Az elme-test-lélek kapcsolat
Gondolataid teremtik meg a valóságot!
Dr. Bruce Lipton
A kvantumbiofizika, az epigenetika és a fraktálgeometria feltörekvő tudományai megvilágították az elme-test-szellem kapcsolat mechanikáját. Ez az új tudomány felfedi, hogy a tudat felelős élettapasztalatainkért, beleértve a biológiai működésünket is.
Tehát hogyan hat ez pontosan rád és rám?
Ez végső soron azt jelenti, hogy gondolataink megváltoztatásával megváltoztathatjuk a valóságunkat. Amint elfogadjuk, hogy mi vagyunk a felelősek mindenért, ami velünk történik, felhatalmazást kapunk arra, hogy visszavegyük az életünk irányítását.
Mi az elme, test, lélek kapcsolat?
Az elménk felelős azért, hogy elvegyünk mindent, amit a külső világban észlelünk, és létrehozzuk saját egyedi értelmezését. Ez az elme kísérlete arra, hogy összhangba hozza belső meggyőződéseinket és külső valóságunkat.
Szervezetünk ezekre a felfogásokra reagálva olyan vegyi anyagokat bocsát ki, amelyek befolyásolják fizikai egészségünket és jó közérzetünket… jó vagy rossz.
Ha a világról és önmagunkról alkotott hiedelmeink negatívak lennének, az eredmény elkerülhetetlenül szorongás, diszharmónia és betegség a testünkben.
Hogyan teremtik meg a gondolatok a valóságot
A kvantumfizika megmutatta, hogy a fizikai világban szerzett tapasztalataink mélyen kapcsolódnak elménk belső működéséhez.
Az elménk észleléseket hoz létre, és észleléseink kémiai változásokat eredményeznek testünkben, amelyek végső soron befolyásolják biológiánkat. Más szóval, a gondolkodásunk hatással van az érzéseinkre. És az, hogy hogyan érezzük magunkat, befolyásolja a gondolkodásunkat.
Tehát, ha minden reggel felébredünk szorongva, vagy azt gondoljuk, hogy az élet küzdelem, akkor agyunk elindítja a stresszhormonok (kortizol, norepinefrin, adrenalin stb.) Termelését, ami elkerülhetetlenül lezárja immunrendszerünket, növekedésünket, és gondolkodási képességünket.
Most képzeld el, mi történne, ha így éreznénk nap mint nap.
Mondanom sem kell, hogy meg kell szakítanunk ezt a ciklust, ha elme-test-lélek jóllétet szeretnénk elérni…
Az egészséges elme, test és lélek elérése
Most, hogy tudjuk, hogy gondolataink pozitívan vagy negatívan befolyásolhatják biológiai működésünket, felmerül a kérdés, hogyan tehetjük az elmét, a testet és a szellemet együttműködővé?
Persze tudatos erőfeszítéseket tehetünk annak érdekében, hogy a negatív vagy korlátozó hiedelmeket kiküszöböljük az elménkből. Ez azonban küzdelem sokak számára, mert ezek a hiedelmek sokszor olyan mélyen beágyazódnak a tudatalattinkba, hogy nem is vagyunk tisztában velük. Ők irányítják gondolatainkat, viselkedésünket, hozzáállásunkat és reakcióinkat.
Az első lépés tehát a tudatalatti programozás tudatosítása. Csak akkor tudod megváltoztatni és megváltoztatni az életed
Hogyan irányítják gondolataink a DNS -ünket
Egészen a közelmúltig azt gondolták, hogy a gének önmegvalósítóak, vagyis a gének be- és kikapcsolhatják magukat. Ennek eredményeképpen ma a legtöbb ember azt hiszi, hogy genetikai automaták, és hogy génjeik irányítják az életüket.
Kutatásom azonban a sejttudomány radikális új megértését vezeti be. Az új biológia feltárja, hogy mi irányítjuk a genomunkat. Ma már felismerték, hogy a környezet, pontosabban a környezet felfogása vagy értelmezése közvetlenül szabályozza génjeink tevékenységét. Ez megmagyarázza, hogy az emberek miért kaphatnak spontán remissziót vagy gyógyulhatnak ki a tartós fogyatékosságnak tekintett sérülésekből.
Életünket annak alapján éljük, amit hiszünk világunkról, önmagunkról, képességeinkről és korlátainkról. Mi van, ha ezek a hiedelmek tévesek? Mit jelentene felfedezni, hogy az élet DNS -étől a világunk jövőjéig minden egy egyszerű „Valóságkódon” alapul, amelyet tetszés szerint lehet megváltoztatni és frissíteni?
Az a közös elképzelés, hogy a DNS annyira meghatározza, hogy kik vagyunk - nemcsak a szemünk vagy a hajszínünk, hanem a függőségünk, rendellenességeink vagy a rákra való hajlamunk is - téves elképzelés.
Ön azon kapja magát, hogy többé -kevésbé áldozata lesz öröklődésének. A probléma, hogy a hit rendszer, hogy kiterjeszti egy másik szintre ... Meg lesz győződve afelől hogy ez az igazság, és azon kapja magát hogy azt mondja:"Nem tehetek ellene semmit , akkor miért próbálkozzak?"
Ez a gondolkodás/fogalom „azt mondja, hogy kevésbé vagy erős, mint a génjeid. ”
A személy észlelése, nem pedig a genetikai programozás az, ami minden cselekvést ösztönöz a szervezetben: valójában a hiedelmeink választják ki a génjeinket, amelyek a viselkedésünket.
Az emberi test 50-65 billió sejtből áll. A környezeti ingerek, felfogásunk befolyásolják a DNS -t. Ugyanezeket az elveket alkalmazza az emberi test egészére is, megmutatva azt a hatalmat, amelyet érzékeléseink, meggyőződéseink a DNS fölött gyakorolnak.
5 lépéses magyarázat
1. A sejt olyan, mint egy emberi test, és DNS nélkül működik
A sejt olyan, mint egy emberi test. Légzésre, emésztésre , reprodukcióra és más életfunkciókra képes. A géneket tartalmazó magot hagyományosan a vezérlőközpontnak tekintik - a sejt agyának.
Mégis, amikor eltávolítják a magot, a sejt minden életfunkcióját folytatja, és továbbra is felismeri a toxinokat és tápanyagokat. Úgy tűnik, hogy a mag - és a benne lévő DNS - nem irányítja a sejtet.
A tudósok körülbelül 50 éve feltételezték, hogy a gének szabályozzák a biológiát. Ez annyira helyesnek tűnt , megvettük a történetet . Nincsenek megfelelő feltételezéseink.
---------------------
A sejtmembrán (mem-agy!) Figyeli a környezet állapotát, majd jeleket küld a géneknek a sejtmechanizmusok bekapcsolására, ami viszont biztosítja a túlélését. Az emberi testben az agy üzeneteket küld a sejt membránjának, hogy ellenőrizzék viselkedését és genetikai aktivitását. Így az elme az agyon keresztül irányítja biológiánkat.
Például az egészségtudományok egyik fontos tudományágát pszichoneuroimmunológiának nevezik. Ez a kifejezés szó szerint azt jelenti: az elme (pszicho) irányítja az agyat (neuro-), ami viszont az immunrendszert (immunológia). Így működik a placebo hatás!
Amikor az elme észleli, hogy a környezet biztonságos és támogató, a sejtek a növekedésre összpontosítanak. A sejteknek növekedésre van szükségük, hogy fenntartsák a szervezet egészséges működését.
Amikor azonban a stressz szembesül, a sejtek védekező testtartást alakítanak ki. Amikor ez megtörténik, a szervezet energiaforrásait, amelyeket általában a növekedés fenntartására használnak, a védelmet nyújtó rendszerekre terelik. Ennek eredményeként a növekedési folyamatok korlátozottak vagy felfüggesztettek egy stresszes rendszerben.
Míg rendszereink képesek elviselni az akut (rövid) stresszt, az elhúzódó vagy krónikus stressz legyengítő, mert a szervezet energiaigénye zavarja a szükséges karbantartást, és ez vezet diszfunkcióhoz és betegségekhez.
A félelem állapotában a stresszhormonok megváltoztatják a vér áramlását az agyban. Normális, egészséges helyzetekben az agy véráramlása előnyösen az előagyban, a tudatos kontroll helyén összpontosul. Azonban stresszben az elülső agyi erek összehúzódnak, és a vért a hátsó agyba kényszerítik, ami a tudatalatti reflexvezérlés központja. Egyszerűen, félelem módban reaktívabbak és kevésbé intelligensek leszünk.
2. A DNS -t a környezet szabályozza
A fehérjék ellátják a sejtek funkcióit, és az élet építőkövei. Régóta úgy gondolják, hogy a DNS szabályozza vagy meghatározza a fehérjék hatását .
Itt egy másik modellt javaslok. A sejtmembránnal érintkező környezeti ingereket a membránban található receptorfehérjék érzékelik . Ez elindítja a fehérjék láncreakcióját, amely üzeneteket ír le más fehérjéknek, és motiválja a sejt sejtjeit.
A DNS fehérje védőhüvelybe van bevonva. A környezeti jelek hatnak erre a fehérjére, ami azt eredményezi, hogy megnyílik és kiválaszt bizonyos felhasználásra szánt géneket - azokat a géneket, amelyek kifejezetten a jelenlegi környezetre való reagáláshoz szükségesek.
Alapvetően a DNS nem a láncreakció kezdete. Ehelyett a sejtmembrán környezeti felfogása az első lépés.
Ha nincs észlelés, a DNS inaktív.
A gének nem tudják be- vagy kikapcsolni magukat… nem tudják uralni magukat. Ha levágnak egy cellát bármilyen környezeti inger, nem tesz semmit. Az élet annak köszönhető, hogy a cella reagál a környezetre.
3. A környezet érzékelése nem feltétlenül a környezet valósága
Egy 1988 -as tanulmányban , amelyet John Cairns készített , a Nature folyóiratban, „The Origin o f Mutants ” címmel , kimutatta, hogy a DNS -mutációk nem véletlenek, hanem előre meghatározott módon történtek a környezeti stressz hatására.
Minden sejtben vannak olyan gének, amelyek feladata a gének szükség szerinti átírása és adaptálása . A folyóiratban a Cairns -i eredményeket szemléltető diagramban a környezeti jelek elkülönültek a szervezet észlelésétől.
Egy lény felfogása a környezetről szűrőként működik a környezet valósága és az arra adott biológiai reakció között.
Az észlelés átírja a géneket !
4. Az emberi hiedelmek, a pozitív vagy negatív környezet érzékelése
Ahogyan egy sejtben vannak receptorfehérjék, amelyek érzékelik a sejtmembránon kívüli környezetet, az embereknek is van öt érzékszervük.
Ezek segítik az embert annak meghatározásában, hogy adott helyzetben mely géneket kell aktiválni.
A gének olyanok, mint a programok a számítógép lemezén. Ezek a programok két osztályra oszthatók: az első a növekedéshez vagy a szaporodáshoz kapcsolódik; a második a védelemre vonatkozik.
Amikor egy sejt tápanyagokkal találkozik, a növekedési gének aktiválódnak és felhasználásra kerülnek. Amikor egy sejt toxinokkal találkozik, a védőgének aktiválódnak és felhasználásra kerülnek.
Amikor az ember találkozik a szerelemmel, a növekedési gének aktiválódnak. Amikor egy ember félelemmel találkozik, a védőgének aktiválódnak.
Egy személy negatív környezetet észlelhet ott, ahol ténylegesen van támogató vagy pozitív környezet. Amikor ez a negatív felfogás aktiválja a védelmi géneket, a szervezet válasza a programozott „harc vagy menekülés”.
5. „Harc vagy repülés”
A véráramlás a létfontosságú szervektől a végtagok felé irányul, amelyeket harcra és futásra használnak. Az immunrendszer kisebb jelentőségűvé válik . Ha elképzeli azokat a válaszokat, amelyekre valaha szükségünk volt például az oroszlán elől való meneküléshez, akkor a lábak végtelenül fontosabbak lettek volna ebben a közvetlen helyzetben, mint az immunrendszer. Így a szervezet kedvez a lábaknak, és elhanyagolja az immunrendszert.
Tehát, amikor egy személy negatív környezetet észlel, a szervezet hajlamos elhanyagolni az immunrendszert és a létfontosságú szerveket. A stressz miatt kevésbé intelligensek, kevésbé világosak vagyunk. Az agynak a reflexekkel kapcsolatos része nagyobb hangsúlyt kap a harci vagy repülési módban, mint a memóriával és más mentális funkciókkal kapcsolatos rész .
Amikor egy személy szerető környezetet észlel, a test aktiválja a növekedési géneket és ápolja a testet.
Például azokban a kelet -európai árvaházakban, ahol a gyerekek sok tápanyagot kapnak , de az ilyen típusú intézmények kevés szeretettel találják meg a fejletlen fejlődést a magasság, a tanulás és más területek tekintetében. Szintén magas az autizmus előfordulási gyakorisága. Az autizmus ebben az esetben a védőgének aktiválódásának tünete, például a falak felhelyezése.
A hiedelmek szűrőként működnek a valós környezet és a biológia között . Így az emberek képesek megváltoztatni biológiájukat. Fontos, hogy világos észlelést tartsunk fenn, mert különben nem fogjuk biológiailag a megfelelő dolgokat kifejleszteni a körülöttünk lévő valós környezethez.
Nem vagy gének áldozata !
Az elme-test kapcsolat
A stresszjelek fő forrása a rendszer központi hangja, az elme. Az elme olyan, mint egy jármű vezetője.
Ha jó vezetési készségeket alkalmazunk viselkedésünk kezelésében és érzelmeink kezelésében, akkor hosszú, boldog és produktív életre kell számítanunk. Ezzel szemben a nem hatékony viselkedés és a diszfunkcionális érzelmi menedzsment, mint egy rossz sofőr, stresszeli a mobil járművet, zavarja annak teljesítményét és meghibásodást idéz elő.
A stressz információ a két különálló elméből érkezhet a sejtbe, amelyek létrehozzák a test irányító központi hangját.
Az (öntudatos) elme a gondolkodó; a szabad akaratot a kreatív elme fejezi ki. Ez egyenértékű egy 40 bites processzorral, mivel másodpercenként körülbelül 40 ideg bemenetét képes kezelni.
Ezzel szemben a tudatalatti elme egy szuper számítógép, amely előre programozott viselkedések adatbázisával van feltöltve. Ez egy erőteljes 40 millió bites processzor, amely másodpercenként több mint 40 millió idegimpulzust értelmez és reagál. Néhány program a genetikából származik: ezek az ösztöneink. A tudatalatti programok túlnyomó többsége azonban fejlesztő tanulási tapasztalatainkon keresztül származik.
A tudatalatti elme nem az érvelés vagy a kreatív tudat székhelye, hanem szigorúan inger-válasz „visszajátszó” eszköz. Amikor egy környezeti jelet észlel, a tudatalatti elme reflexszerűen aktiválja a korábban tárolt viselkedési reakciót-nincs szükség gondolkodásra!
Az autopilot -mechanizmus alattomos része az, hogy a tudatalatti viselkedések úgy vannak programozva, hogy a tudatos én irányítása vagy megfigyelése nélkül működjenek együtt. Az idegtudósok felfedezték, hogy viselkedésünk 95–99% -a a tudatalatti elme irányítása alatt áll. Következésképpen ritkán figyeljük meg ezeket a viselkedésformákat, vagy még kevésbé tudjuk, hogy elkötelezettek.
Míg a tudatos elméd észleli, hogy jó sofőr vagy, a tudattalan elme legtöbbször a kormányon tartja a kezét. És az öntudatlan elme vezethet a romlás útján.
Elhitettük velünk, hogy az akaraterő használatával felülírhatjuk tudatalatti elménk negatív programjait. Sajnos ehhez állandóan vigyázni kell saját viselkedésére.
Nincs megfigyelő entitás a tudatalattiban, amely áttekinti a viselkedési szalagokat. A tudatalatti szigorúan lemezjátszó gép. Következésképpen nincs felismerés, hogy egy tudatalatti viselkedési program jó vagy rossz, ez csak egy szalag. Abban a pillanatban, amikor eszméletét vesztette, a tudatalatti elme automatikusan bekapcsolja és lejátszja a korábban rögzített, élményalapú programjait.
Hogyan szereztük meg a tudatalatti programozásunkat?
A prenatális és az újszülöttkori agy túlnyomórészt delta és théta EEG frekvenciákban működik életünk első hat évében. Ezt az alacsony agyi aktivitást hipnagógiás állapotnak nevezik.
Miközben ebben a hipnotikus transzban van, a gyermeket nem kell aktívan betanítani bizonyos viselkedésformákra. Viselkedési programozását egyszerűen a szülők, testvérek, társak és tanárok megfigyelésével szerezte meg.
Ezenkívül a gyermek tudatalattija is letölti az önmagával kapcsolatos hiedelmeket. Amikor egy szülő vagy tanár azt mondja egy kisgyermeknek, hogy beteg, hülye, rossz vagy érdemtelen, ezt is tényként töltik le a fiatal tudatalattiba. Ezek a szerzett hiedelmek alkotják a központi hangot, amely a test sejtközösségének sorsát irányítja
Hogyan programozható át a tudatalatti elme?
A viselkedési szalag megváltoztatásához nyomja meg a rögzítés gombot, majd rögzítse újra a programot, amely tartalmazza a kívánt változtatásokat. Ennek több módja is van a tudatalattiban.
Először is öntudatosabbá válhatunk, és kevésbé támaszkodhatunk automatizált tudatalatti programokra. Teljes tudatossággal sorsunk urai leszünk, nem pedig programjaink áldozatai. Ez az út hasonló a buddhista tudatossághoz.
Másodszor, a klinikai hipnoterápia közvetlenül foglalkozik a problémával a hipnagógiában.
Ezenkívül számos új energiapszichológiai módszert alkalmazhatunk, amelyek lehetővé teszik a tudatalatti hiedelmek korlátozásának gyors és mély átprogramozását. Ezek a szupertanulás formái, amelyek egyszerre nyitják és integrálják az agy mindkét féltekéjét, lehetővé téve számunkra, hogy újraírjuk tudatalatti programjainkat. Ezeket a folyamatokat felhasználva, amelyek mechanikailag hasonlítanak a lemezprogram programozására a tudatalatti elme kazettás lejátszóján, képesek vagyunk felszabadítani a korlátozó észleléseket, hiedelmeket és önszabotáló viselkedést.
minden olyan folyamat, amely kiterjeszti az öntudatot, és lehetővé teszi számunkra, hogy megfigyeljük és kölcsönhatásba lépjünk a tudatalatti elménkkel, megnyitja a kaput a változáshoz. Tudatos tudatossággal aktívan átalakíthatjuk az életünket, hogy szeretet, egészség és jólét legyen tele. Ezeknek az új „átírási” módszereknek a használata lehetővé teszi a kommunikációt a test sejtjeivel, és ez a kapcsolat a transzformatív biológiához és a pszichológiához.