vírustermelésre tenyésztett sejtkultúrákhoz, ezek a sejtek nem termelnek több vírust. Elegendõ
212
ciszteint tartalmazó közegben egyszerûen nem lehet AIDSvírustszaporítani. Az AIDS-teszt csak egy folyamatban lévõaminosav kiegyensúlyozatlanságot mutat a testben. Fontos
arra emlékeznünk, hogy ha egy aminosav szintje nemmegfelelõ a szervezetben, akkor a többi aminosav egyensúlyais drasztikusan felborul.
Az AIDS-re vonatkozó ezen új gondolatok megismertetésea könyv olvasóival azt az anyagcsere útján történõ megközelítést hivatottak szolgálni, ami kielégítõbb és
gyorsabb eredményeket teremt a gyógyászatban. A kezdeti anyagcsere-kiegyensúlyozatlanságok helyes javítása lökést adhat a normális nemi és nemzési kifejezõdéseknek ésháttérbe szoríthatja a homoszexuális hajlamokat, nem isbeszélve az AIDS megelõzésérõl, különösen azoknál, akiknél
életük késõbbi éveiben fejlõdik ki a homoszexuális hajlam, mint például néha az apák vagy az anyák hatására gyermekük homoszexuális vonzódást kezd érezni. Azokban
az asszonyokban, akik épp libidójukat és a férfiakhoz
hasonlóan hajukat is kezdik elveszíteni, a fenti óvintézkedések még a korai állapotban feltartóztathatják az ilyen hanyatlást.
Az izomleépülés megállításának egy könnyû módja egy napi, értelmesen beállított vízfogyasztás és a kiegyensúlyozott fehérje étrend. Vessünk egy pillantást Edward
Dippre alábbi levelére. Amint olvashatjuk, a víz és némisó megfordíthatja az izomleépülést egy dehidráció okoztakórtünetben. A valódi okot nem ismerõk a problémát
izomsorvadásnak nevezték.
A fizikai aktivitás növelése ugyanakkor a test fiziológiai
programba kényszerítése újból felépíti az izmokat ahelyett,
hogy aminosav összetevõkké bontanánk le és megetetnénk
a testünkkel. Fel kell ismernünk, hogy az emberi test
213
felépítése mindenféle fertõzéssel szemben tud védekezni.
Fejlõdésünk során túléli a gyorsan ható vírusokat, mintpéldául a himlõt, a kanyarót, a gyermekparalízist és a többit.
Egy hatásos védelmi mechanizmus felépítése, még aleggyorsabb vírus ellen is, általában kilenc napig tart aszervezetnek. Ha a test túlélheti a leggyorsabb vírusokat,
biztosan még jobban meg tudja védeni magát a lassan növekvõ vírusok ellen.
Annyit kell megértenünk, hogyan tehetjük erõsebbé a
testet, és hogyan állíthatjuk meg a testet könnyen megsebzõfolyamatokat.
Emlékezzünk csak, ha az utolsó csepptõl kicsordulhategy pohárból a víz, akkor pont az emberi testnek nem lennehatára az életmód túlterhelésére tekintettel? A kérdésaz, hogy folytatjuk-e a víz csepegtetését vagy az örököltalkati és fiziológiai korlátaink feszegetését? Figyelmet
szentelünk a test korlátainak vagy önfeledten vádolunkegy hatástalan lassú vírust, ami társadalmunk néhány tagjátbeteggé tette?
214
1995. március 15.
Kedves dr. Batmanghelidj!
November elseje körül lábaim felmondták a szolgálatot. Térdemtõl a
combomig bekékültek, megfeketedtek és nagyon fájtak. Elmentem az orvoshoz
és azt mondta, hogy izmaim enzimszintje 660, szemben a normális
90-es értékkel. Ezután egy másik orvoshoz mentem el, aki azt
mondta, hogy izomsorvadásom van.
Elkezdtem beszélgetni Batmanghelidj doktor úrral és napi több, mint
2 liter vizet ittam meg. Ételeimhez bõséggel használtam tengeri sót is.
Visszamentem az orvoshoz és további vizsgálatot végzett. Izmaim enzim
szintje a normális értékre esett vissza és a doktor sehogyan sem értette,
hogyan történhetett ez meg.
Most 1995. március 15-én minden kényelmetlenségtõl és tünettõl mentes
vagyok. Több energiám és jobb egészségem van, mint amire hosszú
ideje emlékezhetek.
Tisztelettel:
Edward Dippre
216
12
VÍZKÚRA
„Egy beteg emberi véleményt nem tudunk olyan érveléssel helyrehozni,
amit a beteg soha sem értett meg.”
– Bacon
A LEGEGYSZERÛBB KEZELÉS A GYÓGYÁSZATBAN
Testünknek szüksége van legalább napi 6–8 pohár
(2,5 deciliteres vizes pohár) vízre.
Az alkohol, a kávé, a tea és a koffein tartalmú üdítõitaloknem számítanak víznek.
A vízivásra legmegfelelõbb idõszakok (a klinikai gyomorfekély kezelésekben tapasztaltak): reggeli, ebéd és vacsoraelõtt fél órával egy pohár víz – két és fél órával mindenegyes étkezés után hasonló mennyiségû víz. Ez a legminimálisabb mennyiségû víz, amire a testünknek szüksége van.
Testünk vízhiányának megszüntetésére kettõvel több pohárvizet kell innunk a legnehezebb étkezések körül vagy lefekvéselõtt.
A szomjúságot mindig ki kell elégíteni. A vízfogyasztás növelésével a szomjúsági mechanizmus hatásosabbáválik. Testünk ezután már több vizet fog kérni, mint a fenti
minimum.
Az étkezési idõkhöz beállított vízfogyasztás megelõzi avér besûrûsödését, ami egyébként a táplálékbevitel következményelenne, mivel vizet von el a sejtek körüli térbõl.
217
A víz a gyógyszerek legolcsóbb formája, ami megelõzi a dehidrációs tüneteket. Olyan egyszerû probléma,mint a dehidráció, idõvel létrehozza az eddig ismert fõ betegségeket;
egy jól szabályozott és folyamatosan éber figyelemmel õrzött napi vízfogyasztás pedig meg fogja
elõzni a legtöbb, modern társadalmunk által szenvedettbetegséget.
William Gray levelét úgy mutatom be, mint egy példátarra, hogy milyen sok különféle nevû dehidráció okozta komplikációt tud a víz, mint egyszerû gyógymód kezelni.
Levelét itt, a könyv e részében kellett közölnöm, mert azeredeti példány nem illeszkedett az oldal méreteihez. Amintészrevehetjük Mr. Gray nagyon intelligens ember. Észlelései
nagy rálátásról tanúskodnak az emberi szervezet krónikusdehidrációját illetõen. Reményem szerint egy egyszerûtényt fog elménkbe vésni. Egy teli pohár vízben több természetes
varázs van, mint bármely gyógyszerben, amit agymosássalvetetnek be velünk, hogy kezeljük velük e könyvben isrészletezett tüneteket. És én nem árulom a vizet!
1994. november 2.
Dr. Batmanghelidj részére
Már egy éve, hogy könyvét olvastam, amit Marcel Thévoz ajándékozott
nekem. Azóta egészségem jelentõsen javult. Most 52 éves vagyok és kitûnõ
egészségnek örvendek. Mielõtt könyvét olvastam, nem ez volt a
helyzet és Marcel kedvessége ösztönzött arra, hogy a vizet életem szerves
részévé tegyem.
Legtöbb ismerõsöm számára sikeres és kitûnõ egészségû embernek számítottam
– normál testsúly, szokatlan életerõ és állóképesség, átlag feletti
218
teljesítmények a sportban, kitûnõ táplálkozás (sok friss zöldség, egész
gabonák és nagyon kevés hús, állati eredetû vagy feldolgozott termék).
Panaszaim listája mégis letakarta az elmúlt ötven évet és a következõkbõl
állt: nyombélfekély (19 éves kor), emésztési zavar, vastagbél és ürítési
problémák (19–51 éves korig), étel allergiák (19–51 éves korig),
krónikus homloküreg fertõzés és gyulladás (5–51 éves korig), krónikus
és akut hátfájások (13–51 éves korig), érzelmi- és tudatzavarok (6–51
éves korig).
Ezen problémák még rémítõbbek és összezavaróak voltak, mert képzettségem
miatt késztetést érzek arra, hogy megtaláljam problémáim megoldását.
35 éven keresztül kutattam a megoldásokat problémáimra.
Mindenfelé kerestem a megoldást: a táplálkozásban, a táplálkozáskiegészítõkben,
gyakorlatokban, a jógában, a meditációban, a hagyományos
vallásban, a szellemi gyakorlatokban, az akupunktúrában, a hagyományos
gyógyászatban, a kiropraktikában, a masszázsban, a polaritás kiegyensúlyozásban,
a 12 lépcsõs programban, önképzõ könyvekben és
tanfolyamokban.
Persze sokszor olvastam a bõséges mennyiségû víz ivásának fontosságáról.
6 évvel ezelõtt még vettem is egy reverz ozmózison alapuló vízszûrõt,
arra gondolva, hogy a víz jobb íze majd több vízivására ösztönöz.
Ennek ellenére soha sem adtam még csak egy kis esélyt sem a vízterápiának.
Könyve olvasásáig mindig is jobban tetszettek más üdítõk, különösen
a tea és a kávé.
Épp amikor könyvét olvastam egy krónikus idegkárosodásom volt hátam
felsõ részében, ami akkor már két éve idõnként megakadályozott
abban, hogy golfozzak vagy teniszezzek. Karom ereje a két évvel azelõtti
harmadára csökkent. Fizikailag és szellemileg is mélyponton volt
az életem.
Sohasem ittam és napi 5 szálnál többet nem dohányoztam életemben.
Abban az idõben pedig nem is dohányoztam, mégis a koffein, a dohányzás
és az ivás gondolata gyötört. Habár gyakori látogatója voltam a
kiropraktikusoknak, a hátgerinc masszõröknek és masszázsra jártam,
219
15 éven keresztül nem kellett orvoshoz mennem. Akkorra azonban kétségbeesésemben
elmentem egy orvoshoz, aki nyugtatókat, fájdalomcsillapítókat
és izom relaxánsokat írt fel. Bevettem a felírt gyógyszereket és
16 órára félkómás állapotba kerültem. Ezután gyorsan abbahagytam a
gyógyszerek szedését. Pár héttel késõbb Marcel jött el vacsorára és átadta
az ön könyvét.
2–3 liter vizet ittam meg az étrendem mellé és egy héten belül a következõkre
lettem figyelmes:
– Hátam idegkárosodásának fájdalma elmúlt és újból belekezdhettem
gyakorlataimba.
– Sokkal kevesebb emésztési problémám volt és a gázok sem zavartak.
– Belsõ kényszereim, vágyaim és kényszeres viselkedésem mérséklõdött
vagy teljesen megszûnt. Nem kellett tovább a dohányzás, az ivás, a mohó
evés kényszeres vágya alatt élnem vagy mértéktelen koffein mennyiséget
használnom.
– Energikusabb lettem.
– Gondolkodásom és munkám is fejlõdött.
Nyugodtan hivatkozhat rám. Boldog vagyok, ha bárkivel, bármikor beszélgethetek
a vízrõl.
William E. Gray
Az egyszerû csapvíz, hacsak nem szennyezett valamilyen
vegyszerrel vagy nehéz fémmel (mint például az
ólom), jó vízforrás lehet. A csapvíz a baktériummentesség miatt klórt tartalmaz. Az áruházak palackozott vizeit állítólag ózonnal sterilizálják a palackozás ideje alatt. Az ózon
(O3) vagy más néven a szuperoxigén baktériumölõ sajátságokkalrendelkezik. Ha idõben használjuk, a palackozottvíz egy alternatív forrásként jöhet szóba. Amennyiben
220
nem vagyunk benne biztosak, hogy a rendelkezésünkre állóvízforrás nem szennyezett vagy nem tartalmazszennyezõdést, megmenthetjük magunkat ettõl a szorongástól,
ha egy kis vízszûrõ egységet szerelünk a konyhaivízcsapra. A nagyon hatékony aktív szén vagy kerámiaszûrõ egységek megmenekíthetnek bennünket az áruházi
vízvásárlások terhétõl.
A vízszûrés használata végül elfogadott gyakorlattá fog válni a haladó társadalmakban, ami hajlamosabbá teheti õket az ivóvizeik szennyezésére. A városok jólétében
történõ jelenlegi hanyatlásban a csõrendszereken keresztüliminõségi ivóvíz szállítása egy ponton túl költségesséés lehetetlenné válik. Nem túl praktikus a mosáshoz és a
kertészkedéshez nagy tisztaságú vizet szállítani.
Csakhogy, ha a csapvíz ivásánál a vízétõl eltérõ ízt érzékelünk,mikor testünk kifogy víztartalékaiból, könnyen arra kényszeríthetjük, hogy a más íz (esetleg kellemetlen íz) miatt víz nélkül mûködjön tovább – ez egy önámító kedvezmény. A csapvíz kellemetlen íze általában az oldott
klórtól származik. A legtöbb víztisztítót áruló ügynök, aki
el is akarja adni szerkezetét, kijelenti, hogy a csapvíz klórt
tartalmaz. Arra is rámutatnak, hogy a vízben oldott kalcium „keménnyé” teszi a vizet.
Ha megtöltünk egy nyitott szájú üveget csapvízzel és
a hûtõszekrénybe tesszük vagy a konyhában hagyjuk állni egy ideig, a vízben oldott klór elillan és a szaga kitisztul.
A víz „édessé” és nagyon kellemessé válik. Ami a vízkalcium tartalmát illeti, ha egyáltalán kemény és erõsenkalciummal terhelt, tökéletes biztonsággal használhatjuk.
Nemcsak biztonságos, hanem a test kalcium szükségleténekegy olcsó forrása is egyben. Ez a kalcium már oldott állapotban van a vízben, és nem kell a patikában kalcium
221
tablettát vásárolni, hogy megelõzzük az idõskori csontritkulást.
Hogyan és mikor kezdõdik a csontritkulás? Valójában sok évvel a felismerése elõtt. Amikor a hidroelektromos energiatárolók kimerülnek, a sejtekben lévõ kalcium-kalcium
kötésekben tárolt energia kerül felhasználásra és végül a csontokban lévõ kerül felhasználásra. Amikor egy kalcium molekula elkülönül egy másiktól egy ATP egység szabadul
fel. Az ATP az energia egy átváltható egysége. A laza kalcium most könnyedén elveszik. Amikor a víz és a kalcium természetes formában kerül a szervezetbe a kalcium
kötésekbõl eredõ energiatárolók felszabadításának
szükségessége csökken. Ez az oka, amiért a csontok nagy
mennyiségû energiát tárolnak. A test képes feltölteni ezt
az energiatározót.
Bármely esetben még a nagy kalcium tartalmú víz is káros mellékhatás nélkül fogyasztható. Jól ismert tény, hogy testünk a gyomor- és béltraktusban nagyon kifinomult„szükségleti szabályzású” mechanizmussal rendelkezik az elemek felvételére. Bizonyos, hogy még a legkeményebb víz
esetén sem fog az összes kalcium felszívódni a rendszerbe.
Egy új tanulmány szerint (egy másik országban, ahol nagyonkemény vizek állnak csak rendelkezésre) kimutatták,hogy a kalciummal túlterhelt vizek semmiféle káros hatást
nem okoznak a bõséges vizet fogyasztók körében.
A betegségmegelõzés ilyen megközelítésében nem lesz szükségünk szigorú étrendi szabályozásra, hogy szabályoznitudjuk ezt vagy azt a klinikai tünetet, feltéve persze,
ha a vízfogyasztás megelõzi a táplálékfelvételt. Azonbanerõsen tanácsolható a zsíros és sült ételek korlátozása.
A zsírok zsírsavakká alakulnak át és a vérkeringésbe kerülnek.
A zsírsavak helyettesítik (és kiszorítják) a triptofánt az
222
albuminon. Ha a szervezet teljes triptofán mennyiségének20 százaléka szabadon kószál a vérben, a máj megtámadja és lebontja a szabad triptofánt. Ezáltal egy idõ után a zsíros
ételek kimerítik a test triptofán készleteit. Ez az egyiklegfontosabb ok, amiért a zsíros ételek nem tesznek jót az egészségnek.
Ugyanakkor nem minden zsírsav rossz a szervezetnek.
Valójában két esszenciális zsírsavra (olyan zsírsavak, amelyeketa szervezet nem tud elõállítani) mindenkor szüksége van a testnek. Ezek: az alfa-linolénsav1 és a linolsav2. Ezek
a zsírsavak a sejtmembránok, a hormonok és az idegburkolatokelõállításához szükségesek. A szervezetbe jutó más zsírok energiatartalmuknál fogva hasznosulnak, a linolénés
a linolsav a sejtet burkoló védõmembrán szerkezetépítésére és hormonelõállításra fordítódik. Az idegburkolat károsodását okozó betegségek kezelésénél nagyon lényeges
ezen esszenciális zsírsavak bevitele.
A linolénsav leggazdagabb forrása a lenmag, amibõl alenolajat állítják elõ. A lenolaj linolsavat is tartalmaz. A linolsav leggazdagabb forrása a pórsáfrány és a napraforgóolajok.
Már lenolajat is árulnak a piacon. Dr. Udo Erasmus a sok év kutatásán alapuló „A gyógyító és gyilkos zsírok” címû könyv szerzõje a szervezet elõállítási folyamatainak
szükségletét figyelembe véve az esszenciális olajok különleges keverékét fejlesztette ki. Az „Udo keverék” a következõ olajokat tartalmazza: lenolaj, napraforgóolaj, szezámolaj, rizscsíra olaj, búzacsíra olaj, zabcsíra olaj, lecitin, E-vitamin és néhány különleges triglicerid. Naponta 6–8 gramm
223
1 Háromszorosan telítetlen zsírsav
2 Kétszeresen telítetlen zsírsav. Mind a linolénsav, mind a linolsav F-vitaminként
is ismert.
(egy kanálnyi) ilyen keverékre van szükségünk és ez gondoskodika test esszenciális zsírsav igényének kielégítésérõl.
(Az olajokra vonatkozó további ismeretszerzés reményében
olvassák el a könyvét.)
Hajhullás, terméketlenség, gyengeség, romlott látás,visszamaradás a növekedésben, ekcéma, májkárosodás, vesekárosodás
és más kóros elváltozások is társulhatnak a
test esszenciális zsírsavhiányával.
AZ ALVÁS KÖNNYEDSÉGE
Nehezen alszik el éjszaka? Próbáljon meginni egy pohár vizet és tegyen egy csípet sót a nyelvére. Személyes tapasztalatomés másoknál is kimutattam, hogy pár perc múlva elalszanak.
Véleményem szerint ez a két összetevõ megváltoztatja az agy elektromos potenciáljait (nem folyik szét azelektromos energiája) és ez alvást vált ki. Ne felejtsük el
ínyünket nem lehet sóval közvetlenül érintkezésbe hozni,ugyanis irritációt okozhat. Mielõtt lefeküdnénk, egy csésze joghurt is segíthet. Úgy mûködik, mintha altatót vennénk be.
ELÕZZÜK MEG AZ ÁJULÁST
Ha hajlamosak vagyunk egy zuhanyzás után szédülni, fel kell ismernünk, amikor a zuhanyzás során a bõr véredényei kitágulnak a melegvíz miatt, testünk víztartaléka
nem elég arra, hogy elérje az agyat. Mindig igyunk vizet, mielõtt zuhanyozni megyünk. Ha szédülés fog el bennünketegy felállás során, igyunk több vizet és növeljük meg a só bevitelünket.
224
ELÕZZÜK MEG A SZÍVROHAMOT
Egy barátom jelenleg kórházban van egy szívroham miatt, amit szívének megállása követett. Hivatalában egyszerûenösszeesett és lélegeztetéssel kellett azonnal újra
éleszteni. Most neurológiai bonyodalmai vannak, mert agya nem jut elég oxigénhez, amióta szíve megállt. Most tudtam meg a családjától, hogy a szívrohamot megelõzõ
napokban jelentéktelen mellkasfájdalmai voltak és ezek kiterjedteka bal kezére is. Nem törõdött vele gondolván,majd magától elmúlik. Tévedése leterítette és családja
most végsõ csapásként gondozási problémákkal küzd.
Ha megtanulta volna, hogy az anginális fájdalmak, amik a karra is kiterjednek, a krónikus dehidráció egy késõikövetkezményei, és ha elkezdte volna növelni vízfogyasztását,
valószínûleg nem szenvedte volna el ezt a katasztrófátés a visszafordíthatatlan károsodást. Kérem, ha anginális fájdalmakat tapasztalnak, azok kedvéért, akik szeretik önöket
és gondoskodnak önökrõl, ne felejtsék el napi vízadagjukat megnövelni. És el kell kezdeni sétálni, sétálni, sétálni!
A VIZELET SZÍNE
A vizelet normális színe világos. Ideális esetben majdnem színtelen vagy világossárgának kell lennie. Ha sötétsárgára változik a színe, vagy még inkább narancsszínûre, akkor tudhatjuk, hogy testünk dehidrációs állapotba került.
Ekkor a vesék erejüket megfeszítve azon dolgoznak, hogy egy nagyon besûrûsödött vizelet formájában megszabaduljanak a mérgektõl. A sötétsárga vizelet a dehidráció kitûnõ jelzése.
VÍZKÚRA 225
MÁR ISMERT BETEGSÉGEK GYÓGYÍTÁSÁNAK REMÉNYE
A fentiekben tárgyaltak a betegség megelõzésére vonatkoztak.
Egy klinikailag és tudományosan alátámasztott véleményt és a dehidrációra alapuló betegségek egész listáját osztottam meg önökkel. Az volt a célom, hogy az olvasót saját jövõje érdekében felfegyverezzem a betegségmegelõzés módszerével. Azonban lehet, hogy már szenved
a dehidráció káros hatásaitól és meg szeretné fordítani a megtörtént események folyásának irányát. Reméljük, még nem érkezett visszafordíthatatlan állapotba és a kórfolyamat
irányváltása lehetséges. Persze semmit sem ígérhetek.
Amit mindannyian megtehetünk, hogy reménykedünk egy javított és helyes életforma kialakulásában.
Az élet egyetlen fázisában se felejtsük el, hogy testünkidõzített, egymástól függõ kémiai folyamatok szervezõdése.
A helyes tudással felfegyverkezve megfordíthatunk néhányfolyamatot, de nem mindet. Elõször és legelõször, ne képzeljük,hogy helyzetünk gyorsabban vagy jobban megváltozhat,
ha vízzel árasztjuk el magunkat. Egyáltalán nem! Atest sejtjei a szivacshoz hasonlóak; eltart némi ideig, amíg jól hidratálódnak. Azt se felejtsük el, néhányuk kimondottan rossz vízátengedõvé tették membránjukat. A „túl-vizezés” elsõ jeleinek helyszíne a tüdõben van, ha a vesék nem tudják kiszûrni a sok vizet. Ha a vesék nem károsodtak a
hosszú tartamú és kiterjedt dehidráció eredményeként, ami automatikusan a szomjúság érzés vesztésére vezet, akkor biztonságban érezhetjük magunkat és fogyaszthatjuk az
elõírt mennyiségû vizet.
Abban az esetben, ha a vesék a testet felépítõ és a rajtuk áthaladó mérgezõ vegyületek felszabadulásától szenvednek,
nagyon óvatosan kell eljárnunk. Mostanra gyógyszerezés és
226
szakorvosi felügyelet alatt kell lennie. Nem hagyhatja abba a gyógyszerek szedését és kezdhet a vízivásba a test folyamatainak „kémiai módosítói” helyett. Elõször, pár napon
keresztül fel kell mérnünk, mennyi vizet iszunk és mennyi
vizeletet adunk le. Ezután elkezdhetjük növelni a vízfogyasztást, egy-két pohár vizet adva az addigi vízfogyasztáshoz.
A vizelet mennyiségét most is mérni kell. Ha a vizelet mennyisége növekedni kezd, akkor tovább növelhetjük vízadagunkat.
Ha vízhajtókat szed, akkor emlékeztetem, hogy a víz a legjobb vízhajtó, feltéve, ha a vesék normálisan mûködnek.
Véleményem szerint, ha a beteg megfelelõ mértékben tud vizeletet termelni, nagymértékû tudatlanság vízhajtókat felírni a napi vízfogyasztás növelése helyett.
A gyógyászati gyakorlat divatja a vízhajtókat, a kalciumcsatorna-blokkolókat, a béta-blokkolókat és az antikoleszterin gyógyszereket spontán és válogatás nélkül alkalmazza, mint azt a Mr. Fox típusú betegek példázata ismutatja. Miért? Egyszerûen azért, mert a „gyógyszerek tudománya” egy reménytelenül rossz paradigmán alapszik.
A mai gyógyászati „tudomány” valódi alapja saját hitelességéhez és gyakorlásának engedélyéhez kötõdik és egyáltalán nincs tisztában a víz anyagcserezavaraival, mint az emberi testben felmerülõ betegségek igazi okaival.
Dr. Julian Whitaker, miután elolvasta könyvemet, a több mint félmillió ember kezéhez eljutó Health and Healing (Egészség és gyógyítás) 1994. októberi számában,
nyilatkozott róla. Azt állította: „Az orvosi karon azt tanultam, hogy a víz nem olyan fontos a szervezet számára… Avíz csak inaktív módon, egyszerûen átrohan rajtunk”, és így
tovább. Azt mondta, hogy mindenkinek ajánlja e könyvet,akik krónikus dehidrációjukkal az orvosokat járják. Gondos orvosunknak ugyanolyan rossz képzése van az emberi
227
testrõl és annak vízszükségletérõl. Most, hogy már jobban ismerjük a valóságot, mondjuk el neki, hol tévedett esetünkben.
Kérjük meg, hogy vizsgálja meg tüneteinket, állapotunkat, amikor elkezdjük a vízkúra és diéta programunkat.
Ha nem tudja mirõl beszélünk, akkor osszuk meg vele a hosszú távú dehidrációval társuló problémákban szerzett tudásunkat. Ne adjuk fel, ha kérésünket lesöprik az asztalról
mondván, nem tudjuk, mirõl beszélünk.
A test folyamatos sóvisszatartást folytat a víz szervezetenbelül tartása végett. A többlet só kiürítése a vizelet fokozatos növekedéséhez vezet. A víz ezt fogja tenni, ha fogyasztása
valóban fokozatosan növekedik. Amikor csökkena vizeletkiválasztás mértéke és ödémás duzzanatok jelennek meg a lábakon és a szemhéjakon, a megnövelt vízfogyasztásthozzá kell igazítani a megnövekedett vizeletkiválasztáshoz.
Amennyiben a szempuffadtság és a boka duzzanatai csökkenni kezdenek, a vízfogyasztást újból megnövelhetjük.
Alapvetõ gondom a tüdõben elõvigyázatlanul összegyûlõvízzel van. Ezért ragaszkodom a vízfogyasztás és a vizelettermeléspontos méréséhez. Vizsgáljuk meg a napi
megnövekedett vízadag és a csökkentett tea és kávé hatását.
A SÓMENTES DIÉTA TELJES BADARSÁG
A só a test egyik leglényegesebb összetevõje. Fontosságisorrendben: oxigén, víz, só és kálium, mint a test legalapvetõbb elemei, amik a túléléshez szükségesek. Plinius, i. sz. 75 körül, a sót az ember legfontosabb gyógyszeréneknevezi. Jól gondolta. Az emberi test sótartalmának 27 százalékaa csontokban, kristályos formában tárolódik. Azt mondják, hogy a sókristályokat használja a szervezet a
228
csontok keményítésére. Tehát a sóhiány is felelõs lehet acsontritkulás kifejlõdéséért. A csont sótartalmát csak a vérlétfontosságú normális szintjének biztosítása miatt használjaa szervezet. Az alacsony sófogyasztás néhány sejt elsavasodásáhozjárul hozzá. Az erõs savas közeg a sejtben károsíthatja a DNS szerkezetet és a rák kialakulásának kezdetifolyamatát indíthatja el. Kísérleti tapasztalatok megmutatták,hogy nagyon sok rákos betegnél alacsony sószintet
mértek a testben. Következõ könyvemben „A rák és a depresszió
ábécéje” (ABC of Cancer and Depression) címmel,részleteiben el fogom magyarázni a só és a víz fontosságát és alapvetõ mûködési folyamataikat a rák megelõzésében.
Hadd ismételjem el: amikor a test elkezdi gyûjteni asót, azt azért teszi, hogy visszatartsa a vizet. Ebbõl az „ödéma folyadékból”, annak vizébõl némi mennyiség átszûrõdhetnéhány sejt membránján. Ez ugyanolyan víztisztítási alapelven keresztül történik, mint amivel a friss
ivóvizet nélkülözõ területeken a reverz ozmózis segítségével dolgozó üzemekben szûrik a vizet. Mivel itt emelt nyomással történik a szûrés, ez az oka a vérnyomás növekedésének is.
Ezt az elõvigyázatosságot mindig fejben kell tartani, ha a vízfogyasztás növekedik, de a sófogyasztás nem követi ezt a megfelelõ mértékben. Pár nap után a napi hat, nyolc vagy
tíz pohár víz elfogyasztása mellé gondolni kell az étrend só kiegészítésére is. Ha éjszakánként izomgörcsök jelentkeznek, ne felejtsük el, hogy sóhiányban szenvedünk. A kevésbé
mozgatott izmokban tapasztalt görcsök leggyakrabb esetben a test sóhiányára utalnak. Szédülést és gyengeséget is érezhetünk a szervezet só- és vízhiánya esetén. Ha egyre
gyakoribbak lesznek az ilyen alkalmak, akkor emelni kell a
vitamin és az ásványi anyag bevitelünket – különösen, ha
229
fogyókúrán vagyunk vagy táplálkozásunk nem kielégítõ –, beleértve a zöldségek és gyümölcsök vízoldható vitaminjait és ásványi anyagait.
Egy egyszerû tapasztalati szabályt alkottam a sóbevitelre.
Minden 10 pohár (2–2,5 liter) vízre az étrendünkhöz fél teáskanálnyi (3 gramm) sót kell adnunk naponta. Persze meg kell bizonyosodnunk veséink megfelelõ vizelettermelésérõl.
Különben testünk felduzzadhat. Ha bõrünk
és bokáink duzzadni kezdenek, ne essünk kétségbe. Párnapig csökkentsük a sófogyasztást, de növeljük a vízadagunkat, amíg lábaink duzzanata el nem múlik. Többször kell mozognunk, gyakorlatokat végeznünk: az izmok aktivitása a vérkeringésbe vonja a folyadékot és azután némi
sóvesztés is fellép az izzadással és a vizeletkiválasztással.
Ne üljünk vagy álljunk sokáig egy helyzetben.
A répák lényeges étrendi kiegészítõk a béta-karotin tartalmuk miatt. A béta-karotin az A-vitamin elõdje és alapvetõen szükséges a máj anyagcsere rendszerében, nem számítva a szem szükségleteit. A káliumtartalma miatt kevés narancslé is jól kiegészíti a folyadékbevitelt. Kérem, ne
feledjük, a több nem jobb. A túl sok narancslé problémákat okoz. Ha a szervezet káliummal túltelített, növekedik a hisztamin termelés. Hosszan tartó asztmától menekítettemmeg már sok embert egy egyszerû tanács segítségével. Arra kértem õket, hogy korlátozzák a narancslé fogyasztásukat
legalább napi egy legfeljebb két pohárra – természetesena többit vízzel kellett helyettesíteniük.
A könyv e pontján szeretném felhívni a figyelmet, hogy a leggyakrabban használt gyógyszerek hatalmastöbbsége közvetlenül vagy közvetve erõs antihisztamin sajátsággalrendelkezik. A legerõsebb változatát a pszichiátria használja depressziós betegekre. A piacon található sok
230
antidepresszáns gyógyszer antihisztaminként mûködik – olyannyira, hogy néhány gasztroenterológus (gyomor- és bélspecialista) fekélyes betegei kezelésére egyszerûen
azért alkalmazza ezeket, mert olcsók. Sok közülük piacon van és a versenyhelyzet miatt áruk alacsonyabb, mint a
H2-blokkoló szereké, amik sarokba szorították a piacot.
Ez a megállapítás a gyógyszeriparnak szól, hogy helyesebben ítélhesse meg a hisztamin aktivitását az emberi testben. Nincsenek itt, hogy tájékoztassanak bennünket ahisztamin vízszabályozásban ellátott szerepérõl; ehelyett a termékeik eladásában érdekeltek és épp üzleti ügyeikkel
vannak elfoglalva. Ha a következõ idõkben orvosa felír egy gyógyszert önnek, kérdezzen rá annak hisztamin aktivitására.
Az antihisztamin gyógyszerek a csontvelõ szintjén
erõsen befolyásolják az immunrendszert.
AZ EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZER ÉS A MI FELELÕSSÉGÜNK
Ha az orvosi tudatlanság alkalmazásától testünk már korábban vízhiányban szenvedett, figyelmes orvosunk felelõsségévé válik, hogy felülvizsgálja vegyszerek nélküli
felgyógyulásunkat a krónikus dehidrációból. Meg kell bizonyosodnunk, hogy orvosunkban tudatosult a tájékoztatás a víz anyagcsere fontosságát és szervezetünk más vízértkiáltó jelzéseit illetõen. Doktorunk felelõs értünk és mivel az orvosunk, szükséges tájékoztatnunk. A mi felelõsségünk,
hogy segítsük orvosunkban tudatosulni a paradigma- eltolódást. Az egészségügyi rendszer megváltoztatása most az ön felelõssége is, hogy ezután önért dolgozzanak és
ne a kereskedelmi és a politikai célok érdekében hozzanak intézkedéseket.
231
A végsõ gyógyszerértékelõ klinikai vizsgálatokat csak teljesen jól és a vizsgálat kezdete elõtt több napon keresztül hidratált betegeken szabadna elvégezni. Ugyanis a tablettával
bevitt pohár víz egy dehidratált betegnél hatásosabb, mint a tabletta kémiai hatóanyaga! Már beszéltem arról,hogy a gyógyszervizsgálatoknál tapasztalt placebo hatás a fel nem ismert és a betegségekhez hozzájáruló dehidrációs problémák némi korrekcióján alapszik. Tudásunkat az emberiség elõnyére kell használnunk és meg kell próbálnunk
létrehozni a paradigma-eltolódást a mindennapos gyógyászati gyakorlat víz anyagcsere értelmezésében.
KÖLTSÉGMEGTAKARÍTÁS A TÁRSADALOMNAK
A gyógyászati paradigmaváltás, amint elterjedt és teljesen elfogadott gyakorlattá vált, hatalmas és szükségtelen egészségügyi kiadásoktól és költségektõl menti meg a társadalmat.
A magas vérnyomás és az azzal társuló szív- és érrendszeri zavarok évi 100 milliárd dollárba kerülnek. A hátfájások évi 80 milliárd dollárt emésztenek fel. A reumatikus ízületi
betegségek az Egyesült Államokban 20 millió idõs embertérintenek és évente több 10 milliárd dollár kiadást jelentenek.
Egyedül 1992-ben az évi megközelítõleg 850 milliárd dollárosegészségügyi kiadások 50–60 százaléka igen valószínûen a krónikus dehidratáció és az ahhoz társuló jelzõrendszerek fe nem ismerésének primitív hibáira vezethetõk vissza.
E hosszú távú tudományos tévedés egyszerû kijavítása megfordíthatja a társadalom költségvetési hiányát. Bármely helyzetben ez a paradigma-eltolódás egy egészségesebb
társadalmat fog teremteni. Úgy becsülik, hogy az
232
Egyesült Államok egészségügyi költségei a 2000. évben eléri a 1,6 billió dollárt és a 2010-es évre a GNP 28 százalékára nõ. Az ilyen költségnövekedéssel majdnem kevesebb,
mint 50 millió ember nem engedheti meg magának és képtelen lesz fizetni az egyre emelkedõ egészségbiztosítási díjakat és megfelelõ biztosítás nélkül fog maradni. A paradigma-
eltolódás meg fogja fordítani ezt a kilátástalan, egyre tovább gyûrûzõ egészségügyi problémát.
Arra kérem, ossza meg e könyv ismereteit a rokonaivalés a barátaival. Szívességet fog tenni nekik. Ha pozitívanválaszol e kérésre, 60 százalékkal segíthet csökkenteni az egészségügyi költségek társadalmi terheit (Egyesült Államokra érvényes). Mégiscsak borzasztó, hogy a XX. század
végén az emberi szomjúságot lassú mérgekkel kezelik.
Hadd kérjem meg az olvasót, hogy ha e könyv tájékoztatása segített egészségügyi problémáin, akkor írjon nekemtüneteirõl és arról, hogyan segítette a megnövelt vízfogyasztás.
Minél több ismeretre van szükségünk a krónikus dehidratációval kapcsolatban. Ez még nagyon fiatal tudomány.
Az ön részvétele másokat is megmenthet a hasonló betegségektõl és a szükségtelen dehidráció okozta szenvedésektõl.
E könyvben közölt levelekhez hasonlóan az ön hozzájárulása is megvilágíthatja mások útját a jövõben.
VÉGÜL
A betegségek felmerülésének fenti fiziológiai megközelítése alapján egy határozott kiállással most lehetõvé vált, hogy két évtizeden belül véget vessünk a földön a dehidráció teremtette betegségeknek. A paradigma-eltolódást a közönségnek kell követelni, és el kell fogadnia az új
233
paradigmát, ami szabaddá teszi az emberiséget az egészségügyi rendszeren belüli haszonorientált „tudományos” tévképzetektõl. Orvos kollégáimnak hasonlóan meg kell állítaniuk
a gyógyszeripari termékek válogatás nélküli használatát vagy a szervezetet lerohanó terápiákat és ezzel együtt a dehidráció tüneti kezeléseit. 1990-ben az Amerikai
Orvosi Társaság (AMA) összes vezetõségi tagjának és
elnökének meghívót küldtünk az Egyszerû Gyógyászatért alapítvány segítségével, hogy megosszuk a test vízanyagcseréjérevonatkozó paradigma-eltolódást. A meghívó levelet
1991-ben közzétettük a Science In Medicine Simplified
(Tudományos Egyszerûsített Gyógyászat) folyóiratban. A következõ oldalakon az AMA levelezést is közöljük. Az olvasómost tájékozódhat néhány intézkedésemrõl, amivel a
krónikus dehidrációról való felfedezésemet az AMA tagjain
keresztül próbáltam eljuttatni önökhöz.
Ez egy olyan kérés, amit önnek kell elõterjeszteni orvosának és az egészségügy asszisztenseinek. Jelenleg is mártöbb mint elég ismeret gyûlt össze ahhoz, hogy követeljük
és elérjük az egészségügyi rendszer szerkezetében szükséges
változásokat. Kérem, ne legyen közömbös mások fájdalmait és szenvedéseit látva. Vegyünk fel egy határozott kiállást és állítsuk meg a jelenlegi folyamatot azokkal szemben,
akik még nem ismerik, hogy a krónikus dehidráció azemberi test legsúlyosabb betegségeinek az oka. Az emberi test kifinomult szomjúság jeleinek felfedezése körüli csendválasztásával az AMA tudatlanságát máris a közönség elleni támadó hadmûveletté alakította át. A következõ oldalakon
közölt levelek ebbe az irányba mutatnak.
234
L
LEVELEK
1990. július 24.
Kedves dr. Tupper!
A klinikai gyógyászat jelenlegi állapota úgy látszik, egyre több kritikát
von maga után az egészségügy szükségleteit illetõen, a pacientúra
elégedetlen, sõt azon adófizetõk is, akiknek el kell viselniük az egyre tovább
gyûrûzõ költségeket. Kathryn Welling június 11-én megjelent cikke
a BARRON’S folyóiratban, tovább elemzi a gyógyászat jövõjének
problémáit. A helyzetnek nem kellene ilyen mérhetetlenül reménytelennek
lennie. Mindez annyiból állna, hogy a látszólag reménytelen helyzetet
át kellene alakítani reményteljessé és ugyanígy a tudományosan
megerõsített lehetõségeket egy, az emberi test fiziológiájának megértésén
alapuló egyszerû paradigmaváltással és annak klinikai orvosi alkalmazásával.
A paradigmaváltás lényege a következõ.
Az emberi test fõ problémája vízszabályozásában rejlik és az ebbõl eredõ
szomjúságérzés elvesztésébõl. Ez a probléma gyakran felmerül a klinikai
gyakorlat során, ami nem igényel magyarázatot. A The Lancet Editorial
1984. november 3-i és a 1984. szeptember 20-i számában Paddy Phillips
cikke, melyeket mellékletként csatoltam, minden kétséget kizár a fenti kijelentéssel
kapcsolatban. Ha a víz fontos az emberi testnek, akkor annak
235
elvesztése szükségszerûen hiányjeleket termel, melyet fontos tisztázni. Az
ilyen vízhiányos állapotokban a test vízelosztási rendszerének és az elsõdleges
fontosságú vízbevitelnek a figyelmen kívül hagyása és az ilyen egyedi
vízszabályzó mechanizmus kémiai bolygatása nem válik a kezelt személy
elõnyére, fõleg akkor nem, amikor e rendszer leplezetlenül nyíltan
termeli a figyelmeztetõ jelek sokaságát!
Az idegingerület átvivõ hisztaminról szóló közleményem kivonata és a
cikk tartalma, a Science In Medicine Simplified (Tudományos Egyszerûsített
Gyógyászat), megkísérel lefedni néhány fent tárgyalt idevágó
részletet. Személyes kollegiális rokonszenvemet is kifejezve, meghívom
önt egy nagyon komoly betekintésre, a már elterjedt paradigmaváltás
módszereibe. Tekintettel vezetõségi és bizalmi helyzetére, kérem, hívja
meg szakmai munkatársait, hogy megvizsgálhassák a paradigmaváltást
és alkalmazhassák azt a betegápolásban. Klinikai és elméleti tanulmányaim
feltárják, hogy egy paradigma-eltolódás – a test oldott anyagaira
összpontosuló totális tudományos szemlélettõl a szervezeti zavarokat
valójában okozó oldószer anyagcsere problémák figyelembevételéig –
nagyon sok kiemelt egészségügyi probléma hatékony megoldása felé fogja
kikövezni az utat.
A jelenleg fenntartott paradigma egy orvosnak megengedi, hogy félrekezelje
a test vízhiányából eredõ jelzéseket és a test szükségleteinek kivetüléseit
gyógyszeripari termékek keverékeivel kezelje. E paradigma
nem a megfelelõ törõdést jelenti a szükségletekkel és a krónikusan dehidratált
beteggel. Ez nem növeli a klinikai orvosok tekintélyét. Ha szakmailag
kívánatos egy szabályos paradigma-eltolódás, akkor eljött az idõ
a cselekvésre és az elõítéletek elhagyására! Az idõemésztõ csend, bizonytalankodás,
önelégültség vagy a klinikai szakemberek által érzelmileg
elvetett paradigma-eltolódás és a politika teremtette pozíciók a közeli
jövõben csípõs közönségkritikát vonnak maguk után.
Komolyan és lelkesedéssel számítok arra, hogy a fentiekben említett és
meghívott munkatársai elfogadják a paradigmaváltást, ami az õszinte
szakmai jóakarat tükrözõdése. Remélem õk is úgy gondolják, hogy egy
236
szabályos tudatváltás már nagyon kívánatos. Az általánosított tudományos
ismeretek alapján és a társadalom legfõbb érdekében ez az alapítvány
nem szándékozik folytatni a jelenlegi klinikai orvosi gyakorlatot.
Azért hívjuk meg, hogy az Amerikai Orvosi Társaság tagjai segítségével
megalapozhassunk egy programot a széleskörû paradigmaváltás értékelésére
és elfogadására.
A leginkább azt szeretném, ha a tudományosan megalapozott paradigmaváltáson
keresztül sikerülne felismernie az új lehetõségeket, tekintettel
társadalmunk egészségügyi szükségleteire. Észrevételei tisztázhatnák
az út következõ szakaszát és megfelelõ irányt adhatnának az új
gyógyászati szemlélet kialakításának.
Tisztelettel:
F. Batmanghelidj
Egyszerû Gyógyászatért Alapítvány
Másolat:
Más AMA és bizottsági tagok,
Pryor szenátor, Az öregedés vizsgálatára létrehozott speciális bizottság,
Dr. Louis Sullivan,
A Köztudatosság Bizottságának Alapítványa.
Mellékletek:
BARRON’S június 11-i kiadás Kathryn M. Welling vezércikkével,
Lancet vezércikk, 1984. november 3.,
Paddy A. Phillips és munkatársainak a cikke,
New England Journal of Medicine, 1984. szeptember 20.,
„Neurotranszmitter hisztamin: egy alternatív szempont”
címû cikk kivonata,
Science In Medicine Simplified, 1. kötet, 1990. április.
237
Most dr. C. John Tupper orvosnak, az AMA elnökének
levele következik.
1990. augusztus 28.
Kedves dr. Batmanghelidj!
Július 24-i levelére válaszolok, amelyben a vízszabályozásra vonatkozó
szempontjait és különösen az idõs korban erõteljesen jelentkezõ vízhiányos
állapotokkal társuló problémákat mutatta be. Ismereteit meg
fogom osztani munkatársaimmal.
Köszönöm, hogy tájékoztatott bennünket tevékenységérõl.
Tisztelettel:
C. John Tupper, orvos
Nem úgy látom, hogy a fenti levél bármiféle nyíltságot
mutatna a gyógyászat fejlõdése irányában. Eldöntöttem,
hogy közzéteszem dr. Tupperhez intézett levelem és a válaszát
is az alapítvány folyóiratában, majd elküldöm a cikk
másolatát a következõ levéllel dr. Ringnek, az újonnan
megválasztott AMA elnökének.
238
1991. augusztus 21.
Kedves dr. Ring!
Örömmel küldöm el alapítványunk folyóiratának, a Science In
Medicine Simplified (Tudományos Egyszerûsített Gyógyászat) 1991-es
másolatát. 1990-ben meghívtuk az Amerikai Orvosi Társaságot
(AMA), hogy kezdje meg a kiterjedt paradigmaváltásunk értékelését az
alkalmazott humán kutatásban. Megkaptuk az AMA akkori elnökének,
dr. Tuppernek a diplomatikusan kitérõ és hiányos válaszát. Úgy
döntöttünk, hogy közzétesszük a meghívó levelet és a rá kapott választ
az 1991-es folyóiratunkban. Jelenleg feljegyzett tény, hogy egy paradigmaváltáson
keresztül az AMA számára bemutattunk egy, a társadalom
néhány egészségügyi problémájára szolgáló tudományosan megalapozott
megoldást. Egy olyan minõsített testület számára, amelynek
hivatali dolga az egyszerûbb gyógymódok keresése. Ezek után önt kérem
meg, indokolja meg, hogy az AMA miért nem vizsgálta és miért nem
foglalkozott az egészségproblémák egyszerûbb megoldásával, ami a paradigmaváltás
értékelése által közvetlenebb segítséget adna a társadalom
számára. Ez a társadalom kétségbeejtõ szükségét érzi a jobb és olcsóbb
egészségügyi rendszernek és mi az orvosi szakmában esküt tettünk
arra, hogy ezt megadjuk nekik.
Tisztelettel:
F. Batmanghelidj
240
A következõ levelet kaptam dr. Roy Schwarztól, az AMA
nevében:
Kedves dr. Batmanghelidj!
Nagyon köszönjük 1991. augusztus 21-i levelét, amit dr. Ringnek címzett.
Át fogom adni a mellékelt folyóiratot, a „Science In Medicine
Simplified” másolatát, a megfelelõ tudományos személyzetnek, hogy tájékoztassa
az Amerikai Orvosi Társaságot (AMA). Az AMA nagyra
becsüli, hogy erõfeszítéseket tesz a tájékoztatására.
Tisztelettel:
M. Schwarz, orvos
Szükségtelen mondani, semmit sem tettek arra vonatkozóan,
hogy az emberi test krónikus dehidrációjának vegyszeres
kezelését megelõzzék. Hacsak az emberek nem mutatnak
erõs ellenvetést e mérgezés folytatása ellen, a társadalom tovább
fog szenvedni a betegségektõl és emellett gazdaságilag
is tönkremegy.
241
F
FÜGGELÉK
Aminosavak: az összes fehérje (protein) szinte kizárólag aminosavakból
épül fel. 20 olyan jelentõs aminosavat ismernek, amikbõl a különbözõ összetételû
és különbözõ hosszúságú (nagyságú) fehérjék kialakulnak. Ezek a következõk:
glicin, alanin, szerin, cisztein, cisztin, fenilalanin, tirozin, triptofán, treonin,
metionin, valin, prolin, leucin, izoleucin, lizin, arginin, hisztidin, aszparaginsav,
glutaminsav, hidroxiprolin.
AMP: az ATP kimerült formája.
Antacidok: gyomorsavtúltengés (gyomorégés) esetén használatos csillapító
vagy közömbösítõ szerek (pl. nátrium-hidrogén-karbonát, szódabikarbóna).
Antihisztaminok: allergia és allergiás megbetegedések (csalánkiütés, szénanátha,
asztma) és még több más esetben is hisztamin szabadul fel a szervezetben.
Ha a hisztamin szint túllépi a lebonthatóság határát, túl sok maradhat
belõle a szervezetben. Ekkor alkalmazzák az antihisztaminokat. A legtöbb antihisztamin
görcsoldó, helyi érzéstelenítõ, antibakteriális és gombaölõ hatású,
csökkentik a viszketési ingereket és a kiválasztást. Sok mellékhatással rendelkeznek.
Mivel több ultraibolyafényre érzékeny anyag is van közöttük, ezért
gyakran fényérzékenységet is okozhatnak. Magyarországi antihisztamin készítmények:
Peritol, Pernovin, Pipolphen, Sandomigran, Sandosten, Suprastin,
Taregyl.
ATP: adenozin-trifoszfát; nagy energiájú molekula, a szervezet többek között
ebben a formában tárolja az energiát. Az energia visszanyeréséhez a három
242
egymáshoz kapcsolódó foszfátcsoportból maximum kettõ lehasadhat és ezáltal
energia szabadul fel.
Endorfinok: a test természetes fájdalomcsillapítói. Fájdalomcsillapító hatásukat
a morfinhoz hasonlóan fejtik ki (az opoid receptorokon kötõdnek). Nevük
is innen származik: endogén morfin. Az agyban az agyalapi mirigyben (hipofízisben),
a test más részein leginkább a méhlepényben, a mellékvesében és a
hasnyálmirigyben, a gerincvelõben de más szövetekben is elõfordulnak. Szerkezetüket
tekintve peptidek vagy polipeptidek (peptid = aminosav lánc). Az
endorfinok egy csoportja az enkefalinok például öt aminosavból állnak.
Esszenciális aminosavak: olyan életfontosságú aminosavak, amiket testünk
nem tud elõállítani, jelenlétüket szervezetünkben csak külsõ táplálékforrásból
lehet biztosítani. Ezek a következõk: leucin, izoleucin, lizin, metionin, fenilalanin,
treonin, triptofán, valin. További két aminosav az arginin és a hisztidin
csak gyermekkorban esszenciális.
Esszenciális olajok: lásd esszenciális zsírok.
Esszenciális zsírsavak: olyan életfontosságú zsírsavak, amiket testünk
nem tud elõállítani, jelenlétüket szervezetünkben csak külsõ táplálékforrásból
lehet biztosítani. A következõ egyszerûbb ilyen zsírsavakat ismerjük: linolsav,
linolénsav, arachidonsav.
GMP: a GTP kimerült formája.
GTP: guanozin-trifoszfát, az ATP-hez hasonlóan mûködik. Lásd ATP.
Helicobacter: a bélben élõ, a természetes bélflórához tartozó gramnegatív
baktériumok.
Hidrolitikus: vízzel kapcsolatos folyamatokat neveznek hidrolitikusnak.
Például a hidrolízis a víz hatására létrejövõ bomlás egy hidrolitikus folyamat.
Hisztamin: kötött formában a szervezetben széleskörûen elõfordul a különbözõ
szövetekben. Már 10 milliárdszoros hígításban vérnyomáscsökkenést, a
kapilláris erek tágulását, a simaizmok összehúzódását okozza és serkenti a gyomorsav.
elválasztást. Hatására a kapilláris érfalak áteresztõbbé válnak, így a vérplazma
a környezõ szövetekbe hatolhat. A mechanikus- vagy hõinger hatásának
kitett bõrfelület megvörösödését helyi hisztamin képzõdésnek tulajdonítják.
243
Különféle allergiás reakciókban és a fájdalomérzés kialakulásában komoly szerepet
játszik.
Idegingerület átvivõk: lásd neurotranszmitterek.
IL-1, IL-6: lásd TNF.
Kininek: 8-11 aminosavból álló peptidek, amelyek a simaizomzatú szerveket
(pl. a méh, bél, hörgõk) összehúzódásra késztetik, véredényeket tágítanak,
sokszor duzzadást és fájdalmat okoznak. Keletkezésük: a vér alfa-globulinjából
hasadhatnak le.
Kortizon: A mellékvese által termelt természetes szteroid, glükokortikoid.
A fehérje és a cukoranyagcserét befolyásolja. Hatására a májban a fehérjék bomlástermékeibõl
kialakuló szénhidrátok glikogén formájában tárolódnak. Reumaellenes
és gyulladásgátló hatású.
Neurotranszmitterek: Az idegrendszer sejtjei közötti ingerületátvivõ
anyagok rendszere. Az idegrendszer kapcsolódási pontjaiban, a szinapszisokban
termelõdnek és bomlanak el. Itt végzik az idegingerület-átadást, vezetést is.
Ilyen hatású anyagok az adrenalin, acetilkolin, 4-aminovajsav (GABA), hisztamin,
glicin, glutaminsav, IL-1 és IL-6, melatonin, szerotonin, triptamin, vazopresszin.
Ozmotikus áramlás: két félig áteresztõ hártyával elválasztott különbözõ
koncentrációjú oldat között létrejövõ oldószeráramlás. Egészen addig tart, amíg
az ozmotikus nyomás a töményebb oldat oldalán akkora nem lesz, hogy kiegyenlíti
az ozmotikus erõt. Lásd ozmózis.
Ozmotikus erõ: az ozmózis jelensége által keltett oldószeráramlást fenntartó
erõ. Lásd ozmózis.
Ozmózis: képzeljünk el egy tömény cukoroldattal töltött félig áteresztõ
hártyából (mondjuk celofánból) készült „hólyagot”, amit tiszta vízbe merítünk.
A félig áteresztõ hártya azt jelenti, hogy ez a fal a víz számára átjárható, de a
vízben oldott cukor nem tud átlépni rajta. Ha a hólyagot jól lezártuk, akkor az
rövidesen kipukkad, mert az ozmózis folyamata miatt a hólyagban ozmózisnyomás
alakul ki. Ez azért alakulhat ki, mert a hólyagban lévõ cukoroldatba kívülrõl
víz diffundál be a hártyán keresztül. A hólyagban kialakuló nyomás annál
nagyobb, minél nagyobb a cukoroldat koncentrációja. (Pontosabban minél
244
nagyobb a koncentrációkülönbség a két oldat között.) Ha a test folyamataira
akarjuk szemléletesen átvinni ezt a folyamatot, akkor el kell képzelnünk, hogy
a cukrot bármely vízoldható anyag helyettesítheti (só, húgysav, stb.) és természetesen
a hólyagbeli és a hólyagon kívüli folyadék is tartalmazhat oldott anyagot.
Ha a membrán (a félig áteresztõ hártya) két oldalán egyforma töménységû
oldatok foglalnak helyet az ozmózis jelensége nem lép fel. Ha azonban a koncentrációk
különböznek, oldószeráramlás (ozmotikus áramlás) lép fel a töményebb
oldal felé, ami a töményebb oldatot tartalmazó oldalon nyomásnövekedést
okoz (feltéve, ha annak tere például korlátozott térfogatú).
Placebo: a gyógyszervizsgálatoknál fontos követelmény, hogy amikor egy
gyógyszer gyógyító hatását beteg embereken vizsgálják, a gyógyszerek lélektani
hatásának (a pszichoszomatikus tüneteket) kiküszöbölésére a betegek bizonyos
hányada (természetesen a tudtuk nélkül) hatóanyag nélküli, azaz placéebó készítményt
kap.
Prolaktin: más néven luteotrop hormon. Az agyalapi mirigyben termelõdõ
peptidhormon (aminosav sorozatból áll). Hatása a tejtermelõ mirigyeket nagyobb
növekedésre és tejkiválasztásra serkenti.
Prosztaglandinok: vérnyomáscsökkentõ és simaizom serkentõ hatású hormonok,
keletkezésüket elsõként a prosztatában figyelték meg.
Puffer: sav-bázis vagy kémhatás kiegyenlítõ (kémhatás stabilizáló). Ha
ilyen pufferoldathoz adunk savat vagy lúgot, annak kémhatása sokkal kisebb
mértékben fog változni, mintha ezeket csak egyszerûen tiszta vízhez öntöttük
volna. Nagyon gyenge pufferoldatnak tekinthetõ például a csapvíz is a desztillált
vízhez képest, mert a csapvíz oldott sótartalma (ami a vízkövesedést is okozza)
kis mértékben stabilizálja a kémhatást. Ilyen pufferhatást okozó só többek
között például a szódabikarbóna (nátrium-hidrogén-karbonát) is, amit
antacidként is használnak.
RA-rendszer: lásd Renin-angiotenzin.
Renin-angiotenzin: az angiotenzin egy, a vesében képzõdõ fehérjebontó
enzim a renin hatására szabadul fel. Az angiotenzin-I egy viszonylag gyenge
vérnyomásemelõ peptid (tíz aminosavból álló lánc), ebbõl egy enzim hatására az
angiotenzin-II (nyolc aminosav) válik le, ami már erõs vérnyomásemelõ hatással
245
rendelkezik. Közvetett módon hatása van a szervezet kálium-, nátrium- és vízháztartására
is.
Reverz (fordított) ozmózis: az ozmózis jelenség megfordításán alapuló
szûrés típus. A töményebb és a hígabb oldatok között húzódó félig áteresztõ
membránon (ami csak az oldószer molekuláit engedi át) az ozmózis nyomással
ellentétes és nagyobb mértékû nyomást hoznak létre. Ennek hatására az oldószer
(a mi esetünkben a víz) a töményebb oldatból átdiffundál a membránon és
ezzel tisztán visszanyerhetjük az oldószert. Más néven membránszûrésnek is nevezik.
T4:T8 arány: a T4 és T8 sejtek a fehérvérsejtek egy fajtája és az immunrendszer
egyik másodlagos jelzõ molekulája, más néven még segítõ T-sejteknek
is nevezik és a régi felfogás szerint a HIV fõ célpontjait képezik. A T4 sejt aktiválja
az immunrendszert és a T8 sejtek pedig fékezik, visszaszorítják a mûködését.
A T4 és T8 sejteknek ezért a szervezetben van egy ideális aránya. A normális
arány T4:T8 = 2:1. A HIV-fertõzöttség alatt ez az arány megfordul, tehát az
immunrendszert fékezõ T8 sejtek száma nõ.
Telített és telítetlen zsírsavak: a telített zsírsavak szénhidrogénláncában
minden szénatomra a lehetõ legtöbb hidrogénatom jut. Ez a jelleg viszonylag stabillá
teszi a zsírsavat. Ott, ahol egy, kettõ vagy három molekula hidrogén hiányzik
a szénhidrogén láncból egyszeresen, kétszeresen vagy háromszorosan telítetlen
zsírsavról beszélünk. E zsírsavak levegõn könnyebben oxidálódnak (levegõre,
fémekre és egyéb szennyezésekre érzékenyebbek) más néven avasodnak, ugyanakkor
szervezetünknek nagyobb szüksége van ilyen zsírsavakra (ezek legtöbbször
az olajokból származnak), mint a telített zsírsavakra. Érdekességképpen, a
margarinokat telítetlen növényi olajokból nyerik olyan módon, hogy a hiányzó
hidrogént bevezetik az anyagba és ezáltal a telítetlen olajokból telített zsírokat
nyernek, amik olvadáspontja már magasabb. Sajnos e mûvelettel a kenhetõség érdekében
pont az olajok egészségre hasznos telítetlenségét veszítik el.
TNF: (Tumor Necrosis Factor) tumor roncsoló faktor. Hormonszerû
anyag. Az interferonokkal és az interleukinokkal (IL) együtt az immunsejtek közötti
információátvitelnél van szerepük. Ezek az immunüzenetvivõk közlik a testtel,
hogy nagyobb mennyiségû maró és roncsoló, erõsen reaktív hatású anyagokat,
246
szabad gyököket termeljen. Valójában ezek az erõsen roncsoló anyagok bontják
szét azután a támadó mikroorganizmusokat és a károsodott, már nem javítható sejteket.
Az AIDS betegség vírus elméletében ez a folyamat válik túlhajszolttá és végül
csillapítatlanná, ami már az ép sejteket is megtámadja.
Transzglutamináz (TGE): olyan enzim, amely a transzaminázok csoportjába
tartozik. Szerepe (illetve a transzaminázok szerepe is) az aminosavak elõállításában
illetve lebontásában van. Egy aminosav – ez esetben egy glutaminsav – segítségével
egy aminocsoportot helyeznek át egy alfa keto-karbonsavra – például a
legegyszerûbb esetben egy piroszõlõsavra. Ennek hatására a piroszõlõsavból egy
aminosav az alanin képzõdik. Ennek megfordítottja is igaz az aminosav lebontásnál.
Ennek megfelelõen, ez az enzim egyrészt a fehérje és a cukor anyagcsere között,
másrészt a cukor és a zsíranyagcsere között teremt kapcsolatot.
Vazopresszin: egy 8 aminosavból álló hormon, a hipotalamuszban termelõdik,
hatására a vesék visszaszûrik a vizeletet (sûrûsítik), hiányában túlzott vizelet-
kiválasztással kell számolni.
Zsírsavak: zsírokból és olajokból származtatjuk õket. A zsírok (olajok) általában
egy glicerin és friss zsírok esetén három avasodó zsírok esetén kettõ
vagy egy zsírsav molekulából épülnek fel. Lúgos szappanfõzésnél például egy
zsírmolekulából egy glicerinmolekula és három molekula zsírsav sóformája
(szappan) keletkezik.
BIBLIOGRÁFIA
A hivatkozásokat F. Batmanghelidj: „A sejt membrán
receptor fehérje alul szabályzása is hidrodinamikai jelenség?”
1 címû cikkébõl választottuk ki a könyv fõ irodalmi
anyagaként. E cikk megkísérli, hogy bemutassa az emberi
test kialakult és kiterjedt dehidrációjának hosszú távú károsodásait.
A könyv tartalma ezeket és még több száz más cikket
tükröz. Ezeket a cikkeket egybehangzóan használhatjuk
a klinikailag jól megalapozott paradigmaváltás fényében.
1 Is Cell Membrane Receptor Protein Down-Regulation Also Hydrodynamic
Phenomenon?, Science In Medicine Simplified, Vol 2, June 1991