Önvizsgálati meditáció


"A lemondás legmagasztosabb szintje a belső lemondás, az önmegtartóztatás. Akiben belül nincs önmegtartóztatás, az a külső dolgokra mindhiába próbál nemet mondani. Mindenekelőtt engedd el rossz tulajdonságaid és takarítsd el lelki utadról az önzés, a harag, a kapzsiság és a gyűlölet köveit."


Az önvizsgálati meditáció a „Jóga a mindennapi életben” rendszer része. A figyelemösszpontosító és meditációs gyakorlatok ugyanúgy szintenként épülnek egymásra, mint ahogy ezt a módszerességet az ászanák és a pránajamák gyakorlása során már megtapasztaltuk. A jógarendszer így, vagyis lépésről lépésre vezet, és segít a továbbfejlődésben.


Az önvizsgálati meditáció technikái segítenek a jobb önmegismerés, az önuralom és az önmegvalósítás eléréséhez, amelyek révén megtapasztalhatjuk és kibontakoztathatjuk önmagunkban az Isteni Önvalót (átmát). Ilyen fenséges és nagy célt nem lehet máról holnapra elérni. Megvalósításához önfegyelemre, gyakorlásra és egy Mester irányítására van szükség.


Az önvizsgálati meditáció a „Milyen vagyok?” kérdéssel kezdődik, hogy végül megtaláljuk a választ létünk legalapvetőbb kérdésére: „Ki vagyok én?”


A meditáció által spirituális tudásra (para vidya) teszünk szert, amely az intellektuális tudástól (apara vidya) eltérően örök és változatlan. A para vidya nem tanítható és így nem lehet megtanulni sem. A kozmikus törvények elfogadásával és betartásával, a mantragyakorlásával, meditációval és Mesterünk áldásával a belsőnkben bontakozik ki a para vidya.


Hogy eljussunk az átma megismeréséig, előzőleg tüzetes vizsgálatnak és elemzésnek kell alávetnünk a három tudatszintet – tudat, tudatalatti és tudattalan. Ha már teljes egészében felszabadítottuk és megtisztítottuk a tudatunkat – ami csak úgy lehetséges, hogy tudatossá tesszük e három tudatszintet –, megnyílik a legfelsőbb tudathoz vezető kapu és elénk tárul, megnyilvánul az Isteni Átma.


Az önvizsgálati meditáció során először olyan gyakorlatokat végzünk, amelyek segítségével a tökéletes testi és lelki nyugalom állapotába kerülünk. Ezt követően figyelem-összpontosító képességünket, képzelőerőnket és imaginációs képességünket edzzük és fejlesztjük, majd foglalkozunk önnön tudatunk tartalmaival, tulajdonságainkkal, nézeteinkkel, képzeteinkkel és gondolkodásmódunkkal.


Fontos, hogy elszakadjunk előre kialakított nézeteinktől, előítéleteinktől, és feloldva azokat semleges, elfogulatlan álláspontra helyezkedjünk. Csak így nyílhatnak meg előttünk új perspektívák, így juthatunk új felismerésekre.


Ne ragaszkodjunk görcsösen a „bejáratott formulákhoz”, ne ismételjük a régi, „jól betanult leckét”, ne vergődjünk saját érzelmeink fogságában, hanem merjünk túllépni az intellektus határain, hogy alámerülhessünk tudatunk mélyebben fekvő rétegeibe.


Gyakran esünk abba a tévhitbe, hogy jól ismerjük önmagunkat, ám ha mélyebben magunkba nézünk, hamar kiderül, hogy mennyi mindent nem tudunk magunkról. Talán meg is lepődünk, mennyi szép és pozitív tulajdonságot fedezünk fel magunkban: együttérzést, megértést, szeretetet, alázatot, türelmet, fegyelmet, őszinteséget, céltudatosságot, elégedettséget, örömöt, békét és mély belső boldogságot. Ha tudatában vagyunk ezeknek, vagyis tudatosítjuk őket, nagy segítséget jelentenek önmagunknak, lelki fejlődésünknek és emberi kapcsolatainkra nézve is.


Előfordulhat azonban az is, hogy negatív meglepetésben lesz részünk, mert negatív tulajdonságokra lelünk magunkban. Ez az oldalunk gátolja spirituális fejlődésünket, megbontja az összhangot önmagunkban és a környezetünkben. Végezzünk őszinte önvizsgálatot: nem vagyunk- e gyávák, telhetetlenek, becsvágyók, irigyek, féltékenyek, türelmetlenek, haragtartók, ingerlékenyek, intoleránsak, kapzsik, indulatosak, hiúk? Vizsgáljuk meg vannak-e komplexusaink? Gyakran nem is vagyunk tudatában ezeknek a jellemvonásoknak, vagy azt hisszük, rég leküzdöttük őket. Aztán egyszer csak mégis előkerülnek a „süllyesztőből”. A tudatalattinkban lapulnak, mint elszórt magvak, amelyek csak kedvező körülményekre várnak, hogy kicsírázhassanak.


Létünk az alábbi négy tudatszinten zajlik:



tudattalan,


tudatalatti,


tudatos és,


tudatfeletti, tudaton túli.


A tudattalanban rejtőznek korábbi inkarnációink karmikus nyomai. A tudatalattiban viszont jelenlegi létünk minden tapasztalata és élménye található, amelyeket lelkünk anyaméhbe történő bejutása óta szereztünk és ezek itt mind „feljegyződnek”, rögzülnek. A tudatalatti tartalmazza mindazt, amit valaha megtapasztaltunk és átéltünk, amit tudatosan vagy öntudatlanul érzékeltünk. Leginkább egy magnetofonhoz hasonlítható, amely rögzíti a mikrofon által felvett összes zörejt. A tudatalatti mindent elraktároz: a szépet és örömtelit éppúgy, mint az elfojtott problémákat, a felemás és agresszív érzéseket, a félelmeket, a szomorúságot, a reményeket és a vágyakat, vagy a kívánságokat.


Azáltal, hogy a meditáció során mélyen önmagunkba merülünk, azonosíthatjuk és tudatosíthatjuk ezeket a tudatalattiban rejtőző „magvakat”. Az okok és összefüggések felismerése és elemzése által felfedjük, feloldjuk, végérvényesen megszüntethetjük, illetve végleg eltávolíthatjuk őket.


Nézzünk egy példát: Valakit, látszólag minden ok nélkül, félelmek gyötörnek, ezért pszichiáterhez fordul. Múltjának elemzése során kiderül, hogy félelmei egy bizonyos gyerekkori eseményre vezethetők vissza. Az ok feltárásával elveszíti jelentőségét a félelem, és az érintett így tudatosan megszabadulhat tőle.


Az öntudatlanul szerzett vagy fel nem dolgozott korábbi élménytartalmak, amelyek a tudatalattinkban tárolódnak, csak addig kínoznak, csak addig lehetnek hatással ránk, ameddig nem tudatosulnak bennünk a valódi összefüggések. A tudás fényében azonnal eltűnnek ezek az „árnyak”.


Az „önvizsgálati meditáció” során belső világunkat kutatjuk és közelebbről megismerjük az elménk működését, vagyis azt a lelki funkciót, amely megteremti az összeköttetést a tudatalatti és a tudatos között.


Az elme olyan, mint egy hömpölygő folyam: nem lehet sokáig feltartóztatni vagy duzzasztással eltorlaszolni az útját. Ha úgy emelünk duzzasztógátat, hogy nem gondoskodunk levezetőcsatornáról, egy ideig ugyan visszatarthatjuk, uralhatjuk a víztömeget, ám előbb-utóbb bekövetkezik a katasztrófa. A gát átszakad, és a kiáradó víztömeg sodró árként elönti a tájat. Ha túlságosan megzabolázzuk az elménket, ha elnyomjuk vágyainkat és érzéseinket, a tudatalattinkban is robbanásszerűen oldódik ki a feszültség a megnövekvő belső nyomás hatására.


Az elménknek nem tudunk megálljt parancsolni, de azért megfelelő mederbe terelhetjük, ahogy a folyókat is szabályozni szokták, hogy elejét vegyék az árvizeknek és a vele járó károknak. Az „önvizsgálati meditáció” során megtanuljuk ellenőrizni és szabályozni tudatunk „eszközeit” – vagyis az elmét és az érzékeket – anélkül, hogy korlátoznánk annak működését. Ehhez előbb meg kell ismernünk és értenünk önmagunkat, viselkedésünk belső mozgatórugóit, indítékait. Ezáltal időben közbeavatkozhatunk és megakadályozhatjuk, hogy gondolataink olyan irányt vegyenek, amely később sok bajjal és szenvedéssel járna.


Az önvizsgálati meditációban megtanuljuk megérteni önmagunkat és embertársainkat, megtanulunk megbocsátani magunknak és másoknak is. Megtisztítjuk a tudatalattinkat, és fokozatosan feloldjuk a belső gátlásokat, komplexusokat. Gondolkodásunk rendezett és tiszta lesz, ezáltal legyőzhetjük, sőt el is kerülhetjük az élet sok nehézségét, életünk buktatóit. Végül eljutunk valódi lényünk és életünk céljának felismeréséig, valamint belső valónk kibontakoztatásáig.


Vizsgáljuk meg saját életünket. Csak az anyagi élvezeteket keresünk, vagy megismerése és spirituális tudásra törekszünk? Az állatok életét kitölti az evés, az ivás, az alvás és fajfenntartás. Aki beéri ennyivel, és nem tör magasabb célok felé, az elkótyavetyéli emberi mivoltából adódó lehetőségeit. Aki viszont felismeri az emberi létben rejlő esélyeket, az időt szán az imádságra és a meditálásra (teljesen függetlenül attól, hogy milyen hitet vall, mi a vallása, mely felekezethez tartozik). Isten mindenütt jelen van, Ő az a mindent átható, tudatos, öröktől fogva létező erő, az a tudatos energia amely eltölt minden élettelent és élő teremtményt.

A „Jóga a mindennapi életben” és az önvizsgálati meditáció segítségével az igazi önvalónkkal történő eggyé váláson keresztül eljutunk a kitűzött célhoz, vagyis az önmegismeréshez és önmegvalósításhoz.

Önvizsgálati meditáció

Kiindulóhelyzet: meditációs ülés

Légzés: normál légzés

Időtartam: eleinte 10-20 perc, később 30-60 perc

Felkészülés a meditációs gyakorlatra (kb. 20 perc)

A meditációs gyakorlat befejezése


Önvizsgálati meditáció 1. szint - Alapszint

Az alábbi hat gyakorlat egymásra épül. Olyan módon gyakoroljuk őket, hogy a mindenkori aktuális részre helyezzük a hangsúlyt, vagyis az éppen soron következő gyakorlatra, de rövidített formában az azt megelőzőeket is mindig vonjuk be a gyakorlásba.

Időtartam: 10-20 perc

A tér tudatosítása

A test tudatosítása és a mozdulatlanság

Test és a légzés egységének tudatosítása

Figyelem-összpontosítás a belső megtisztulásra

Összpontosítás a prána (életenergia) felvételére


-Képzeljük el, és érezzük, ahogy a kedélyünk felderül, és elménket minden belégzésragyogó fénnyel, erővel, örömmel és derűlátással, optimizmussal tölti el.

Figyeljük meg, ahogy minden egyes lélegzetvétellel egyre nyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbnak és frissebbnek érezzük magunkat.

Összpontosítás az anáháta csakrára (szívközpont)

Önvizsgálati meditáció 2. szint - Összpontosító gyakorlatok



A következő meditációs fokozatok mindegyike önálló gyakolat. Eleinte az „alapszintet” gyakoroljuk mintegy 10 perces időtartamban, és csak ezután folytassuk a meditációt az esedékes gyakorlatrész leírásának megfelelően.


Minden egyes részt legalább két héten át gyakoroljunk.


Időtartam: 20-30 perc

Figyelem-összpontosítás a légzésre a so ham mantrával

Meditáció a Gayatrı mantrára

A gyakorlást az OM ŚĀNTIḤ ŚĀNTIḤ ŚĀNTIḤ békemantrával fejezzük be. Lazítsunk a szívünk belső terében (Hridayakasha) (kb. 5 perc).


Önvizsgálati meditáció 3. szint - Imagináció, vizualizáció, önkikérdezés

Ettől a szinttől kezdve mantrával együtt gyakoroljuk a meditációt. Ha nincs személyes mantránk egy lelki mestertől, akkor használjunk általános mantrát, mint az OM, vagy a SO HAM.

Minden gyakorlatrészt legalább 2 hétig gyakoroljunk.

Időtartam: 20-40 perc

Vizualizáció

Képek és érzések közötti összefüggés megfigyelése

Képsor felidézése és megjelenítése

Kb. 30 perces gyakorlat keretében fűzzünk össze különböző képeket sorozattá vagy „mozgófilmmé”, amelyben mi magunk is szerepelünk (például pirkadat – gyalogtúra – erdő – vízesés – alkonyat), vagy állítsunk össze egy, az évszakok váltakozását bemutató képsort.

Az embertársakhoz fűződő kapcsolatok elemzése

Kedélyállapot, lelkiállapot vizsgálat

Gondoljuk át egész életünket, jelenlegi helyzetünket, gondolatainkat, érzéseinket, és tegyük fel magunknak a kérdést: „Boldog vagyok?” (kb. 10 perc).



Ha a válasz„ igen”, kérdezzünk tovább: „Mi tesz boldoggá? A külső körülmények vagy a saját, belső beállítottságom? Másvalakitől/ másvalamitől függ a boldogságom? Tartós vagy múlékony ez az állapot?” (kb. 20 perc).



Ha a válasz„ nem”, így folytatódjék a kérdéssor: „Miért nem vagyok boldog? Külső körülmények, netán egy személy miatt? Állandó és tartós ez az érzés, vagy változó? Mitől változik meg? Mitől függ a boldogságom? Egy személytől? A munkaköri beosztástól, a tisztelettől, a pénztől, az egészségtől, a családtól? Beállítottságom megváltoztatásával, vagy saját igyekezetemmel legyőzhetem-e a boldogtalanság érzését?” (kb. 20 perc).

Belső szabadság

Önvizsgálati meditáció 3. szint - Imagináció, vizualizáció, önkikérdezés

Ettől a szinttől kezdve mantrával együtt gyakoroljuk a meditációt. Ha nincs személyes mantránk egy lelki mestertől, akkor használjunk általános mantrát, mint az OM, vagy a SO HAM.

Minden gyakorlatrészt legalább 2 hétig gyakoroljunk.

Időtartam: 20-40 perc

Vizualizáció

Képek és érzések közötti összefüggés megfigyelése

Képsor felidézése és megjelenítése

Kb. 30 perces gyakorlat keretében fűzzünk össze különböző képeket sorozattá vagy „mozgófilmmé”, amelyben mi magunk is szerepelünk (például pirkadat – gyalogtúra – erdő – vízesés – alkonyat), vagy állítsunk össze egy, az évszakok váltakozását bemutató képsort.

Az embertársakhoz fűződő kapcsolatok elemzése


Idézzük fel képzeletünk vásznán a közvetlen környezetünkhöz tartozó személyeket – szüleinket, gyerekeinket, társunkat, barátainkat, munkatársainkat stb. Lássuk őket tisztán magunk előtt (kb. 10 perc).



Vizsgáljuk meg a fenti személyekhez fűződő kapcsolatunkat, és tudatosítsuk az érzéseket, amelyeket kiváltanak belőlünk. Ne értékeljük, ne minősítsük, és ne is befolyásoljuk az előbukkanó érzelmeket és gondolatokat. Maradjunk a semleges szemlélő állapotában (kb. 20 perc).

Kedélyállapot, lelkiállapot vizsgálata


Gondoljuk át egész életünket, jelenlegi helyzetünket, gondolatainkat, érzéseinket, és tegyük fel magunknak a kérdést: „Boldog vagyok?” (kb. 10 perc).



Ha a válasz„ igen”, kérdezzünk tovább: „Mi tesz boldoggá? A külső körülmények vagy a saját, belső beállítottságom? Másvalakitől/ másvalamitől függ a boldogságom? Tartós vagy múlékony ez az állapot?” (kb. 20 perc).


Ha a válasz„ nem”, így folytatódjék a kérdéssor: „Miért nem vagyok boldog? Külső körülmények, netán egy személy miatt? Állandó és tartós ez az érzés, vagy változó? Mitől változik meg? Mitől függ a boldogságom? Egy személytől? A munkaköri beosztástól, a tisztelettől, a pénztől, az egészségtől, a családtól? Beállítottságom megváltoztatásával, vagy saját igyekezetemmel legyőzhetem-e a boldogtalanság érzését?” (kb. 20 perc).

Belső szabadság


Önvizsgálati meditáció 4. szint - A belső fény felébresztése és bhakti dhyana

Minden gyakorlatrészt legalább 3 hétig kell gyakorolni.

Időtartam: 30-40 perc

Trataka gyakorlat

A belső fény felidézése

Belső terünkben képzeljünk el tündöklő fényt. Képzeljük el a fényt, amíg meg nem jelenik. Gyakorlás és a gondolatok megnyugvása által a belső fény látható lesz (kb. 30 perc).

A belső fény kisugárzása


Képzeljük el magunkat, ahogy a fény, mint egy burok körülvesz. Minden oldalról vegyük szemügyre ezt a fényaurát, megfigyelve a fény erősségét és a színeit (kb. 15 perc).



Figyeljünk befelé, és keressük meg a lényünkből áradó fény forrását. Váljunk még nyitottabbá és engedjük erőteljesebben sugározni belső fényünket, hogy megerősödve egyre tovább terjedhessen szét az egész térben (kb. 15 perc).

Bhakti dhyana (Bhakti-meditáció)

Dörzsöljük össze a tenyerünket. Tegyük a felmelegedett tenyerünket az arcunkra, és melegítsük fel vele az arcizmokat. Hajoljunk előre és adjunk hálát Istennek, illetve Magasabbrendű Önvalónknak a meditációért.

Önvizsgálati meditáció 5. szint - Saját tulajdonságaink elemzése

Minden gyakorlatrészt legalább 2 héten át gyakoroljunk.

Időtartam: 30-45 perc

Saját jó tulajdonságaink elemzése

Saját rossz tulajdonságaink elemzése

Saját jó és rossz tulajdonságaink minősítése


Most kritikusan szemléljük úgynevezett „jó” tulajdonságainkat. Valóban jók és hasznosak, vagy csak az egót erősítik, azaz csak azért ápoljuk őket, hogy kedvező színben tűnhessünk fel mások előtt? Elősegítik embertársainkhoz fűződő kapcsolatainkat, vagy inkább elidegenítenek tőlük (kb. 15 perc).



Szemléljük most kritikusan vélt vagy valós gyengéinket, énünk árnyoldalait. Csakugyan rosszak ezek a tulajdonságaink? Vagy inkább kisebbrendűségi érzésről és komplexusokról van szó? Miért keletkeztek? Hogyan alakultak ki? (kb. 15 perc).

Függetlenedés a környezet ítéletétől


Elemezzük tovább tulajdonságainkat, jellemvonásainkat és szokásainkat.


Függetlenítsük magunkat a környezetünk ítéletétől. Dobjunk le minden „álarcot” és „szerepet”, amelyeket csak azért vettünk fel, hogy mások előtt „jó” színben tüntessük fel magunkat. Ugyanígy szabaduljunk meg a környezetünktől átvett előítéletektől és komplexusoktól (kb. 15 perc).



Kutassuk fel magunkban azokat a tulajdonságokat és képességeket, amelyek szabaddá és boldoggá tehetnek. Érezzük, ahogy ezek a tulajdonságok kifejlődnek és kibontakoznak bennünk (kb. 15 perc).

Rossz szokások elemzése

Shantabha va (szentekre jellemző életfelfogás) kifejlesztése


Fejlesszük és bontakoztassuk ki magunkban a shantabha va tulajdonságait és érzéseit: szeretet, megértés, türelem, együttérzés, megbocsátás, elégedettség, szelídség, béke, alázat és tisztelet az emberek, az állatok és a természet iránt (kb. 15 perc).



Belsőleg oldjuk el magunkat minden kínzó problémától, félelemtől, komplexustól és önmagunknak tett szemrehányástól (kb. 15 perc).



Maradjunk a semleges külső szemlélő szerepében, és tudatosítsuk, hogy mindaz, amit csinálunk, gyakorlás: „Én vagyok az, aki gyakorol”.

Önvizsgálati meditáció 6. szint - Chakra dharana (összpontosítás a csakrákra)

A 6/1–6/3 közötti gyakorlatrészek mindegyikét 2-3 hétig, a 6/4 gyakorlatrészt mintegy 4-6 hétig kell gyakorolni.

Időtartam: 40-50 perc




Figyelem-összpontosítás a manipura, anáhata, vishuddhi és ágjá csakrára

E csakrák tulajdonságainak és szimbólumainak elemzése

Figyelem-összpontosítás a csakrákra a légzéssel összehangoltan

A csakraenergia felébresztése

Önvizsgálati meditáció 7. szint - Chidakasha dharana (figyelem-összpontosítás a belső térre)

Időtartam: 45-60 perc


                                            Figyelem-összpontosítás a belső térre

                                                 Belső templomunk

Dörzsöljük össze és tegyük a szemünkre a tenyerünket, melegítsük vele a szemhéjunkat és az arcizmainkat. Tegyük össze a kezünket, és hajoljunk előre. Gondolatban köszönjük meg belső Valónknak ezt a meditációt és a felemelő élményeket. Nyissuk ki a szemünket.

Önvizsgálati meditáció 8. szint - Dhyana (meditáció)

Időtartam: 45-60 perc


                            Chidakasha dhyana (meditáció a belső térre)

Dörzsöljük össze és tegyük az arcunkra a tenyerünket, melegítsük vele a szemünket, a szemhéjunkat és az arcizmainkat. Tegyük össze a tenyerünket, s szeretettel és hálával hajoljunk meg az Isteni Önvalónk előtt. Nyissuk ki a szemünket.

Nirguna dhyana (meditáció a forma nélkülin)

http://www.yogaindailylife.org/esystem/yoga/hu/