Mikulás

Mikor jön a Mikulás? Mikulás három titka, avagy miért hoz egy piros ruhás, halhatatlan öregember ajándékot és virgácsot?

A Mikulás december 6-án érkezik. De miért piros a Mikulás ruhája, miért hoz virgácsot és valóban kommunista találmány a Télapó név? A válaszok megdöbbentőek!

A Mikulás hófehér szakállas, pocakos öregúr, aki fehér prémszegéllyel díszített, piros ruhájában és fekete csizmájában a hét rénszarvas húzta szánján osztogat ajándékot a jó gyerekeknek, és hoz virgácsot a rosszaknak.

Gondoltad volna, hogy ez a fenti kép alig pár évtizede létezik?

Pedig valóban így van. Amíg a Mikulás, azaz Szent Miklósról alkotott vallásos-spirituális alak évszázadok óta az európai kultúra része, addig a róla való képünk az idők folyamán sok változáson ment át.

Ezen változások, “titkok” közül hármat veszünk most sorra, amelyek talán a leggyorsabban váltak természetessé olyannyira, hogy ma már el se tudnánk képzelni másként a Mikulást.

Mikulás három titka

Az ajándékosztó Mikulás eredetileg a katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak (Santa Nicholas), a Lycia római provinciában fekvő Myra püspökének népies alakja.

A modern magyar néphagyomány szerint december 5. éjjelén – december 6. hajnalán meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot ad nekik.

Első titok: Mikulás eredetileg nem ajándékot hozott a gyerekeknek, hanem lányokat mentett meg a prostitúciótól

Az ajándékosztogató, mosolygós, piros ruhás Mikulás a városokban jelent meg először a 19. század végén, valószínűleg függetlenül a Miklós-napi szokástól. A kipucolt cipőkbe és csizmákba ajándékot rakó, éjjel közlekedő Mikulást egyre inkább összekötötték Szent Miklós személyével.

Amíg a 19. század végén megjelent szótárak a szent püspöki munkáját emelték ki, addig 20. század első felében már jótékonysága került a középpontba, a mai lexikonok pedig szinte csak az utóbbiról emlékeznek meg.

A jó gyerekek jutalmazása és a rosszak büntetése a germán óvallásból ered

A rémisztő alak Odin germán főisten továbbélése, akinek kettőssége, a jó és a rossz mutatkozik meg a december 6-i szokásban: jóságos alakja ajándékot oszt, míg büntető alakja ijesztgetett.

A német néphagyomány szerint a gyerekek Odin lovának, Sleipnirnek tettek ki csizmácskáikban a kémény mellé szalmát és répát, Odin pedig hálából ajándékokat hagyott benne nekik.

A lányokat mentő jó püspök

Egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak és prostitúcióra kényszerülnek.

Miklós myrai püspök, meglehet, angyali sugallatra, elhatározta, hogy segít rajtuk, de szemérmességből vagy szerénységből ezt titokban tette. Az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába.

Mikulás tehát egyszerre egy ősi istenalak és egy valós ember alakjának összeolvadásából született.

Második titok: Télapó nem kommunista

Habár valóban Télapóra akarták cserélni az ateista-materialista őrület megszállottai a Mikulás alakját, a „Télapó” alakjának és különböző kultúrkörök hagyományaiból összegyúrt legendájának mai formája fokozatosan alakult ki a különböző európai népek mitológiáiból.

Végül Moritz von Schwind német festő és meseillusztrátor képzelete nyomán – 1847-ben nyerte el végső formáját, a hosszú, fehér szakállas, csuklyás, köpenyes, testes alakját.

Szélesebb körben Télapó magyarországi elterjedése az 1950-es évekre tehető. A Szovjet import Télapó (Gyed Moroz), illetve a már korábban is talán létező kifejezés kizárólagossá tétele a Rákosi-korszakban történt meg Magyarországon.

Kicsoda Gyed Moroz?

Gyed Moroz karakterének eredete a kereszténység előttre nyúlik vissza, mint a tél ura az szláv óvallásban. Egyes források szerint a szláv mitológiában Gyed Moroz eredeti neve Morozko (Telecske) vagy Gyed (Nagyapó) volt.

Az ortodox hagyományok hatására Gyed Moroz karaktere átalakult. A 19. század óta Gyed Moroz tulajdonságait és legendáját irodalmi hatások alakították.

Télapó névváltozatai a szláv (befolyás alá került) nyelvekben

·         orosz: Дед Мороз, Gyed Moroz, [dʲɛt mɐˈros]

·         tatár: Кыш Бабай / Kış Babay;

·         belarusz: Дзед Мароз, Dzied Maroz;

·         ukrán: Дід Мороз, Gyid Moroz;

·         lengyel: Dziadek Mróz;

·         szerb: Деда Мраз / Gyeda Mraz;

·         bolgár: Дядо Мраз, Dyado Mraz;

·         szlovén: Dedek Mraz;

·         szlovák: Dedo Mráz;

·         macedón: Дедо Мраз, Gyedo Mraz;

·         horvát: Djed Mraz;

1949-ben még “Mikulás-vásár”-ról írt a kommunista párt lapja, a Szabad Nép, de egy évre rá már Télapóként hivatkoztak rá.

A Télapó név azonban már létezett jóval korábban is, nem „mesterségesen” keletkezett, mai jelentését pedig fokozatosan vette fel, és továbbra is átalakulóban van.

Tél apót, így, különírva már Arany János ismerte és Téli vers című művében le is írta, Mikszáth Kálmán is használta műveiben, 1893-ban Gyulai Pál is, nála még szintén külön írva fordul elő.

Tehát bátran használhatjuk mindkét névformát!

Harmadik titok: Mikulás lila ruhát hordott, de nem a Coca-Cola miatt lett piros a ruházata később

Némileg jártasnak kell lenni a katolikus egyházi szokásokban, vagy legalábbis a magyar nyelvben, hogy tisztában legyünk vele, a püspökök lila ruhát hordanak. Innen ered a püspöklila szavunk is.

Miklós Myrea vallási elöljárójaként tehát nem hordhatott piros ruhát!

Vannak, akik tudni vélik, hogy a Coca-Cola reklámjai miatt lett pirossá a ruházata és fekete a csizmája: a piros-fehér-fekete színek a vállalat fő jellemzői: piros alapon fehér betűk, a palackban fekete itallal.

Csakhogy Mikulást már jóval a cég megalapítása előtt piros ruhában ábrázolták – viszont az is igaz, hogy a Coca-Cola az 1920-as évektől szerepeltette Mikulást a reklámjaiban.

Hogy ki által és mikor alakult ki a szélesen mosolygó, erősen túlsúlyos, joviális Télapó képe, szinte napra pontosa tudjuk: 1931-ben bízta meg a cég a D’Arcy reklámügynökséget egy tökéletes Mikulás-figura megalkotásával, Haddon Sundblom pedig lefestette az azóta világhírűvé vált alakot.

Öszefoglalva elmondhatjuk tehát, hogy Mikulás napját egyszerre ünnepelheti hívő és ateista, óhitű pogány és a modern fogyasztói társadalom elkötelezett híve egyaránt. Ho-ho-hó!

A Mikulás/Julenisse/Santa Claus aszexuális vagy legfeljebb heteró – minden más propaganda

A Mikulás (Julenisse) egy norvég reklám szerint meleg. Ez olyan szintű hazug propaganda, hogy szükséges tiszta vizet önteni a pohárba.

A Mikulás maszkulin. Férfi. Igazi Atya figura.

A Mikulás az Öregatya újkori megnyilvánulása, akit az őskor óta tisztel az emberiség az északi féltekén.

Mindegy, mikor érkezik a Mikulás vagy milyen nevet visel, ha ugyanaz a hagyomány

Mindegy, hogy éppen milyen nevet visel – hívhatod Mikulásnak, Télapónak, Santa Claus-nak, Szent Miklósnak, Gyed Moroznak vagy Julenissennek, ahogy tetszik.

Az is mindegy, hogy december 5-én vagy 6-án érkezik vagy karácsonykor ő hozza az ajándékokat. Ezek csupán egyazon Mikulás-hagyomány eltérő megnyilvánulásai.

Az északi Mikulás ősi eredete

A Mikulás titkairól szóló cikkben már részletesebben írtam a Mikulás emberi eredetéről. Most kifejezetten a norvég Mikulásra összpontosítok, mert vannak olyan naiv képzelések, amely szerint a norvég Mikulás, Julenisse nem azonos a többi nép Télapójával.

Egykoron, nagyon régen, jó eséllyel még inkább egy büntető-jutalmazó istenségként tisztelték a Mikulást

Vagy, mint Jultomte (svéd), Julenisse (norvég), Julemand (dán) és Joulupukki (finn) esetében a család totemőse, a ház védelmező szelleme, a genius loci volt.

Nem mellékesen a Jul/e előtag az északi óvallás neve a karácsonyra.

Skandináviában a Pixie vagy Nisse egy házi szellem, amely a gazdaság vagy a család gondozásáért és jólétéért felelős

A Nisse-t általában alacsony férfiként vagy nőként (120 centiméternél alacsonyabb) írják le, aki piros sapkát visel.

Míg az őrzőszellemekben való hit nagyon régi hagyomány Skandináviában, a Nisserekben való hit a XVIII. század végén és a XIX. században vált egyre népszerűbbé Dániában, Dél-Norvégiában és Dél-Svédországban.

Sok gazda állította, hogy saját Nisserrel rendelkezik. A nisserek aktívan részt vettek a gazdaságban, és olyan munkákat végeztek, mint a lovak ápolása, szénabálák hordása és egyéb, a gazdasággal kapcsolatos feladatok.

Például az istállókat védelmező szellem neve Tomtenisse volt. Ezeket a munkákat általában sokkal hatékonyabban és eredményesebben végezték, mint emberi társaik.

Az 1840-es években Skandináviában a gazdaság Nisse-je lett a karácsonyi ajándékok hordozója, majd “Julenisse”-nek nevezték el, és azóta is a karácsonyhoz kötik.

A nisserek azonban finoman szólva is temperamentumosak tudtak lenni. Ha a háztartás nem ügyelt arra, hogy a Nisser elégedett legyen – erről könnyen gondoskodni lehetett általában egy tál vajas kása formájában, amelyet karácsony este hagytak kint neki -, a szellem a gazdái ellen fordulhatott.

A Nisse tehát a hely szelleme volt

A fentiekből egyértelmű, hogy a Nisse egy olyan szellemlény, amelyik az adott helyhez kötődik.

Ha az adott területnek nem volt természeti szelleme, akkor ezt a legősibb időben áldozattal pótolták. Ember- vagy állatáldozattal. Az áldozat lelke a helyhez kapcsolódott és ő lett annak védelmezője.

Az, hogy emberáldozat kell egy építményhez, az egész világon fennmaradt a hagyományokban. Nálunk ez Kőműves Kelemenné és Déva vára történetében öröklődött át. Nem mellékesen a „déva” szó jelentése „istenség” az indoeurópai nyelvekben, a latin divus/deus is innen ered.

Santa Claus teje és süteménye is északi hagyomány

Az évek tízezrei során az ember vagy állatáldozat lassacskán feledésbe merült, és a Nisse egy életerővel átitatott áldozatot igénylő őrző szellemmé vált.

Elég nyakatekerten hangzik elsőre, de magyar köznyelvi szavakkal így lehet szabatosan kifejezni.

Ilyen italáldozathoz kétféle folyadékot szoktak alkalmazni többnyire: vért vagy tejet. Mindkettő az életet jelképezi, ezt aligha szükséges részleteznem. Viszont sokkal egyszerűbb tejet, vagy tejes kását áldozni.

A hely szellemének pedig végül is mindegy – az életerővel táplálás és az áldozás a lényeg.

Hol találjuk meg ezt a hagyományt még? Bizony, a nyugati Santa Clausnál, akinek tejet és sütit készítenek ki az ünnep éjszakájára.

Ennyit arról, hogy Santa Calus hagyománya nem kapcsolódik Julenisse tradíciójához.

A Mikulás férfi és heteroszexuális

Ideje tehát választ adnunk arra a propaganda-hazugságra, amely szerint Julenisse meleg volna. Nem az.

Homoszexuális illetve biszexuális istenségekkel amúgy is tele vannak az óvallások. A legismertebb például Zeusz/Iuppiter, aki nőt és férfit egyaránt elcsábított.

Amikor tehát azt mondom, hogy Mikulás/Julenisse/Santa Claus heteroszexuális maszkulin lény, akkor nem eltussolom a szexuális irányultságát.

Ellenkezőleg. Teljesen világos és egyértelmű, hogy nem a saját térfelére játszik. Az összes óvallási hagyományban ezek a lények aszexuálisak. Mivel szellemlényekről beszélünk, ezért legfeljebb minőségekről, princípiumokról lehet szó – márpedig Julenisse és Santa Claus és Mikulás is egyértelműen maszkulin.

Ha pedig a nemi irányultságról van szó, nos, a 19. század óta él az a hagyomány, hogy a Mikulásnak vagy felesége van, vagy mint a nissék esetében, feleség nélkül élnek, egy csapatban, éppen úgy, mint a hét törpe Hófehérke meséjében.

Nem mellékesen ott is nissék/tomték szerepelnek, csak a hely szelleme (a ház ahol élnek) és a bányaszellemek hagyománya már egybemosódott.

Aki szerint ha egy csapat férfi (vagy éppen nő) él egy helyen, akkor azok csak homoszexuálisok lehetnek, az valami komoly elfojtással bír. Bármilyen hihetetlen, de egy lánykollégium nem leszbikus klub, és egy férfi munkásszállóból sem az ereszen lecsúszva távoznak a férfiak.

Világos tehát, hogy ha valaki nem politikai propagandával akarja pusztítani az európai hagyományokat, nem állíthat olyat, hogy a Mikulás bármely hagyomány-változatban homoszexuális volna.

A Mikulás túl van a nemiségen. Ne akarjanak szexualizálni egy fogalmat! Ha pedig mindenképpen ragaszkodik hozzá valaki, akkor fogadja el, hogy a Mikulás heteró, az is volt és az is marad.

Dr. Peter T. Sinclair         https://tarsasag.org/