1. A test nem egy megjavítandó tárgy, hanem egy élő rendszer
Amikor gépként tekintünk a testünkre, könnyen kialakul egy belső párbeszéd:
Miért nem működsz rendesen?
Miért fáj ez?
Miért vagy ilyen fáradt?
Miért nem gyógyulsz gyorsabban?
Mit kell még tennem, hogy végre rendben legyél?
Ebben a hozzáállásban a test és az ember mintha két külön oldalra kerülne. Az egyik követel, a másik pedig próbál megfelelni.
A 0 Referencia másfajta kapcsolatot kínál:
Nem a testem ellenőre vagyok. A testemmel együtt vagyok jelen.
Ez nem azt jelenti, hogy nem foglalkozunk a tünetekkel, nem kérünk orvosi segítséget, vagy nem teszünk meg mindent a gyógyulásért. Éppen ellenkezőleg: a test tisztelete azt is jelenti, hogy megfelelő ellátást biztosítunk neki.
A különbség a belső hozzáállásban van: nem büntetjük magunkat azért, mert a testünknek szüksége van segítségre.
2. A tér – amikor nem akarunk mindent azonnal megváltoztatni
A belső tér azt jelenti, hogy képesek vagyunk helyet adni annak, ami éppen jelen van.
Ha fájdalmat érzünk, nem kell azonnal megszüntetnünk a fájdalom körül kialakuló minden gondolatot.
Ha feszültséget érzünk, nem kell rögtön nyugodttá válnunk.
Ha szomorúság van bennünk, nem kell azonnal pozitív gondolatokkal felülírnunk.
A Galaxis Tere ebben a megközelítésben egy belső metafora: olyan tágasság, amelyben az érzéseink és gondolataink megjelenhetnek anélkül, hogy teljesen azonosulnánk velük.
A tér nem azt jelenti, hogy eltűnik a nehézség. Azt jelenti, hogy a nehézség nem foglalja el az egész belső világunkat.
3. A ritmus – a test saját időzítése
A természetben nincs minden pillanatban növekedés.
Van:
A testünk is ritmusok szerint működik. Az alvás, a légzés, az emésztés, az idegrendszer és a regeneráció mind saját szabályozási folyamatokkal rendelkezik.
A szemléletváltás egyik fontos mondata:
Nem kell minden pillanatban előrehaladnom. Néha az a legfontosabb előrelépés, ha megengedem magamnak a pihenést.
A pihenés nem kudarc. Nem lustaság. Nem feltétlenül ellenállás. Lehet a szervezetünk valós szükséglete.
4. A radikális jelenlét – elengedni a javítás kényszerét
Ez talán a legfontosabb rész.
A javítás kényszere mögött gyakran ott van egy kimondatlan gondolat:
„A jelenlegi állapotom nem elfogadható. Csak akkor lehetek jól, ha már másképpen működöm.”
A radikális jelenlét ezzel szemben ezt mondja:
„A mostani állapotomban is kapcsolatban maradhatok önmagammal.”
Nem kell szeretnünk a fájdalmat.
Nem kell jónak neveznünk a nehézséget.
Nem kell lemondanunk a változásról.
Csak nem kell folyamatos belső háborúban élnünk.
A jelenlét segíthet csökkenteni a másodlagos szenvedést, amelyet a tünetek miatti félelem, önvád és állandó kontroll okozhat. Támogathatja az érzelmi szabályozást és a stressz kezelését. Fontos azonban különbséget tenni: a jelenlét nem bizonyított gyógymód, és nem helyettesíti a testi betegségek megfelelő kezelését.
5. A 0 Referencia gyakorlata – visszatérés a test belső terébe
